A Makói Kistérség Többcélú Társulása alakulásakor a képviselő-testületek a társulási megállapodásban minden olyan feladatot, hatáskört átadtak a többcélú kistérségi társulásnak, amely közösen  a helyi igények mentén  nagyobb hatékonysággal látható el, és a lakossági ellátás színvonalának javulását hozza. A sokrétű feladat meghatározás miatt felhatalmazták a polgármesterek tanácsát arra, hogy az átadott feladatokat olyan ütemben indítsa, amilyen ütemben az ehhez szükséges pénzügyi fedezet rendelkezésre áll. A pénzügyi fedezet pedig csak nagyon korlátozott mértékben állt eddig rendelkezésre, ezért nagy várakozás előzte meg a többcélú társulások 2004. évi támogatása mértékének, igénylésének, döntési rendszerének, és elszámolásának részletes feltételeiről szóló 65/2004.(IV.15.) Korm. rendelet megjelenését.

Az első áttanulmányozás hűtötte a kedélyeket. Többször tűnt úgy, hogy a közoktatási feladatok tekintetében az elvárásokat nem tudjuk teljesíteni, a polgármesterek és jegyzők hol együtt, hol külön-külön, 9 alkalommal, alkalmanként több órán át tanácskoztak, egyeztettek a pályázat beadásáig.
Vegyes érzésekkel fogadta a társulás a pedagógiai szakszolgálati feladatok közös szervezésére vonatkozó kiírást, de azért mindenki számolt, elemzett. A felmérések azt mutatták, hogy a legnagyobb igény a kistérségben a logopédiai ellátás, valamint a gyógytestnevelés iránt mutatkozik, de komoly vizsgálat tárgya volt a korai fejlesztés és gondozás, valamint a nevelési tanácsadás megvalósíthatósága is. A pályázati kiírás megjelenésekor a polgármesterek tanácsa végül az elsőként említett két feladatot választotta ki. Ugyanakkor minden alkalommal kifejezték értetlenségüket, amiért olyan feladat ellátására kényszeríti a pályázati kiírás a többcélú kistérségi társulást, melynek végrehajtásához a bevétel, a megyei önkormányzatnál képződik, ráadásul a megvalósításhoz szükséges anyagi fedezet sem volt pályázható ebben a kiírásban. Több fordulós tárgyalás után gyógyírt a helyzetre a szakemberek azon ígérete jelentett, hogy az éves szinten mintegy 19 millió forintért cserébe, – melyet a gyereklétszám után a településeknek kell összeadnia, – ez a két részfeladat valóban ellátott lesz a kistérségben akként, hogy a logopédusok, gyógytestnevelők a településükön látják el a rászoruló gyerekeket. A feladat indításához az első beszerzést egyéb pályázati forrásból biztosítjuk.
A legnehezebb döntést mégis az általános iskolák, óvodák intézményi társulásba kényszerülése jelentette – a reményeink szerinti sikeres pályázat érdekében. Minden polgármester, és képviselőtestület, értette, sőt többen el is fogadták a pályázati kiírásban megfogalmazott gazdaságossági, hatékonysági célt, de csaknem feldolgozhatatlan volt, hogy mindössze egy-másfél hónap alatt a tizenhét településből hét úgy döntsön, hogy a következő évtől másik településre viszi a gyerekeket általános iskolába és/vagy óvodába. A rendelkezésre álló idő nem volt elegendő a teljes körű, higgadt átgondolásra, az ösztönző támogatás nagyságrendje pedig nem volt akkora, hogy ezt a kedvet jelentősen növelje. A megüresedő épületek sorsa a bizonytalanságot fokozta. Van köztük olyan, amelyet most, pár éve újítottak fel pályázati pénzből iskola céljára. A vázolt helyzeten az sem segített, hogy csak a következő tanévtől kell majd indítani az újonnan létrejött intézményi társulásokat, hiszen minden fontos döntést most kellett meghozni. A pályázati kiírás ezen pontjának június 30-ra végül megfeleltünk, de nem született minden esetben jó, és hosszútávon is felvállalható megoldás.
A gyermekjóléti alapellátások közül a Makón működő családok átmeneti otthonának térségi fenntartására vállalkozott a társulás. A döntés szinte vita nélkül és gyorsan megszületett. Hasonlóképpen nem okozott gondot a területfejlesztési célú pályázati rész összeállítása, és elfogadtatása sem.
Nem mondható ugyanez el a háziorvosi központi ügyelet közös szervezéséről. A társulásban résztvevő települések közül 11-ben már eddig is központi ügyelet működött. Az egyeztetések során a központi ügyelethez nem csatlakozott települések részéről igényként fogalmazódott meg – a lakosság biztonságosabb ellátása érdekében -, hogy Csanádpalota központtal egy makóihoz hasonló orvosügyeleti központ kerüljön kialakításra, a település által biztosított orvosi rendelőben. A csanádpalotai és pitvarosi mikrotérség ezen igénye érthető, hiszen a települések 20-25-30 km-re fekszenek Makótól. Bár ezek a távolságok a szakma szabályai szerint belül esnek azon a határon, amelyen túl önálló ügyelet felállítása lenne megkövetelhető, de az ott élők biztonságérzetével ezek a szabályok nem találkoznak. A többcélú társulástól remélték gondjuk megoldását. A megoldás végül kompromisszumként a következő lett: Makó központtal még egy ügyeletes orvos teljesít majd szolgálatot, amelyhez az ügyeleti gépjárművet és a felszerelést a társulás biztosítja.
A pályázati kiírás szerinti „szabadon választható” feladatok közül a társulás a belső ellenőrzést, és az útkezelői feladatok ellátását választotta. Emellett népszerű volt a kistérségi közigazgatási ügyintézés korszerűsítése is, mint cél.