A Köztisztviselői törvény görbe tükörben 2004/2

A közigazgatás szakmai fóruma

Cikkek / Lazíts!

A Köztisztviselői törvény görbe tükörben 2004/2

VI. évfolyam, 2. lapszám
Szerző(k):
Dr. Kovács Tamásné



Manapság, az Európai Uniós csatlakozás küszöbén, szlogenként hangoztatják a szolgáltató közigazgatást megtestesítő kultúrált köztisztviselők, alkotta hivatal modelljét, amely azonban valljuk be őszintén, hagy még némi kívánni valót maga után, feltételrendszere nem egészen kidolgozott.
A II. világháború előtt a köztisztviselők egy államilag elismert, kiemelt réteget képeztek, garantált jövedelemmel és nyugdíjas állással. Ahhoz, hogy ma megteremthessük ezt a kiemelt, stabil réteget, olyan feltételeket kell teremtenünk, amelyben versenyezhetünk a vállalkozói szférával, meg tudjuk fizetni a jogászt, közgazdászt, mérnököt, megfelelő egyéniesített előmeneteli rendszert, biztosítunk számukra a teljesítmény elismerésével, vonzóvá tesszük a pályát hosszú távon, szociális, kulturális és egészségügyi juttatásokkal támogatjuk biztos megélhetésüket, hogy teljes szellemi kapacitásukkal munkájukra tudjanak összpontosítani, s ennek fejében támaszthatunk magas szakmai követelményeket.
Az 1992. évi XXIII. tv. (Ktv.) és annak 2001-es és 2003-as módosítása – bár elindult ezen az úton – olyan új jogintézményeket vezetett be, amelyek rendkívüli módon megnövelték az adminisztrációt, jelentős többlet munkaterhet és költséget jelentettek. A köztisztviselői vagyonnyilatkozat nyomtatványa 19 oldal, plusz 8 oldal a kitöltési útmutató, szorozzuk be ezt egy 4 tagú családdal (több mint 100 oldal). Mennyibe kerül az előállítása, kitöltése, ellenőrzése stb.
A teljesítményértékelés iratcsomagja 8 oldalas, amelyet ugyancsak elő kell állítani, sokszorosítani. A cél kitűzése, a feljegyzés a szóbeli megbeszélésről, az értékelés micsoda adminisztráció. S hiába a jó teljesítés, legfeljebb annak kárára adható a 20 %, aki kevésbé teljesít jól, mert a költségvetésben egyszerűen nincs lehetőség a tervezésre.
A köztisztviselői illetményrendszer új rendszere jelenthetett volna előrelépést, ha nem betonozzák be az illetményalapot. Így azonban azt értük el, hogy még csak fizetésemelést sem kapunk, mert az önkormányzatok rendkívül feszített költségvetésében nem nagyon van lehetőség béremelést tervezni, még azt a 6 %-ot sem. Némelyik testület inkább emeli a saját tiszteletdíját. A helyi önkormányzatoknál elég nagyarányú a középfokú végzettségű, de megfelelő képesítésű köztisztviselők száma, akik megfelelő szakmai gyakorlattal jól végzik munkájukat. Számukra az új illetményrendszer nem hozott olyan mérvű változást, amelyből a mai viszonyok között tisztességesen meg lehet élni. S főleg nem akkor, ha a helyi önkormányzati rendelet nem részesíti őket kiegészítő pótlékban. A törvényi lehetőségek ellenére még mindig túl nagymértékű a függés a testületektől. Nehezíti a helyzetet a 2003. évi XCV. tv. módosítása a Ktv 49. §-ában megfogalmazott külön juttatásra, az úgynevezett 13. havi illetményre vonatkozóan, mely szerint ebben az évben nem jár 13. havi bér, majd csak 2005. január 16-a után. Mi történik, ha valaki ebben az évben távozik valamilyen okból? Miből fizetjük ki?
A szabadság és a túlmunka szabályozása is vet fel problémákat. A szabadságot legkésőbb a tárgyévet követő január 31-ig, illetve március 31-ig ki kell adni. Csak hát mikor adjuk ki, ha egyszerűen a munkafeladatok torlódása miatt a köztisztviselő nem tud elmenni a megérdemelt pihenésre, mert a sorozatos megtakarítások, leépítések miatt hosszabb távra nem megoldott a helyettesítése. Főleg vonatkozik ez az okmányirodákra, ahol a feszített munkatempó, a speciális szakosodott munkakörök miatt nagyon nehezen pótolható egy-egy munkatárs. Szabadság megváltásra pedig nincs lehetőség, csak a munkaviszony megszűnésekor. Természetesen tisztában vagyunk a törvényalkotó céljával, miszerint a szabadság a dolgozó regenerálódására szolgáló pihenő idő, de az sem megoldás, hogy évekig görgeti maga előtt az összegyűlt heteket, hónapokat, s legfeljebb csak arra vigyáz, hogy az elévülési időből ki ne fusson, s talán majd valamikor a nyugdíjba menetelkor, a munkaviszony megszűnésekor megváltható lesz.
Megspékelhetjük ezt még a túlmunka, illetve rendkívüli munkavégzés esetén kiadandó szabadidővel, mert hát a köztisztviselőnek csak akkor jár túlóradíj, ha szabadidőben nem tudjuk kiadni. De ugyan mikor adjuk ki a főleg munkaszüneti napokon végzett munka ellenértékeként járó dupla szabadidőt, amikor még a szabadságot sem tudjuk kiadni, vagy ellátatlan marad a feladat. A köztisztviselő számára valahogy nem divat túlóradíjat fizetni. Természetes, hogy dolgozik este, dolgozik hétvégén, ő a „nemzet napszámosa”.
A köztisztviselői gárda garantált jövedelme érdekében a Ktv. – „adható; rendeletben megállapítható” szabályait kogens szabályokkal kellene felváltani.
Természetesen hallom már az ellenérveket, hogy el kell fogadtatni a testülettel, a munkánkat el kell ismertetni. Sajnos nem mindig rajtunk múlik, s nem ilyen egyértelmű a helyzet. Munkánkból adódóan nem lehetünk „bólogatójánosok”, időnként ellent kell mondani, vitába kell szállni, s ez nem mindig arat elismerést, bármennyire is korrekt és kompromisszum-kész a jegyző. Másik oldalról pedig olyan kiterjedt feladat- és hatáskörrel rendelkezünk, hogy nincs még egy olyan pálya, ahol ennyi területen „otthon” kéne lenni. Egy ügyvéd, egy orvos, egy közgazdász szakosodik valamilyen területre, s abban műveli ki magát. Arról nem is beszélve, hogy mindig újabb és újabb feladatok hárulnak ránk, s legtöbbször hiányos feltételekkel. Nem várható el hát egy testülettől, hogy meg tudja ítélni a munkánk tartalmát, s ilyen-olyan pluszjuttatásokat adjon, főleg akkor, ha hiányos a költségvetése, másra sem jut.
Érdemes lenne foglalkozni a köztisztviselő korkedvezményes nyugdíjazásával, vagy az ingyenes továbbképzésekkel is.
Nem vitatva a köztisztviselői törvény elért vívmányait, bízom abban, hogy lépésről-lépésre haladva ezek a problematikus kérdéskörök is megnyugtató törvényi módosításokkal rendezésre kerülnek, s mint ahogy Csokonai megjövendölte az első oskolát Somogyban, s az meg is épült Csurgón immár 210 esztendeje:
„De tán jő oly idő, melyben nékünk a vidékünk új Helikon lesz!” – a közigazgatás területén is!

Kategória

Könyvajánló

Facebook Pagelike Widget

 

1037 Budapest, Montevideo utca 14.
Tel.: +36 1 340 2304
Fax: +36 1 349 7600
E-mail: info@orac.hu

Weboldal: orac.hu

Szakmai partnerek

Jegyzők Országos Szövetsége (JOSZ) – www.josz.eu

Közszolgálati Tisztviselők Szakmai Szervezeteinek Szövetsége – www.kozszov.org.hu