Az építésügyi igazgatás jelenlegi szabályozásának alapja az épített környezet alakításáról és védelméről szóló, többször módosított 1997. évi LXXVIII. törvény, amely új fogalomként bevezette az ún. kiemelt építésügyi hatósági feladatokat, megállapította azok körét.

A végrehajtására kiadott kormányrendelet pedig kijelölte a kiemelt építésügyi hatósági feladatokat ellátó településeket.

Az 1998. január 1-jén hatályba lépett építési törvény kiemelt építésügyi hatósági ügyként nevezte meg az elvi építési, építési, bontási, használatba vételi, fennmaradási engedélyezési eljárásokat, a hozzájuk kapcsolódó ellenőrzési és kötelezési eljárásokkal együtt, valamint a telekalakítási engedélyezési eljárásokat. A hatáskört első fokon a már hivatkozott külön jogszabályban megállapított települési jegyzőkhöz telepítette, az ott megjelölt illetékességi területtel. Így látja el az elsőfokú kiemelt építésügyi hatósági feladatokat 781 település (város és község) valamint 23 budapesti kerület jegyzője az ország 3168 településén és a 23 budapesti kerületben. Az illetékességi területhez tartozó települések száma igen változó, 1 és 75 között szóródik. Figyelemre méltó, hogy 548(!) jegyző hatásköre terjed ki csupán egy településre (a 23 budapesti kerülettől eltekintve). A többi hatóság esetében jellemzően 10 db vagy az alatti az illetékességi területhez tartozó települések száma.

A szakmai vélemény találkozik az ügyfelek véleményével, amely szerint a hatósági munka színvonala sok esetben kifogásolható, az ügyintézés ideje túl hosszú, menete túl bürokratikus. Az építésügyi hatóság gyenge, túltagolt, sőt időnként és helyenként szakmai felkészületlenség tapasztalható. Különösen az építésügyi hatóságok jogi státusza, működési feltételei és a hatósági munka minősége képezi gyakran jogos kritika tárgyát.

A kialakult helyzet igen sok tényező együttes eredménye. Szükséges megemlíteni, hogy az építési törvény hatályba lépésétől eltelt mintegy 9 év alatt az építésügyi hatósági eljárásokra vonatkozóan igen nagyszámú joganyag jelent meg. A mintegy 30 db rendeletben megfogalmazott normák helyenként pontatlanok, ellentmondásosak, ami bizonyos esetekben joghézagot okozott, más esetekben viszont túlszabályozottságot eredményezett, és ezek gyakran vezettek a rendeletek módosításához is, tovább nehezítve alkalmazásukat.

15 év – 5 minsztérium

A joganyagot áttekintve szembetűnik az építésügy gazdátlansága. Míg a rendszerváltás előtt az építésügynek önálló minisztériuma volt (ÉVM – Építési és Városfejlesztési Minisztérium), az utóbbi években az építésügy tartozott már a Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztériumhoz, a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztériumhoz, a Belügyminisztériumhoz, jelenleg pedig az Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium felel az ágazatért. Reményt keltő volt néhány éve a Belügyminisztérium keretén belül létrehozott Országos Lakás- és Építésügyi Hivatal, amely országos hatáskörű szervezetként volt felelős az építésügyért. A hivatal azonban az elmúlt év júliusában megszűnt anélkül, hogy az általa kezdeményezett és kidolgozott jogszabályok hatályba léphettek volna. Ezek közé tartozik a széles körű szakmai egyeztetésen is túljutott új eljárási szabály tervezete, amely gyökeresen változtatná meg az engedélyezési eljárások jelenlegi szabályozását például úgy, hogy lényegesen csökkenti az építésügyi hatóságiengedély-köteles építési tevékenységek számát, csökkenti a szakhatósági közreműködés számát, egyszerűbb eljárási szabályok bevezetésével segíti, hatékonyabbá teszi a hatóságok munkáját, és az ügyfelek számára átláthatóbbá teszi az eljárás menetét. 

Egyszemélyes hatóságok

Az okok között meg kell azonban említeni azt is, hogy a jogalkalmazás terén mutatkozó zavar oka részben szervezeti jellegű, és az építésügyi hatósági rendszer telepítésének hibáira is viszszavezethető. A cikk elején utaltam rá, hogy 548 település esetén az illetékességi terület mindössze egy településre terjed ki, gyakran egyszemélyes építésügyi hatóság látja el a település ilyen jellegű feladatait. Ilyen esetekben komoly gondot jelent, hogy nem oldható meg az ügyintéző helyettesítése szabadság, betegség, vagy egyéb okból történő távollét esetén. Ezen hatóságok esetében a szakmai felkészültség is hatványozottan befolyásolja az ügyintézés minőségét, hiszen nincs akivel az ügyintéző a szakmai gondjait megossza, nincs akitől tanácsot kérjen. Különösen kisebb települések hatóságai esetében jelenthetnek gondot a szabálytalan építkezésekkel kapcsolatos fennmaradási engedélyezési eljárások és bírságolások. Főként kisebb településeken jellemző az is, hogy nincs a településnek főépítésze, így a rendezési tervek készítésének gondja, feladata is az építésügyi hatósági ügyintéző feladatait szaporítja, esetlegesen az egyéb műszaki jellegű ügyekkel (közútkezelői, közműkezelői, vízügyi stb.) együtt. 

Határidők túllépése

A több településre kiterjedő illetékességi területen működő építésügyi hatóságok esetében az ügyintézési határidőt hoszszabbítja a helyszíni szemlék megtartásához szükséges idő megnövekedése. Az Építéshatósági Szakmai Kollégium 2001- ben végzett vizsgálata szerint a kiemelt építésügyi hatósági feladatokat ellátó önkormányzatok polgármesteri hivatalaiban növekedett az építési hatósági feladatokat ellátó szervezeti egységek leterheltsége, azonban ezt – a legtöbb esetben – nem követte az ügyintézők számának megfelelő arányú növekedése. Alapvetően ennek tulajdonítja a tanulmány a határidők rendszeresen tapasztalható túllépését, az eljárási szabálytalanságokat, valamint olyan alapvető jelentőségű hatósági feladatok elhanyagolását, mint a hatósági ellenőrzések megtartása, illetve a kötelezések foganatosítása.

Az Építéshatósági Szakmai Kollégium állásfoglalása szerint az elsőfokú építéshatósági feladatokat ellátó települési önkormányzatoknak legalább olyan ügyintézői létszámot kell biztosítania, amellyel az egy év alatt a főszámon iktatott ügyiratok egy ügyintézőre jutó átlagos száma nem haladja meg a 200 db/fő/év nagyságrendet, különben nem várható el az építéshatósági dolgozóktól, hogy valamennyi szükséges és előírt feladatot megfelelő színvonalon és kellő időben elvégezzék. Ezzel szemben az országos statisztika ennél jóval magasabb értéket mutat, az országos átlag mintegy 2–2,5-szerese az ajánlott értéknek. 

Elhalasztva

Ezeknek a gondoknak az enyhítését célozta meg a 2006 decemberében született kormányrendelet, amely teljesen átszervezte az elsőfokú építésügyi hatóságok illetékességi területeit. A 2007. július 1-jével tervezett változtatás szerint országosan 168 db település (kistérségi központ) jegyzője látott volna el kiemelt építésügyi hatósági feladatot első fokon. Azért írom, hogy látott volna, mert a kormányrendelet 2007. április 18-i hatállyal megváltozott, és az elsőfokú építésügyi hatóságok vonatkozásában bizonytalan időre marad minden a régi (jól be nem vált) szabályozás szerint. Nyilvánvalóan ennek a rendeletváltozásnak is meg vannak az okai, ezek részletezése azonban már egy másik, önálló írás tárgya lehetne. ■