Pásztó, a sziklára épített ház 2007/4

A közigazgatás szakmai fóruma

Cikkek / Politikus

Pásztó, a sziklára épített ház 2007/4

IX. évfolyam, 4. lapszám
Szerző(k):
Sisák Imre polgármester



„Szakadt a zápor, jött az áradat, fújtak a szelek, és nekizúdultak a háznak. De az nem dőlt össze, mert az alapjait sziklára rakták.”

 

 

A Máté 7. 25. evangéliumából vett idézet méltán igaz városunkra, hiszen Pásztó 2007-ben immár 600 éve város. Eleink tehát valóban jól választottak, jelképesen a bibliai sziklára építkeztek. 

 

Akik szeretik városunkat, mindig büszkék származásukra, de az idei esztendõben különösen felemelõ érzés pásztóinak lenni. 

 

Luxemburgi Zsigmond magyar király volt az, aki 1407. április 26-án kelt adománylevelével a pásztói lakókat és jobbágyokat kivette a közönséges bírák hatósága alól, és a budai polgárok jogaival ruházta föl. „Zsigmond, Isten kegyelmébõl Magyarország, Dalmácia, Horvátország, Rama, Szerbia, Galícia, Lodoméria, Kománia és Bulgária királya, brandenburgi õrgróf és a Szent Római Birodalom fõkamarása, valamint Csehország és Luxemburg örököse, Krisztus valamennyi jelenlegi és jövõbeli hívének, aki jelen sorainkat olvassa, üdvösséget kíván valamennyiünk Üdvözítõjében. Mindenkinek, aki a jelenben és a jövõben él, ez úton kívánjuk tudomására hozni, hogy mi – miként uralkodásunk kötelezettségébõl fakadó tisztünk megkívánja, hogy alattvalóink békességes, nyugodt és zavartalan életének örvendjünk – hívünknek, nagyságos Tari Lõrincnek, a királyi pohárnokok és felségünk étekfogó mesterének és királyi fõszámtartónak, egyéb tisztségein kívül Hont és Nógrád vármegyék ispánjának alázatos kérésére, amelyet õ alattvalói hûséggel terjesztett felségünk elé valamenynyi hívünk, ama népek és jobbágyok érdekében, akik az õáltala és fivérei által birtokolt, Hevesújvár vármegyében levõ, Pásztó nevû mezõvárosban lakoznak, királyi kegyelmünk bõkezûségébõl és felségünk biztos tudása alapján kegyesen meg kívánjuk adni, illetõleg jelen sorainkkal megadjuk az említett Tari Lõrinc és fivérei, továbbá az ugyanazon mezõvárosban alapított Boldogságos Szûz Mária- kolostor Pásztón lakozó népeinek és jobbágyainak, illetõleg azoknak, akiket a jövõben ott kívánnak letelepíteni, valamint örököseiknek és valamennyi utóduknak, hogy mindenkor az alábbi szabadságjogokkal éljenek, és azokat minden ellenkezés nélkül visszavonhatatlanul élvezzék. Nevezetesen, hogy az említett jobbágyokat Tari Lõrincnek és fivéreinek akármilyen tette, tartozása, vétke vagy túlkapása miatt bármiféle bíró vagy bármilyen rendû és rangú ember, akár egyházi, akár világi, senkinek a rendelkezése folytán személyében fogva ne tarthassa vagy ne akadályozhassa, se vagyonában vagy javaiban meg ne károsítsa, el ne tilthassa s ne korlátozhassa, se bíróság elé ne állíthassa. Továbbá hogy örököseik és utódaik felett egyetlen püspök, vikárius, fõesperes vagy egyéb egyházi bíró vagy személyiség akármilyen tettük, peres ügyük, tartozásuk és vétkük miatt – kivéve amelyek az egyházi fórum elé tartoznak – ne ítélhessen vagy õket törvény elé ne idézhesse, csak amennyiben a panaszosok elõzõleg már törvényes úton eljártak a peres ügyeket illetõen Pásztó mezõváros mindenkori bírája és esküdt telepesei elõtt. Végezetül pedig mind õk, mind valamennyi utóduk mostantól fogva legyen boldog birtokosa mindannak a kegynek, szabadságnak, kiváltságnak és elõjognak, amellyel Buda nevû szabad városunk és annak valamennyi lakosa él, és amelynek boldog, kitüntetett birtokosa.” 

 

A kiváltságlevél is azt igazolja, hogy Luxemburgi Zsigmond mellett nem szabad megfeledkezni a Rátót nembéli Tari családról sem, akiknek udvarháza a szomszédos településen, Taron található, de birtokaik közé tartozott Pásztón túl Sirok vára is. 

 

A család legkiemelkedõbb tagja Tari Lõrinc királyi pohárnok és étekfogó mester, valamint fõszámtartó volt, aki az adománylevél tanúsága szerint kieszközölte Pásztó számára a városi kiváltságot. A középkori vizionárius irodalom is megemlékezik róla, mint aki 1411-ben megjárta az írországi Szent Patrik Purgatóriumot. Arany János így írt Tari Lõrincrõl: „Rege szállott, régi, néminemû Tarról, Ki Pokolt megjárta; ének vala arról.” Tari Lõrinc Zsigmond kedvelt embere volt, ami nem véletlen, hiszen 1401-ben, amikor a Csehországból visszatérõ királyt Kanizsai János fõkancellár és Bebek Detre nádor vezetésével letartóztatták, õ volt az egyedüli, aki a király védelmére kelt, és súlyos sebeket ejtettek rajta. Utoljára 1426-ban említik a történetírók. 

 

A Zsigmond által Pásztónak adott kiváltságokat késõbb Hunyadi Mátyás, II. Ulászló és 1701. március 26-án I. Lipót is megerõsítette. 

 

Pásztó tehát 600 éve város, de mint település több mint 1000 éves múltja van! 

 

A múlt hiteles történelmi leírását dr. Békefi Remig ciszterci áldozópap örökítette meg A Pásztói apátság története címû háromkötetes könyvében a honfoglalástól egészen 1812-ig. 

 

„Ez a múlt tele van sok-sok szenvedéssel, verejtékkel, küszködéssel, de ugyanakkor tele van dicsõséggel és mélységes hittel is” írta Pásztóról Vass József „Pásztó története” címû könyvében, amely 1939- ben jelent meg Gyöngyösön. 

 

Pásztóról az idén 160 éve született Mikszáth Kálmán is írt „Prakovszky, a siket kovács” címû regényében. Ennek oka az volt, hogy 1688. december 10-tõl 1700 augusztusáig a vármegyei közgyûléseket felváltva Gyöngyösön és Pásztón tartották. Pásztón voltak ez idõ tájt a híres megyebálok is, amelyekrõl aztán Mikszáth is említést tett. 

 

Pásztó Anonymus krónikája szerint már a honfoglalás idején is nevezetesebb helyként szerepelt, ahol maga Árpád fejedelem is pihenõt tartott, és seregének egy részét innen küldte Huba, Szorád és Kadocsa vezetése alatt Gömör, Nógrád és Nyitra vidékeinek meghódítására. 

 

A város keresztény szellemiségét meghatározó bencések már 1138 elõtt, majd a ciszterciek 1191-ben alapítottak kolostort városunkban. 

 

A pásztói õsök hite, városuk iránti szeretete és alázata az, amely az 1000 éves múltat és a 600 éves városi jubileumot lehetõvé, egyben felemelõvé és kivételessé teszi a mai városlakók számára.

 

Jöhetett a török elnyomás, a termést tönkretevõ jégverés, az állatokat pusztító marhavész, felégethette a várost a tûzvész, elpusztíthatta a szõlõt a filoxéra, de a pásztóiak hitüket sohasem vesztették el, mindig volt erejük az újrakezdéshez! 

 

Nekünk ma Pásztón, Hasznoson, Mátrakeresztesen élõ polgároknak a 600 éves városi múlt az, amely hitet, erõt, kitartást ad a gondok leküzdésében és szeretett városunk továbbépítésében. 

 

A Jó Isten segítse Pásztó népét a következõ 600 évben is! 

 

A város 600 éves évfordulója alkalmából kiadott Pásztói Hírlap 2007. április 26-i ünnepi számában megjelent cikk rövidített változata.

Kategória

Könyvajánló

Facebook Pagelike Widget

 

1037 Budapest, Montevideo utca 14.
Tel.: +36 1 340 2304
Fax: +36 1 349 7600
E-mail: info@orac.hu

Weboldal: orac.hu

Szakmai partnerek

Jegyzők Országos Szövetsége (JOSZ) – www.josz.eu

Közszolgálati Tisztviselők Szakmai Szervezeteinek Szövetsége – www.kozszov.org.hu