Somogy megye legfiatalabb városának jegyzőjeként köszöntöm az olvasót!
Nagybajomot a köztársasági elnök 53/2001 (VI.06) határozata nyilvánította Somogy megye 13. városává. A 13-as számot ugyan a közhiedelem szerencsétlen számnak tarja, ám nem jelen sorok írójának feladata e hiedelem cáfolata, vagy megerősítése.

E cikk aktualitását adja, hogy végszavazás előtt van a Parlament előtt a várossá nyilvánítással összefüggő egyes törvények módosításáról szóló T/15164 számú törvényjavaslat. Felmerülhet a kérdés, hogy vajon érdemes-e várossá válni? A magyar városfejlődés eredői a királyi várak, valamint a püspöki székhelyek voltak. Más városok folyami átkelőhelyeken, vásártartási helyeken jöttek létre. A külföldre irányuló kereskedelem, a vasút és az ipari termelés megjelenése is jelentős tényezője volt a városiasodásnak. Köztudott, hogy a városi címnek, illetve a különböző városi rangoknak mindig komoly jelentősége volt. A városi státus megszerzése ugyanis korábban számos kiváltsággal járt. Így nem lehet lebecsülni a középkortól napjainkig érvényesülő, a városi rang megszerzését motiváló, a történelmi tapasztalatokból fakadó hagyományok erejét.
A városi rang megszerzése ma is presztízskérdés, hatalmi, tekintélybeli ügy a települések, illetve azok lakói, önkormányzati testületei, vezetői szempontjából. Jól bizonyítja ezt az elmúlt évszázad is, amikor a várossá nyilvánítással kapcsolatos igények folyamatosan növekedtek, függetlenül attól, hogy e cím elnyerése járt-e konkrét előnnyel. 1900 és 2004 közt Magyarország 242 települését nyilvánították várossá, mely döntően az 1945 utáni várossá nyilvánítások eredménye, hisz 1945-ban csupán 50 város volt az ország területén, és ezekben a népesség egyharmada élt. 1945 és 1989 közt 117, 1991 és 2004 közt pedig további 110 település kapott városi rangot.
A folyamat kétségtelenül felgyorsult. Azoknak a törekvéseknek, amelyek a városi cím elnyerésére irányulnak, nemcsak a településnagyság, a kistérségi centrumfunkciók, illetve a fejlettség az alapja egy település életében, hanem sokszor a mezővárosi vagy a járásszékhelyi múlt az ösztönző. A városi cím elnyerését motiválják bizonyos történelmi eseményekhez, emlékekhez kötődő hagyományok is. Egyes települések várossá nyilvánítási igényeit erősíti azon felismerés hiánya is, hogy nem a városi cím, hanem a  városiasan urbanizált életfeltételek elérése a fontos a településen élők szempontjából. Motiváló tényező a városi ranggal összefüggő gazdasági előnyök, illetve ezek reménye is. Igazolni látszik ezt az is, hogy az elmúlt években városi rangot kapott, vagy erre pályázó települések egy része munkanélküliség sújtotta, infrastruktúrában szegény, gazdaságilag elmaradott. Reménykedtek, reménykednek, hogy a városi rang előbb, vagy utóbb, közvetve, vagy közvetlenül de hozzásegíti a települést az anyagiakban való gazdagodáshoz, még ha a várossá nyilvánítás időpontjában ennek nincsenek is meg a teljes körű feltételei.
Az önkormányzati törvény a települések egyenrangúságára épít, pusztán a városi rang megszerzésétől nem lesz gazdagabb egyetlen település sem. A városok és községek közt ma 1-2 tekintetben van megkülönböztetés az állami költségvetésből származó források tekintetében. Fogalmazhatunk úgy is, hogy jelentősebb közvetlen anyagi előnyökkel nem jár a városi cím, ám hosszabb távon feltehetően kifizetődik. Kifizetődhet a magán, illetve vállalkozói tőke figyelmének felkeltésével, ennek vonzását támogató elképzelésekkel, és talán hozzásegít a pályázati úton megszerezhető cél és címzett, vagy az eu-s támogatások elnyeréséhez.
A magam részéről minden várossá válni szándékozó településnek kívánok munkájukhoz sok erőt, kitartást, és sok szerencsét pályázataikhoz.