Megállapítható, hogy az építésfelügyeletek létrehozásával Nógrád megye területén évről évre nagymértékben javult az építési fegyelem, sikerült háttérbe szorítani az ún. „kalóz” vállalkozásokat.

Az építési engedélyektõl való eltérések száma negyedére csökkent. Az építtetõk elsõsorban engedélyezési tervek alapján építkeznek, és csupán minden ötödik rendelkezik kiviteli tervdokumentációval. 

Általában szerkezeti hibát 20%-ban, egyéb hibát 25%-ban tártunk fel. Az esetek 7–8%-ában a kivitelezés azonnali leállítása vált szükségessé, ami az országos átlaghoz (1–2%) viszonyítva nagyon magas. A legsúlyosabb szabálytalanságokat a külföldi beruházók követték el. 

A tevékenységi terület fontos eleme az építésfelügyeleti ellenõrzések kapcsán felmerült hiányosságok pótlása, a hibák elhárítására történõ I. fokú építésügyi hatósági intézkedések számonkérése. Ez az ügyben hozott intézkedések iratanyagának a hivatalhoz történõ megküldésével megtörtént. 

Az együttmûködésünk a társszervekkel (pl. katasztrófavédelemmel) nagyon jó színvonalú, a helyi önkormányzatok többségével is jó kapcsolatot sikerült kialakítani. Az építésfelügyeleti ellenõrzések a legtöbb esetben az I. fokú építésügyi hatósággal együtt történnek. Az ellenõrzések során a Nógrád Megyei Építész és Mérnök Kamarával kötött együttmûködési megállapodás alapján a kamara több alkalommal képviseltette magát. Mivel az elmúlt idõszakban megyénk területén, fõleg az ipari parkokban több jelentõs beruházás tervezése, majd kivitelezése történt, ezért szükség volt az együttmûködésre az ellenõrzések hatékonyabbá tételének érdekében. 

Az építésfelügyelet technikai felszereltségének és létszámának megfelelõen igyekezett a lehetõ legtöbb ellenõrzést lefolytatni. A megtartott építésfelügyeleti ellenõrzések és a kiadott építési engedélyek arányát tekintve országos viszonylatban évek óta elõkelõ helyet foglalt el a hivatal 7%-os átlaggal, de ez még mindig töredéke a nyugati országokénak. Ott ismereteink szerint ez az arány 60%. 

Sajnos az építésfelügyeletet is érzékenyen érintették a Magyar Köztársaság Kormányának megszorító intézkedései. Egyrészt jogszabályváltozásból eredõ új feladatok miatt, másrészt takarékossági szempontból az elmúlt évben május 1-tõl november 1-ig leállításra kerültek a helyszíni ellenõrzések. Így több jelentõs beruházás ellenõrzését nem tudtuk lefolytatni (pl. a salgótarjáni, a balassagyarmati, a szécsényi buszpályaudvarok egyikét sem). 

A leállítás idõtartama azért érintett bennünket érzékenyen, mert az építkezések zöme ebben az idõszakban zajlott, s a megtartott ellenõrzések száma töredéke volt a korábbi évekének. 

Az építésfelügyelet általános tapasztalata az, hogy az I. fokú építésügyi hatóságok a jelentõs beruházások esetén a konfliktushelyzet elkerülése miatt nem szívesen bírságolnak, csak jelképes összeget szabnak ki bírságképpen. 

Az elkövetett építési szabálysértés és a kiszabott bírság nem jogszabálynak megfelelõen történik, így nem éri el célját, nincs visszatartó ereje. Ebben jelentõs szerepe van annak az ellentmondásnak és öszszeférhetetlenségnek is, hogy az esetek többségében annak a hivatalnak kell(ene) kiszabni a bírságot, mely hivatal különféle kedvezményekkel az adott településre csábította a befektetõt. Ezt a beruházók nagy része ki is használja. 

A másodfokú hatóság és az építésfelügyelet

Az építésügyi hatósági tevékenység értékeléséhez nem árt egy rövid történeti áttekintés az építésügyi hatósági rendszer alakulásról az elmúlt 25 évet áttekintve. Az 1980-as évek elejéig az elsõfokú építésügyi hatósági jogkört a járási hivatalok gyakorolták, míg a másodfokú hatóság a megyei tanácsok szervezetébe tartozott. A járási hivatalok szakembereket, ezen belül közép- és felsõfokú szakképesítésû technikusokat, mérnököket alkalmaztak. A koncentráltan mûködõ szakigazgatási szervekben felkészült ügyintézõk álltak rendelkezésre. 

A járási hivatalok megszûnését követõen minden települési (közös) tanács vb-titkára volt az elsõfokú építésügyi hatósági jogkör telepítettje. Általában a községekben hatósági társulások jöttek létre, jellemzõen 1-2 ügyintézõvel, a nagyobb városokban több ügyintézõ látta el az ügyintézési feladatokat, valamilyen osztályszervezeten belül. A másodfokú hatósági hatáskör ekkor is a megyei tanácsokhoz volt telepítve, a megyei tanács vb-titkára pedig a felülvizsgálati fórumot jelentette. 

Az 1989–90-ben bekövetkezett változások után az akkor létrejött önkormányzati rendszerhez kellett igazítani a hatósági rendszert is. Ekkor az építésügyi hatósági feladatokat elsõ fokon a települési jegyzõ hatáskörébe utalták a megjelent új jogszabályok. A szakmai színvonal javításának szándékából az 1997. évi LXXVIII. tv. – Étv. – alapvetõen a városok jegyzõihez telepítette a hatáskört, de a jogalkotó eredeti szándéka felpuhult, az önkormányzatok nyomására községek is elláthatják bizonyos feltételek esetén az elsõfokú építésügyi hatáskört. A másodfokú hatáskört a köztársasági megbízottak hivatalai, majd 1994- tõl a közigazgatási hivatalok látják el. Alapvetõen ez a hatósági rendszer mûködik a mai napig. 

A tapasztalatok szerint a jelenlegi építésügyi hatósági rendszernek a legnagyobb problémája az instabilitás. A községekben mûködõ hatóságok székhelyei gyakran változtak, mivel általában egy ügyintézõt alkalmaztak, akinek a kiesése esetén az egyik elõírt feltétel megszûnt. Ezt korrigálta a kialakult rendszert „befagyasztó” jogszabályi rendelkezés, de az utóbbi idõkben zavart okozott az elsõfokú hatáskör telepítésére vonatkozó többszöri jogszabályváltoztatás. Az Étv. teljes, hatáskört szabályozó 52. §-át hatályon kívül helyezte a törvénymódosítás, a helyébe lépõ kormányrendeletek azonban ellentmondásokat és hiányosságokat tartalmaznak. 

Mindezen nehézségek ellenére a másodfokú hatósági tevékenység során leszûrt tapasztalatok szerint Nógrád megyében megfelelõ minõségû az építésügyi hatósági tevékenység, bár hatóságonként a szakmai színvonal jelentõs eltéréseket mutat. Ez feltehetõen azoknak a sokat tapasztalt köztisztviselõknek az érdeme, akik kitartó munkával végzik a tevékenységüket. Sajnálatos azonban, hogy nagyon nehéz fiatalokat a pályára csábítani, mert napjainkban nem vonzó a köztisztviselõi pálya, fõleg a mûszaki képesítésûek körében.