A rendszerváltozást követően elsőként az OECD által kezdeményezett és az Európai Bizottság által kezelt PHARE-program biztosított külső forrásokat Magyarország felzárkózásához.
A kezdetben elsősorban a gazdasági szerkezet átalakítására fókuszáló, központi projekteket finanszírozó rendszer fokozatosan vállalt egyre jelentősebb szerepet a társadalmi-gazdasági átalakulás számos szegmensében.

Elsőként környezetvédelemre
Zalaegerszeg és térsége négy nagyobb és számos kisebb projekt révén kapcsolódott a támogatási rendszerhez az előcsatlakozási programok 2000. évi megjelenéséig. Jellemzően mind a négy projekt közvetve vagy közvetlenül a környezetvédelemmel függ össze, jelezve egyben azt is, hogy Magyarország, de talán a többi kelet-közép európai volt szocialista ország számára is környezet állapota, illetve fenntartható használata jelentette, és részben jelenti is a legnagyobb kihívást. A szennyvíz-elvezetés és -kezelés, illetve a hulladék elhelyezés fejlesztésének támogatását Zalaegerszeg esetében különösen indokolta a Balaton vízminőségében játszott kiemelkedő szerepünk. A két jelentős fejlesztés (a zalaegerszegi szennyvíztisztító rekonstrukciója, illetve az új hulladékdepónia kialakítása) mellett részben PHARE-támogatásból valósult meg a 74-es főút várost elkerülő részének első szakasza (2001), illetve a szlovén-magyar nemzetközi vasútvonal fejlesztése (2002).
Kohéziós alapból részesülünk
Az új évezred az európai támogatási rendszerben is változásokat hozott: megjelentek az előcsatlakozási alapok, amelyek jól modellezték a csatlakozás előtt álló országokban a tagországok számára rendelkezésre álló fejlesztési alapokat. A PHARE a strukturális eszközök, az ISPA a kohéziós eszközök, a SAPARD pedig az agrártámogatások orientációs eszközeinek megfelelőjeként segítették a felzárkózást. Az előcsatlakozási időszak térségünket érintő legfontosabb projectje a már említett szlovén-magyar vasút fejlesztésének újabb üteme, amelynek keretében 2006 végéig új nyomvonal épül a Zalaegerszegen átvezető szakaszon is.
A csatlakozással Magyarország részese lett az Európai Unió regionális politikájának, amely fő célja továbbra is a társadalmi-gazdasági kohézió, a régiók közötti fejlettségbeli különbségek csökkentése. A támogatás alapelveit, céljait, és a pénzügyi kereteket a 2000-2006 közötti időszakra még 1999-ben rögzítette az unió, a következő tervezési időszak (2007-2013) támogatási elveinek előkészítése napjaink egyik legfontosabb uniós folyamata. Városunk két kohéziós program részese 2004-ben: a nagytérségi hulladékgazdálkodási rendszer kiépítését, illetve a szennyvízhálózat, illetve -kezelés rekonstrukcióját a környezetvédelmi előírások szigorodása, valamint a hosszú távú, megnyugtató megoldások iránti igény indokolja.
Az uniós források megjelenése a hazai fejlesztésfinanszírozásban jelentősen átértelmezte a beruházás szokásos értelemben vett közgazdasági kifejezését. Az előkészítés, a végrehajtás, és az utóellenőrzés szakaszában tapasztalt szigorú, transzparens eljárásrend fokozott figyelmet követel: nagyon szűk mezsgyén nyílik lehetőség a különböző dokumentációkban megfogalmazott paraméterektől való eltérésre. A rendkívül rigorózus eljárásrend nem véletlen: a közösség jogosan várja el, hogy adója hatékonyan és célszerűen, valóban a közösség érdekében legyen felhasználva.
A programfinanszírozás megjelenése
Ugyancsak értékes és hasznos következményként értékelhetjük az uniós támogatási rendszer nagy horderejű változását, a projektfinanszírozásról a programfinanszírozásra való áttérést is. A kilencvenes évek végén történt irányváltás Zalaegerszeget is rákényszerítette arra, hogy fejlesztési céljait koherens egységben, hosszútávra fogalmazza meg, átgondolva és feltárva az ágazati fejlesztési célok egymásra épülését és szinergiáját. Mindezt nem volt könnyű belátni döntés-előkészítőnek és döntéshozónak alig tíz évvel az „ötéves tervek” korszakának lezárása után.
Ma már nem kérdés, hogy az uniós forrásokért folyó versenyben legalább három döntő tényező egyidejű megléte jelenthet csak sikert Zalaegerszeg városának is. Egyfelől erőteljesen szükséges képviselni érdekeinket azokon a fórumokon, ahol – elvileg alulról építkezve, társadalmi párbeszéd nyomán – kialakulnak azok a fejlesztési programok (regionális fejlesztési program, Nemzeti Fejlesztési Terv, sőt az unió regionális célkitűzései), amelyeken a jövő pályázati kiírásai alapulnak. Másfelől rendelkezni kell hosszú távú, átfogó fejlesztési koncepcióval, jövőképpel, amely a középtávú fejlesztési stratégiának és operatív programnak képezi az alapját, és végül szükséges a saját erő biztosítása a projectekhez.
A strukturális alapok működésével kapcsolatos alig fél éves tapasztalataink meglehetősen negatívak. Városunk és régiónk országon belüli viszonylagos fejlettsége a vártnál is drasztikusabb mértékben csökkenti pályázási lehetőségeinket, miközben számos, Zalaegerszeg számára kritikus területen (belső úthálózat fejlesztése, felújítása, közintézmények korszerűsítése) még fejletlenségünk esetén sem lenne módunk pályázni.