A kérdésre mint megyei önkormányzat hivatalának vezető beosztású köztisztviselője érzelmi alapon könnyen tudnék válaszolni nemmel. Azonban úgy vélem, hogy gondolkodó lényként kell a kérdést megközelítenem és a választ megadnom, s eldöntenem, hogy igen vagy nem.

Először is tisztázni kell, hogy mit értünk régió alatt.
Az EU a régiót általános fogalomként használja, és ide tartozik az összes, olyan országon belüli területi egység, ami nem helyi. A Nemzeti Fejlesztési Hivatal honlapján található táblázat szerint ezek a következők:

 Régiók száma Lakosság
Országok 15 0.4 – 80 millió
 Supra-régiók 77 0.4 – 17 millió
 Regionális 206 0.08 – 10 millió
Sub-regionális 1031 0.02 – 7 millió
 Helyi 1074 
Helyi 98433 

A táblázatban szereplő lakosságszám alapján látható, hogy méretük változatos és a tipikusnak mondható regionális szinten a lélekszám 80 ezer és 10 millió között mozog. Ebbe a kategóriába a magyar megye könnyedén beleférne (tehát lehetne régió), a legkisebb Nógrád lélekszáma is többszörösen meghaladja fenti 80 ezres minimumot.
Nálunk a régió szűkebb értelmezést kapott, és a megyei illetve a központi szervezetek közötti szintet jelöli.
A fentiek alapján a régió fogalmát cikkemben az egyszerűség kedvéért, a magyar terminológia alapján a következőképpen határozom meg: egy vagy több megye illetve a főváros területére kiterjedő, azok közigazgatási határával határolt területegység. (Vö.: 1996. évi. XXI. tv fogalom-meghatározása).
A kérdést szervezés-elméleti oldalról fogom megközelíteni, s ennek alapján próbálom a választ megadni.
Alaptételem az – feltételezve a területi szintek, s az ott működő különböző szervek hierarchiáját, vagy együttműködési kényszerét –, hogy a szintek száma meghatározott szorzószám figyelembevételével alakítható ki, tehát meghatározott területegység illetve lakosságszám elérésekor újabb szintet kell létrehozni.
Alapösszefüggésként rögzíthetjük, hogy általánosan elfogadott vélemény, miszerint hatékony irányítást, felügyeletet, együttműködést akkor lehet elérni, ha a szervek száma 4-8 szervezeti egység között mozog.
Sajnos a mai magyar közigazgatás nem ilyen. A hatályos szabályozás szerint a több mint 3000 település utáni lépcső a 19 megye, tehát egy-egy megyére átlagosan 150 település jut. Ezt követi a központi szint, amelyre 19 megye jut.
Fenti általános képletet színezi, hogy 1997-től hatósági vonalon lépések történtek a rendszer felülvizsgálatára, így az építési, a gyám és az okmányügyek körzetközponti szinten intéződnek. Azonban település-fejlesztési illetve település-fenntartási területen a meglévő lehetőségek (társulási szabadság) ellenére sem alakult ki áttörés.
Legfrissebb eredményként említhetjük a kistérségekről elfogadott, de még ki nem hirdetett törvényt, mely a 80-as évek elején megszüntetett járások helyébe lépve orvosolja a települések és a megyék közötti távolságot. Ráadásul viszonylag a számuk is ideális, mert megyénként átlagosan nyolc jön létre.
Kistérségi szinten az élet meg fogja oldani önmagát, a racionalitás hosszú távon kialakítja ezt a területi szintet. Biztosan lesznek ilyen vagy olyan irányba kilógó kistérségek (vagy túl kevés vagy túl sok településsel, vagy túl alacsony vagy túl magas lakosságszámmal, esetleg többközpontú, tehát nem egy település köré szerveződő), de a többség átlagos lesz, és jól fogja szolgálni az állampolgárok érdekeit.
A régió – szervezési oldalról – maga a probléma.
A jelenlegi felállás, miszerint 7 régió kerül kialakításra kormányzati oldalról majdnem tökéletes, optimális lépcső lefelé. A probléma a régió és a megyék közötti kapcsolattal van, mert a központi régió kivételével a 3 megye 1 régió elv érvényesül. Ilyen kicsi lépcsőnek szervezési oldalról nincs értelme.
Könnyen belátható, hogy fordítva sem jön ki az ideális szervezet, tehát ha kevesebb régió jön létre több megyét átfogva, mert akkor a régió és központi kormányzat között lesz kicsi a lépcsőfok.
Van egy harmadik megoldás is. El kell hagyni a megyét, – bár ezeréves hagyománya van, s szinte az egyetlen intézmény mely történelmünket végigkíséri -, és közvetlenné kell tenni a régió és a kistérség kapcsolatát. Csak ekkor oda jutunk, hogy egy régió alá 20 vagy annál több kistérség is tartozhat, ami szintén problémát okoz.
Negyedik megoldás pedig az, hogy a régiót felejtsük el, mert rendszerbe illesztése mindenképpen problematikus.
Remélem rövid – és ebből következően leegyszerűsített és távolról sem tökéletes – cikkem alapján belátható, hogy a régió problémája átgondolásra szorul és lehetőséget ad arra, hogy a magyar közigazgatástól, terület- és feladatszervezésétől testidegen új intézmény bevezetésének szükségessége vizsgálható és megkérdőjelezhető legyen.