Az elmúlt másfél évtizedben szinte mindenütt bevezettek olyan informatikai rendszereket, amelyek a napi munkát, illetve annak bizonyos részeit segítik. A problémát az jelenti, hogy a használt rendszerek a legkülönbözőbb platformokon készültek, a legkülönbözőbb tárolási formákat használják és a rendszerek tervezésekor általában nem is gondoltak a más rendszerekkel való együttműködésre. Természetesen az ilyen rendszerek között is meg lehet teremteni a kapcsolatot, de az különböző konverziós eszközök megvalósítását teszi szükségessé, ami részben körülményesebbé, részben drágábbá teszi az együttműködést.

Az interoperabilitás szó jelentése „együttmûködési képesség”, így az interoperábilis rendszerek megvalósítása a különbözõ alkalmazások együttmûködését sokkal könnyebben lehetõvé teszi, és felgyorsíthatja.

Cél olyan feltételrendszer kialakítása, amely lehetõvé teszi a különbözõ közigazgatási szintek zökkenõmentes együttmûködését, amely képes kezelni azt a helyzetet, hogy közigazgatási szintenként, illetõleg ágazatonként, intézményenként, településenként eltérõ, illetve esetenként párhuzamos IT-fejlesztések történtek.

Az IOP célja kettõs, egyrészt megvalósításával a szigetszerû fejlesztéssel kialakult informatikai rendszerek összekapcsolhatókká, együttmûködésre képessé váljanak, illetve a jövõbeli fejlesztések már együttmûködésre képesen jöhessenek létre.

Távlati cél: a határokon átnyúló interoperabilitás megteremtése. Az Európai Unió már 2009-re célul tûzte ki 5 alapvetõ szolgáltatás európai szintû interoperabilitásának megteremtését. Igaz, hogy ehhez a feltételeket biztosító alapelvek kidolgozása is csak folyamatban van.

Az interoperabilitás alapelvei

1. Technológiasemlegesség A megoldásokat a funkcionális követelményekbõl kell levezetni, nem egy adott technológiai megoldásból. Törekedni kell arra, hogy a feladatot több technológiával is meg lehessen valósítani, illetve, hogy az együttmûködés képességét különbözõ technológiák között is meg lehessen valósítani.

2. Szabványos megoldások alkalmazása Az interoperabilitás alapja a szabványosítás, egységesítés minden olyan megoldásban, ahol ez indokolt.

3. A megfelelõ tájékoztatás Interoperablitás csak akkor mûködik megfelelõen, ha megfelelõ tájékoztatás, oktatás áll mögötte. Fontos az interoperabilitás alapját képezõ szabványok és eljárások megfelelõ hozzáférhetõvé tétele, oktatása, és természetesen a keretek folyamatos aktualizálása figyelembe véve a technológia haladását, illetve a már megvalósult rendszereket egyaránt.

4. A felhasználók elõtérbe állítása a hivatalokkal és a technológiával szemben A közigazgatási szervek hatósági (ügyintézési) szolgáltatásainak az azokat igénybe vevõk – elsõsorban az állampolgárok és a vállalkozások (gazdasági társaságok) – érdekében történõ átalakítása, többek között a többszörös adatbekéréssel járó terheik csökkentése, megszüntetése.

5. Megõrizve meghaladás A fejlesztési irányok kiválasztásakor tekintettel kell lenni az elveszõ beruházásokra is, tehát csak akkor indokolt gyökeresen új megoldások bevezetése, ha egyértelmû, hogy ezen az úton lényegesen jobb megtérülésre lehet számítani, az új, a kapcsolatot biztosító modulokkal való kiegészítéssel szemben, amellyel a meglevõ alkalmazások alkalmassá válhatnak interoperábilis kapcsolatok kiépítésére.

6. Jogszabályi megfelelõség Az interoperabilitás megvalósítása során az adatvédelmi és más jogi követelményeket szigorú prioritásként kell kezelni, nem az ügykezelõk kényelmét, hanem a jogszerû eljárások hatékony lebonyolításához szükséges adatok, az ezekhez kapcsolódó jogosultságok szerinti, megfelelõen naplózott hozzáférését kell segíteni.

Az interoperabilitás tartalma

Az interoperabilitás a közigazgatásban elsõdlegesen igazgatásszervezési kérdés, ennek leképezése az egységes foglami és adatrendszer, és csak technikai megvalósítása az informatikai alkalmazás.

Szervezeti keretek, amelyet támogat:

Szemantikai keretrendszer, amelyet támogat:

Technológiai keretrendszer

Szervezeti interoperabilitás:

A megfelelõ szervezeten belüli és szervezetközi munkamenetek, együttmûködés kialakítása, és létrejönnek mindazok az információs bázisok, amelyekbõl a jogszabályban elõírt esetekben, illetve az ügyfél felhatalmazása alapján igénybe lehet venni az adott ügy megoldásához szükséges adatokat, információkat.

Szemantikai interoperabilitás:

Szemantika az adatok jelentését és használatát jelenti. A közhivatalok közötti információátadás megbízhatósága szempontjából a szemantikai interoperabilitás különösen fontos, hiszen a megbízható és hiteles mûködéshez elengedhetetlen az egységes fogalomkészlet alkalmazása. (Ehhez célszerûem meg kell valósítani a közigazgatási fogalmak ontológiai1 leírását). A fõbb szemantikai konfliktusok az adatstruktúrához és az adatok jelentéséhez kapcsolódnak. Ezek egységesítése nélkülözhetetlen.

Technológiai interoperabilitás:

A technikai IOP felöleli az összes technikai kérdést (technológiák, szabványok, eljárásrendek), mivel csak ezek egységes szabályozásával lehet garantálni, hogy az együttmûködõ szervek információs rendszereinek technikai komponensei képesek legyenek az együttes munkára. 

Gyakorlati megjelenése

A szabványok egységes alkalmazásához nélkülözhetetlen egy – az EU által elfogadott (támogatott) IOP-szabványokkal összhangban álló – nemzeti IOP-szabványtár megléte. Az ide feltöltött szabványok és más elõírások folyamatos felülvizsgálatát is biztosítani kell.

A már tervezet formájában az IHM gondozásában elkészült2 formátumokat, szabványokat, szabványszerû elõírásokat tartalmazó táblázat a legtöbb esetben négy oszlopból áll (vannak természetesen hasonló külföldi példák is (a német SAGA jelenleg 3.0, vagy az angol eGIF 6.1, ill TSC V 6.2):

szabvány jele

szabvány megnevezése

szabvány tárgya (ahol a megnevezést célszerû tovább pontosítani) egyéb jellemzõ/elérhetõség (link a szabvány leírásához).

Fontos tudni, hogy maguk a szabványok szerzõi jogi védelem alá esõ mûvek, amelyek használatáért – a nyílt szabványok kivételével – a jogtulajdonosnak – amely Magyarországon a Magyar Szabványügyi Testület – jogdíjat kell fizetni, ami a szabvány árában jelenik meg. Ennek megfelelõen az ismeretlen eredetû szabványok fénymásolása tulajdonképpen jogsértés.

Jogszabályi keretek

Az interoperabilitás csak abban az esetben jelent valódi elõrelépést, ha az erre vonatkozó elõírások egyértelmûek és világosak, rendelkeznek olyan jogi háttérrel, szervezeti támogatással, amellyel megvalósításuk ki is kényszeríthetõ. Pusztán a szabályok öszszegyûjtése, publikációja és az önkéntes követés lehetõsége nem elégséges ahhoz, hogy az interoperabilitásban rejlõ elõnyöket ki lehessen aknázni.

Jogszabályi keretek európai uniós szinten:

Az EU e-közigazgatási koncepciója szerint az interoperabilitásnak jelentõs szerepe van az Európai Unió közigazgatási jövõképében. A tagországoknak ki kell építeni a saját interoperabilitási keretrendszereiket, majd azoknak az Európai Unió szintjén kiépülõ keretrendszerrel kell teljessé válnia.

A korábban elfogadott EIF 1.0 – European Interoperability Framework (keretrendszer) – hasznos ajánlásokat ad a nemzeti interoperabilitási keretrendszerek létrehozásához, azonban még nincs jogi kötõereje. A tervek szerint 2008 folyamán elkészülõ 2.0 verziót a bizottság már direktíva formájában tervezi kiadni, azaz nemzeti jogalkotási kötelezettség fog hozzá csatlakozni.

A hazai jogi keretek:

A közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 174. §-a (1) kekezdésének e) pontjában a kormány kapott felhatalmazást a közigazgatási interoperabilitás alapjainak rögzítéséhez:

Felhatalmazást kap a kormány arra, hogy rendeletben állapítsa meg:

e) az elektronikus ügyintézést lehetõvé tévõ és elektronikus hatósági szolgáltatást nyújtó informatikai rendszerek biztonságát, együttmûködési képességét (interoperabilitását), valamint egységes használatát biztosító részletes elõírásokat.

Erre a felhatalmazásra tekintettel született meg a 195/2005. (IX. 22.) Korm. rendelet. Ennek 27. § (4) bekezdése rendelkezik jelenleg a legátfogóbban az interoperabilitási követelményekrõl:

(4) a miniszter összegyûjti, közzéteszi és frissíti azoknak a szabványoknak a listáját, amelyeket az informatikai célrendszerek közötti együttmûködés egységes rendszer szerinti megvalósítása céljából figyelembevételre javasol. A miniszter az egyes szabványok egységes alkalmazásának biztosítására, valamint megfelelõ szabványok hiányában ajánlást bocsát ki az (1) bekezdésben meghatározott tárgykörben.

A Ket 174. § (3) bekezdésének a) pontjában a szervezeti változásokkor nem kellõ pontossággal végrehajtott korrekciók eredményeként jelenleg egy tényleges alany nélküli felhatalmazás található:

a) a közigazgatási informatikáért felelõs miniszter egyetértésével rendeletben állapítsa meg az elektronikus ügyintézési eljárásban alkalmazható dokumentumok technológiai követelményeire figyelemmel a részletes technikai szabályokat.

E felhatalmazás alapján született még az IHM gondozásában a 12/2005. (X. 27.) IHM rendelet, amelynek 3. § (4) bekezdése elõírja:

(4) Az (1) bekezdésben meghatározott miniszterek gyûjtik, rendszeresen felülvizsgálják és a 7. § szerint közzéteszik azokat a szabványokat, amelyek a (3) bekezdésben meghatározott elvek érvényesülését elõsegítik.

Sajnálatos módon ez a szabályozás csak ajánlásokra tartalmaz felhatalmazást, ami nem elégséges a tényleges kötõerõhöz.

Jól látható, hogy a jelenlegi jogi környezet még nem elégséges ahhoz, hogy a tervezõk, fejlesztõk, alkalmazók kellõ biztonsággal támaszkodhassanak ezekre a szabályokra. Szükség van további jogi elõírások kidolgozására, rögzítésére, hogy a közigazgatásban valóban olyan egységes keretek valósulhassanak meg, amelyek lehetõvé teszik a különbözõ rendszerek együttmûködését.

Az önkormányzatokra vonatkozó sajátosságok

Az elmúlt években helyi kezdeményezések eredményeképpen létrejött szigetszerû informatikai rendszerek, alkalmazások együttmûködésének lehetõvé tétele más helyi, valamint kormányzati informatikai rendszerekkel a közigazgatási mûködés hatékonyságának növeléséhez elengedhetetlen feladat.

Cél az önkormányzatok szempontjából is egy olyan keretrendszer kialakítása, amely lehetõvé teszi a különbözõ közigazgatási szintek zökkenõmentes együttmûködését, figyelembe véve az önkormányzatok autonómiáját és azt a körülményt, hogy közigazgatási szintenként, illetõleg ágazatonként eltérõ, illetve esetenként párhuzamos IT-fejlesztések történtek.

Ebbõl a szempontból követendõ, illetõleg figyelembeveendõ a brit példa. Angliában 2002-ben hirdették meg a Helyi eközigazgatás stratégiája (National Strategy for Local e-Government) címû programot, aminek az IOP szempontjából azért volt nagy jelentõsége, mert idõben született meg. Oly sok más országgal ellentétben az Egyesült Királyságban nem követték el azt a hibát, hogy szabad folyást engedjenek az interoperabilitást igénylõ terüleken a helyi kísérletezéseknek. Határozottan leszögezték, hogy az e- GIF hierarchiájába tartozó elõírások betartása minden önkormányzat számára kötelezõ (azaz a közigazgatásban csak egységes interoperabilitás értelmezhetõ).

Ugyanakkor a helyi ügyekben, a lakosság és a vállalkozások kiszolgálása, az edemokrácia gyakorlása területén a program bátorítja a helyi kezdeményezéseket, támogatja az újszerû megoldásokra törekvõ önkormányzatokat.

Az egységes közigazgatási interoperabilitási keretrendszer kialakítására vonatkozó, a MEH EKK által az Új Magyarország Fejlesztési Tervhez benyújtott pályázatot a kormány támogatta, jelenleg folyik az elõkészítõ munka, és a tervek szerint a 2008-as év végére kialakíthatók az interoperabilitás dokumentációs alapjai. A munka során természetesen tekintettel kell lenni a már megvalósult rendszerekre. Ezt a feladatot az önkormányzatok véleményének folyamatos megismerése mellett kívánjuk végrehajtani, hogy olyan rendszer jöjjön létre, amely az egységes alapok felett széles mozgásteret biztosít a leghatékonyabb igazgatásszervezési és ügyfélszolgálati megoldások megvalósításához. ■ 

______________________________________________________

1 Az ismeret vagy a tudás megosztása kontextusban az ontológia a fogalomalkotás, fogalomfeltérképezés (conceptualization) specifikációját, vagyis konkrét körülírását, megkülönböztetését jelenti. Az ontológia azon fogalmak és viszonyok leírásának fajtája (akárcsak egy program formális specifikációja), amelyek egy ágens vagy egy sor ágens vonatkozásában fennállnak vagy léteznek. Az ontológia ezen meghatározása azzal az ontológiai szóhasználattal vág egybe, amely szerint az ontológia egy sor fogalommeghatározás, de annál általánosabb (Wikipédia.hu).

2 Jelenleg is elérhetõ az ITKTB honlapján: http://www.itktb.hu/resource.aspx?ResourceID=IHM_IOP_Szabvt_v014_e_elka_2006_04_12_doc_V1