Évtizedeken keresztül tűnődtem a haza gondolatáról, illetve annak jelentőségéről. Gyerekkoromban természetesen ez az otthon fogalmával nőtt össze, de annál jóval többet jelentett. A haza nekem magától értetődően a kettős kötődés, sokunk részére felfoghatatlan, érzelemvilágát takarja, szülőföldemmel együtt befogadó hazámét is.

A haza az, ahol ezt a csodálatos nyelvet megtanultam, az a hely, ami minden mással való összehasonlítás alapjául szolgál, ahol az elemi szagok, ízek, hangok, színek vannak, voltak számomra. Ahol Ady Endre, József Attila, Madách, Márai, Kossuth és Széchenyi születtek, ahol egy Alföld, egy Balaton és egy Szigetköz is létezik, és ahol nem kérdezi meg tőlem senki, hogy hol tanultam meg magyarul.

Hazám, ahol a jót, a rosszat, a szépet és a visszataszítót először láttam és tapasztaltam, ahol magam mögött hagytam a temetőt, a rokonaimat és talán az első szerelmemet is, és ez a hely, amiben gyerekkori emlékezetem szerint soha nem csalódtam. Ahol családom szeretettel, aggodva, törődve vett körül, és tisztességre, segítőkészségre nevelt.

Befogadó hazám viszont minden fenntartás nélkül befogadott, és lehetőséget adott, hogy az idegenben is érvényesüljek anélkül, hogy valaki valaha megkérdezte volna, hogy miért jöttem ide.

Itt tanultam meg mások véleményének kifejezés-szabadságának tiszteletben tartását, a másság létezésének elfogadását, és mindezek mellett alkalmam nyílt egy globális perspektíva kialakítására.

Gyerekeim és unokáim is befogadó hazámban születtek. Felnőttkori álmaimat itt próbáltam valóra váltani, itt jöttem rá, hogy a korlátlan magamba vetett hit, Istenbe vetett hit nélkül mennyire meddő. Itt volt alkalmam a hosszú évek során emberekkel megismerkedni, akikkel szülőhazámban vagy soha nem lett volna alkalmam találkozni, vagy, talán akikkel mindenáron kerültem volna a találkozást. Az utóbbi tizenöt év alatt viszont, az idelátogatók szemszögéből nézve sikerült jobban és mélyrehatóbban megismernem befogadó hazámat, mint az azt megelőző három évtizedes itt tartózkodásom alatt. Összegezve, részemre a kettős haza jelentősége abból áll, hogy sokkal mélyrehatóbban tudom értékelni magammal hozott szellemi örökségemet a befogadó hazám nyújtotta lehetőségek tükrében, miközben az „idegenben” tanultam meg szülőhazámat igazán szeretni.