Az elmúlt évtizedekben – a rendszerváltást követően különösen – az életünk valamennyi területén egyre nagyobb igény mutatkozott a tervezhetőség, a mérhetőség, az ellenőrizhetőség iránt. Különösen így volt ez a gazdaság különböző ágazataiban, az iparban, a mezőgazdaságban, a kereskedelemben. Sokkal kevésbé egyértelműek ezek a kérdések az egészségügy, az oktatás, a gyermekvédelem területén.

A gyermekvédelem 1997. évi jogszabályi változásai erre a szükségletre is választ adtak. A gyámhatóságok, a területi gyermekvédelmi szakszolgálatok, a gyermekjóléti szolgálatok és a személyes gondoskodást nyújtó szervek és személyek által kezelt személyes adatokról szóló 235/1997. (XII. 17.) kormányrendelet tette kötelezővé az egységes nyilvántartási rendszer használatát. A „Gyermekeink védelmében” elnevezésű nyilvántartási rendszer kidolgozását, bevezetését, angol mintára (az azóta sajnos elhunyt) Gáspár Károly minisztériumi főosztályvezető, valamint dr. Herczog Mária, az Országos Család és Gyermekvédelmi Intézet főosztályvezetője kezdeményezték. Az adatlapokat, valamint a vezetésüket és továbbításukat segítő módszertani útmutatót a 2000. évi Szociális és Munkaügyi Közlöny 1. különszámának 2. kötete tartalmazta. A gyermekjóléti alap és a gyermekvédelmi szakellátást nyújtóknak a gyermekek sorsának megtervezését 1999. november 1-től egységesen, az útmutatóban előírtak szerint kellett elvégezni. A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Gyermek és Ifjúságvédelmi Intézet részt vett az adatlapok kipróbálásában is. Az a szakmai team, aki e szerint végezte a gyermekekre vonatkozó adminisztrációt, hitt abban, hogy ez a gyermekek érdekét sokkal inkább szolgálja, mint a korábbi összevissza, nem egységes (intézményenként, hatóságonként) változó, a gyermeket nem követő nyilvántartások, az asztalfiók számára készült feljegyzések.

A szakmai fogadtatás sajnos nem volt ilyen pozitív és egyértelmű. Az adatlapok kidolgozásából a gyakorlat szakembereinek kimaradása, a szakmától idegen és felülről jövő erőltetettség voltak a leggyakoribb kifogások. A kritikák között természetesen voltak jogosak is, de a változás szükségessége számomra vitathatatlan volt. A gyermekvédelmi nyilvántartás területére ugyanúgy igaz volt a szemléletváltás, a szakemberek és más segítők részéről, mint a gyermekvédelem egyéb területein. Elsősorban az érintettek gondolkodásának kell alapvetően megváltozni ahhoz, hogy ne csupán elcsépelt szlogen legyen „a gyermek mindenek felett álló érdeke”.

Az adatlapok széles körű kipróbálása, valamint a gyermekvédelem rendszerében történő alkalmazása mára a magyar gyerekvédelemi rendszer részévé tette azokat. Az évi több mint kétszáz ellenőrzésünk, valamint a fellebbezéssel felterjesztett gyámhatósági iratok áttekintésének tapasztalata az, hogy a mai napig sem vált általánossá az adatlapok vezetése, a megfelelő időben és helyre történő továbbításról és a kitöltés minőségéről nem beszélve. Még ma is gyakran előfordul, hogy a gyermekre és családjára vonatkozóan semmitmondó határozatok, a gyermekjóléti szolgálatok (alapellátás, védelembe vétel) által szűkszavúan kitöltött adatlapok felhasználásával kényszerül a szakellátás ezen információk begyűjtésére, a hatósági döntések meghozatalához szükséges javaslatok megfogalmazására. Gyermekek élete kerülhet veszélybe azzal, hogy az alapellátás nem továbbítja például a gyermek egészségi állapotára vonatkozó lényeges információkat. A fentiekhez hasonló, általánosságokat megfogalmazó egyéni elhelyezési és gondozási-nevelési tervek készülnek a szakellátásban is. Az is tény, hogy az előzmények alapos ismerete nélkül a szakellátástól nem várható el az általuk kitöltendő adatlapok minősége, a jogszabályok által előírt határidők betartása. Természetesen vannak nagyon jól kitöltött, informatív, a hatósági döntések meghozatalát segítő, a gyermek veszélyeztetettségének megszüntetését, az átmeneti nevelt gyermek családjába való visszahelyezését szolgáló adatlapok is. Ezek is azt támasztják alá, hogy a korábbi adatlapokkal is lehetőség volt az egyes gyermekek és családok ügyében végzett tevékenységet jól adminisztrálni.

A bevezetést követően – a jogos kritikák figyelembe vételével – szinte azonnal felmerült a módosítás igénye, ezért már 2002-ben megkezdődtek az erre irányuló munkálatok. Az ágazati minisztériumtól az Országos Család- és Gyermekvédelmi Intézet jogutódja, a Nemzeti Család- és Szociálpolitikai Intézet (jelenleg a Szociálpolitikai és Munkaügyi Intézet) kapta meg a munka koordinálását, azzal, hogy a konkrét feladatot munkacsoport végzi majd. A három teamre tagolódott munkacsoport több mint 30 fő részvételével (mely 10 főre csökkent a későbbiekben) kezdte meg a munkálatokat.

A munkacsoportokban a gyermekvédelmi törvény által meghatározott valamennyi szakterület (a gyermekek napközbeni ellátása kivételével) képviseltette magát (a 10 fős csoportban sajnos nem), így:

• a gyermekjóléti alapellátások, melyek a gyermekjóléti szolgálatok, gyermekjóléti szolgálatok módszertani központjai, helyettes szülők, gyermekek átmeneti otthonai, családok átmeneti otthonai;

• a szakellátás intézményei: a területi szakszolgálatok, lakásotthonok, gyermekotthonok, nevelőszülők;

• a gyámhatóságok jegyzői, gyámhatóságok, városi és megyei gyámhivatalok;

• a Nemzeti Család- és Szociálpolitikai, majd a Szociálpolitikai és Munkaügyi Intézet munkatársa.

A kidolgozott adatlapokat a minisztérium kipróbálásra engedélyezte, majd 2006-ban módosították a 235/1997. (XII. 17.) Korm. rendeletet, mely meghatározza a nyilvántartások, valamint a Gyermekeink védelmében elnevezésű adatlapok vezetésének és továbbításának szabályait.

A rendelet 11. §-a értelmében a gyermekek napközbeni ellátása kivételével a gyermekjóléti alapellátást és gyermekvédelmi szakellátást nyújtók a gyermek sorsának megtervezését – a Gyvt. 135. §-a (1) és (2) bekezdéseiben meghatározott körben és célból – a 2. számú melléklet alapján a „Gyermekeink védelmében” elnevezésű adatlap rendszere szerint végzik.

Lényeges változás a korábbihoz képest, hogy a jogszabályalkotó jogszabályba beemelte az adatlapokat, a kitöltésükre és továbbításukra vonatkozó útmutatással együtt, a rendelet 2. számú mellékleteként. Továbbá a rendeletben foglalt adatlapok újak, melyeket alapos szakmai előkészítést követően, az alkalmazók véleményének, tapasztalatának a figyelembevételével állítottak össze.

A módosító, 251/2006. (XII. 6.) Korm. rendelet 21. § (2) bekezdésében előírtak alapján a rendelet 3. §-a, valamint 2. számú melléklete 2007. április 1-től lépett hatályba, de a (4) bekezdés szerint ezeket a szabályokat már ettől az időponttól (2007. április 1-től), a folyamatban, lévő ügyekben is alkalmazni kell.