A közoktatási feladatellátás rendszere a mögöttünk lévő század második felében egészen a rendszerváltás küszöbéig homogénnek tekinthető. Az oktatást deklaráltan állami feladatként definiálta a politika, s ellátásának privilégiumát majdnem kizárólagosan magánál is tartotta. Csupán egy nagyon szűk sávot hagyott szabadon az egyházi fenntartók számára, azt is erős kontroll és állami felügyelet alatt tartva.

A nem állami és nem önkormányzati iskolák újraindulásának lehetőségét a nyolcvanas évek végi és a kilencvenes évek eleji, az előzőektől teljesen más alapokra helyezett új szabályozás teremtette meg. Az 1989-ben módosított alkotmány visszaállította az iskoláztatás szabadságát, leszögezve azt, hogy a Magyar Köztársaság tiszteletben tartja és támogatja a tanulás és a tanítás szabadságát. Az alkotmánynak megfelelően az országgyűlés 1990-ben módosította az oktatási törvényt, és lehetővé tette, hogy közoktatási intézményt jogi személyek, továbbá természetes személyek létesíthessenek és tarthassanak fenn. Vagyis az oktatásról szóló 1985. évi l. törvénynek az 1990. évi módosítása tette lehetővé először, hogy a Magyar Köztársaságban a helyi önkormányzatok és állami szervek mellett a közoktatás feladatainak megvalósításában intézményalapítással és annak fenntartásával és működtetésével az egyházak, az alapítványok, a gazdálkodó szervezetek és magánszemélyek is közreműködjenek. Az 1993. évi közoktatási törvény és annak 1996. évi módosítása kiterjesztette a közoktatási intézmények alapításának és fenntartásának jogát, amikor meghatározta, hogy közoktatási intézményt az állam, a helyi önkormányzat, a Magyar Köztársaságban nyilvántartásba vett jogi személy (a katolikusok esetében az egyházmegye, az egyházközség, illetve a szerzetesrendek) alapíthat és tarthat fenn, ha e tevékenység folytatásának jogát a jogszabályban foglaltak szerint megszerezte. Az intézménylétesítési szabadság teljes körű, mivel az valamenynyi közoktatási intézménytípusra és tevékenységre kiterjed.

A magániskolák működésükben autonómiát élveznek, ami azt jelenti, hogy jogilag önálló intézményként az önkormányzati oktatási rendszertől elkülönülten működnek, de működésük finanszírozását segíti, a pedagógiai tevékenységüket szabályozza az állam. Szabadon választhatják meg a fenntartói és irányítási szervezeti formát. Lehetőségük van arra is, hogy partnerként részt vegyenek az állami oktatási feladatok ellátásában. Ha részt vesznek az önkormányzati feladatellátásban, közoktatási megállapodást köthetnek a helyi vagy a megyei önkormányzattal, illetve a miniszterrel, amenynyiben az intézmény térségi vagy országos feladatokat lát el.

Az állam a magániskola fenntartójának az éves költségvetési törvényben meghatározott mértékű költségvetési támogatást nyújt, melynek összege nem lehet kevesebb, mint a helyi önkormányzat részére ugyanazon jogcímen megállapított normatív hozzájárulás. A helyi önkormányzat vagy az állam a költségvetési támogatáshoz kiegészítő anyagi támogatást adhat, ha a törvényben szabályozott közoktatási megállapodás alapján állami, illetve helyi közoktatási feladatot látnak el. Az ún. „vatikáni megállapodás” értelmében az egyházi fenntartású iskolák kiegészítő támogatásban is részesülnek.

Ezen intézmények megyénkben

Győr-Moson-Sopron megye kiváltságos helyzetét jelentette a rendszerváltás előtti időkben, hogy két nem önkormányzati fenntartású intézmény is működhetett itt. Mindkettő gimnáziumként, a Magyarországi Bencés Kongregáció fenntartásában. Mindenki által ismerten: az egyik Győrben, a másik Pannonhalmán.

Az iskolaalapítás jogszabályi hátterének megteremtése mellett további lendületet adott a nem önkormányzati intézmények létrejöttének az 1991. évi XXXll. törvény, mely a volt egyházi ingatlanok tulajdoni helyzetének rendezéséről szól. Ez a jogszabály lehetővé tette a pártállam idején jogtalanul és kártalanítás nélkül állami tulajdonba vett azon egyházi ingatlanok visszaadását eredeti tulajdonosuknak, melyeket újra oktatási célra kívánnak használni.

Ma a katolikus egyház megyénkben 10, az evangélikus egyház pedig 3 olyan intézményt működtet, melyek megyei nyilvántartásban szerepelnek. A 13 intézmény közül kettő önálló kollégiumként működik, a többi többcélú közös igazgatású összetett intézmény, közülük 5 legalább három önálló intézményegységet foglal magába. A két önálló kollégium mellett 5 intézmény üzemeltet kollégiumot, 4 óvodát, 6 általános iskolát, 8 középiskolát, 3 művészeti oktatást.

Napjaink közoktatásának legújabb, legnépszerűbb, s a leginkább az érdeklődés középpontjában álló intézménytípusa az alapfokú művészetoktató intézmény. Itt érdemes megjegyezni, hogy a jogszabály szerinti ellátási kötelezettség a megyei önkormányzatnál van, de a megye egyetlen ilyen típusú intézményt sem tart fenn, meglévő intézményeiben alapfokú művészetoktatás az alaptevékenységek között nem szerepel, s a megye a feladatellátókkal közoktatási megállapodást egyetlen esetben sem kötött. Mindezek ellenére összesen húsz nem önkormányzati intézmény van jelen megyénkben. Közülük 13 intézmény székhelye is Győr-Moson-Sopron megyében van, 7 intézmény székhelye és fenntartója is más megyéből működtet nálunk legalább egy, vagy annál több telephelyet. A nem önkormányzati fenntartók az intézményi székhely mellett megyénkben összesen 135 telephelyet tartanak fenn. Ha ehhez hozzávesszük a 24 önkormányzati fenntartású és a 3 egyházi fenntartású művészetoktatási intézményt, akkor könnyen belátható, hogy az ellátás szinte teljes körűnek mondható. Ebből fakadóan az intézményalapítási kedv lankad az utóbbi időben, az intézmények közötti átrendeződések, egy-egy új művészeti ág vagy tanszak indítása jelenthet még további fejlesztési lehetőséget. A húsz intézmény fenntartója közül nyolc kht., 11 alapítvány, egy pedig a Dunántúli Református Egyházkerület, mely két településünkön telephelyeket működtet.

A nem egyházi fenntartású és nem művészetoktatást végző megyei nyilvántartásban szereplő intézmények száma huszonnégy. Ezek túlnyomó többsége szakiskolai vagy szakközépiskolai képzést folytat. 4 intézményben folyik általános iskolai, szintén négy intézményben pedig gimnáziumi képzés. Az összes intézmény közül 8 működik többcélú intézményként. A közoktatásban érzékelhető súlyponteltolódás az alapfokú művészetoktatás mellett ezen intézmények esetében érzékelhető leginkább. Addig, amíg az önkormányzati oktatásirányítás döntési folyamatai lassúak, nehezen követik a gazdaság, a piac változásait, addig ezek az intézmények rugalmas szerkezetet felépítve gyorsan reagálnak a felmerülő igényekre. Érdekeltségeik és döntési folyamataik is eltérnek az önkormányzatokétól és intézményeikétől. Gyorsaságukkal jelentős konkurenciát jelentenek az önkormányzati intézményeknek.

Összességében tehát 57 nem önkormányzati intézmény van jelen a megye 1990 óta írt oktatástörténetében. Ez a szám már önmagában is azt jelenti, hogy a megyei oktatási gyakorlat folyamatos mozgásban van, és a feladatellátás gyakorlata, ha nem is gyors mértékben, de folyamatosan változik és gazdagodik.

Nyilvántartásba vétel és engedélyeztetés

Ismeretes, hogy a nem önkormányzati intézmények nyilvántartásának, engedélyeztetési eljárásának és működésük törvényességi ellenőrzésének jogkörét és kötelezettségét a jogalkotó számos közoktatási tevékenységet illetően a megyei főjegyzőre telepítette. A megyei önkormányzati hivatal gyakorlatát szolgáltatáscentrikus, ügyfélbarát tevékenység jellemzi. Ebben a feladatkörben is ezt a szemléletet honosítottuk meg, és ezt a gyakorlatot követjük. Ügyfeleink ritkábban jogi képviselőik útján, gyakrabban közvetlenül és személyesen járnak el. A sikeres, gördülékeny és hatékony együttműködés érdekében készséggel és szívesen adunk jogsegélyszolgálat jellegű tájékoztatást az ügymenet kezdete előtt.

Itt a figyelmet mindenek előtt az alábbi jogszabályokra hívjuk fel:

11/1994. (Vl. 8.) MKM rendelet a nevelési- oktatási intézmények működéséről (35. §: a nem helyi önkormányzatok által fenntartott közoktatási intézményekre vonatkozó külön szabályok.)

6. számú melléklet: Kérelem a működés megkezdéséhez szükséges engedély kiadásához. Formanyomtatvány mellékletek felsorolásával. 7. számú melléklet: kötelező eszköz- és felszerelési jegyzék. A közoktatásról szóló 1993. évi LXXlX. törvény (37. §: alapító okirat tartalma, intézményi nyilvántartás rendje, 17. §: pedagógusok alkalmazásának rendje, 44. §: nevelési és pedagógiai program, 79. §: a nem helyi önkormányzatok által fenntartott közoktatási intézményekre vonatkozó külön szabályok, 102. §: fenntartói irányítás.

31/2005. (Xll. 22.) OM rendelet az oktatási intézmények névhasználatáról. Általában javasoljuk dr. Szüdi János: A nem önkormányzati közoktatási intézmények alapítása című könyvét annak ellenére, hogy utolsó megjelenése óta a hivatkozott jogszabályok változtak. Az eljárás rendje azonban lényeges elemeit tekintve nem, valamint a hivatkozott jogszabályhelyek sem.

Általános gyakorlat, hogy az ügyfél a jogszabályokban nehezen igazodik el, nehezen követi az előírásokat, hasznos az élőszavas konzultáció. A kérelem gyakran a nyilvántartásba vételt és a működés engedélyezését egy eljárás keretében kezdeményezi. A beterjesztett kérelem és mellékletei szinte minden esetben kiegészítésre szorulnak. Ez esetekben hiánypótlást rendelünk el, s további konzultációt ajánlunk. Amennyiben a jogszabályi feltételeket az ügyfél hiánypótlásra felszólításunk ellenére sem tudja teljesíteni, s kérelmét nem vonja viszsza, hanem azt továbbra is fenntartja, akkor azt elutasítjuk.

Ez azonban nem gyakori eset. A megyei önkormányzat a megye közoktatásügye tartalmi gazdagításának, sokszínűségének, a felvetődő társadalmi igények gyors leképeződésének, a szülői és tanulói igények lehető legteljesebb kielégítésének szorgalmazója. E területen a fenntartói akaratot csak két szempont miatt korlátozzuk. Az egyik a jogszerűség, a másik a minőség.

A döntéseinket megtestesítő határozatok állják a gyakorlat próbáját. Hosszú évekre visszatekintve az Oktatási Minisztérium a nem megfelelő névválasztás okán kezdeményezte egy intézmény alapító okiratának és működési engedélyének módosítását, a Győr-Moson-Sopron Megyei Közigazgatási Hivatal egy az eljárásban ügyfélnek nem tekinthető szervtől jövő fellebbezés nyomán, arra hivatkozással, hogy egy bérleti szerződést nem az érintett helyi önkormányzat vagyonrendeletében szabályozottak szerint hitelesítettek, egy esetben kezdeményezte új eljárás lefolytatását.

A működési engedélyek kiadásánál fontos kitérni a kincstárral való együttműködésre. Azt valljuk, hogy az intézményrendszer zavartalan működésében a kincstár megkerülhetetlen technikai lebonyolító. Ezért eljárásaink során a kincstár esetenként sajátos jogértelmezési gyakorlatában a közoktatás működőképességét, és így a fenntartók érdekeit tekintjük elsődlegesnek.

Amennyiben az 1990 óta eltelt időszakot a jogalkotás oldaláról tekintjük, az oktatási törvény és az oktatási intézmények működését szabályozó miniszteri rendelet szinte minden egyes módosítása érdemi változtatásokat hozott a nem önkormányzati intézmények működtetésének és engedélyeztetésének szabályozásában. Ezt örvendetes jelenségnek tartjuk, hiszen a jogszabályi változások az intézményrendszer és az általa nyújtott szolgáltatások biztonságát, szakszerűségét, és az általunk hozott döntések megalapozottságát és szakszerűségét szolgálták.

Ugyanakkor rengeteg feladatot róttak az önkormányzatra. Az évente kiadott 40–60 érdemi határozat és az ezek mögött rejlő számtalan megkeresés azt jelzi, hogy a rendszer állandó mozgásban van, s ez az önkormányzatunk számára jelentős terhet és felelősséget jelent.

A főjegyzői hatáskör és feladatrendszer gyakorlásának talán legneuralgikusabb pontja a törvényességi ellenőrzések gyakorlati végrehajtása. Mind anyagi, mind személyi feltételeit tekintve a kelleténél jóval szerényebb feltételei adottak a kívánatos mértéknek. A saját lehetőségeink mellett egy-egy pályázati támogatás ad lendületet ennek a munkának. Ehhez a folyamathoz kapcsolódnak az utóbbi időben az OKÉV és a kincstár által folytatott szakmai ellenőrzések.

Összességében elmondható, hogy a nem önkormányzati fenntartású intézmények a megye oktatásügye szerves részét képezik. Színesítik, gazdagítják, teljesebbé teszik azt. Létjogosultságukat az irányukba megfogalmazódó és folyamatosan növekvő használói, igénybevevői igény alapozza meg. A hozzájuk kötődő megyei feladatrendszer a jogszabályi változtatásokkal világosabbá és értelmezhetőbbé vált. ■