Az ország háromezer-egynéhányszáz önkormányzata közül egyre kevesebb mondhatja el magáról, hogy működési költségeit forráshiány nélkül tudja tervezni. A Csongrád Megyei Önkormányzat még ezen kevesek közé tartozik.

Az önkormányzati törvény hatályba lépése óta – a rendszerváltáskor meglévő kedvező helyzet következtében – működési bevételeink fedezik a működési kiadásokat, olyannyira, hogy a bevételekből kisebb-nagyobb hányadot fejlesztésre tudunk fordítani. Talán helyesebb lett volna fordítva, nagyobb-kisebbnek írni, mert az kétségtelen, hogy ez a hányad évről évre csökken.
Pozitív oldal
Hitelt – fejlesztési célra – 1994-ben vettünk fel utoljára, amit egy jó időben hozott döntés eredményeként és némi áldozat árán a visszafizetési határidő előtt másfél évvel már letudtunk. A döntés a ma már általánosnak mondható, de 1998-ban még ritkaságszámba menő központosított pénzkezelés bevezetése, a némi áldozat pedig a piacon akkor is jól, de azóta még jobban álló részvénycsomag eladása volt. A központosított pénzkezelésnek a lehető legegyszerűbb – a számlavezető bank által is még elfogadható – módját választottuk. Intézményeink havonta előre ütemezetten hetente kétszer teljesíthetnek átutalást, a bank pedig megállapodás alapján automatikusan emeli le a Hivatal számlájáról az ehhez szükséges fedezetet. Így vált lehetővé, hogy a kedvező kamatfeltételekkel leköthető átmenetileg szabad pénzeszközeink nagysága immár évek óta folyamatosan többszáz millió. Ehhez természetesen az intézmények fegyelmezett gazdálkodása is kell, de ennek meglétét igazolja az, hogy a bevezetés óta eltelt hat év alatt egyetlen esetben kellett a banknál átmenetileg felfüggeszteni a folyósítást az időarányos keret túllépése miatt.
Ma még jónak mondható gazdasági helyzetünkhöz az is igencsak hozzájárul, hogy nincsenek ún. „pénznyelő” intézményeink. Nincs például könyvtárunk, a megyei feladatot Szeged város könyvtára látja el, amelyhez természetesen adunk át forrást, ám ez nagyságrendekkel kisebb, mint amibe egy intézmény fenntartása kerül. Nincs színházunk sem és a pedagógiai intézetünk is nyolc éve kht. formában működik. A múzeumi szervezetből történő kiválása, 1995 óta ugyancsak közhasznú társaság a megye legfőbb látványossága, az Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékpark is.
Átvett intézmények
A pozitívumok mellett azonban szót kell ejteni a gondokról is, amelyet elsősorban – valószínűleg valamennyi megyei önkormányzathoz hasonlóan – az átvett intézmények működtetése jelent. 1999-ben 7, a múlt évben további 4 középiskolát „nyertünk meg”, így Csongrád megyében rajtunk és a két megyei jogú városon kívül már csak egy kisváros tart fenn középiskolát. Ezek az átvett feladatok természetesen normatív hozzájárulást is hoznak, de ez a hozzájárulás nálunk sem fedezi a fenntartás költségeit, a középiskolák önfinanszírozó képessége 87,2%. Az ingatlanok tulajdonjoga a városoknál maradt, ami további gondokat okoz. Az ellátási kényszer miatt a feltétlenül szükséges felújításokat el kell végeznünk, és – azt gondolom – egyetérthetünk abban, hogy egyetlen önkormányzat sem költi szívesen szűkös fejlesztési forrásait idegen tulajdonra.
És végül, de messze nem utolsósorban itt van napjaink legnagyobb gondja, az egészségügyi intézmények finanszírozásának változása. Az ágazati kormányzat tavaly még önkéntes alapon várta volna el a kórházaktól a szerkezetátalakítást, ágyszám-leépítést, a régió szintű megegyezést. Jogszabályi rendelkezés hiányában ez az elképzelés naivnak bizonyult, hiszen még az egy fenntartóhoz tartozó intézmények sem tudtak megegyezni, nemhogy másik fenntartó, pláne másik megye intézményével. A jelenlegi finanszírozással előbb-utóbb rá lehet szorítani a kórházakat a megegyezésre, addigra azonban olyan adósságokat halmozhatnak fel, amely komolyan veszélyeztetheti a fenntartó önkormányzat gazdálkodását is. Azért várjuk mi is az egészségügy mielőbbi, átgondolt reformját, hogy e kis írás címe még sokáig igaz legyen.