Az önkormányzati tervezés területén az utóbbi években sajátos szemléletmódváltás tanúi lehetünk. A mai magyar önkormányzati forrásszabályozás nem sokban különbözik a 90-es évek szabályozásától, de abban biztosan megegyezik, hogy továbbra sem szolgálja a megbízható közép- illetve hosszú távú tervezést. (Megjegyzés: Az OECD 2004. évi jelentésében javasolja a középtávú költségvetési tervezés bevezetését az önkormányzatoknál)…

Ezzel szemben az erősödő versenyhelyzetben külső körülmények és belső adottságok, valamint a józan belátás alapján az éves előregondolkodást ki kell hogy egészítse a hosszabb távú tervezés. A legfőbb kényszerítő erő az európai uniós csatlakozásunkból adódik, mivel az uniós források lehívása csak a közösségi elveket, célkitűzéseket magába foglaló tervezési mechanizmus és annak végtermékei, a hosszú (8–10 év) és azt tovább részletező közép- (4–7 év) és rövid távú (1–3 év) tervek alapján lehetséges.

Településrendezési tervdokumentáció

A hosszabb távú tervezés első lépcsőfokát a települések számára kötelező településrendezési eljárás jelentette, melynek keretében el kellett készíteni a településfejlesztési koncepciót, településszerkezeti tervet, helyi építési szabályzatot, szabályozási tervet (lásd 1997. évi LXXVIII. tv. az épített környezet alakításáról és védelméről). A településfejlesztési koncepcióval megjelent a stratégiai tervezés módszere, amely túllép a térbeli szempontokon, és a településpolitika egyéb területeire is (például lakáspolitika, gazdaságfejlesztés, szociálpolitika stb.) igyekszik hosszú távú (10–15 év) fejlesztési elképzeléseket felvázolni.

A településfejlesztési koncepció jogszabályi előírásának hangsúlyozott célja volt az, hogy annak elkészítésével a települések felkészüljenek az Európai Unióban folytatott életre. Az elkészített koncepció szerencsés esetben alkalmas a manapság gyakran emlegetett „komoly uniós források” megszerzésének pályázati előkészítésére, de sok esetben különféle körülmények (aktuálpolitika, prioritások változása) vagy az elkészült dokumentum döntően városrendező építészeti-műszaki jellege (a fejlesztési stratégia hiánya) nem teszi alkalmassá azt a projektcsírák továbbgondolására. Ilyenkor szükségessé válik a projektszemléletet jobban tükröző módosítás vagy új koncepció készítése, melyre nem sok ideje marad az önkormányzatoknak, ha az Új Magyarország fejlesztési terv operatív programjaiban részt kívánnak venni.

Gazdasági program

A hosszabb távú tervezés másik fontos területe a gazdasági program készítése, melyet az 1990. évi LXV. tv. (önkormányzati törvény) ír elő az önkormányzatok számára, és időhorizontját tekintve leginkább ez tekinthető középtávú tervnek, mivel minimum egy önkormányzati ciklusra kell hogy szóljon.

A gazdasági program (ciklusprogram) nem új keletű előírás, de alapvető hiányossága volt, hogy a törvény nem adott kötelező előírást vagy ajánlást sem a tartalmára, sem pedig készítésének időhorizontjára, időpontjára. Ebből adódóan különböző minőségű és terjedelmű dokumentumok készültek – amennyiben készültek –, amelyekkel összefüggő problémákra az Állami Számvevőszék többször felhívta a figyelmet. Ennek hatására a jogalkotó a 2006. évi választásoktól kezdődően új előírásokkal pontosította a gazdasági program szabályait, melyeket az Ötv. 91. §-a tartalmaz.

Ezek alapján a gazdasági programnak integrált módon, a térségi összefüggéseket is figyelembe véve (kistérségi területfejlesztési koncepció) meg kell határoznia az önkormányzat kötelező és önként vállalt feladataival összefüggő célkitűzéseit. Az önkormányzat általános fejlesztési elképzelésein túl tartalmaznia kell különösen az egyes politikai területek (adó-, településfejlesztési, befektetéstámogatási, városüzemeltetési politikák) célkitűzéseit, valamint a munkahelyteremtés elősegítésére, közszolgáltatások fejlesztésére vonatkozó elképzeléseit.

Különböző időtávú tervezések

A készülő tervek összeállításakor ma már elengedhetetlen módszer és tartalmi követelmény az adott terv viszonyának és kapcsolódási pontjainak elemzése a különféle tervezési szintekhez és tervdokumentumokhoz.

Ennek során lehetőség szerint biztosítani kell az összhangot a településtől az Európai Unió tervezési szintjéig terjedő valamennyi, de elsősorban a területrendezés, területfejlesztés, gazdaságfejlesztés, környezetvédelem témájában, illetve az egyes ágazati szakmai kérdésekben született koncepciókban, programokban, tervekben foglaltakkal.

Az előzőekben említett szintekkel oda-vissza ható kapcsolat az elvárható, mivel a kistérség, megye vagy régió számára ugyanolyan fontos kell hogy legyen az adott település hosszú távú célkitűzése, mint fordítva.

Mindegyik terv elkészítésénél fontos a helyzetelemzés, ahol különféle módszerekkel (például SWOT-analízis) kaphatunk képet a település adottságairól, lehetőségeiről és veszélyezettségéről, azok kapcsolatairól. A jó helyzetelemzés kellő alapot nyújt a további lépésekhez, azaz a célpiramis (jövőkép, átfogó célok, prioritások, specifikus célok, intézkedések), valamint az ezekre épülő operatív programok és projektek összeállításához.

Felmerülhet a kérdés mindenkiben, hogy mi a célravezetőbb, ha a koncepciót és az arra épülő operatív terveket, egyéb tervezési dokumentumokat, majd később a pályázatokat saját magunk készítjük el egy szervezeten belüli pályázatíró projektteam közreműködésével, vagy külső szakértőt bízunk meg.

A jövő útja minden bizonnyal a kettő kombinációja, ugyanis a külső szakértő bevonása nem foszt meg bennünket a munka örömétől (hisz ő is csak hozott anyagból dolgozik), de a kulisszatitkok ismerete és rejtett csapdák elkerülése miatt egy sikeres pályázathoz segítheti az önkormányzatot.

A külső és belső szakemberek egymást kiegészítik, mivel a hivatalnok jobban ismeri a belső folyamatokat, az információk forrását, a külsőst pedig nem köti a hivatali bürokrácia, rendszerszemlélettel dolgozik, és talán a politika is nagyobb bizalommal van iránta. ■