A közoktatásról szóló törvény számos rendelkezése több választási lehetőséget
is biztosít mind a feladatellátásra kötelezett helyi önkormányzatoknak,
mind a feladatellátásban önként közreműködő más intézményfenntartóknak.A közoktatásról szóló törvény számos rendelkezése több választási lehetőséget is biztosít mind a feladatellátásra kötelezett helyi önkormányzatoknak, mind a feladatellátásban önként közreműködő más intézményfenntartóknak.

 

 

A közoktatásról szóló törvény az intézmények fenntartására és mûködésére, mûködtetésére vonatkozó elõírásai is számos olyan elemet tartalmaznak, amelyek a döntés lehetõségét biztosítják minden intézményfenntartó részére.

 

A közoktatás szervezése terén a helyi önkormányzatoknak azért van kiemelkedõ szerepük, mivel a Magyar Köztársaság alkotmánya 70/F. §-ából levezethetõ mûvelõdéshez való jog megvalósítása rájuk hárul. A közoktatásról szóló törvény alapján a helyi önkormányzatok soha nem intézményfenntartásra, hanem szolgáltatás nyújtására kötelesek. Ebbõl az következik, hogy az egyes szolgáltatások igénybevételének lehetõségét kell az érintett, a feladatellátásra kötelezett helyi önkormányzatnak biztosítania. Hogy ezt milyen módon valósítja meg, abban a helyi önkormányzatoknak teljes döntési szabadságot biztosít a közoktatásról szóló törvény.

 

A fenntartói jog gyakorlása

 

A közoktatásról szóló törvény egyik legfontosabb rendelkezése, hogy meghatározza a közoktatás feladataiban közremûködõk közötti feladatmegosztást. A közoktatás alapelvei között található az a rendelkezés, miszerint közoktatási intézményt fenntarthat az állam, a helyi önkormányzat, a települési és a területi kisebbségi önkormányzat, az országos kisebbségi önkormányzat, a Magyar Köztársaságban nyilvántartásba vett egyházi jogi személy, továbbá a Magyar Köztársaság területén alapított és itt székhellyel rendelkezõ jogi személyiséggel bíró gazdálkodó szervezet, valamint alapítvány, egyesület és más jogi személy, továbbá természetes személy. Az intézménylétesítési szabadság levezethetõ az alkotmány 70/G. §-ából, amelyben foglaltak szerint a Magyar Köztársaság tiszteletben tartja és támogatja többek között a tanszabadságot és a tanítás szabadságát [Kt. 3. §. (2) bek.].

 

Önkormányzati ellátási felelősség

 

A közoktatásról szóló törvény alapelvei azonban egyértelmûen meghatározzák azt is, hogy az oktatásszervezés terén melyik az az intézményfenntartó, amelyik nem a saját elhatározása alapján kapcsolódik be a közoktatás-szolgáltatás nyújtásába. Az alkotmány 70/F. §-a alapján a Magyar Köztársaság az állampolgárok számára a mûvelõdéshez való jogot – többek között – az ingyenes és kötelezõ általános iskolával, valamint a képességei alapján mindenkinek hozzáférhetõ középfokú oktatással valósítja meg. A közoktatásról szóló törvény rendelkezései szerint az állam az ingyenes és kötelezõ általános iskoláról az állami szervek és a helyi önkormányzatok intézményfenntartói tevékenysége, illetve az állami és a helyi önkormányzati feladatellátás keretében gondoskodik [Kt. 3. § (3) bek.].

 

A feladatellátás módjának megválasztása

 

A törvénynek ez a megfogalmazása irányt mutató a további szabályozáshoz, mivel meghatározza az önkormányzati feladatmegosztás rendszerét, illetõleg az egyes szolgáltatásokhoz való hozzáférés elveit is. A közoktatásról szóló törvény VI. fejezetének rendelkezései határozzák meg a közoktatás közfeladatait és a helyi önkormányzatok feladatellátási kötelezettségeit. A közoktatás közfeladatainak végrehajtása során a helyi önkormányzatoknak kell megtervezniük az elõírt közfeladatok megvalósításának legmegfelelõbb módozatát. A lehetséges megoldások közé tartozik az intézményfenntartás, a más helyi önkormányzattal történõ társulás, a más intézményfenntartótól történõ szolgáltatásvásárlás [Kt. 85. §].

 

A közoktatás-szolgáltatás igénybevétele

 

A szolgáltatást igénybe vevõ szülõ, illetve tanuló részére közömbös, hogy a feladatellátásban részt vevõ helyi önkormányzat milyen megoldást választ. A szolgáltatás igénybevételének lehetõségei és feltételei nem változnak meg attól függõen, hogy a helyi önkormányzat milyen megoldást választ. A közoktatásról szóló törvény VIII. fejezete határozza meg a közoktatás finanszírozásának elveit.

 

Az ingyenesen igénybe vehetõ szolgáltatások, illetõleg a térítésidíj-fizetési kötelezettség mellett vagy a tandíjfizetési kötelezettség mellett igénybe vehetõ szolgáltatások nem az intézményfenntartáshoz, hanem a helyi önkormányzati feladatellátáshoz kapcsolódnak. Ebbõl az következik, hogy az ingyenesség, illetve a fizetési kötelezettség fennáll, függetlenül attól, hogy a helyi önkormányzat a saját intézménye útján vagy más megoldási lehetõség választásával tesz eleget a közoktatásszolgáltatás- szervezési feladatainak.

 

Az intézménylétesítés és fenntartás

 

A közoktatási intézmény útján történõ feladatellátás- szolgáltatás nyújtásánál az intézményfenntartóknak, így a szolgáltatás nyújtására kötelezett helyi önkormányzatoknak további széles körû választási lehetõsége van. Az intézmény típusának meghatározása, az intézményi alapító okirat kiadása döntõ fontosságú fenntartói intézkedés. A közoktatásról szóló törvény rendelkezései alapján számtalan megoldás képzelhetõ el a feladatellátás leghatékonyabb kereteinek kialakításához. A többcélú intézmény keretei között a közoktatás számos olyan feladata megoldható, amelyekre a korábbi szabályozás alapján általában külön- külön intézményeket hoztak létre. A többcélú intézmények keretei között számos megoldás kidolgozására van lehetõség. A többcélú intézmények a gazdaságos mûködés mellett megteremtik a feltételeket a hatékonyabb szakmai együttmûködéshez, a racionális munkaszervezet kialakításához. A többcélú intézmények köre 1993 óta állandóan bõvült. A hatályos rendelkezések alapján

 

• egységes iskola;
• összetett iskola;
• közös igazgatású közoktatási intézmény;
• általános mûvelõdési központ;
• egységes gyógypedagógiai;
• konduktív pedagógiai módszertani intézmény;
• egységes pedagógiai szakszolgálatot ellátó intézmény hozható létre.

 

Az általános művelődési központ

 

Az általános mûvelõdési központ keretei között a helyi önkormányzat a gyakorlatban megszervezheti mindazokat a feladatokat, amelyek a gyermekek ellátásához kötõdnek. Az általános mûvelõdési központ szervezeti és szakmai tekintetben önálló intézményegységekbõl áll. Keretei között azonban megszervezhetõ

 

• az egységes iskola is, amely lehetõséget biztosít ahhoz, hogy egy szervezeti és szakmai tekintetben önálló intézményegységként létrehozott egységes iskola ellássa az adott település valamennyi iskolatípusának a feladatait.
• Az általános mûvelõdési központ szervezeti és szakmai tekintetben önálló intézményegységének keretei között egységes pedagógiai szakszolgálatot ellátó intézményegységként is mûködhet, amely ily módon nyújt lehetõséget a pedagógiai szakszolgálatok megszervezésére egy intézményegység keretei között.
• Az általános mûvelõdési központ elláthatja a bölcsõde, az óvoda, a könyvtár feladatait is.

 

A közoktatási intézmény feladatai

 

A közoktatási intézmény létesítésével kapcsolatos legfontosabb fenntartói döntés az alapító okirat kiadása. Az alapító okiratban dönti el az intézmény létesítõje, a fenntartó, hogy milyen feladatokat kíván elláttatni az intézményével. A feladat meghatározása eldönti az intézmény típusát, meghatározza az intézmény belsõ felépítését, a foglalkoztatás és a mûködtetés alapvetõ követelményeit. Az alapító okiratnak meg kell határoznia többek között

 

• az intézmény típusát;
• alaptevékenységét;
• az intézménybe felvehetõ maximális gyermek-, illetve tanulói létszámot;
• a tagozat szervezõdésének lehetõségét, az iskolai évfolyamok számát, alapfokú mûvészetoktatás esetén a mûvészeti ágak, továbbá azon belül a tanszakok megnevezését [Kt. 37. § (5) bek.].

 

A szakmai önállóság keretei

 

Az alapító okirat határozza meg az intézményi szakmai önállóság kereteit, az intézményi dokumentumok elkészítésének lehetõségeit. A nevelési-oktatási intézmények szakmai tekintetben önállóak, ez az önállóság azonban mindig az alapító okirat által meghatározott körben valósulhat meg. Az alapító okirathoz igazodva kell elkészíteni

 

• a nevelési programot, a pedagógiai programot;
• a szervezeti és mûködési szabályzatot;
• a házirendet.

 

Az alapító okiratban meghatározott feladatokhoz kell biztosítania a fenntartónak a mûködési feltételeket, a feladatellátás végrehajtásához szükséges vagyontárgyakat.

 

A fenntartói felelősség

 

Az intézményalapítás, illetõleg az alapító okirat határozza meg egyben a fenntartói felelõsség körét és mértékét. A feladatmegosztás elvébõl következik, hogy az intézmény mûködéséért, illetve a mûködéshez szükséges feltételek megteremtéséért a fenntartó tartozik felelõsséggel.

 

A feladatellátás feltételei

 

A közoktatási intézményeknek rendelkezniük kell a feladataik ellátásához szükséges feltételekkel. A minimális, a mûködéshez szükséges feltételek: állandó saját székhely, állandó saját alkalmazotti létszám, továbbá azok az eszközök, amelyeket a jogszabályok és az intézményi mûködés rendjét meghatározó szabályzatok meghatároznak. A mûködés elengedhetetlen feltétele, hogy rendelkezésre álljon az a pénzeszköz, amely a feladatok ellátásához szükséges. A közoktatási intézmény fenntartási és mûködési költségeit a fenntartónak kell az általa összeállított költségvetésben elõirányozni [Kt. 38. § (1) bek.].

 

Felelősség az intézmény működéséért

 

Ezek a rendelkezések azért lényegesek, mivel az intézménylétesítési szabadság nem jár együtt azzal az állami kötelezettséggel, hogy a költségvetésnek kell fedeznie az intézményi mûködéshez szükséges feltételeket, a tevékenység ellátásához szükséges fedezetet. A költségvetés ezért nem feladatokat finanszíroz, hanem a közoktatás- szolgáltatás ellátásához különbözõ jogcímeken hozzájárul. A költségvetés által nem biztosított források elõteremtése a fenntartói kötelezettség része. Ebbõl eredõen a fenntartó joga és felelõssége annak eldöntése, hogy milyen feladatok megvalósítását tûzi ki célul, vagyis épít be a közoktatási intézmény alapító okiratába. A közoktatási intézmények alaptevékenységének a megvalósítása és végrehajtása elengedhetetlen feltétele az intézmény jogszerû mûködésének. Az alapfeladatokon túli egyéb tevékenység ellátása, illetõleg a közoktatásról szóló törvényben meghatározott kereteken túli további feladatok elõírása vagy ellátásának engedélyezése a fenntartó joga és kötelezettsége.

 

A nevelési-oktatási intézmények feladatainak a meghatározása

 

Az alapszolgáltatások

A közoktatásról szóló törvény az óvodák, iskolák és kollégiumok alapfeladatait határozza meg. A törvény nem határoz meg tartalmi kérdéseket, nem írja le, hogy az adott intézmény az alapfeladatait milyen módon teljesíti, nem állapítja meg a gyermekek nevelésének, illetve a tanulók nevelésének és oktatásának módszertanát és elvárásait. Ezeknek a kérdéseknek a rendezése a közoktatásról szóló törvényhez kapcsolódó végrehajtási rendeleteknek, a végrehajtási rendeletre épülõ fenntartói döntéseknek, illetõleg a végrehajtási rendeletekhez és a fenntartói döntésekhez igazodó intézményi szabályozásoknak a feladata. Az említett sorrend meghatározó.

 

A közoktatásról szóló törvény állapítja meg az egyes intézmények által nyújtott szolgáltatások minimális kereteit, azokat a szolgáltatási köröket, amelyeknél kevesebbet az adott intézmény jogszerûen nem teljesíthet. Ezek az úgynevezett alapszolgáltatások, amelyek ellátásához szükséges feltételek megteremtése az intézmény fenntartójának a kötelezettsége [Kt. 121. § (1) bek. 1 pont].

 

A többletszolgáltatások

A fenntartó az alapszolgáltatásokon túl további szolgáltatások nyújtásához adhatja beleegyezését, egyetértését, azonban ennek az ellátásához szükséges fedezetet a döntéshozónak, vagyis fenntartónak kell biztosítania.

 

A feladatmeghatározás a közoktatásról szóló törvényben

 

Az idõkeretek és a létszám

A közoktatásról szóló törvény az egyes intézmények feladatait paraméterekben, idõkeretekben, hozzá kapcsolódóan létszámokban, valamint az egyes létszámokhoz kapcsolódó tanítási idõkeretben határozza meg. Ahhoz tehát, hogy egy adott közoktatási intézmény feladatainak ellátásához szükséges elõírt létszámminimumot meg lehessen állapítani, azt kell megvizsgálni, hogy a közoktatásról szóló törvény rendelkezései alapján az adott intézménynek milyen idõkeretben kell szolgáltatást nyújtania.

 

Természetszerûen nem állítható, hogy a közoktatásról szóló törvény valamennyi paramétere figyelembevételével megállapítható az intézményi mûködéshez szükséges teljes személyi feltétel. Ebbõl következõen az intézményi paraméterek alapján meghatározott létszám és az alkalmazásához hozzárendelt költségvetés nem elégséges ahhoz, hogy a nevelési-oktatási intézmény el tudja látni a közoktatásról szóló törvényben meghatározott valamennyi feladatát.

 

A nevelési-oktatási intézmények feladatai közül a rendelkezésre álló paraméterek

 

• az alapfeladatok idõkereteit;
• az alapfeladatokhoz hozzárendelhetõ pedagógus létszámot;
• az intézményi mûködéshez szükséges vezetõi létszámot és a vezetõi feladatok ellátásához szükséges idõkeretet határozzák meg.

 

A további létszámszükséglet

A vezetõi feladatok, az alapfeladatok ellátása mellett minden szervezet mûködéséhez biztosítani kell a funkcionális feladatok ellátását, az igazgatási tevékenység ellátását, illetõleg a szervezet mindennapos mûködéséhez szükséges feltételeket. A nevelési- oktatási intézmények esetén a közoktatásról szóló törvény elõírásai alapján a nevelési-oktatási intézménynek meg kell teremtenie a szolgáltatást igénybe vevõk érdekképviseleti feladatait ellátó szervezeti egységek mûködéséhez szükséges feltételeket is.

 

A mûködés feltételeit meghatározó tényezõk

Összefoglalóan a nevelési-oktatási intézmények mûködésének tervezésénél meghatározható a közoktatásról szóló törvény paraméterei alapján az alapfeladatok ellátásának idõkerete, az ehhez kapcsolódó vezetõi feladatok idõkerete, az idõkeretekhez párosítható pedagógus- és vezetõi létszám.

 

A további feladatok személyi feltétele

Az alapfeladatokon túl a fenntartói felelõsség annak mérlegelése, hogy adott intézményben a rendeltetésszerû mûködéshez milyen további létszámok biztosítása szükséges. Ezek megállapításához a közoktatásról szóló törvény úgynevezett ajánlott technikai létszámokat rendel hozzá. Az ajánlott technikai létszámok mérlegelési jogot biztosítanak a fenntartó részére azzal a megkötéssel azonban, hogy a mérlegelési lehetõség nem jelentheti az ellátásra váró feladatok végrehajtásának teljes mellõzését, illetve aránytalan, a mûködést gátló csökkentését.

 

A mûködés tárgyi feltétele

A mûködési feltételek megteremtése szorosan kapcsolódik a feladatellátáshoz rendelkezésre bocsátott ingatlan- és ingóvagyon mértékéhez és állapotához. Elsõsorban a épületállomány fenntartása, rendszeres karbantartása, rendeltetésszerû állapotban tartása igényel gondos és körültekintõ tervezést. Ehhez kapcsolódnak azok a közüzemi díjak, amelyek nélkülözhetetlenek a gyermekek, a tanulók fogadásához, az egészséges és biztonságos körülmények megteremtéséhez. A fûtés, a világítás, az ivóvíz biztosítása nem mellõzhetõ az óvoda, az iskola, illetve a kollégium mûködtetésénél.

 

Az érdekképviselet mûködtetése

A szolgáltatást igénybe vevõk érdekeinek védelme érdekében jön létre az érintettek döntése alapján az óvodaszék, az iskolaszék, a kollégiumi szék, a szülõi szervezet (közösség), illetõleg az iskolai, kollégiumi diákönkormányzat. Ezek a szervezeti egységek a nevelési-oktatási intézmény keretei között látják el feladataikat, ebbõl következõen a rendeltetésszerû mûködésük valamennyi költsége az intézményre hárul.

 

 

AZ ÓVODA

 

Az óvodai nevelés megszervezésének időszaka

 

Az óvoda a gyermeket attól az idõponttól kezdõdõen fogadhatja, amikor betölti a harmadik életévét. Az óvodában a gyermek addig az idõpontig maradhat, ameddig tankötelessé válik [Kt. 24. § (1) bek.].

 

Az óvodai csoportszervezés

 

A felvételi idõszak

Az óvodai csoportok megszervezése azért nem egyszerû dolog, mivel a gyermek óvodai felvételét a szülõ a nevelési év során bármikor kérheti abban az idõpontban, amikor a gyermek elérte a harmadik életévét. Az újonnan érkezõ gyermek a harmadik életévének elérése pillanatától kezdve az óvodai nevelésbe folyamatosan bekapcsolódhat. Ennek alapján az óvodai csoportok összeállításában és feltöltésében mindig lehet bizonytalanság, hiszen január elsõ munkanapjától kezdõdõen az év utolsó munkanapjáig bármikor érkezhet újabb gyermek az óvodába.

 

A mérlegelhetõ és a nem mérlegelhetõ felvételi kérelmek

A tervezés feladatait megkönnyítheti az, hogy a jelentkezés elfogadására az óvoda vezetõje nem minden esetben köteles. A gyermek attól az évtõl kezdõdõen kell hogy részt vegyen az óvodai nevelésben, amelyben az ötödik életévét betölti a nevelési év kezdõ napjától, vagyis szeptember elsõ munkanapjától kezdõdõen. A részvételi kötelezettség napi négy órát jelent [Kt. 24. § (3) bek.].

 

Mindebbõl az következik, hogy annak a gyermeknek a kérelmét, aki nem érte el a harmadik életévét, az óvoda vezetõje nem teljesítheti, míg annak a gyermeknek a kérelmét, aki nem töltötte be az ötödik életévét, illetve nem abban az évben tölti be az ötödik életévét, az óvoda vezetõje mérlegelheti. Nem illeti meg a mérlegelés joga az óvoda vezetõjét azoknál a gyermekeknél,

 

• akik már betöltötték a harmadik életévüket, amennyiben azok halmozottan hátrányos helyzetûek,
• illetõleg a gyermekek védelmérõl és a gyámügyi igazgatásról szóló törvény 41. §-a alapján jogosultak a gyermek napközbeni ellátásának az igénybevételére,
• vagy akiknek a felvételét a gyámhatóság kezdeményezte,
• továbbá, akik a törvény „erejénél fogva” kötelesek óvodába járni.

 

A kérelmek teljesítésére az ismertetett feltételek beállta esetén az úgynevezett kötelezõ felvételt biztosító óvoda a köteles. Kötelezõ felvételi feladatot a gyermek lakóhelye, ennek hiányában tartózkodási helye szerint illetékes óvoda lát el [Kt. 65. § (2) bek.].

 

A szülõi igények felmérése

Az óvodai kezdõ csoport létszámának tervezésénél azt kell elõzetesen felmérni, hogy

 

• hány olyan szülõi igény várható a szeptember elsõ munkanapján induló nevelési évben, amelyet a kötelezõ felvételi feladatok keretei között teljesíteni kell. Hány olyan harmadik életévét betöltõ gyermekre lehet számítani, akinek a fogadását biztosítani kell, illetve akinek a fogadására számítani lehet.
• További tervezést igényel azoknak a gyermekeknek a számba vétele, akiknek az adott óvodai nevelési évben az ötödik életévük elérése miatt biztosítani kell az óvodába lépéshez szükséges feltételeket.

 

Az óvodai feladatellátás az óvodai feladatszervezés alapja a jegyzõ által összeállított nyilvántartás, amely tartalmazza azokat a gyermekeket, akikrõl a kötelezõ felvételi feladatot ellátó óvodának gondoskodnia kell. E jegyzék alapján kell meghirdetni az óvodai felvételi eljárás rendjét [Kt. 91. § (7) bek. b/ pont].

 

Az óvodai nyitva tartás rendje

Az óvodai mûködést meghatározó tervezõ munka másik fontos eleme az óvodai nyitva tartási rend kialakítása. A fenntartó dönt az óvodába történõ jelentkezés módjáról, az óvodai általános felvételi idõszakról, az óvoda heti és éves nyitva tartási rendjének, idejének meghatározásáról [102. § (2) bek. a) pont].

 

Az óvodai mûködést meghatározó tervezés elsõ fázisa tehát annak megismerése, hogy az új nevelési évben hány olyan gyermeket kell fogadni, akinek a felvételét nem tagadhatja meg az óvoda, és hány gyermek felvétele várható, illetve teljesíthetõ.

 

A „maradó” gyermekek figyelembevétele

Az új felvételi kérelmek teljesítése mellett számba kell venni azoknak a gyermekeknek a létszámát, akik már felvételt nyertek az óvodába, és akikrõl a következõ nevelési évben is gondoskodni kell, mivel nem válnak tankötelessé.

 

A tankötelezettség beállta

Nehezíti az óvodai szervezõmunkát az is, hogy a tankötelezettség beállta nem minden gyermeknél esik azonos idõpontra. A tankötelezettség beálltának két elõfeltétele van:

 

• az iskolába lépéshez szükséges fejlettség elérése,
• meghatározott életkor elérése [Kt. 6. § (2) bek.].

 

A gyermek legkorábban abban a naptári évben léphet az iskolába, amelyben a hatodik életévét elérte, és legkésõbb abban, amelyben a nyolcadik életévét eléri. Amennyiben a gyermek a hatodik életévét az adott év május 31-éig eléri, tankötelessé válik a törvény erejénél fogva, feltéve, hogy teljesül a másik feltétel is, tehát elérte az iskolába lépéshez szükséges fejlettséget. A szülõ azonban kérheti, hogy gyermeke megkezdhesse a tankötelezettség teljesítését akkor is, ha május 31-e után tölti be az adott évben a hatodik életévét. Amennyiben a gyermek abban az évben, amelyben betölti a hatodik életévét, nem éri el az iskolába lépéshez szükséges fejlettséget, újabb nevelési évet kezdhet abban az évben, amelyben a hetedik életévét eléri. Az a gyermek, aki augusztus 31-e után született, a hetedik életéve után is az óvodában maradhat, tehát abban az évben is elkezdhet egy újabb óvodai nevelési évet, amelyben a nyolcadik életévét betölti.

 

A tankötelezettség kezdetérõl az iskola igazgatója dönt a kialakult gyakorlat szerint az adott év március-április hónapjában. A nevelési-oktatási intézmények mûködésérõl szóló 11/1994. (VI. 8.) MKM rendelet 16. §-ának (1) bekezdése alapján a községi, a városi, a fõvárosi kerületi, illetve a megyei jogú városi önkormányzat által meghirdetett idõpontban március 1. és április 30. között köteles tanköteles gyermekét beíratni a lakóhelye szerint illetékes vagy a választott iskola elsõ évfolyamára.

 

Az óvodák ennek megfelelõen május elsõ hetében nyernek tiszta képet arról, hogy hány gyermek felvételi kérelmét utasította el az általános iskola igazgatója azon az alapon, hogy nem érte el az iskolába lépéshez szükséges fejlettséget. A jogorvoslati eljárásokra tekintettel május végére alakulhat ki az a gyermeklétszám, amelyre az óvodai csoportokat tervezni lehet. Az alaptevékenységet és a hozzá kapcsolódó tevékenységet meghatározó legfontosabb paraméter az óvodai csoportok száma.

 

Az óvodai foglalkozások tervezése

 

Az óvodai nyitva tartás és az óvodai foglalkozások

Az óvodai csoportok feladatellátási rendszerét, illetõleg az óvodai csoportok mûködéséhez szükséges létszámot az óvoda nyitva tartási ideje alapján lehet meghatározni. Az óvoda mûködésére jellemzõ, hogy az óvodai nevelés a gyermek neveléséhez szükséges, a teljes óvodai életet magában foglaló foglalkozások keretében folyik. Az óvodai foglalkozásokat pedig oly módon kell megszervezni, hogy a szülõk igényei szerint az óvoda nemcsak az óvodai neveléssel kapcsolatos feladatoknak, hanem a gyermek napközbeni ellátásával összefüggõ feladatoknak is eleget tudjon tenni.

 

A foglalkozások heti idõkerete

A közoktatásról szóló törvényben meghatározott óvodai feladatok ellátásához rendelkezésre álló heti idõkeret ötven óra, amelyet azonban indokolt esetben meg kell növelni a gyermek napközbeni ellátásával összefüggõ feladatokhoz szükséges idõvel. Az óvoda fenntartójának tehát azt kell felmérnie és megismernie, hogy az óvodát igénybe vevõ szülõk milyen idõtartamú ellátást igényelnek gyermekük részére. Az igény felmérése azért lényeges, hiszen nem minden gyermek szülõje kívánja meg, hogy gyermeke egész nap az óvodában maradjon, illetõleg a gyermekekrõl való gondoskodás eltérõen alakulhat egyes gyermeki csoportokra nézve.

 

ötödik életévében lévõ gyermek nem kötelezhetõ arra, hogy napi négy óránál több idõt töltsön el az óvodai nevelésben. Kialakulhat ezért olyan óvodai csoport, illetõleg elõfordulhat, hogy az óvodai csoportba járó gyermekek meghatározott része csak „félnapos”, négy óráig tartó óvodai nevelésre tart igényt. Elképzelhetõ viszont az is, hogy az óvodai csoportok közül valamelyik vagy az óvodai csoportokba járó egyes gyermekek napi négy óránál hoszszabb idõtartamú óvodai ellátást tartanak szükségesnek.

 

Az óvodai foglalkozások ideje

Az óvodai teljes életet magában foglaló foglalkozások megszervezésének kötelezettségébõl adódik, hogy a gyermekekkel a belépés pillanatától a távozás pillanatáig óvónõnek kell foglalkoznia. Ezért az óvodapedagógus- létszámigény megtervezésénél fontos szempont a nyitvatartási idõ. Az óvodai csoportok esetében ez az idõ nem feltétlenül esik egybe, nem elképzelhetetlen, hogy a napi általános nyitvatartási idõ megkezdése elõtt, illetõleg befejezése után eltérõen alakulnak az óvodai csoportok. Így például nem zárható ki, hogy az óvoda keretei között reggel hattól nyolc óráig egy óvodai csoport tevékenykedik egy óvodapedagógussal, míg napközben három óvodai csoport egymást váltó egy-egy óvodapedagógussal, illetõleg tizenhat óra után a három óvodai csoportból újra egy óvodai csoport alakul.

 

A gyermekvédelemmel összefüggõ feladatok

Ahhoz, hogy az óvodai nyitva tartást meg lehessen tervezni, fel lehessen mérni, ismerni kell a gyermekvédelemmel összefüggõ elõírásokat is. Az óvodai foglalkozások egy része ugyanis kapcsolódik a gyermek napközbeni ellátásával összefüggõ feladatokhoz. E feladat akkor hárul az óvodára, ha a feladatellátásra köteles helyi önkormányzat másmilyen módon nem tesz eleget ennek a kötelezettségének.

 

A gyermekek védelmérõl és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvény 41. §-a szerint a gyermekek napközbeni ellátásaként meg kell oldani a családban élõ gyermek életkorának megfelelõ nappali felügyeletét, gondozását, nevelését, foglalkoztatását és étkezését, amennyiben a gyermek szülei, illetõleg a felügyeletét ellátó személy munkavégzés, munkaerõ-piaci részvételt elõsegítõ programban, képzésben való részvétel, betegség vagy egyéb ok miatt a napközbeni ellátásról nem tud gondoskodni. A napközbeni ellátás idõtartamának lehetõleg a szülõ munkarendjéhez kell igazodnia.

 

E rendelkezésekbõl az következik, hogy az óvodai nyitva tartás fenntartói meghatározásánál nem hagyhatók figyelmen kívül azok a szülõi igények, amelyek a munkarendbõl adódóan „keletkeznek” gyermekük napközbeni ellátása érdekében.

 

Az óvodai mûködési rendet meghatározó második paraméter tehát az az önkormányzati döntés, amely megállapítja az óvodai nyitva tartás idejét.

 

Az óvodai csoportok számának meghatározása

 

Az átlaglétszám és a maximális létszám

A rendelkezésre álló információk alapján a fenntartónak meg kell határoznia az új induló nevelési évben belépõ óvodai csoportok számát. Ismerni kell ugyanis az óvodai csoport „képzésére” vonatkozó elõírásokat, amelyek a közoktatásról szóló törvény harmadik számú mellékletében találhatók.

 

Az óvodai csoportok átlaglétszáma húsz fõ, maximális létszáma huszonöt fõ. Normatív szabályozási elem a maximális létszám, amelynek túllépése jogszabállyal ellentétes fenntartói döntés. Az átlag létszám olyan „iránymutatást” tartalmaz, amelytõl való eltéréshez a fenntartó egyetértésére van szükség. A gyermekeknek az óvodai csoportokba történõ beosztása intézményvezetõi jogkör. Az intézményvezetõ részére irányadó az átlaglétszám megtartása a döntéshozatali eljárás során.

 

A maximális csoportlétszám túllépése

Az óvodai csoportok szervezésénél a maximális létszám túllépésére nincs mód, kivéve a közoktatásról szóló törvényben meghatározott eseteket.

 

• Az óvodai csoport maximális létszáma legfeljebb húsz százalékkal átléphetõ a nevelési év indításánál, ha az óvodában legfeljebb két óvodai csoportot indítanak,
• illetõleg az óvodai csoportok számától függetlenül akkor is, ha a nevelési év során az új gyermekek, tanulók átvétele, felvétele ezt indokolja. A fenntartói döntéshozatal a nevelési év indítása elõtt kell hogy megszülessen annak felmérése alapján, hogy hány gyermek ellátásáról kell gondoskodni a nevelési év kezdõ napjától. A döntéshozatal tehát az említett csoportalakítási paraméterekre tekintettel kell hogy megszülessen.
• Az Országos Közoktatási Értékelési és Vizsgaközpont engedélyével a húsz százalékos eltéréshez képest még további tíz százalékos eltérésre van lehetõség [Kt. 95/A. § (9) bek.].

 

Példa a csoportszervezésre

 

Ha az óvodába száztizenhárom gyermek nyújtotta be a jelentkezését, és minden kérelmet teljesíteni kell, abban az esetben az általános szabályok szerint a fenntartónak öt óvodai csoport indítását kell engedélyezni. Az öt óvodai csoportban összesen százhuszonöt gyermek helyezhetõ el a huszonöt maximális létszám alapján. Jelen esetben az öt óvodai csoport nem maximális létszámmal fog indulni, hiszen tizenkét gyermekkel kevesebb jelentkezett.

 

Amennyiben az óvodában nincs öt olyan helyiség, amely fogadni tudná a gyermekeket, csak négy, abban az esetben az Országos Közoktatási Értékelési és Vizsgaközponttól lehet engedélyt kérni a maximális létszám túllépésére. Az Országos Közoktatási Értékelési és Vizsgaközpont oktatásszervezési okokból húsz százalékos átlépést engedélyezhet. Ilyen engedély birtokában a maximális létszám harminc fõ lehet. Ez az engedély lehetõvé teszi a száztizenhárom gyermek felvételét négy óvodai csoportba.

 

A pedagógus-létszám meghatározása az óvodában

 

A munkaidő felosztása

Ha adott az óvodai csoportok száma, ha ismert az óvoda nyitva tartási ideje, akkor meghatározható a feladatellátáshoz nélkülözhetetlen pedagógus-létszám. Ehhez azonban ismerni kell azt a speciális munkajogi szabályt, miszerint a pedagógus heti teljes munkaideje

 

• a kötelező órából,
• valamint óvodában a gyermekekkel összefüggő, a nevelőmunkához kapcsolódó egyéb feladatok ellátásához szükséges időből áll. A kötelező órák keretében kell megszervezni az óvodai foglalkozásokat.
• Az óvodában az óvodapedagógusok heti kötelező óraszáma harminckettő óra.
• Az óvoda működésénél, amennyiben a gyermekek ellátása egész napos munkaidőben történik, igényli az úgynevezett átfedési idő biztosítását, amikor egyidejűleg a nap egy órájában két óvodapedagógus van jelen.

 

Példa a pedagógus-létszám meghatározásához

 

Ha van négy óvodai csoport, amelybõl kettõ reggel fél nyolctól egyig mûködik és kettõ reggel fél nyolctól délután tizenhét óra harmincig, akkor a négy óvodai csoport megszervezéséhez hat óvónõre van szükség, hiszen a két óvodai csoporthoz, amely napi nyolc órában folytatja a tevékenységét két-két óvónõre van szükség, míg a két óvodai csoporthoz, amely napi négy órában végzi a tevékenységét, egy-egy óvónõre van szükség.

 

A vezetõi feladatok figyelembevétele

A tervezés során nem lehet figyelmen kívüli hagyni azokat az elõírásokat sem, amelyek alapján meg kell határozni a vezetõi létszámot, ehhez kapcsolódva az egyes vezetõk által ellátott nevelõi feladatokat. Minden óvodában köteles biztosítani a vezetõi feladatok ellátásához az intézmény fenntartója egy óvodavezetõt. Az óvodavezetõ-helyettes biztosítása már nem tartozik minden esetben a kötelezõ alkalmazotti létszámok körébe. Az óvodavezetõ-helyettes az ajánlott létszámok között van feltüntetve. Az óvodavezetõ kötelezõ óraszáma négy vagy több csoportos óvodában heti hat óra [Kt. 1. sz. mell. elsõ, harmadik rész].

 

A nevelõmunka „segítése”

Az óvodákban továbbá óvodai csoportonként egy dajka alkalmazásához kell a megfelelõ feltételeket biztosítani óvodai csoportonként.

 

Az alapfeladatokon túli feladatok

 

Abban az esetben, ha az óvoda nyitva tartása meghaladja a napi nyolc órát, vagy az óvodában a fenntartó engedélyezi az óvodavezetõ helyettesi megbízás kiadását, illetõleg további, az általános feladatokon kívüli feladatok ellátását teszi lehetõvé az alapító okirat, mint például a sajátos nevelési igényû gyermekek fogadását, a fenntartónak az e feladatokhoz szükséges létszámot, illetõleg a feladatok ellátásához szükséges feltételeket finanszíroznia kell.

 

A nevelési-oktatási intézményekben foglalkoztatott vezetõk és alkalmalzottak kötelezõ és ajánlott létszáma (a kötelezõ létszám *- gal van jelölve)

 

Vezetők

 

1. óvodavezető minden önálló intézményben: 1*

2. óvodavezető-helyettes

– önálló intézményben,

ha a gyermekek létszáma a nyolcvanat eléri: 1

– tagintézményenként tagintézmény-vezetőnek: 1*

– intézményegységenként intézmény-egységvezetőnek: 1

– tagozatonként,

ha az óvodában a gyermeklétszám tagozatvezetőnek: 1

 

Pedagógusok

 

1. A pedagógusok*, gyógypedagógusok* létszámát

• az óvodai csoportok,
• a kötelező órák száma,
• a kötelező óraszámba beszámítható tevékenység,
• az óvoda nyitvatartási ideje

alapján kell meghatározni oly módon, hogy a teljes nyitva tartás ideje alatt minden csoportban a gyermekekkel óvodapedagógus foglalkozzon, óvodapedagógusonként napi egy-egy, csoportonként összesen napi két óra átfedési idővel;

 

A nevelő és oktató munkát közvetlenül segítő alkalmazottak

 

1. szakorvos

kizárólag fogyatékosokat nevelő óvodában a fogyatékosság típusának megfelelően: 0,5*

2. gyermek- és ifjúsági felügyelő vagy gyógypedagógiai asszisztens fogyatékos gyermekeket nevelő óvodai csoportban: 1*

3. dajka vagy helyette gondozónő és takarító együtt

– csoportonként: 1*

 

 

AZ ISKOLAI FELADATELLÁTÁS TERVEZÉSE

 

A fenntartói döntések szerepe

 

Az iskolai működéshez szükséges feltételek megteremtése összetettebb mérlegelést igényel, mint az óvodai nevelőmunka feltételeinek a megállapítása és biztosítása. A közoktatásról szóló törvény a feladatmegosztás elvéből adódóan a működést meghatározó döntések meghatározását a fenntartó részére biztosítja.

 

Az iskolai tervezésnél kiemelkedő szerepe van a pedagógiai programnak, amely alapja az iskolában folyó nevelő- és oktatómunkának.

 

A pedagógiai programnak az iskolai alapító okiratra kell épülnie. Az alapító okirat kiadásával határozza meg a fenntartó például az iskolai évfolyamok számát. Ennek a középiskoláknál és különösen a gimnáziumoknál van jelentősége, hiszen míg az általános szabályok szerint a középiskolának négy évfolyama van, s az oktatás a kilencedik évfolyamon kezdődik, és a tizenkettedik évfolyamon fejeződik be, addig a fenntartó lehetővé teheti a nyelvi évfolyam megszervezését, mely esetben az oktatás a tizenharmadik évfolyam végéig tart. A gimnáziumnak lehet hat és tizenkét évfolyama, míg létrehozható egységes tizenkettő, illetve tizenhárom évfolyammal működő középiskola is.

 

Az iskolai pedagógiai program része a helyi tanterv, amely a közoktatásról szóló törvényben meghatározott időkeretek felhasználásával dolgozhatja fel a Nemzeti alaptanterv követelményrendszerét. A közoktatásról szóló törvény 52. és 53. §-ában meghatározott paraméterek a szükséges és elégséges időkereteket állapítja meg az iskolai nevelő- és oktató- munka megtervezéséhez, megszervezéséhez. Ez az időkeret nem elégséges azonban az olyan többletszolgáltatásokhoz, amelyek nyújtására csak akkor van mód és lehetőség, ha a fenntartó egyetértését az iskola beszerzi. Az egyetértés beszerzésének egyik lehetséges módja és formája a pedagógiai program elkészítése és fenntartói jóváhagyás céljára történő benyújtása. A fenntartónak kell megvizsgálnia, hogy a jóváhagyás céljára benyújtott nevelési program és annak részeként összeállított helyi tanterv végrehajtható-e a közoktatásról szóló törvény alapján számítható időkeretek között vagy sem. Az időkeretek túllépése alapul szolgálhat a pedagógiai program jóváhagyásának a megtagadásához.

 

A kötelező tanórai foglalkozások

 

A közoktatásról szóló törvény 52. §-ának (3)-(6) bekezdése határozza meg azt az időkeretet, amely alapján a kötelező tanórai foglalkozásokhoz szükséges óraszámokat meg lehet állapítani. Az említett paragrafus harmadik bekezdése állapítja meg azokat az általános szabályokat, amelyek a minimális szolgáltatások megszervezéséhez rendelkezésre állnak, amennyiben az iskola nem lát el speciális feladatokat. A közoktatásról szóló törvény 52. §-ában (3) bekezdése központi szerepet tölt be az iskolai felkészítéshez szükséges időkeret meghatározásánál, figyelembe véve, hogy minden egyéb további időkeret erre a bekezdésre, illetve a bekezdésben meghatározottakra épül.

 

 

(3) A tanuló kötelező tanórai foglalkozása – a (4) és (6) bekezdés kivételével – nem lehet több

a) az első-harmadik évfolyamon napi négy tanítási óránál;

b) a negyedik-hatodik évfolyamon napi négy vagy öt (heti átlagban négy és fél) tanítási óránál;

c) a hetedik-nyolcadik évfolyamon napi öt tanítási óránál;

d) a kilencedik-tizedik évfolyamon napi öt vagy hat (heti átlagban öt és fél) tanítási óránál;

e) középiskolában – az f)-g) pontban meghatározott kivétellel – a tizenegyedik évfolyamtól napi hat tanítási óránál;

f) a szakképzésben az iskolai és iskolán kívüli gyakorlati képzés a szakképzési törvényben meghatározott időnél;

g) szakképzési évfolyamon, a szakmai elméleti tanítási órák száma napi hét tanítási óránál, egy tanítási napon a szakmai elméleti és szakmai gyakorlati tanítási órák száma napi nyolc tanítási óránál; ha a szakiskola vagy a szakközépiskola művészeti szakmai vizsgára készít fel, párhuzamos oktatás esetén heti átlagban napi nyolc tanítási óránál. Ha a szakiskola vagy a szakközépiskola párhuzamos oktatás keretében készít fel a művészeti szakmai vizsgára, a tanítási év átlagában az általános műveltséget megalapozó pedagógiai szakasz követelményeinek átadására fordított tanítási órák száma nem lehet kevesebb – a (3) bekezdés b)-e) pontjában – az évfolyamra meghatározott tanórai foglalkozás ötven százalékánál.

 

 

Az oktatás munkarendje

A törvény szövegének az olvasása önmagában nem tárja fel ennek a bekezdésnek az alapvető funkcióját. Ennek oka, hogy a bekezdés bevezető rendelkezése arra utal, hogy milyen időkeret az, amelynél nagyobb óraterhelésre meghatározott évfolyamokon nem vehető igénybe a tanuló. Ennek a bekezdésnek a megértéséhez ismerni kell a közoktatásról szóló törvény 52. §-ának (1) bekezdésében található rendelkezéseket, amely irányt mutat az iskolai oktatás megszervezéséhez.

 

• Az iskolában folyó oktatás megszervezése történhet a nappali rendszerű iskolai oktatás keretében,
• illetőleg a tanulók elfoglaltságához igazodó felnőttoktatás keretei között a közoktatásról szóló törvény 78. §-ában meghatározottak szerint.

 

A nappali rendszerű iskolai oktatás keretei között történik a tanköteles tanulók túlnyomó többségének a felkészítése, ily módon az iskolai rendszerű oktatás megszervezésének általános formája a nappali rendszerű iskolai oktatás.

 

A nappali rendszerű iskolai oktatás

 

52. § Az iskolában a tanítást – ha e törvény másképp nem rendelkezik – a nappali oktatás munkarendje [121. § (1) bekezdésének 26. alpontja] szerint, a nem kötelező tanórai foglalkozások, a tanórán kívüli foglalkozások, az osztálybontások, egyéni foglalkozások és az iskolai alapszolgáltatások biztosításával [121. § (1) bekezdésének 1. alpontja] kell megszervezni (a továbbiakban: nappali rendszerű iskolai oktatás).

121. § (1) 26. oktatás munkarendje: az iskola helyi tantervében meghatározott tananyag elsajátítására történő felkészítés megszervezésének rendje, amely ha a tanórai foglalkozások száma eléri – az iskolában tanítási év átlagában – az e törvény 52. §-ának (3)-(5) bekezdésében meghatározott kötelező tanórai foglalkozások

a) kilencven százalékát, nappali oktatás,

b) ötven százalékát, esti oktatás,

c) tíz százalékát, levelező oktatás

munkarendje szerint folyó oktatás. Más sajátos munkarend szerint folyik az oktatás, ha a tanulónak tanórai foglalkozáson egyáltalán nem kell részt vennie, illetve, ha a tanórai foglalkozások száma nem éri el a levelező oktatásra meghatározott óraszámot.

 

 

A nappali rendszerű iskolai oktatás keretei között kell biztosítani a kötelező tanórai foglalkozások, a tanórai foglalkozások, az osztálybontások, az egyéni foglalkozások megszervezését, valamint az iskolai alapszolgáltatások körét. A közoktatásról szóló törvény 121. §-a (1) bekezdésének 26. pontja az iránymutató a kötelező tanórai foglalkozások időkeretének a megtartásához. Az említett értelmező rendelkezések az oktatás munkarendjét határozzák meg. A nappali rendszerű iskolai oktatás keretei között a nappali oktatás munkarendje érvényesül. Ennek lényege, hogy a közoktatásról szóló törvény 52. §-ának (3)-(5) bekezdésében meghatározott kötelező tanórai foglalkozások legalább kilencven százalékát biztosítania kell a fenntartónak a feladatok megszervezéséhez. Ezekkel a rendelkezésekkel összevetve lehet a közoktatásról szóló törvény 52. §-ának (3) bekezdését alapul venni a kötelező tanórai foglalkozások időkeretének a meghatározásához.

 

A kötelező tanórai foglalkozások időkeretének intézményi szintű meghatározásához a legfontosabb iránymutatást a közoktatásról szóló törvény 121. §-a (1) bekezdésének 26. pontjában található értelmező rendelkezések adják. A tanórai foglalkozások számának az iskolai tanítási év átlagában kell elérnie az előírt kereteket. Ez azért lényeges szabályozás, mivel a közoktatásról szóló törvény 52. §-ának (3)-(5) bekezdései hetes időkeretről beszélnek.

 

Az értelmező rendelkezések nem évfolyamról, nem osztályokról, hanem intézményi szintről és tanítási évről rendelkeznek. Ebből az következik, hogy az iskolai helyi tanterv az irányadó annak eldöntéséhez, hogy megvalósul-e a nappali oktatás munkarendje az adott iskolában.

 

A tanítási év, tanítási hét, tanítási nap

Ehhez kapcsolódnak még azok a szabályok, amelyek meghatározzák az oktatás-szervezés legfontosabb elveit, nevezetesen: az iskolában a szorgalmi idő szeptember első munkanapján kezdődik, és általában minden év június hónap tizenötödikén fejeződik be. A szorgalmi idő megszervezésének legfontosabb szabályait az oktatási és kulturális miniszter állapítja meg a tanév rendjéről szóló miniszteri rendeletben. A tanítási napok megtartása minden iskolára nézve kötelező. Az iskolában a tanítási év öt napos tanítási hetekből áll, a szombat és a vasárnap tanításnélküli pihenőnap. E rendelkezésekből adódik, hogy a tanítási év, a tanítási hetek és tanítási napok átlagában kell kijönnie az oktatás munkarendjének alsó határaként megszabott tanítási időnek.

 

Az iskolai feladatok figyelembevétele

A kötelező órák időkeretének meghatározásánál valamennyi intézményfenntartónak alkalmaznia kell a közoktatásról szóló törvény 52. §-ának (3) bekezdését. Értelemszerűen az adott iskolatípusra irányadó előírásokat kell figyelembe vennie minden intézményfenntartónak. Ez igazodik az adott intézmény alapító okiratában foglaltakhoz, egészen pontosan az alapító okiratban található iskolai évfolyamokhoz. A többcélú intézmények esetén az egyes feladatok ellátásához szükséges időkeretet kell meghatározni, igazodva a többcélú intézmény részére meghatározott feladatokhoz. Összetett iskola és közös igazgatású közoktatási intézmény kereteiben ellátott iskolai feladatok esetén a különböző feladatokhoz külön-külön kell meghatározni az időkereteket.

 

Így például, ha az összetett iskolában általános iskola és gimnázium feladatait látják el, abban az esetben külön meg kell határozni az általános iskolai feladatokhoz szükséges időkeretet és külön a gimnáziumi feladatokhoz szükséges időkereteket. Az egységes iskola sajátossága viszont az, hogy egy helyi tanterv alapján valósítják meg a különböző iskolatípusok feladatait. Ennek megfelelően az általános iskolai és a középiskolai követelményeket feldolgozó egységes tizenkét évfolyamos középiskola részére nem kell külön-külön időkeretet biztosítani a különböző iskolatípusok feladataihoz, mivel az egységes iskola egy helyi tanterv alapján végzi a feladatait.

 

A nemzeti, etnikai kisebbségi iskolai nevelés és oktatás

 

52. § (4) A nemzeti, etnikai kisebbségi iskolai nevelésben, oktatásban a (3) bekezdésben meghatározott kötelező tanórai foglalkozások időtartama tíz százalékkal megemelkedik.

 

 

A nemzeti, etnikai kisebbségi iskolai nevelés és oktatás követelményei az átlagosnál nagyobb időkeretet igényelnek. Ebből következik, hogy az e feladatok ellátásához és végrehajtásához a fenntartónak nagyobb időkeretet kell biztosítani. Az időkeret a kötelező tanórai foglalkozásokhoz megállapított időkeretre épül. A szabályozás szerint a kötelező tanórai foglalkozások törvényben meghatározott időtartama emelkedik meg tíz százalékkal. E rendelkezésből az következik, hogy a számítási eljárás során a törvény alapján meghatározható maximális időkeretből kell meghatározni még akkor is, ha esetleg a fenntartó élt azzal a jogával, hogy a kötelező tanórai foglalkozások időkereténél a törvényből levezethető maximális időkerethez képest kevesebb időkeretet biztosított az iskolának.

 

A felzárkóztató oktatás

 

52. § (5) A tanuló kötelező tanórai foglalkozása az e törvény 27. §-ának (8) bekezdése szerinti felzárkóztató oktatás esetén napi hét tanítási óránál nem lehet több.

 

 

A felzárkóztató oktatás megszervezésének időkeretét a kilencedik évfolyamra meghatározott időkeret alapján lehet a fenntartónak meghatároznia. A közoktatásról szóló törvény 27. §-ának (8) bekezdése alapján ezt az oktatást általában azoknak a tanulóknak szervezik az iskolák, akik az alapfokú iskolai végzettséget sem tudták megszerezni. A felzárkóztató oktatás tíz vagy húsz hónapig tart, attól függően, hogy a tanulók „meddig jutottak el” az általános iskolai tanulmányaik során.

 

A felzárkóztató oktatás megszervezésére a szakiskola kilencedik évfolyamán kerülhet sor, függetlenül attól, hogy annak időtartama tíz vagy húsz hónapig tart. Ez a kilencedik évfolyam ugyanis nem azonos sem követelményben, sem jogkövetkezményeiben azzal a kilencedik évfolyammal, amelyet a tanuló az általános iskola nyolcadik évfolyamának befejezése után kezdhet meg. Ebből a kilencedik évfolyamból nem lehet az iskola tizedik évfolyamába lépni, mivel a felzárkóztató oktatás keretében a szakképzés megkezdéséhez szükséges, illetve a szakképzésbe történő bekapcsolódáshoz szükséges elméleti és gyakorlati tudáselemeket szerzi meg a tanuló.

 

A felzárkóztató oktatás sikeres befejezése után a szakképzési évfolyamra léphet a tanuló, és felkészülhet a szakmai vizsga letételére. Az e feladatok ellátásához a fenntartónak a közoktatásról szóló törvény 52. §-ának (5) bekezdése alapján figyelembe véve a közoktatásról szóló törvény 121. §-a (1) bekezdésének 26. pontját, legalább harmincegy és fél órát kell biztosítania a tanítási év átlagához viszonyítva.

 

A sajátos nevelési igényű tanulók ellátása

 

52. § (6) A gyógypedagógiai nevelésben-oktatásban részt vevő nevelési-oktatási intézményben a sajátos nevelési igényű tanulók részére a (3) bekezdésben meghatározott tanórai foglalkozásokon túl kötelező egészségügyi és pedagógiai célú habilitációs, rehabilitációs tanórai foglalkozásokat kell szervezni. A tanuló annyi egészségügyi és pedagógiai célú habilitációs, rehabilitációs tanórai foglalkozáson vesz részt, amennyi a sajátos nevelési igényéből eredő hátránya csökkentéséhez szükséges. A kötelező egészségügyi és pedagógiai célú habilitációs, rehabilitációs tanórai foglalkozások megszervezésének heti időkerete a (3) bekezdésben az évfolyamra meghatározott heti tanítási óra

a) tizenöt százaléka értelmi fogyatékos tanuló,

b) tizenöt százaléka – az autista kivételével – többi fel nem sorolt fogyatékos tanuló,

c) harmincöt százaléka a gyengénlátó tanuló,

d) negyven százaléka a mozgásfogyatékos, a vak, a nagyothalló, a beszédfogyatékos tanuló,

e) ötven százaléka a siket és az autista tanuló

esetén. A heti időkeretet abban az esetben, ha a tanulót külön osztályban tanítják, osztályonként kell megállapítani. Ha a tanulót a többi, nem fogyatékos tanulóval közösen – egy osztályban tanítják -, a heti órakeretet nyolc fős csoportokra kell meghatározni oly módon, hogy az azonos ellátásra jogosult tanulók számát elosztják nyolccal. A csoportra jutó időkeret akkor is felhasználható, ha az osztás alapján a csoportban nincs nyolc tanuló. Ennél a számításnál a tanulói létszámot a tényleges létszám alapján kell számításba venni. Ha az iskolában az osztályt több különböző évfolyamra járó tanulóból szervezik meg (a továbbiakban: összevont osztály), és az egyes évfolyamokra a (3) bekezdés eltérő mértékű heti kötelező tanórai foglalkozást állapít meg, a habilitációs, rehabilitációs tanórai foglalkozás heti időkeretét a magasabb évfolyamra megállapított heti kötelező tanórai foglalkozás mértéke alapján kell meghatározni. A heti időkeret az egyes évfolyamok, osztályok, tanítási év közben a tanítási hetek között átcsoportosítható. A középsúlyos értelmi fogyatékos tanuló részére az iskola a nevelési-oktatási feladatokat egészségügyi és pedagógiai habilitációs, rehabilitációs célú tanórai foglalkozás keretében szervezi meg a (3) bekezdésben és e bekezdés a) pontjában meghatározott időkeretben [a továbbiakban a (3)-(6) bekezdés alatti foglalkozások: kötelező tanórai foglalkozások].

 

 

Abban az esetben, ha az iskola az alapító okirata szerint közreműködik a sajátos nevelési igényű tanulók felkészítésében a fenntartónak meg kell teremteni a lehetőségeket az egészségügyi és pedagógiai célú habilitációs, rehabilitációs tanórai foglalkozások megtartásához is. Ennek az időkeretnek a vetítési alapja ugyancsak a kötelező tanórai foglalkozások megállapításához rendelt időkeret. A többlet időkeret meghatározása a törvényi számításokra és nem pedig a fenntartói döntésre épül. A habilitációs, rehabilitációs tanórai foglalkozások időkerete az egyes évfolyamokra meghatározott kötelező tanórai foglalkozások százalékában kerültek meghatározásra, amelyeket az egyes évfolyamokra megállapított időkeretek szerint lehet kiszámítani ugyancsak évfolyamonként.

 

A nem kötelező tanórai foglalkozások időkerete

 

52. § (7) Az iskola a tanulók érdeklődése, igénye szerint nem kötelező (választható) tanórai foglalkozásokat szervez, felzárkóztatás, fejlesztés, tehetséggondozás, konzultáció, speciális, illetve kiegészítő ismeretek átadása céljából (a továbbiakban: nem kötelező tanórai foglalkozás). Ha az igazgató a fenntartó egyetértésével nagyobb időkeretet nem állapít meg, a nem kötelező tanórai foglalkozások heti időkerete – osztályonként – a (3)-(5) bekezdésben az évfolyamra meghatározott heti kötelező tanórai foglalkozások

a) az első-negyedik évfolyamon tíz,

b) az ötödik-hatodik évfolyamon huszonöt,

c) a hetedik-nyolcadik évfolyamon harminc,

d) a kilencedik-tizedik évfolyamon negyvenöt,

e) a tizenegyedik-tizenharmadik évfolyamon hatvan,

f) a szakképzési évfolyamon öt

százaléka. Ha az összevont osztályban az egyes évfolyamokra a (3) bekezdés eltérő mértékű heti kötelező tanórai foglalkozást állapít meg, a nem kötelező tanórai foglalkozás heti időkeretét a magasabb évfolyamra megállapított heti kötelező tanórai foglalkozás mértéke alapján kell meghatározni. A heti időkeret az egyes évfolyamok, osztályok, tanítási év közben a tanítási hetek között átcsoportosítható. Az iskola a nem kötelező tanórai foglalkozások megtartásához rendelkezésre álló időkeretet a tanórán kívüli foglalkozások megtartásához és – beleértve a szakmai előkészítő és szakmai alapozó oktatást is – osztálybontáshoz is igénybe veheti. Az e bekezdésben meghatározott időkeretből az iskolában igénybe vehető osztályonként heti egy óra az osztály közösségi programjának és a tanulókkal való egyéni törődés feladatainak megoldásához.

 

 

A nappali rendszerű iskolai oktatás megszervezéséhez a fenntartónak a nem kötelező tanórai foglalkozások megszervezésének feltételeit is biztosítania kell. A közoktatásról szóló törvény az iskolai évfolyamokhoz meghatározott kötelező tanórai foglalkozásokra vetíti a számítási alapot. A nem kötelező tanórai foglalkozások időkeretét a törvényben meghatározott időkeret alapján kell számítani, és nem a fenntartó által meghatározott kötelező tanórai foglalkozások időkerete alapján.

 

A nem kötelező tanórai foglalkozások időkerete az iskola részére lehetőséget biztosít ahhoz, hogy megszervezzen olyan foglalkozásokat, amelyek módot nyújtanak a felzárkóztatáshoz, illetőleg a tanulói egyéni érdeklődés kielégítéséhez, a tehetséggondozáshoz.

 

A tanórán kívüli foglalkozások köre

 

53. § (1) Az iskola – a tanórai foglalkozások mellett – a tanulók érdeklődése, igényei szerint tanórán kívüli foglalkozásokat szervez.

(2) Tanórán kívüli foglalkozás

a) a napközis és tanulószobai foglalkozás;

b) a szakkör, érdeklődési kör, önképzőkör, énekkar, művészeti csoport [a továbbiakban a b) pont alattiak együtt: diákkör];

c) az iskolai sportkör;

d) a tanulmányi, szakmai, kulturális verseny, házi bajnokságok, iskolák közötti versenyek, bajnokságok, diáknap;

e) az iskola pedagógiai programjában rögzített, a tanítási órák keretében meg nem valósítható osztály- vagy csoportfoglalkozás, így különösen a tanulmányi kirándulás, környezeti nevelés, a kulturális, illetőleg sportrendezvény.

 

 

A közoktatásról szóló törvény 53. §-ának (1)-(2) bekezdése sorolja fel azokat a lehetőségeket, amelyek – a napközis foglalkozások és a tanulószoba kivételével – a nem kötelező tanórai foglalkozások időkeretére megszervezhetők. Ez az időkeret jelentős szerepet tölt be az iskolai költségvetés meghatározásához, mivel az e keret terhére nyújtott szolgáltatások ingyenesen vehetők igénybe a közoktatásról szóló törvény 114. §-ában meghatározott körben.

 

A nem kötelező tanórai foglalkozások időkeretén kívül is szervezhetők foglalkozások, amelyen való részvételért azonban az iskola költségtérítést kérhet a résztvevőktől a közoktatásról szóló törvény 115. §-ában meghatározottak szerint.

 

Az osztálybontás elszámolása

A nem kötelező tanórai foglalkozások időkerete alapján az iskolának lehetősége van arra is, hogy a tanórai foglalkozásokat osztálybontásban szervezze meg. Az osztálybontások növelik a pedagógus foglalkoztatás időigényét, hiszen ha ugyanazt az órát nem egy osztály részére szervezik meg, hanem az egy osztályból több csoportot alakítanak, akkor minden egyes csoporthoz biztosítani kell a tanórai foglalkoztatás idejét, és az órát megtartó pedagógusnak el kell számolni a munkaidejét. Ezért az iskolai költségvetés megtervezésénél a fenntart