A 2007. évi költségvetés megalkotásakor a jogalkotónak nem titkolt szándéka volt, hogy a kisebb településeken jelenleg meglévő iskolák költségeit racionalizálja, ahol pedig már a racionalizálás során sem fenntartható az iskola, az (részben) kerüljön bezárásra. Ezzel a döntéssel azonban a gyermekek egy számukra idegen iskolában, idegen gyerekek között, a saját közegükből, kapcsolatrendszerükből kiszakítva folytatják majd tanulmányaikat.

Sok problémát felvet ez az átszervezés. A gond ott van, hogy sokszor a legfontosabb szempontokat nem nézik, ez pedig a GYEREK. Nagybetűvel írom, mert a gyerekeknek az érdeke minden más egyéni érdeket meg kellene hogy előzzön. A valóság azonban nem ez. A döntésnél sokszor jobban dominálnak a pénzügyi érdekek, a személyes és hatalmi érdekek.

Az átszervezésnek természetesen a pozitív következményeit lehet leginkább felsorolni. A gyerekeket szakos tanárok fogják tanítják, az iskola eszközfelszereltsége javulhat a normatív támogatások emelkedése következtében.

Engem, mint jegyzőt, munkaszervezet- vezetőt, az átszervezés jogi részének lebonyolításával bízott meg a társulási tanács. A kezdetben könnyűnek tűnő feladat azonban számos olyan problémát vetett fel, amelyek megoldása, áthidalása nem mindig sikerült. Az átszervezés során sok olyan ötlet merült fel, amelyet nem lehetett kivitelezni. Sokszor ezeknek az elfogadtatása sokkal több energiát igényelt, mint maga a feladat megoldása, kivitelezése lett volna.

A kezdeti elképzelések alapján a társulás mind a hat települése (Bak, Balástya, Csengele, Ópusztaszer, Pusztaszer és Kistelek) részt vett volna a közoktatási feladatok többcélú társulás által történő feladatellátásában, mikorra azonban már minden vitás és problémás kérdést sikerült megoldani, akkor két település (Balástya, Csengele) úgy döntött, hogy egyelőre nem kívánnak a feladatellátásban részt venni. A döntést el kell fogadni, mégis maradnak az emberben kérdések, hogy miért. Hiszen az önállóságuk megmaradt volna – erre igyekeztünk minden lehetőséget megtalálni a társulási tanácsi üléseken. Némileg természetesen, a jelenlegi igazgatóknak (a jövőbeni tagintézmény- vezetőknek) a jogai csorbultak volna, azzal, hogy felettese lesz, aki szakmailag irányítja a munkáját. Azok, akik a társulás létrejötte mellett kitartottak, a szakmaiságon túl a pénzügyi oldalát is igyekeztek kidomborítani, hiszen nem mindegy, hogy kistérségi szinten a legalacsonyabb számítások szerint is 90 millió forinttal több támogatás érkezett volna. Úgy látszik azonban, hogy a bevezetőmben említett személyes érdekek, sérelmek és félelmek sokkal nagyobbak, jobban tudnak dominálni egy – a település érdekét jelentős mértékben érintő – kérdésben, mint a racionalitás, a szakmaiság.

Hogyan igyekeztek a települések a tárgyalások folyamán megtartani a (viszonylagos) önállóságukat az átszervezés következtében? A társulási megállapodás legfontosabb kérdései közé tartoztak a következő területek: munkáltatói jogok, pénzügyi elszámolások, maximális osztálylétszámok.

A tárgyalások során természetesen utóbb azt a következményt tudjuk levonni, hogy nem voltunk kellőképpen körültekintők, mert az ún. szakma ellenállása miatt – és itt nem a kisteleki és pusztaszeri „szakmára” gondolok –, többcélú társulás keretében nem tudott létrejönni az új közoktatási intézmény. A megegyezés hiánya már csak azért is fáj, mert a tárgyalások során mindvégig két szempont játszott szerepet. Az egyik oldalon a települések szolidaritása, másik oldalon pedig a döntések anyagi vonzata. A szolidaritás azért kerül előtérbe, mert a társulásban két olyan település van, ahol nagyon alacsony a gyereklétszám, és mindemellett ez a két település forráshiányos is. A pályázatot a megelőző tárgyalások alapján beadták úgy, hogy 2007. július 1. napjával létrejön a többcélú társulás kereteiben fenntartott közös igazgatású közoktatási intézmény.

Természetesen Kistelek Város Önkormányzata a szolidaritás elvének megfelelően nem dönthetett úgy, hogy a társulási szándékát fenntartó Pusztaszeri Önkormányzattal nem keresi meg azt a társulási formát, amellyel Pusztaszer község a pályázatban vállalt kötelezettségeinek megfelel, így 2007. április 26-án a két település döntött arról, hogy az integrációnak egy alacsonyabb fokát választva – ahol nem számít már a többi település részvételi szándéka – intézményi társulást hoz létre.

Létre kellett hozni a társulást a fenti okokon túlmenően azért is, mert a jövőben kiírt pályázatokon csak így tudunk indulni, amely a már korábban felsorolt érvek között – a hosszú távú koncepcióknál kiemelt szerepet kaphat. ■