Somogyországból jöttünk 2005/3

A közigazgatás szakmai fóruma

Cikkek / Humánerőforrás

Somogyországból jöttünk 2005/3

VII. évfolyam, 3. lapszám
Szerző(k):
Adminisztrátor



Somogyhoz kötődő elismert, kiváló közigazgatási szakembereket szólítottunk meg ugyanazzal a négy kérdéssel. A válaszok bizonyára minden olvasó számára érdekesek lesznek, hisz a kötődésükön túl az önkormányzati rendszerrel, illetve a jegyzői karral kapcsolatos gondolataikat is megosztották velünk.

Mit jelent Önnek Somogy?
Dr. Balázs István, a Belügyminisztérium Önkormányzati Hivatal Közigazgatási Hivatali és Jegyzői Iroda vezetője:
Somogyhoz fűződő viszonyom sajátos, mert egyrészt szülőföldem, de hivatalosan sosem laktam ott. Gyermekkorom összes iskolai szünidejét a nagyszülőknél és más rokonoknál Somogyban töltöttem Kaposfőn, Szentán, Somogyszobon stb. Ahogy kitört a szünet már utaztam is a távoli Szombathelyről, ahol szüleimmel laktunk. Gimnazista koromtól ez a kapcsolat már lazult, az egyetemi évek alatt pedig esetlegessé vált. A nagyszülők halálát követően már csak ritkán látogatok oda. Igaz kis híján Somogyba nősültem, de végül is Szombathely erősebbnek bizonyult. Persze a családi kapcsolatok lazulásával párhuzamosan a szakmai kapcsolatok megerősödtek, a Magyar Közigazgatási Intézet Főigazgatójaként, de a MeH kormány-főtanácsadójaként is gyakran jártam „haza”, jelenleg pedig, mint a BM Önkormányzati Hivatal vezetőjeként igyekszem segíteni szülőföldem közigazgatását.
Dr. Bende-Szabó Gábor, a Magyar Közigazgatási Intézet Kutatási Igazgatója
Elsősorban azokat az eltéphetetlen gyökereket jelenti, amelyek az emberi élet legfogékonyabb és legnyitottabb első két évtizedében az ország e szép tájához, Somogyországhoz kötöttek. A kaposvári Virág utcában töltött kisgyermekkort, a közösségi és iskolai élményeket (amely utóbbiak persze vegyesek voltak), az ifjúsági parki koncertestéket, az első szerelmet, a balatoni nyarakat, no és persze azokat a diákmunkákat, melyek révén Somogynak majdnem minden szegletébe eljutottam Niklától Kéthelyen át Csurgóig. Összegezve tehát mindazokat az élményeket, tapasztalatokat, sztorikat, stb., amelyekre az ember felnőtt korszakában mindig szívesen és jóleső érzéssel gondol vissza. Ugyanakkor persze Somogy nem korlátozódik csak a múltra, hiszen a Kaposvártól és Somogytól való fizikai elszakadásom soha nem jelentett és nem jelent teljes elszakadást. Részben a sajnos egyre fogyó rokoni szálak, részben pedig a kikapcsolódásban változatlanul szerepet játszó Balaton és az ezzel párhuzamos megyei barangolások a fiatalkor emlékei mellett élő kapcsolatot is jelentenek Somogyországgal.
Dr. Várfalvi István, a Pénzügyminisztérium helyettes államtitkára
Bár 18 éves koromig Szombathelyen, majd 4 évig Budapesten éltem, s 35 éve vagyok kaposvári (ugyan az utóbbi 10 évben Budapesten dolgozom, s csak hétvégén és szabadságom alatt vagyok otthon), mégis somogyinak érzem magam. Somogy tehát a második szülőföldet, felnőtté válásomat és felnőtt koromat jelenti.
Itt kezdtem dolgozni, mind a 25 évet a közigazgatásban töltve, itt alapítottam családot, itt született a két gyermekünk, itt van a lakásunk, a desedai faházunk és telkünk (barkács-szenvedélyem színhelye), s a család után a legfontosabb, itt leltem barátokra, akik ma is itt élnek. Tehát minden hétvégén valóban hazajövök, mert vannak, akik itt várnak.
De Somogy jelenti – miután megrögzött dunántúli vagyok – a szép dombos tájat, a sok kis falvat (nagy részében a 25 év alatt jártam) és a csendet, a nyugalmat.
Dr. Virág Rudolf, a Regionális fejlesztéséért és felzárkóztatásért felelős tárca nélküli miniszter hivatalának vezetője
Somogy nekem „az” otthont jelenti. Nyílván így érzi ezt minden somogyi, de akik közülünk másutt élnek, talán még inkább. Szerencsésnek érzem magam, hogy – ha nem is ott dolgozom és töltöm mindennapjaimat – van lehetőségem érzelmileg is hazatérni, oda, ahova a gyerekkor legmélyebben ülő élményei kötnek. Tamási Áronnak igaza volt: „Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne.” Biztosan elfogultság, de szerencsésnek tartom azokat, akiknek ez Somogyországban adatik meg.

Milyen fontos teendőkre hívná fel a megye önkormányzati vezetőinek figyelmét?

B. I.: A megye önkormányzati vezetőit elismerés illeti azért a munkáért, melyet az idén 15 éves önkormányzati rendszerünk sikeres működtetése érdekében eddig is tettek. Tudjuk, hogy a rendszer nem hibátlan, ismerjük a változtatás irányait is, de az intézményi reformok végig viteléhez szükséges jogi, pénzügyi és politikai feltételek csak fokozatosan biztosíthatók. Mindeközben pedig biztosítani kell a jó színvonalú, folyamatos működtetést. Ehhez gyakran nélkülözhetetlen a helyi innováció, új megoldások kezdeményezése a meglévő jogi kereteken belül is. Ebben Somogy az élen áll, elég csak a kistérségi modellkísérletekre gondolni, vagy újabban a Dél-dunántúli regionális modellkísérletben való részvételt is említhetném. Az üzenet lényege a megkezdett munka bátor folytatása!
B. Sz. G.: Abban a furcsa helyzetben vagyok, hogy bár életem elmúlt közel negyedszázadát a közigazgatás „bűvkörében” éltem le, Somogy sohasem tudatosult bennem közigazgatási vagy önkormányzati entitásként. Számomra a Somogy szóra mindig a diákévek, a szórakozás, a pihenés elemei, s nem a munkámmal, hivatásommal kapcsolatos elemek asszociálnak. Ezzel arra akarnék utalni, hogy nem vagyok képben a specifikusan Somogy megyére vonatkozó önkormányzati aktualitásokkal, esetleges problémákkal. Ugyanakkor úgy vélem, hasonlóan az ország valamennyi megyéjéhez, a Somogy Megyei Önkormányzat számára is szolgáltat seregnyi aktuális teendőt az EU-tagállammá válás (gondolok itt főleg a Strukturális Alapokból a megye fejlődését szolgáló pénzekkel kapcsolatos tennivalókra). Emellett úgy látom, hogy a megye frekventált turisztikai részei (Balaton, Kaposvár) mellett vannak kiaknázatlan lehetőségek a gyönyörű természeti környezetre ráépülő, elsősorban falusi turizmusban.

V. I.: Próbálják az önkormányzatok által nyújtott közszolgáltatásokat még jobban megszervezni, még hatékonyabbá tenni. Ez külön-külön nem megy, ezért egyrészt bombázzák a kormányzatot a felesleges korlátok, szabályok leépítése érdekében, másrészt − különösen az összetartozó települések − fogjanak össze.
Találjuk ki és töltsük meg valódi tartalommal közösen (újra) a kistérséget, vagy ahogy én szeretem hívni (mert ez a magyar neve) a „járást”! (Persze nem a felülről létrehozott 4 somogyi nagy járási hivatalt, hanem az alulról megszervezett 14 valódi kisjárást).
V. R.: A megye önkormányzata és vezetői − minden megyében − bizonyosan sokkal inkább ismerik a fontosabb teendőket, mint akiknek csak alkalmanként van idejük otthon tartózkodni. Hiszen „kívülről” még akkor is tévedhetek, ha érzelmileg „belül lévő” vagyok. Ha a távolról rátekintés alapján mégis adható valamilyen javaslat: a jövőre figyeljünk! Somogy nagyon sajátos adottságú térsége az országnak földrajzi, táji adottságai, vízrajza, kulturális jellemzői, növény- és állatvilága, termálvizei, településhálózata tekintetében egyaránt. Ma, a II. Nemzeti Fejlesztési Terv készítésének időszakában rendkívül fontos, hogy jól értelmezzük ezeket az adottságokat és kössük össze a jövőteremtéssel, a fejlesztési elképzelésekkel. Akkor fogjuk Somogyban mindig otthon érezni magunkat, ha a jövőt is otthonossá tudjuk tenni. Talán az e tekintetben sikeres bajor példa elhíresült szlogenje − „laptop és bőrnadrág” − jelzi, hogy összekapcsolható a legmodernebb jövő és a sajátosságok megőrzésére alapuló otthonosság.

Ön szerint az önkormányzati igazgatás terén melyek a jövő fontos feladatai?
B.I.: Amint azt már említettem az idén 15 éves önkormányzati rendszerünk a kamaszkorba ért és bár ennek is vannak specifikus vonásai, de legalább a gyermekbetegségekkel le kellene tudnunk számolni végre. Strukturális, működési és finanszírozási problémák egyaránt vannak, mégis úgy gondolom, hogy a decentralizáció következetesebb megvalósítása és a középszintű közigazgatás régóta húzódó reformjának megvalósításának van prioritása. Ennek persze fontos összetevője a kistérségi közigazgatás továbbfejlesztése. A finanszírozási reform pedig függvénye a nagy ellátó rendszerek átfogó reformjának.
B. Sz. G.: Többek véleményével ellentétben én úgy gondolom, hogy a magyar államberendezkedés, a helyi önkormányzat szempontjából egyáltalán nem létszükséglet a regionális önkormányzatok megteremtése. Ezt, a magyar történelemben gyökerek, hagyomány nélküli megoldást semmilyen tényező nem teszi szükségessé. Nincs ilyen elvárása az EU-nak sem, Brüsszelnek ugyanis megfelelnek a NUTS-II szintű területfejlesztési régiók, amelyek alkalmasak a strukturális műveletek levezénylésének hordozóiként is. A másik oldalon viszont egy ilyen átalakítás rengeteg pénzbe kerülne, súrlódásokhoz vezetne továbbá, ami a legfontosabb, semmilyen garancia nincs arra, hogy a regionális önkormányzat hatékonyabban működne, mint a jelenlegi megyék.
Fontosnak tartanám viszont a másik manifesztált reformiránynak, a kistérségi igazgatásnak, társulásoknak a továbbfejlesztését, erősítését. Egy ilyen szétaprózott települési önkormányzati rendszerben, mint a miénk, úgy vélem a hatósági tevékenység, illetve a közszolgáltatások színvonalas nyújtása sok területen méretgazdaságossági szempontból nagyobb egységeket kíván. Az ennek való megfelelés módja pedig – az elsősorban önkéntes – társulásban keresendő, amire nagyon jó példa a pont Somogyban, Kaposvár térségében már mintegy évtizede rendkívül sikeresen működő önkormányzati társulás.
Továbbá a jelen és a közeljövő aktuális közigazgatási feladatát jelenti a 2005. november 1-jén hatályba lépő új közigazgatási hatósági eljárási törvénnyel (Ket.) kapcsolatos felkészülés, az új eljárási szabályok alkalmazás szintű ismeretének elsajátítása. Ez a polgármesteri hivatalokban dolgozó köztisztviselők jelentős részét is közvetlenül érinti.
V. I.: Számomra nincs önállóan önkormányzati igazgatás, hanem csak az embereket szolgáló − az ő pénzükből finanszírozott − önkormányzati közszolgáltatás. Ebbe ugyanúgy beletartozik a közoktatás, az egészségügy, a településüzemeltetés, mint az építés-, gyámügyi-, adó- (stb) igazgatás. A jövő legfontosabb feladatának azt tartom, hogy még kevesebb adót kelljen az embereknek fizetni, de ebből a mainál színvonalasabb közszolgáltatást „kapjanak”. Tehát még hatékonyabb legyen a közszféra, s miután ennek jelentős része önkormányzati, az önkormányzatok által nyújtott közszolgáltatásokat is sokkal jobban szervezzük meg. Ebben mindenkinek sok feladata van, a kormányzatnak is, de az önkormányzatoknak is.
V. R.: Az önkormányzati igazgatás másfél évtizedes rendszer, jól ismerjük már előnyeit és hibáit egyaránt. Úgy tűnik, hogy − a törvénykezési szabályokból is következően − mind a pozitív, mind a negatív jellemzők eléggé „bebetonozottak”. Természetesen a szakma feladata minden, általa szükségesnek vélt változtatás kimunkálása, azonban az élet nem várhat a törvénykezés lehetőségeire, és ne keressünk kibúvót a gyakorlati problémák megoldásakor az éppen átvihetetlen reformokra mutogatással. Meg kell ragadni a létező lehetőségeket. Az önkormányzati rendszer igen erős garanciákat teremtett a helyi demokrácia számára, azonban − különösen egy aprófalvas szerkezetű térségben − sokkal kevésbé biztosítja a rendelkezésre álló erőforrások hatékony felhasználását. Ehhez − éppen a településszerkezet sajátosságai miatt még az ország más térségeihez képest is − igen erős együttműködési készségre és szervezeti, működési keretekre van szükség. A tapasztalatok azt bizonyítják, hogy − nem kis mértékben a megyei közigazgatási hivatal eredményes közreműködésével − ez az együttműködés erősödik és átfogó kistérségi szervezeti kereteket ölt. Az idén ennek már a forráshoz jutás tekintetében is mutatkozik előnye. A megye területe közel felét adja a talán legtermészetesebb, vizek által határolt régió, a Dél-dunántúli Régió területének. Részben ezért, részben mert a somogyiak − különösen Pécs híres felsőoktatási intézményei révén − a régió más térségeiben is otthonosan mozognak, lehetnek a regionális együttműködés motorjai is.
E téren különösen fontos, hogy a megye sajátosságai a régió más megyéivel összeillesztve egy tágabb, még csupán kiépülőben lévő, de a fejlesztéspolitika és a konkrét fejlesztések terén alapvető erőtérbe épüljenek be. Ezzel megsokszorozhatók a résztvevők lehetőségei.
Az önkormányzati igazgatás (és támogatójaként az államigazgatás területi rendszere) törekedhet arra, hogy ehhez is kereteket teremtsen.

Milyennek ítéli meg a jegyzők szerepét a magyar közigazgatásban?

B. I.: A BM. Önkormányzati Hivatalán belül a Közigazgatási Hivatali és Jegyzői Irodát közvetlenül irányítom, de megvallom őszintén, hogy a jegyzői karra még nem tudtam annyi időt fordítani, mint amennyit szerettem volna. A közelmúltban tekintettük át a jegyzői szövetségek vezetőivel az aktuális problémákat, és a jövőbeli kapcsolat új területeit.
Én úgy látom, hogy a jegyzői kar a magyar közigazgatás „derékhada”, mely frontmunkát végez, gyakran nehéz körülmények közt, egzisztenciális bizonytalanság közepette. A jegyző kettős jogállásából fakadó nehézségeket ismerem, ezek egyébként előre láthatóak voltak az Ötv. előkészítése során is, ezért a jelenleg hatályos megoldást, mint a kodifikációs bizottság tagja nem is támogattam. Van azonban egy kialakult helyzet, melyben mindent meg kell tennünk a jegyzők munkakörülményeinek javítása érdekében, mert nélkülük nem képzelhető el a közigazgatás működésének megjavítása sem.
B. Sz. G.: A jegyzők (körjegyzők) szerepe a magyar közigazgatás helyi-területi vonulatát tekintve vitán felül kulcsszerep. A jelentős szaktudással, közigazgatási szakmai know-how-val rendelkező jegyzők ugyanis azon a fronton állnak helyt nap, mint nap, amely a polgárokkal, az ügyfelekkel a legközvetlenebb és leggyakoribb kapcsolatban van. Úgy vélem nincs még egy szervfajta a magyar közigazgatásban, amely akkora mértékben befolyásolná a köz vélekedését a magyar közigazgatásról, mint a települési önkormányzatok, a polgármesteri hivatalok, a körjegyzőségek. Ezekben a közigazgatási szervekben pedig a minőség, a jogalkalmazás színvonala elsődlegesen a jegyző felkészültségétől, képességeitől, személyiségétől függ, e megállapítás hatványozottan igaz a kistelepüléseken dolgozó jegyzőkre. Így például az előbbiekben említettem az új közigazgatási hatósági eljárási törvényre való felkészülés kiemelkedő aktualitását, a jegyzőknek nyilvánvalóan ebből is oroszlánrészt kell magukra vállalniuk.
V. I.: A 35 éves tanácsi-önkormányzati tapasztalatom alapján meggyőződésem, hogy a magyar helyi közszolgáltatási (és nemcsak közigazgatási) rendszerek legfontosabb szereplői a jegyzők (korábban községi vb titkárok). Szakmai elfogultságommal együtt úgy látom, hogy nemcsak a szűken vett igazgatási feladatok ellátásában, hanem általában a közszolgáltatási feladatok szervezésében, s azok pénzügyi kérdéseiben sokkal aktívabb szerepet kell vállalniuk. Ezért a szűken vett igazgatási ismeretek mellett általános közszolgáltatási, ezen belül közpénzügyi ismeretekkel is kell rendelkezniük. Ennek érdekében a felsőfokú alapképzésben, s különösen a másoddiplomás képzésben és a továbbképzésben ezeknek a témáknak sokkal nagyobb szerepet kell kapniuk. Megfontolandónak tartanám a gazdasági diplomával is rendelkező jegyzők − központi és/vagy helyi szabályozással történő − többlet anyagi juttatásának bevezetését.
V. R.: A jegyzők szerepe és mozgástere a közigazgatás egyik kulcskérdése. A jegyző egyszerre szakmai és törvényességi biztosíték a testület számára, vezető és munkáltató a polgármesteri hivatalban, szakmai támasz és szervező erő az intézményrendszerben és − erről gyakrabban megfeledkezünk − a kormányzat, az államigazgatás helyi letéteményese. Éppen ez utóbbi szerep jelenik meg legkevésbé a jegyző státuszának szabályozásában, pedig munkaterhein belül talán a legnagyobb súlyt jelenti. Ez az önkormányzati rendszert elejétől kísérő egyik ellentmondás párosul azzal, hogy a jegyzővel szemben megfogalmazódó követelmények rendszere is kiegyensúlyozatlan. Ezek teljesítése pedig − egyes információk szerint − időnként virtuóz szakmai teljesítményekre ösztönzi (kényszeríti?) a jegyzőket. Ugyanakkor − még ha nem is minden eset és nap igazolja − az eltelt másfél évtized felértékelte a jegyzőt. Ez a kar a közigazgatás szakmai gerince és a rendszer jövője szempontjából még inkább kulcsszereplőnek ígérkezik. Éppen ezért a kormányzatnak, az önkormányzati testületeknek, a polgármesteri hivatalok köztisztviselőinek és − mindenekelőtt − az ügyfeleknek, akik egyben választók is, elemi érdeke, hogy a jegyzői kar egésze, annak tagjai és működésének feltételei a közigazgatásban megjelenő legmagasabb személyi és szakmai követelményeknek megfeleljenek. Ez közös felelőssége a kormánynak, az önkormányzatnak és a jegyzői karnak.

Kategória

Könyvajánló

Facebook Pagelike Widget

 

1037 Budapest, Montevideo utca 14.
Tel.: +36 1 340 2304
Fax: +36 1 349 7600
E-mail: info@orac.hu

Weboldal: orac.hu

Szakmai partnerek

Jegyzők Országos Szövetsége (JOSZ) – www.josz.eu

Közszolgálati Tisztviselők Szakmai Szervezeteinek Szövetsége – www.kozszov.org.hu