Tab Város Polgármesteri Hivatala – mint a megye városai közül másik két kisváros: Balatonföldvár és Csurgó – központja kiemelt hatóságnak és körjegyzőségnek is.

A kiemelt hatóság körzetközpontjaként 25 településre, amely mindössze tizenhat és félezer lakost jelent, kiterjedő illetékességgel gyakorolja az okmányirodai, az építéshatósági és a gyámhivatali feladat-, hatásköröket.
A várossá nyilvánításkor – 1989. március 15-én – a városi tanácshoz tizenegy, mint az országban sehol ilyen nagyszámú község tartozott. E községek közül a várostól északra fekvő négy község: Lulla, Sérsekszőlős, Torvaj, Zala az önkormányzatok megalakulása után megállapodást kötött a város képviselő-testületével a hivatal közös működtetésére. Megjegyzem, hogy a város és a négy község a hivatali feladatokon kívül együttműködik a kötelező közszolgáltatások szervezésében is intézményfenntartó vagy feladat ellátási társulások útján.
A város és a községek együttműködésével tehát létrejött a polgármesteri hivatal sajátos formája a városi székhelyű, úgynevezett „quasi körjegyzőjég”, amelyben nem önálló szervként működő körjegyzőség, hanem a városi hivatal látja el a hivatal önkormányzati törvényben meghatározott két fő funkcióját: az önkormányzat működésével és az államigazgatási ügyek döntésre előkészítésével és végrehajtásával kapcsolatos feladatokat.
A hivatal működéséhez – kivéve a kiemelt hatósági feladatokat – a községek a normatíván felüli költségekhez lakosságszám arányosan hozzájárulnak. A hivatalt érintő fontosabb döntéseket a quasi körjegyzőségi jogállásból adódóan a város képviselő-testülete hozza. A hivatal munkájáról valamennyi, a körjegyzőséghez tartozó településen évente beszámoltam. A beszámolók az előbb említett két fő feladatkör köré csoportosítva, azokon belül a fontosabb feladatcsoportokat érintve, adatokkal alátámasztva, az előző beszámolókkal összehasonlítva, ahol tendenciák megfigyelhetők, azokat bemutatva értékelték a feladatellátást.
A többszöri beszámolás alkalmával azt tapasztaltam, hogy az annak ellenére, hogy a „fajsúlyos” fő napirendek közé tartozik, nem vált ki különösebb érdeklődést a képviselő-testületekből, főleg nem olyant, mint a beruházásokkal, fejlesztésekkel, pályázatok benyújtásával kapcsolatos vagy a gazdálkodást érintő javaslatok. Mindezt csupán, mint tényt jegyeztem meg, semmiképpen sem bántó vagy rosszallást kifejező szándékkal.
A képviselő-testületek a működésükkel összefüggő, a feladat- és hatáskörök szám szerint kisebbik, de időigényesebb részét jelentő hivatali és jegyzői tevékenységről – ideértve a közszolgáltatások szervezését és az önkormányzati hatósági ügyeket is – folyamatos és közvetlen információkkal rendelkeznek. Ugyanez nem mondható el a feladat-, hatáskörök zömét kitevő államigazgatási ügyek esetében. Ezekkel az ügyekkel a települési képviselők vagy mint ügyfelek, vagy az ügyintézést minősítő, esetenként azt sérelmező és hozzájuk forduló állampolgárokon keresztül találkoznak. Megemlítem még azt a ritkán, de előforduló esetet, amikor a képviselő-testület konkrét utasítást szeretne megfogalmazni az államigazgatási hatósági ügyben hozandó döntésre.
Nem lehet tehát az értékelés feladata, hogy a testület a hivatali munkát szakmai szempontból minősítse. Az a testület számára fontos lehet, hogy mennyire elégedettek az ügyintézéssel a hivatallal kapcsolatba kerülő ügyfelek.
A testület általi megítélésnél elsődleges szempont, mennyibe kerül a hivatali működés, a kiemelt hatósági feladatoknál a normatív hozzájárulás mennyire fedezi a kiadásokat.
A köztisztviselők jogállásáról szóló törvény a vezetői pótléknál a körjegyzői pótlékot nevesíti, a hivatal köztisztviselői esetében azonban az illetménykiegészítés megállapítását a testület döntésére bízza.
A települési önkormányzatoknál a hivatal köztisztviselőinek a létszáma és a megállapítható illetmény kiegészítése nem függ a hivatal munkájának kedvező vagy kevésbé kedvező megítélésétől, a testület által meghatározott teljesítménykövetelményektől, de még az ellátandó feladatok mennyiségétől sem, hanem az önkormányzat teljesítőképességétől.
Mindebből levonható az a következtetés, hogy a polgármesteri hivatal működéséről szóló átfogó, vagy egy-egy részterületet érintő, jogszabályokban meghatározott beszámolóknak a fő, s talán egyetlen célja a képviselő-testületek, a nyilvános ülésen keresztül a településeken élők, és a beszámolóval érintett szervezet munkatársainak a tájékoztatása.