A bűnmegelőzés nemzetközileg elfogadott fogalmát az Európai Unió Tanácsa 2001. május 28-án meghozott döntésével definiálta: bűnmegelőzés minden olyan intézkedés és beavatkozás, amelynek célja vagy eredménye a bűnözés mennyiségi csökkentése, az állampolgárok biztonságérzetének minőségi javítása, történjék az a bűnalkalmak csökkentésével, a bűnözést előidéző okok hatásának mérséklésével, vagy a sértetté válás megelőzésével.

„A helyi társadalmi bűnmegelőzés koordinátora a helyi önkormányzat” azt jelenti, hogy a helyi önkormányzatoknak a területileg illetékes rendőrségi szervvel együttműködve aktív és vezető szerepet kell játszaniuk a helyi közösség biztonságát szolgáló tervek elkészítésében, emellett kezdeményező szerepük van a helyi jelzőrendszerek, a legkülönbözőbb együttműködési formák szervezésében a helyi bűnmegelőzések koordinálásában, végrehajtásában, valamint folyamatos értékelésében.
A megyei gyámhivatal 2004. évi szakmai ellenőrzéseibe szervesen bekapcsolódó gyermek-és ifjúságvédelmi koordinátorok az állami és nem állami gyermekjóléti és gyermekvédelmi intézményekben értékelték a bűnmegelőzési tevékenységet.
Az ellenőrzés tapasztalatai
1. Azon gyermekek és fiatalok esetében, ahol a szülők társadalmilag elfogadott értékrendszert közvetítettek, és a család betöltötte szocializációs funkcióját, ott az alapellátás keretében végzett családgondozás is eredményre vezetett.
2. A sok problémával küzdő, halmozottan hátrányos helyzetű családokkal kapcsolatban alakulnak ki elhúzódó, esetenként évekig fennálló gondozási folyamatok. Ezen családok esetében a családgondozás ellenére is jelentkeznek folyamatosan újabb gondok, melyek megoldásához az adott gyermekjóléti szolgálat eszközrendszere és esetenként a védelembe vételben rejlő lehetőségek sem elégségesek.
3. Családgondozó és a család mozgásterét főként a kis településeken nagymértékben korlátozhatja a gyermekvédelmi rendszerhez kapcsolódó egyes szolgáltatások hiánya, mint pl. családterápia, pszichológus, a gyermek értelmi és egészségi állapotának megfelelő iskolai elhelyezés, helyettes szülő, házi gyermekfelügyelet, megfelelő lakhatás, munkahely stb.
4. További probléma, hogy a család – védelembevételt követő – együttműködése hatósági úton kikényszerített, nem jelenti egyúttal a szülők belátását, az egyéni, gondozási tervben foglaltak tényleges elfogadását és a megvalósításra való törekvést.
5. Helyszíni tájékozódásaink során szerzett információk alátámasztják, illetve a gyermekjóléti szolgálatok által a tanácskozásokról készített emlékeztetők is jól mutatják a helyi önkormányzatok többségének a jelzőrendszer működésével kapcsolatos téma iránti bizonyos fokú érdektelenségét, melyet az is bizonyít, hogy a helyi képviselők, jegyzők és polgármesterek csupán elvétve (minimális arányban) vettek részt a gyermekjóléti szolgálatok rendezvényein.
6. Jász-Nagykun-Szolnok megyében a városokat leszámítva a települések döntő többsége nem fektet kellő hangsúlyt a gyermekek veszélyeztetésével kapcsolatos bűnmegelőzésre, illetve ezzel szorosan összefüggésben a gyermekek szabadidejének tartalmas és hasznos eltöltésére.
7. A megyében, főként a kis települések vonatkozásában a helyi gyermekvédelem rendszere eddig még nem kellő hatékonysággal integrálta (mely megállapításunk egybe esik az országos tapasztalatokkal) az iskolai gyermekvédelmi felelősök hálózatát, a jó szándékú és a hátrányos helyzetben lévő, emiatt a társadalom részéről fokozottabb védelmet és támogatást igénylő családok helyzetén javítani kívánó és tenni akaró civil szervezeteket.
8. A feladat nagy része ezért többnyire inkább a közoktatási intézményekre hárul, ahol az önkormányzat anyagi támogatásának hiányában (vagy annak elégtelensége miatt) a programok szervezésére osztályfőnöki órák keretében, vagy sportrendezvények formájában kerül sor. Ezek azonban teljes körűen nem tudják (nem képesek) betölteni azt az értékközvetítő, prevenciós szerepet, melyre a bűnözési statisztikák ismeretében egyre nagyobb szükség van elsősorban a veszélyeztetett gyermekek és fiatalok körében.
9. Megállapítható volt az is, hogy azok a városok és több nagyközség, amelynek közigazgatási területén különböző társadalmi szervezetek helyi csoportjai, munkaügyi központok kirendeltségei, könyvtárak, művelődési házak működnek, a gyermekvédelem helyi intézményeivel, vagy a gyermekvédelmi törvényben is megjelölt jelzőrendszer tagjaival történő eddigieknél hatékonyabb együttműködéssel több sikert könyvelhetnek el a gyermekek veszélyeztetésének megelőzése és annak kezelése területén.
Pozitív példák
Martfű város Önkormányzatának Egészségügyi és Szociális Bizottsága, illetve Művelődési, Oktatási és Sport Bizottsága megtárgyalta ifjúságpolitikai koncepcióját. Az előterjesztés tartalmazta az ifjúsági bűnelkövetés jellemzőit, mely szerint a városban élő ifjúsági korosztályra elsősorban a motiválatlan rongálás a kortársak sérelmére elkövetett bántalmazás a jellemző. Emellett előfordult kisebb értékű bolti lopás, erőszakos bűncselekmény, illetve kábítószeres bűncselekményekben is egyre gyakoribb a részvételük. A koncepció rövid távú célok között a feladatok koordinálásához, végrehajtásához egy vagy több ifjúsági koordinátor megbízását jelölte meg.
Szolnok Megyei Jogú Város Önkormányzatának középtávú bűnmegelőzési stratégiáját múlt évben, a közgyűlés 264/2004. (XI. 25.) számú határozatával fogadta el. A stratégia külön beavatkozási területként kezeli a gyermek-és fiatalkori bűnözés megelőzését, csökkentését.
Az Önkormányzat célkitűzésként és feladatként határozta meg többek között:
 a gyermek és fiatalkori bűnözés megelőzésében az alkohol és drog-prevencióban érintett valamennyi szervezet és intézmény közötti folyamatos együttműködésre lehetőséget teremtő koordinációs fórum létesítését és működtetését;
 forrásteremtés, a bűnmegelőzést is szolgáló helyi szabadidős, kulturális és sportprogramokhoz, különös figyelemmel a szegregált fiatalok képességeinek feltárására;
 a helyi bűnmegelőzési programokkal kapcsolatos pályázatok koordinálása civilprogramok akkreditálását.
Szolnok Megyei Jogú város Önkormányzata és annak közbiztonsági és civil kapcsolatok bizottsága, valamint az önkormányzat által alakított „Szolnok Város Közbiztonságáért” Közalapítvány jelentős anyagi hozzájárulással segítették és 2005. évben is segítik a bűnmegelőzésben érintett állami, társadalmi és civil szervezetek munkáját.
További feladatok
Ahhoz, hogy a társadalmi bűnmegelőzés nemzeti stratégiájában a helyi önkormányzatokat érintő, a parlament által elfogadott 115/2002. (X. 28.) OGY sz. határozatban megfogalmazott elvárások legalább részben teljesüljenek, mindenképpen indokolt, hogy a helyi önkormányzatok a közbiztonsággal összefüggő feladataikat mielőbb meghatározzák és ezzel együtt sor kerüljön (ahol ez még eddig nem történt meg) a közbiztonsági és bűnmegelőzési bizottságok (albizottságok) megalakítására.
Emellett szükség lenne a jövőben arra is, hogy a gyermekvédelmi törvényben megjelölt jelzőrendszert alkotó szervezetek, hatóságok és intézmények, így:
 az egészségügyi szolgáltatást nyújtók, így különösen a védőnői szolgálat, a házi gyermekorvos;
 a személyes gondoskodást nyújtó szolgáltatók, különösen a családsegítő szolgálat és családsegítő központ;
 a közoktatási intézmények;
 a rendőrség, ügyészség, bíróság;
 a társadalmi szervezetek, egyházak, alapítványok;
 valamint természetes személyek
vonatkozásában az érintett gyermek családban történő nevelkedésének elősegítése, a gyermek veszélyeztetettségének megelőzése és megszüntetése érdekében a jogalkotó által megkívánt együttműködése a jövőre nézve tartalmasabb, egyben hatékonyabb legyen.
Ehhez szorosan kapcsolódik a modell programok mielőbbi kidolgozása és átvétele a közoktatási intézményekből kimaradt fiatalok számára szabadidő kulturált és tartalmas eltöltése, képzése, és átképzése érdekében. Főként a megye városai vonatkozásában merül fel a média bevonásának szükségessége a gyermekek veszélyeztetettségének megelőzését célzó programok megismertetése terén, illetve a helyi média számára ismeretterjesztő programok kidolgozása, átvétele. Emellett biztonságos, szórakoztató programhoz való csatlakozás elősegítése érdekében is indokolt a közeljövőben még inkább erőfeszítéseket tenni.
A fentiekben felsoroltak köre a helyi lehetőségeket (illetve igényeket) figyelembe véve természetesen bővülhet, cél az, hogy a társadalmi bűnmegelőzés nemzeti stratégiájában foglalt és a helyi önkormányzatokat érintő, az Európai Uniós elvárásokkal is összhangban álló helyi intézkedések, illetve döntések mielőbb megszülessenek.