Úgy gondolom, sokan egyetértenek velem abban, hogy a közigazgatási reform mindig a felszínen van, de még eddig egyik kormánynak sem sikerült ezen a téren átütő eredményt elérni. Az önkormányzati reform elképzelések között találjuk a körjegyzőségre vonatkozó szabályok módosítását is, kérdés, hogy mennyire időszerű ez.

Az Ötv. 39.§ (1)-(2) bekezdése az alábbiak szerint szabályoz: „39. § (1) Az ezernél kevesebb lakosú, a megyén belül egymással határos községek az igazgatási feladataik ellátására körjegyzőséget alakítanak és tartanak fenn. Ezernél több, de kétezernél kevesebb lakosú község is részt vehet a körjegyzőségben, körjegyzőség székhelye kétezernél több lakosú település is lehet. A körjegyzőség fenntartásának költségeihez az érdekelt képviselő-testületek – eltérő megállapodás hiányában – a települések lakosságszámának arányában járulnak hozzá.
(2) Az ezernél kevesebb lakosú község képviselő-testülete is létrehozhat önálló hivatalt, ha a képesítési követelményeknek megfelelő jegyzőt nevez ki.”

A hatályos törvényi szabályozás nem írja elő a kötelező jelleget, de a folyamatosan csökkenő állami hozzájárulás rákényszerítette a települési önkormányzatokat, hogy a feladatellátás minden területén társuljanak. Az utóbbi évek finanszírozása szükségessé tette, hogy az önkormányzatok évről évre „szorosabbra húzzák a nadrágszíjat”. Ez különösen igaz a kistelepülésekre, ahol a támogatás reálértéke mellett a lakosság száma is folyamatosan csökken.

Azon települések példája ahol jelenleg körjegyzőként dolgozom – Cered (1242 fő), Szilaspogony (346 fő), Zabar (564 fő) – jól mutatja, hogy a fentiek, valamint a körjegyzőségek támogatásának folyamatos növekedése, vagy pl: ÖNHIKI benyújtásának feltételei, érdekeltté tették az önkormányzatokat a közös feladatellátásban.

Az 1990 őszén megalakult önkormányzatok 1991. január 1-től Cered székhellyel körjegyzőséget hoztak létre. Az ügyintézés a székhelyen történt, a társult két településen az ügyintézők kiszállási napokon jelentek meg. Az így megalakított körjegyzőség azonban nem állta ki az idők próbáját, egy év elteltével mindhárom önkormányzat önálló hivatalt hozott létre, mely két cikluson keresztül működött. Ennek oka részben a közös tanácsi múlt, a vagyonmegosztási herce-hurca, a polgármesterek székhellyel szembeni bizalmatlansága valamint a rendszerváltást követő néhány évben a „volt társközségek” jelentős mértékű finanszírozása volt.

Az 1998-as önkormányzati választás jelentős változást hozott, új képviselő-testületi tagok kerültek a testületekbe és mindhárom településen új polgármestert választottak. A személyi változások, valamint a jelentős mértékű körjegyzőségi támogatás igénybevételének lehetősége vezetett a körjegyzőség ismételt megalakításához. A hivatali működés rendjét azonban úgy határozták meg, hogy semmi sem változott, a településeken a hivatalok tovább működtek, a körjegyzőséget a körjegyző személye jelentette.

Az évek során több alkalommal kezdeményeztem a szervezeti rend megváltoztatását, de azok az érvek, hogy ez a működés gazdaságtalan, jelentősen befolyásolja az ügyintézés színvonalát (a társult településeken 1-1 fő látta el a pénzügyi, 1-1 fő az igazgatási feladatokat), „süket fülekre” talált. A testületek számára az önkormányzatiság, a helyi hatalomgyakorlás a „saját” hivatalt jelentette, megszűntetésére tett javaslataimat rendre lesöpörték az asztalról.

2006-ra sikerült meggyőzni a képviselő-testületeket arról, hogy a magasabb színvonalú ügyintézés, az ügyintézési határidők betartása és a hivatal előtt álló újabb és újabb követelmények teljesítése miatt az Ötv. szerinti „klasszikus”körjegyzőség kialakítására kerüljön sor. Bár a testületek tartottak döntésük következményeitől, de az ügyfélszolgálat biztosításával (1 fő állandó ügyfélszolgálatot lát el a társult településeken) a lakosság észre sem vette a változást. A lakosság igénye az, hogy néhány percnyi ügyintézés miatt ne kelljen a székhelyre utazni, ha be akar nyújtani egy kérelmet, az a legkevésbé sem érdekli, hogy ügyében hol hozzák meg a döntést. Arról nem beszélve, hogy ez a működés az ügyintézők és a körjegyző munkáját is jelentősen megkönnyíti.

Mára már a kötelező szabályozás nélkül is szép számban működnek körjegyzőségek, így nem indokolt a kötelező csatlakozás eseteinek kiszélesítése, viszont a szabályok pontosítására szükség van, amely megakadályozza olyan körjegyzőségek megalakítását, mely a társult településeken lehetővé teszi az önálló hivatalok további működtetését.

Át kellene gondolni viszont azt, hogy ne csak az egymással határos települések társulhassanak, mert a megyén belül is több alkalommal lett volna erre példa, de a hatályos szabályozás alapján ezek a körjegyzőségek nem jöhettek létre.