Az intézményfenntartó önkormányzatok számára új racionalizálási lehetőséget biztosított a közbeszerzési törvény 2007. január 11-én hatályba lépett módosítása, amely előrelátó tervezésre, takarékosságra és meggondolt döntéshozatalra késztetheti az érintett szerveket. De vajon sikerül-e a gyakorlatban bevezetni a helyi beszerzések centralizálását?

A múlt év végén elfogadott, a közbeszerzésekről szóló 2003. évi CXXIX. törvény (Kbt.) módosítása amellett, hogy néhány, a gyakorlati jogalkalmazást segítő korrekciót vezetett át a törvényen, egyben nagykorúvá is avatta az önkormányzatokat a holdudvarukba tartozó közbeszerzések átfogó koordinálásához és szabályozásához.

A szabályzás lényege: A Kbt. 17/B §-a szerint az általa irányított szervezetek vonatkozásában a helyi önkormányzat jogosult a közbeszerzéseket összevontan, helyben központosítva lefolytatni. Erről a képviselő-testület kizárólag rendeleti formában dönthet, mellyel az új Kbt. hatálybalépésével megszűnt korábbi rendeletalkotási lehetőséget ismét felélesztette a jogalkotó – bár jóval szűkebb körben, mint amilyen lehetősége az EUcsatlakozás előtt e témában nyújtott az önkormányzatoknak.

A helyi rendeletben:

a) ki kell jelölni a helyben központosított közbeszerzés keretében ajánlatkérésre kizárólagosan feljogosított szervezetet; továbbá meg kell határozni

b) a helyben központosított közbeszerzés hatálya alá tartozó költségvetési szervek körét, az eljáráshoz való csatlakozás lehetőségét;

c) a helyben központosított közbeszerzés hatálya alá tartozó áruk és szolgáltatások körét;

d) az ajánlatkérésre kizárólagosan feljogosított szervezet és a helyben központosított közbeszerzés hatálya alá tartozó szervezetek együttműködésének szabályait, különösen a felek adatszolgáltatási kötelezettségét, az adatszolgáltatás és az adatkezelés módját;

e) az ajánlatkérésre kizárólagosan feljogosított szervezet részére fizetendő, kizárólag a helyben központosított közbeszerzéshez kapcsolódó feladatok ellátásával kapcsolatban ténylegesen felmerült költségeket fedező díj számításának és megfizetésének módját, valamint az ajánlatkérésre kizárólagosan feljogosított szervezetnek az önkormányzat felé fennálló tájékoztatási és beszámolási kötelezettségét.

Az új törvényi lehetőség valójában a központi közigazgatási szervezetrendszerben már hosszú évek óta működő – jelenleg a 168/2004. (V. 25.) Korm. rendeletben szabályozott – központosított közbeszerzés kisebb léptékű és liberálisabb – az önkormányzatok számára tág döntési teret engedő – szabályozása.

A fenti módosítást megelőzően az önkormányzatok – feltételezve a „nagybani beszerzés” = alacsony fajlagos költség elvét – csak oly módon tudták az intézményi beszerzéseket összevontan, aggregált beszerzések keretében lefolytatni, ha az intézmények önállóságát csorbítva át sem adták az adott beszerzési tárgyakra előirányzott költségvetési forrásokat, és ilyen módon szerezték be központilag ezeket a termékeket, majd osztották szét a végső felhasználók között. Ismert volt olyan gyakorlat is, hogy a költségvetési szervek „önként” mondtak le beszerzéseik lebonyolításáról, és felhatalmazták az önkormányzatot (polgármesteri hivatalt) a kis intézmények számára sokszor szinte megoldhatatlan szakmai kihívást jelentő közbeszerzési eljárások lebonyolítására.

Kétségtelen, hogy ezek a technikák – bár elősegítették a költségvetési pénzeszközök hatékonyabb felhasználását – a gyakorlatban nem igazán voltak életképesek, és a megvalósítás is több pénzügyi, gazdálkodási problémát vetett fel.

Hangsúlyozni kell azonban, hogy az önkormányzatok számára januártól a közbeszerzések helyben történő központosítása nem kötelezettség, csak lehetőség. Ez az oka annak, hogy a törvényalkotó nem határozott meg határidőt sem ezen helyi rendeletek megalkotására.

Mielőtt a képviselő-testületek döntést hoznak a közbeszerzések helyben centralizálásáról, célszerű átfogóan felmérni, összesíteni és elemezni az önkormányzat, a költségvetési szervei, illetve az esetleg önkéntesen csatlakozó gazdasági társaságaik beszerzéseire, közbeszerzésire vonatkozó információkat.

Budapest XXI. kerületében jelenleg a felmérés szakasza zajlik, az alábbiak szerint:

Az önkormányzat fenntartásában működő 51 költségvetési szerv és a 3, 100%- os tulajdonban lévő kft. 2004–2006. évi, árubeszerzéseire és szolgáltatásmegrendeléseire vonatkozó adatokat – kérdőíves felméréssel pontosítjuk. A szervezetektől várt legfontosabb adatokat 3 csoportba soroltuk:

• A lefolytatott közbeszerzési eljárások legfontosabb adatai (a beszerzés tárgya, az eljárási rezsim, a becsült érték, a szerződött érték, az eljárás típusa);

• A beszerzési és közbeszerzési feladatok ellátásának költségei (a szervezeten belül a közbeszerzésekkel/beszerzésekkel foglalkozók létszáma, bérköltsége, külső szakértők költsége, dologi kiadások);

• A helyben központosított közbeszerzések körébe vonható áruk és szolgáltatások beszerzési mennyisége/értéke.

A beérkezett adatok feldolgozása, öszszesítése után lehet megállapítani összönkormányzati szinten azoknak az áruknak és szolgáltatásoknak a körét, melyek beszerzési nagyságrendje feltételezi, hogy helyben összevontan történő meghirdetése lényeges költségmegtakarítást eredményez az egyes szerveknek, illetve az önkormányzatnak.

Az egyes gazdálkodó szervezeteknél az eljárások lebonyolításában közreműködők bér- és egyéb költsége, valamint az egyéb dologi kiadások kiindulási alapot nyújthatnak a bonyolító szervezetet megillető díj mértékének kalkulásához.

Amennyiben a felmérés eredménye azt mutatja – melynek során természetesen vizsgálni kell a bonyolító szervezet felállításával, illetve működésével kapcsolatos költségeket is –, hogy a centralizált beszerzés költségmegtakarítást, illetve hatékonyabb működést eredményezhet, dönteni kell az ajánlatkérő szervezetről. Az önkormányzatok nagy valószínűség szerint vagy a polgármesteri hivatalhoz vagy egy már meglévő költségvetési szervükhöz, esetleg gazdasági társaságukhoz telepítik ezt a jogkört. Arra nincs lehetőség, hogy – esetlegesen beszerzési tárgytól vagy egyéb paramétertől függően – több szervezet is feljogosítást kapjon központosított közbeszerzés koordinálására.

Fontos azonban itt megjegyezni, hogy az önkormányzatoknak a kijelölés kapcsán is vizsgálniuk kell a közbeszerzés lefolytatásának szükségességét, illetve az in-house beszerzés fennállásának feltételeit (Kbt. 2/A. §).

E feladatra gazdasági társaság kijelölése azért is megfontolandó döntés, mert az ilyen jogkör automatikusan együtt jár a Kbt. alanyi hatálya kerülésével [Kbt. 22. § (1) bekezdés d) pont], tehát ez a szervezet – nemcsak a centralizált beszerzések bonyolítása tekintetében, hanem saját, adott esetben egyéb, más jellegű tevékenysége (beszerzései) során is – köteles a Kbt. szerint eljárni.

Óvatosságra kell inteni azokat az önkormányzatokat, amelyek esetleg a központosított közbeszerzésre vonatkozó 168/2004. (V. 25.) Korm. rendeletet vennék maguk elé sorvezetőül, amikor a beszerzések helyi centralizálásáról készülnek rendeletet alkotni. A Kbt. 17/B. §-ának rendelkezései ugyanis nem tartalmaznak olyan széles körű felhatalmazó rendelkezéseket, melyek alapján a helyben központosított közbeszerzések lefolytatásának eljárási szabályai rögzítésre kerülhetnek helyi rendelet szintjén. Ez a gyakorlati megvalósítás során több problémát, kérdést vet fel. Így például: milyen típusú eljárások folytathatók le, figyelemmel arra a körülményre is, hogy az ajánlatkérő (egy szervezet) és a szerződéskötő fél (általában több szervezet) különválik. Az adott rendszerre leginkább alkalmazható keret-megállapodásos eljárás alkalmazása is számtalan kérdést vet fel a gyakorlatban, kezdve az eljárás második részének lefolytatására jogosultaktól az elektronikus beszerzési/lehívási rendszer működtetéséig. Ez utóbbi erendszer kialakítása véleményem szerint feltétlenül indokolt az igények aggregálása, a gyors és rugalmas lehívások, illetve az egyes keretmennyiségek nyomonkövetése érdekében. Más lehetőség nem lévén, ezeket a részleteket a közbeszerzési szabályzatban kell rögzíteni.

Az előkészítő munka megkezdésekor rögtönzött, országos felmérésünk meglepő eredményt hozott: 2007 áprilisáig egyetlen fővárosi kerületi, megyei önkormányzat, sőt a fővárosi önkormányzat sem alkotott rendeletet az új törvényi lehetőségek szerinti helyben központosított beszerzési rendszerről. A megyei jogú városok közül is csupán Szekszárd önkormányzata fogadta el a centralizált közbeszerzésekre vonatkozó helyi rendeletét.

Vajon mi lehet ennek az oka? Az önkormányzatok valószínűleg várják más önkormányzatok tapasztalatait, illetve olyan megvalósítási modelleket, melyek különösebb kockázat nélkül átvehetők. Kétségtelen, hogy a centralizálás ellen szóló érv lehet, hogy nincs meg helyi szinten az az alkalmas szervezet, amely megfelelő színvonalon, megbízható módon képes lenne koordinálni adott esetben több tíz intézmény beszerzéseit is. Új szervezet létrehozása pedig – figyelemmel az intézménymegszüntetési tendenciákra – szóba sem kerül, figyelembe véve azt is, hogy csupán a centralizált közbeszerzések bonyolításából félő, hogy egyetlen gazdasági társaság, intézmény működése sem lenne rentábilis.

A fentieken túl a centralizált beszerzés mellőzésének oka lehet az is, hogy – különösen kis települési önkormányzatok esetében – az önkormányzatok jelentős részénél az intézményi beszerzések jelentős részének volumene – a szervezetek szintjén – nem éri el a közbeszerzési értékhatárt.

Az új megoldásokra nyitott önkormányzatok – a transzparencia fokozása, a szakember-koncentráció, a létszám- és költségracionalizálás – érdekében feltételezhetően egyre nagyobb számban nyitni fognak a centralizálási lehetőség irányába, mellyel lendületet adhatnak az e-közbeszerzés bevezetéséhez is. ■