Jelen folyóirat korábbi számaiban már füstölögtem azokon a hungarikumnak számító megoldásokon, amelyeket az EU-s csatlakozás sem tudott „kiölni” a magyar közigazgatásból (pl. az érettségi tételek őrzésével kapcsolatos jegyzői hatáskörök). Most egy újabb magyaros megoldásra hívom fel a figyelmet, ezúttal az építésigazgatás területén. Kár, hogy ez is a negatív példákat gyarapítja.

Hogy tíz évvel ezelőtt milyen szakmai vagy egyéb indokok alapján került sor a kiemelt építéshatóságok kijelölésére és illetékességi területük meghatározására, azt ma már ne bolygassuk. A gyakorlat bebizonyította, hogy így nem szabad, amelyről azok a kollégák tudnának többet mesélni, akik jó esetben valamelyik decemberben, rosszabb esetben karácsony és szilveszter között értesültek arról, hogy X vagy Y önkormányzata a továbbiakban már nem vállalja a – korábban általa kért – kiemelt építéshatósági feladatok ellátását, így a feladat a kijelölt körzetközponti jegyzők nyakába szakadt. Ugyancsak az ő feladatuk volt elmagyarázni a saját képviselő-testületüknek, hogy ehhez a megnövekedett feladathoz újabb „pénzt és paripát” kérnek.

A közigazgatási reformnak nevezett nagy magyar átpancsolás oldalvizén beevezve, még tavaly december 23-án elfogadta a kormány azt a rendeletet, amely újraszabályozta az építéshatóságok kijelölését és működési feltételeit. Ez véget vetett volna a korábbi önkéntes és ötletszerű hatáskör-telepítési lehetőségeknek, és a többcélú kistérségi társulások körzetközponti jegyzői lettek „megcélozva” ezzel a feladat- és hatáskörrel. (Azért is indokolt a feltételes mód, mert – helyesen – nem az egy héttel későbbi január 1- e, hanem július 1. napja lett a módosítás hatálybalépésének időpontja.)

Persze nem kis hazánkban lennénk, ha ezt az egyébként teljesen logikus változást néhányan nem presztízsvesztésként élték volna meg, és nem kezdődtek volna el a „kulisszák mögötti mozgások”. Ennek kézzelfogható következménye a közigazgatási hivatalok által a jegyzőknek eljuttatott levél volt, amelyben – fejléc, beosztás és dátum nélkül – az ÖTM illetékes (?) szakállamtitkára tájékoztatást adott arról, hogy kormány-előterjesztés készül a szóban forgó rendelet újabb (!) módosítására. Ennek tartalma az lenne, hogy az új illetékességi szabályok 2007. július 1. napjával nem lépnek hatályba, tehát maradna a jelenlegi rendszer. (Megjegyzés: időközben a kormány elfogadta a jelzett módosítást, így – bizonytalan időre? – maradt a régi szabályozás!)

Hogy milyen új érvek vagy tények jutottak a jogszabályalkotók (előkészítők) tudomására, amik indokolttá tették ezt a nem szokványos és főleg nem a jogbiztonságot erősítő megoldást, azt nem tudom. Azt azonban tudom, hogy az illetékességi terület változásában érintett kollégák (köztük e sorok írója is) a kihirdetett kormányrendelet alapján elkezdték az átvétellel kapcsolatos előkészületeket. Lehet, hogy egyesek számára új információ, de ahhoz, hogy az érintett települések lakossága lehetőleg ne csak hátrányként élje meg az illetékességváltozást, több feltételnek kell teljesülnie. Ezek közül talán a legfontosabb a személyi feltételek biztosítása. Több kollégától tudom, hogy – különböző okok miatt – az építéshatósági feladatot eddig ellátó köztisztviselők nem akartak vagy nem tudtak partnerek lenni a jogszabály előírta az átszervezésben, így a kijelölt jegyzőknek új ügyintézők után kellett nézni. (Csak jelezném, hogy a szükséges végzettséggel rendelkező köztisztviselők biztosítása az építéshatóságoknál – leszámítva néhány nagyvárost – nem egyszerű dolog.)

Az erre irányuló erőfeszítéseket tette semmissé a jelzett jogalkotói „visszatáncolás”, hiszen ebben a helyzetben komoly ígéretet nem lehet tenni! Ugyancsak nehéz így komolyan venni a 343/2006. (XII. 23.) kormányrendelet 4. § (1) bekezdésének azon előírását, hogy „a … hatóság létszámát úgy kell meghatározni, hogy a hatósági tevékenység folyamatos tevékenysége biztosított legyen”!

Nem tehetek róla, de az egészről egy klasszikus párbeszéd jutott eszembe: „Kapitány a gépháznak: Mennyi? Gépház a kapitánynak: Harminc! Kapitány a gépháznak: Mi harminc? Gépház a kapitánynak: Mi mennyi?” Szóval eldönthetné már a kapitány, vagy valaki a parancsnoki hídon, hogy mi mennyi az építésigazgatásban! ■