Angyalok és ördögök
– Humánerőforrás-politika –

Fiatal  öreg, okos  buta, kezdő – tapasztalt, képzetlen – képzett, lusta – szorgalmas, megbízható – megbízhatatlan, magyarul se tud – több nyelven is beszél, áldozatkész – hitszegő, döntésképes – utasításra váró, kollegiális – inkorrekt, kultúrált – bunkó, udvarias – udvariatlan, törtető – együttműködő, nagyvonalú – kukacoskodó, rideg – melegszívű, stb, stb…Jelzők, amelyek alapján minősítünk másokat.

Milyen főnökre vágyunk, milyen a kollégánk és milyen beosztottat alkalmazzunk?

A főnököt és a kollégát nem mi választjuk, azonban a beosztottakat igen. A hivatalvezetőnek rendszeresen döntenie kell arról, hogy milyen munkaerőt alkalmazzon.

Gondoljuk végig közösen és személyekre szabva: öreg, buta, tapasztalatlan, képzetlen, lusta, megbízhatatlan, magyarul se tudó, hitszegő, utasításra váró, inkorrekt, bunkó, udvariatlan, törtető, kukacoskodó, rideg stb, jelzőket. Ilyen jelzőkkel felruházható beosztottra vajon ki vágyik? Nyilván senki sem!

Most azt gondoljuk végig, hogy a valóságban van-e ilyen beosztottunk? Úgy hiszem az olvasók többsége bólogat! „Igen, igen van ilyen, de csak egy van! XY-ra pontosan ráillik ez a jellemzés!”

Most gondoljuk végig a pozitív jelzőket: fiatal, okos, tapasztalt, képzett, szorgalmas, megbízható, áldozatkész, döntésképes, kollegiális, kultúrált, együttműködő, nagyvonalú, melegszívű, stb. Minden beosztottunk ilyen? Szinte hallom az olvasók többségének a véleményét: „Nem, nem, de van egy ilyen! YX-re pontosan ráillik ez a jellemzés!”

A beosztottaink között tehát van egy angyal és egy ördög, de sors általában úgy hozza, hogy az angyal elhagy minket, az ördögtől meg sehogy nem bírunk megszabadulni.

Lehet, hogy a valóságban nincsenek angyalok és ördögök, csak olyan főnökök, akik szubjektívek? Hááát, ezen is érdemes elgondolkodni?!

A mások által irányított hivatalokban, sok és komoly problémát látunk: „átpolitizált” köztisztviselők, különféle rokonok alkalmazása, csúszó-pénzt is elfogadnak, a határidőket nem tartják be, stb.

Az általunk irányított hivatalban ilyen problémák nincsenek, sőt szociálisan érzékenyek vagyunk! Ezért tiszta sor, hogy a barátunk barátjának – elvált szülők –gyermekét alkalmazzuk, friss diplomást vezető munkakörbe kinevezünk, igaz, hogy kevés a jutalomkeret és minden határidőt elmulaszt, de szüksége van egy kis támogatásra, mert egyébként rendes ember, lehet, hogy elfogadott valamit, de törvénytelenséget nem csinált, stb., stb…

Milyen objektív támasztéka van egy főnöknek a humánerőforrás politikájában? Vegyük elő a Ktv-t, nézzük meg, mi van benne?! Táblázatokat találunk benne, amely tényekkel írja le a jó köztisztviselőt: 1. életkor (minél idősebb, annál jobb), 2. képzettség (minél több, annál jobb) 3. vezetői megbízatás (minél hosszabb, annál jobb). 4. minősítés rendszere (na ez már valami!) 5. fegyelmi eljárás szabályai (ezt már komolyan kell venni!)

Milyen szubjektív tényezők befolyásolják a hivatalvezetőt a döntéseiben? 1. Minden főnöknek van főnöke. 2. Minden főnöknek vannak rokonai, akik valahol dolgoznak vagy valahol szeretnének dolgozni. 3. Minősíteni és fegyelmi eljárást lefolytatni senki nem szeret.

Van-e tanulsága ennek az eszmefuttatásnak? Talán van: 1. Nem szeretni járunk egymást a hivatalba, hanem a hivatali munkából tartjuk el a családunkat! 2. Aki főnök, az nem térhet ki a humánerőforrás-politika döntései elől. 3. A hivatal feladatait kell követelményként állítani a beosztottak elé és nem a Ktv-t. A Ktv csak eszköz, amely jogállami keretet ad, de nem oldja meg a főnök helyett a személyzeti feladatokat.

Alternatív megoldás: ne legyünk főnökök!

         Hivatalvezető, Ugocsa