A jegyzőreform témakörében keletkezett gondolatmenetek eszmecserévé rendeződtek a vitaindító keretei közt.

A települési önkormányzati munka lázmérőjeként is jól funkcionáló jegyzők szakmai érvrendszerének gazdagsága jellemzi, hogy a kérdés szabályozásra érett. A közigazgatási reformfolyamatba illesztendő a jegyzői reform is. A kistérségi jegyző (kistérségi önkormányzati hivatal) irányában nem születtek „kőtáblás” törvények, a fejlődés még irányt is változtathat, azaz van, amiben kell is. Ugyanis a jegyző a képviselő-testület hivatalának a köztisztviselője, és ezt a hivatalt vezeti, ennek az önkormányzatnak a feladataihoz kapcsolódik feladatköre, munkáltatása. Jogszabálysértés esetén a képviselő-testületének, a bizottságnak és a polgármesterének jelez (Ötv.). A többcélú kistérségről szóló törvény a társulási tanács munkájában, például az ülésén még nem követeli meg a jegyző jelenlétét. A jegyzőt a köztisztviselői esküje (de érdekei is) munkáltató – érdekrendszerektől hányt-vetett – önkormányzatához gravitálja.

Ha belelapozunk Bibó Istvánnak az igencsak érdektagolt 1946. évben írt egyik tanulmányába, figyelmet érdemlő törvényszerű meglátásával szembesülünk:

„… a nép számos helyen rájött arra, hogy a közigazgatásnak nemcsak a szolgája, hanem az ura is lehet.” [Mi történt a vidéki közigazgatásban: A népítéletek fikciója, a szakszerűség fikciója és a valóság. (1946) Magyar Elektronikus Könyvtár]

„Tudjuk, hogy a régi községi jegyző egyidejűen volt köteles képviselni lefelé a vármegye hatalmi és társadalompolitikai szempontjait, és ugyanakkor volt a vezetője egy adminisztrációs irodai apparátusnak, amihez valóban szakszerűleg értett is; azonban ez az »értés« organikusan bele volt kapcsolva a hatalmi és társadalompolitikai szerepnek a minél hatékonyabb teljesítésébe. Ennek a kombinált szerepnek a felszámolása okozza a mai vidéki közigazgatásban a legtöbb zavart: minden politikai tényező a jegyző hatalmi pozícióját akarja birtokba venni…” (Idézett mű)

„De ettől eltekintve is gyakran fiktív a szakszerűségre való hivatkozás, mert közelről igen gyakran nem jelent mást, mint egy bizonyos, egyáltalán nem magasrendű és nem is mindig célszerű adminisztratív és irodai rendszernek, a magyar igazgatás jogszabályainak, előírásainak, ügykezelésének, nyilvántartásainak az ismeretét: olyan embereket, akik mindezt valami egyedül lehetséges kozmikus adottságnak, »a« közigazgatásnak tekintik. Az új magyar közigazgatásnak mindjobban szüksége lesz szakmai tudásra, azonban nem erre a fajtára, hanem arra, mely képes termékenyen és öntevékenyen új helyzeteket megragadni és új feladatok szakszerű megformálását elvégezni. Hogy erre a politikai buzgalom még nem kvalifikál senkit, az bizonyos. De nem kvalifikál erre magában a jegyzői oklevél sem.”(Idézett mű)

A közigazgatási kozmosz tereiben eltérő törvényszerűségek is érvényesülhetnek?

A többcélú kistérségek tisztázták szerepeiket. Az ügyfélközpontúság új dimenzióját nyitogatja az e-közigazgatás. Tudatos minőségpolitika nyer teret. Költségvetési eszközökkel kényszerítő módon is érvényesül a hatékonyság, településpolitikai eszközökkel pedig az eredményesség.

Tovább lépve: a települési önkormányzati környezetben a változáskezelés eszköze a kistérségi önkormányzás, vagy a most kristályosuló reformlépéseknek magyar joganyagban történő harmonizációja. Megválaszolandó a közigazgatási reform céllebontása, továbbá a szolgáltatási színvonal növekedésére, a szervezet- korszerűsítésre, valamint a teljesítménymenedzselésre gyakorolt hatás is. Bizonyára mutatkozna különbség az alternatív alrendszer kidolgozásakor, de az elegendő lesz-e a döntés mérlegén

Ha az állampolgárt kérdeznénk a jegyzőreformról, szerinte a jegyző legfontosabb feladata, hogy megszervezze az állampolgárok közigazgatási és helyi érdekű közügyeinek szakszerű intézését, tehát minden olyan szervezést érintő jogrendszeri keret reformra szorul, ami előidézheti annak átfogó tökéletesedését.

Ilyen lehet akár a túlszabályozottság, akár a decentralizáltság, az ügyintézés eljárási, de megfelelési költségvonzata is.

A többcélú kistérségek létrejötte eldöntötte a közszolgáltatási alapfeladatok fejlesztési alapkérdését. A közszolgáltatások nagy részének kistérségi feladattá emelkedése pedig meddig viselheti el a társulási tanács áttételes önkormányzását? És meddig nélkülözheti a jegyzőt?

Bármennyire is fókuszálja a jegyző az önkormányzati munkát, a közigazgatási reform társadalmi elvárásrendszerének a mikorkörnyezetre alkalmazott alrendszerében egy fejezet lehet a jegyzőreform.

Hol húzódnak tehát a jegyzőreform szükséges, illetve lehetséges határai?