Úgy ítélem meg, hogy a települési önkormányzatoknál végzett könyvvizsgálói tapasztalataim, valamint a Budapesti Gazdasági Főiskola Pénzügyi és Számviteli Főiskolai Karán végzett oktatói munkám és az ehhez kapcsolódó másoddiplomás- és szakképzés (mérlegképes könyvelő, felsőfokú szakképzés) során szerzett információim alapján összegyűlt olyan megállapítás-csokor, amelyet a lap olvasóinak talán nem haszontalan közzétennem.

Főiskolánk már említett karán, a pénzügy szakon belül eddig is kiemelt figyelmet fordítottunk a közpénzügy szakirány oktatási anyagainak fejlesztésére, a mindennapi gyakorlatot is követő oktatási anyagok összeállítására és annak nemzetközi tapasztalatokat is figyelembevevő fejlesztésére.
Annak ellenére, hogy az államhatalmi és államigazgatási szféra – az itt foglalkoztatott munkaerő létszámának csökkentése ellenére is – rendkívüli módon keresi a főiskolánkon, e szakon és szakirányon végzetteket, a főiskolai hallgatók nem nagyon választották e szakterületet. Keresve ennek okait a következőket lehet megállapítani:
 az államhatalmi és államigazgatási szférában elérhető jövedelmek még ma is elmaradnak a versenyszféra jövedelmeitől;
 a fenti szférában – az önkormányzatoknál is – rendkívül összetett feladata van az elhelyezkedő diplomásnak. A kapott feladatok meghatározó nagyságrendű arányához nem feltétlenül szükséges a felsőfokú végzettség;
 végül, de nem utolsó sorban a hallgatóink hozzátartozói, családja is a korábban nagyobb munka-erőpiaci kereslettel rendelkező banki és sikeresebb vállalkozási területre való felkészülést tartja ideálisnak, és ezt ösztönzi.
Ugyanakkor világosan látni kell, hogy a költségvetési gazdálkodás más szemléletet, más gyakorlatot, összefüggésrendszer ismeretét és alkalmazását követeli meg, mint a vállalkozási szféra. Olyan területek és ismeretek elsajátítása válik szükségessé, mint pl. a pénzforgalmi szemléletű számvitel, az előirányzatokkal való gazdálkodás, vagy a pénzmaradvány, illetőleg előirányzat-maradvány, hogy csak egy-két specialitást említsek.
A gazdasági feladatok ellátásának irányításában sajátos, meghatározó szerepe van az önkormányzatok jegyzőinek. Ebből a feladat-együttesből elsősorban a polgármesteri hivatallal való kapcsolatot emelném ki. A polgármesteri hivatal tekintetében mind a polgármesternek, mind a jegyzőnek vannak jogosítványai.
A polgármester és a jegyző munkakapcsolata, a kialakított munkamegosztása, munkarendje meghatározó a hivatal működése szempontjából.
A kapcsolatukból csak témánk szempontjából jelentős, pár példát emelek ki:
 – A polgármester a jegyzővel egyeztetve, lehetőleg egyetértésre jutva tesz javaslatot a polgármesteri hivatal költségvetésének megállapítására;
 – A jegyző vezeti a polgármesteri hivatalt. Ebben a feladatkörében gondoskodik az önkormányzat működésével kapcsolatos feladatok ellátásáról.
 – Önkormányzati ügyekben a döntési jog a képviselő-testületet illeti meg. Egyértelmű, hogy a képviselő-testület megalapozott döntést csak akkor tud hozni, ha az előterjesztések szakszerűen előkészítettek. Ez pedig elsődlegesen a jegyző és a hivatal feladata.
Úgy gondolom, hogy csak példaszerűen felsorolt feladatok is alátámasztják azt a kívánalmat, hogy a jegyzőnek alaposan ismerni kell a költségvetés készítésének és végrehajtásának valamennyi mozzanatát, a költségvetési gazdálkodás módszerét és sajátosságait, a vagyongazdálkodás speciális kérdéseit, a helyi adóztatás végrehajtási területeit – és sorolhatnám tovább.
Az önkormányzati szabályozórendszer gyakori változásai, az általános pénzügyi szabályozórendszer önkormányzati kapcsolódásai megítélésem szerint indokolja e munkaterületeken is
 a pénzügyi, számviteli ismereteket nyújtó, ún. másoddiplomás képzés újbóli bevezetését, kiterjesztését;
 a gazdasági, pénzügyi kérdésekre jobban koncentráló továbbképzést;
 a jelenleg is folyó kötelező szakvizsgarendszerben is hangsúlyosabb szerepet kellene kapni e kérdéseknek.
A polgármesteri hivatalokban, körjegyzőségekben dolgozó költségvetési kérdésekkel, adózással foglalkozó szakemberek vonatkozásában:
 – feltétlenül ösztönözni kell a pénzügyi szakképesítés megszerzését. (Egyes feladatok ellátását a végzettség hiányában a jogi szabályozás meg is tiltja. A kötelezettségvállalás rendszerében érvényesítést például csak pénzügyi szakképesítéssel rendelkező személy végezhet.);
 – e munkaterületen dolgozók továbbképzésénél az egyes területek speciális és részletkérdései is kell, hogy szerepet kapjanak.
A leírt gondolatokból is világosan látható, hogy az önkormányzat összetett, bonyolult feladatai jól képzett, az elméletet és a gyakorlatot is ismerő munkavállalót követel meg.
A gazdálkodás minden szintje kreatív, rendszerben gondolkodó, a rövid és hosszabb távú célokat is egyeztetni tudó köztisztviselőt igényel.
Nyugodtan ki lehet jelenteni, hogy az önkormányzatoknál folyó gazdasági, pénzügyi tevékenység rendkívül érdekes, változatos, a közösségért végzett munkát, élethivatást is jelent.