1990-ben a megalakuló szarvasi önkormányzat a volt tanácsrendszertől bonyolult, átfedésekkel terhelt intézményi struktúrát örökölt: mintegy húsz költségvetési szerv kényszerült további működésre indokolatlan tagoltságban – nagyrészt azonos feladatokat ellátva –, és így magukkal hurcolva a szükségtelen vezetői szinteket az elkerülhetetlen egyeztetési nehézségekkel együtt.

Már megszokott – így-úgy, de mégiscsak működő – intézményhálózatunk és a közben megszületett közalkalmazotti törvény (gyakorlatban még ki nem próbált) szabályai mentén „fennmaradásra ítélt” intézményeink első nagy katarzisa 1997-ben egyik óvodánk átadása volt a helyi újtemplomi evangélikus egyházközség működtetésébe. Ennek természetes folyományaként a korábban három általános iskolát is fenntartó oktatási intézményrendszer generális átalakítása következett 1999-ben. Valamennyi alapfokú oktatási intézményünk egyetlen egységbe történő összevonása, végül egyiknek a helyi ótemplomi evangélikus egyházközség működtetésébe adása jelentette azt az áttörést, amely – az összevont intézmények munkájának kedvező tapasztalatait tekintve – szinte kényszerített a továbbgondolkodásra. 

Súlyos konfliktusoktól sem mentes, végül közmegelégedést eredményező folyamat volt az Ötv. által biztosított lehetőség, melynek alapján először a megyei önkormányzat feladatkörébe adtuk az idősek ellátását biztosító otthonunkat, utána szakmunkásképző intézetünket 2000-ben, végül az Országos Szlovák Önkormányzat működtetésébe került szlovák általános iskolánk és óvodánk 2004- ben. Ezernyi, polgárainkban élő emocionális érv tükrében koránt sem volt olyan egyszerű megértetni: itt a jövőben is szarvasi pedagógusok szarvasi diákok érdekében, önkormányzatunk tulajdonában maradó ingatlanokban fognak mindannyiunkért dolgozni, ám nagyságrendekkel jobb költségvetési kondíciók mellett. 

Nem kellett-e merészség ahhoz, hogy a 2004. december 5-i népszavazás eredményének ismeretében városunk önkormányzata néhány nappal későbbi ülésén egyhangúlag az (egyébként önként vállalt) egészségügyi szakellátás privatizációja mellett foglaljon állást? Munkaügyi és közigazgatási perek garmadáján átverekedve magunkat ma nyugodtan elmondhatjuk: két korlátolt felelősségű társaság, kölcsönös garanciákat tartalmazó feladatellátási szerződések keretében, a legteljesebb közmegelégedésre látja el Szarvas és környéke szakorvosi ellátását. 

Ne feledkezzünk el a közművelődésről sem: múzeumot vettünk át a megyei önkormányzattól 2000 augusztusában, közhasznú társaságot alapítottunk 2001. január elsejével színház fenntartására, és 2005-től gazdasági társaságként működik – addig költségvetési szerv – tourinform- irodánk. 

Évtizedekig költségvetési keretek között teljesítette feladatát (ki is mert volna addig másra gondolni?) gyermekélelmezési intézményünk, amely egy közbeszerzési eljárás okán szembesült önnön korlátaival. Gyors és határozott döntést követően – amelyhez kellett az intézmény bátorsága és testületünk rugalmassága – immár egy mintaszerűen működő, versenyképes, önkormányzati tulajdonú kft. látja el ezt a fontos közösségi feladatot 2005 ősze óta. 

A lényeget jól felismerve az elsők között, 2005-ben létrehoztuk a Szarvasi Kistérségi Társulást. A hat település kezdetben a „fontolva haladás” útját választva mindössze egypár hatósági feladat ellátására szövetkezett, de hamar fel kellett ismernünk, hogy ebben a működési formában jóval több a lehetőség! Néhány nap alatt megteremtettük a jogi alapokat, ezért 2006. január 1-től kistérségi intézményként működik szociális ellátó hálózatunk, amint hasonlóan teljesíti feladatát a Pedagógiai Szakszolgálat is 2006. augusztus 1-től. Mindezt tekintsük kezdetnek! 

2007. február 1-től szociális ellátásunk kistérségi feladattá válik. 

Az ekként és más módon elért közös sikerekről városunk korábbi jegyzője – a kistérségi gondolkodás egyik mozgatója – e lapszámban kifejti értékes gondolatait. 

Éves költségvetéseink működési kiadásainak rovatait elemezve, a sok szakember által nagy elismeréssel kísért fejlődésünk nyitja korántsem egy sajátos, restriktív gazdaságpolitika fogcsikorgatóan konok megvalósítása. „Receptünk” egyszerű: időben meg kell látni a célt, mely pedig nem lehet más, mint a minőségromlás és vagyonfelélés nélkül megvalósuló töretlen fejlődés a források koordinációjának fényében. 

A megvalósítás kényes lépéseihez sajnos fel kell ismerni és – sokszor az egyéni népszerűséget nagy mértékben kockáztatva – muszáj vállalni is egyes „utálatos” lépéseket: megszüntetést, kiszervezést, meg ami adódik. De nem fog másként menni…