A parlament az 1997. április 22-ei ülésnapján közmegegyezéssel fogadta el a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvényt (a továbbiakban: Gyermekvédelmi törvény), és ezzel új korszakába lépett a gyermekek védelmét szolgáló intézményrendszer, a gyermekvédelmi ellátás és gondoskodás, valamint a gyámügyi igazgatás rendszere.

„Az európai fejlõdés jól bizonyítja annak szükségességét, hogy a gyermekek számára fokozatosan épüljenek ki olyan önálló, differenciált törvényi garanciák, amelyek védelmet nyújtanak. Az 1989. évi ENSZ Gyermekjogi Egyezmény – melyet hazánk az 1991. évi LXIV. törvénnyel hirdetett ki – az ENSZ Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata alapján megerõsíti, hogy a gyermekkor különleges segítséghez és támogatáshoz ad jogot.” 

A gyermekvédelmi törvény hatályba lépése óta összességében csökkent a veszélyeztetettként nyilvántartott gyermekek száma, ami az anyagi okokból veszélyeztetettek számának a csökkenése miatt következett be, ugyanakkor nõtt a környezeti okokból, illetve a magatartási okokból veszélyeztetettként nyilvántartottak száma. 

A gyámhatóságok által nyilvántartott veszélyeztetett gyermekek száma 1998. évig (380 ezer volt ekkor) folyamatosan emelkedett, majd a rendszeres gyermekvédelmi támogatás bevezetése, illetve a gyermekjóléti szolgálatok kiépülése után folyamatos csökkenést mutat. Veszélyeztetett gyermekek száma 2006-ban 209 800 fõ volt, ebbõl környezeti 49 131, magatartási 39 347, anyagi 112 489, egészségi ok miatt 8832 fõ. Érintett családok száma 90 896 volt. 

A KSH 2006. évi elõzetes adatai szerint a bántalmazás (testi 3226, szexuális 308, érzelmi 6430), és az elhanyagolás (testi 14 347, érzelmi 12 218) is mintegy 40 ezer gyermeket érintett. 

A prevenciós munkát végzõ ellátórendszer bõvülésével arányosan nõtt a szolgáltatásokat igénybe vevõ gyermekek, családok száma. Ez az ellátórendszer még hiányos, a kistelepüléseken élõk közül sokak számára egyáltalán nem, vagy csak gyenge szakmai színvonalon érhetõ el. Ennek is tudható be az, hogy a családjukból kiemelt gyermekek számaránya az azonos korú népességhez csak nagyon kis mértékben, 0,92%-ról 0,88%-ra csökkent. A gyermekvédelmi szakellátásban élõ gyermekek elhelyezési aránya erõteljesen megváltozott a gyermekotthoni elhelyezéssel szemben a nevelõszülõi elhelyezés javára, mert míg a 80-as évek közepén a rendszerben lévõ gyermekeknek 25%-a, 1997-re 40%-a, mára mintegy 53%-a él nevelõszülõnél. 

ellátórendszert, illetve az ellátások igénybevételének adatait, valamint az ellátórendszer kiépülését jellemzõ folyamatokat. 

Pénzbeli ellátások

a) Rendszeres gyermekvédelmi támogatás, illetve a rendszeres gyermekvédelmi kedvezmény 

Az 1997. évben bevezetett, a gyermeknevelést segítõ, rászorultsági alapú rendszeres gyermekvédelmi támogatásban havonta mintegy 650 ezer gyermek részesült. 2006-tól ez az ellátás beépült az alanyi jogon járó családi pótlékba. A korábban ehhez kapcsolódó természetbeni juttatásokra (ingyenes étkezés, ingyen tankönyv) való jogosultság azonban megmaradt rendszeres gyermekvédelmi kedvezmény címén. Ez a kedvezmény mintegy 500 ezer gyermeket érintett 2006-ban. A kedvezményre jogosultak továbbá évente két alkalommal 5–5 ezer Ft pénzbeli támogatásra is jogosultak. 

b) Kiegészítõ gyermekvédelmi támogatás 

Erre a támogatásra annak a rendszeres gyermekvédelmi kedvezményben részesülõ gyermeknek a – gyámként kirendelt – hozzátartozója (tipikusan nagyszülõje) jogosult, aki a gyermek tartására köteles, és nyugellátásban vagy baleseti nyugellátásban vagy nyugdíjszerû rendszeres szociális pénzellátásban vagy idõskorúak járadékában részesül. A támogatás havi összege a mindenkori öregségi nyugdíjminimum 22%-a. Ezen túlmenõen évente két alkalommal 7500 Ft támogatásban részesülnek. A támogatás mintegy 2 ezer gyermeket érint. 

c) Rendkívüli gyermekvédelmi támogatás 

A települési önkormányzat képviselõ-testülete a gyermeket rendkívüli gyermekvédelmi támogatásban részesíti, ha a gyermeket gondozó család idõszakosan létfenntartási gondokkal küzd vagy létfenntartást veszélyeztetõ rendkívüli élethelyzetbe kerül. 

Ebben a támogatásban évente mintegy 240 ezer gyermek részesül mintegy 2 milliárd forint összegben. Ezt a támogatást természetben is nyújthatja az önkormányzat pl. tankönyv, tanszer, élelmiszer stb. formájában. Évente 80–100 ezer gyermek kap természetbeni ellátást. 

d) Gyermektartásdíj állami megelõlegezése

A gyámhivatal a gyermektartásdíj állam által történõ megelõlegezésérõl dönthet akkor, ha a tartásdíj fizetésére köteles szülõ (az esetek többségében az apa) átmenetileg nem tudja fizetni a tartásdíjat, és ennek következtében a gyermeket gondozó szülõ nem tudja a gyermek számára a megfelelõ tartást nyújtani. 2002-ben a gyermektartásdíj megelõlegezésében mintegy 7500 gyermek, 2006-ban pedig 9320 gyermek részesült. 

e) Otthonteremtési támogatás

Az otthonteremtési támogatás célja, hogy az átmeneti vagy tartós nevelésbõl (nevelõszülõtõl, gyermekotthonból) kikerült fiatal felnõtt lakáshoz jutását, tartós lakhatása megoldását elõsegítse. A támogatásban részesülõk száma dinamikusan emelkedik, 1998-ban 106 fiatal felnõtt kapott támogatást, mintegy 50 millió Ft értékben, 2006- ban 1 ezer fõ részesült támogatásban. 

f) Gyermekétkeztetés, tankönyvtámogatás

A kormány a gyermekétkeztetés térítési díjának rászorultsági alapon történõ mérséklését több lépcsõben vezette be. 2003. január 1-jével normatív kedvezményként az intézményi térítési díj 50%-át kell biztosítani a 3 és többgyermekes családokban nevelkedõ gyermekeknek, a tartósan beteg, fogyatékos gyermekeknek és fogyatékos tanulóknak, valamint a már említett rendszeres gyermekvédelmi támogatásban (ma kedvezményben) részesülõknek is. Emellett a kollégiumi ellátásban részesülõknek az intézményi térítési díj 30%-át kell kedvezményként biztosítani. 2003. szeptember 1-jével az óvodai étkezésben részt vevõ és rendszeres gyermekvédelmi támogatásban részesülõk, majd 2004. január 1-tõl már a bölcsõdében ellátott és rendszeres gyermekvédelmi támogatásban (ma kedvezményben) részesülõ gyermekek számára is ingyenes étkeztetést kell biztosítani. 2006. január 1-jével már az általános iskola 1–4. osztályába járó és rendszeres gyermekvédelmi kedvezményben részesülõk számára is ingyenes étkeztetést kell biztosítani. 

A nyári gyermekétkeztetésre a korábbi években is külön forrást biztosított a kormányzat, így 2002-ben 200 millió Ft-ot, melybõl 700 település 30 ezer gyermeke étkezett, majd 2005-ben 300 millió Ft-ot, melybõl 1437 önkormányzat területén 69 845 gyermek étkeztetését lehetett megoldani 10 napon át. 2006-ban 1,2 milliárd forintot fordított a gyermekek nyári étkeztetésére, ami mintegy 100 ezer gyermeket érintett. A kormány 2007-ben is vállalta, hogy hasonló összeggel támogatja a gyermekek nyári étkeztetését. 

Tankönyvellátás

2005 szeptemberétõl a gyermekétkeztetésnél is bõvebb körben vált már ingyenessé a tankönyvellátás: a három és többgyermekes családban élõ, a tartósan beteg, fogyatékos, vagy egyedülálló szülõ által nevelt, továbbá a rendszeres gyermekvédelmi támogatásban részesülõ 1–13. évfolyamon tanulók és a szakképzésben részesülõk jogosultak ingyenes tankönyvellátásra, így ebben az évben a rendszer kiteljesedett. 

g) Babakötvény

2006. évtõl minden megszületõ gyermek „babakötvényre” jogosult, amely alapján meghatározott összegû állami támogatást kap, segítve õket az önálló életkezdésben. 

Minden gyermek számára, születése évében az állam 40 ezer forintot utal a számlára, illetve a rászorultak esetében 7 és 14 éves korukban további 42-42 ezer forintot. Más megtakarítási formáktól eltérõen a szülõi hozzájárulást nem személyijövedelemadó- kedvezmény, hanem a megtakarítás összegéhez igazodó közvetlen támogatás ösztönzi. 

A támogatás a gyermek számlájára befizetett összeg 10%-a, de legfeljebb évi 6 ezer Ft. A rászoruló gyermekek az államtól nagyobb támogatást kapnak. Ezért a rendszeres gyermekvédelmi kedvezményre jogosult, alacsony jövedelmû családok gyermekeit a számlájukra elhelyezett megtakarítások után emelt összegû támogatás illeti meg, Esetükben a támogatás mértéke a szülõi befizetés 20%-a, legfeljebb évi 12 ezer Ft. Az átmeneti vagy tartós nevelésbe vett gyermekek kincstári számlájára – akik egyáltalán nem számíthatnak szüleik támogatására – az állam évente 12 ezer Ft támogatást utal át. 

2006-ban a kincstári nyilvántartásban szereplõ gyermekek száma 96 910 fõ volt. (ebbõl élõ gyermek 96 495, elhunyt gyermek 415). A Start számlák száma 10 888 volt. 

A kincstári számlán tartott megtakarítás 2006. évi összege 3 603 780 000 Ft, míg a Start számlára áthelyezett megtakarítás összege 448 781 712 Ft volt. 

A gyermekjóléti alapellátások

A gyermekjóléti alapellátások a települési önkormányzatok kötelezõen ellátandó feladatai. Az alapellátásnak hozzá kell járulnia a gyermek testi, értelmi, érzelmi és erkölcsi fejlõdésének, jólétének, a családban történõ nevelésének elõsegítéséhez, a veszélyeztetettség megelõzéséhez és a kialakult veszélyeztetettség megszüntetéséhez, valamint a gyermek családjából történõ kiemelésének a megelõzéséhez. 

Az alapellátások rendszerébe az alábbi szolgáltatási típusok, illetve formák tartoznak. 

a) Gyermekjóléti szolgáltatás

A szolgáltatás célja a gyermekes családok, illetve a gyermekek számára információk nyújtása, a gyermekek veszélyeztetettségének megelõzése és megszüntetése, családgondozással, konfliktuskezeléssel, terápiás és egyéb foglakozásokkal, a gyermekek számára különbözõ programok szervezésével. 

A gyermekjóléti szolgáltatás biztosítása valamennyi települési önkormányzat kötelezõen ellátandó feladata. A gyermekjóléti szolgáltatásokat tekintve elmondható, hogy az ország településeinek 98%-ában mûködik valamilyen formában gyermekjóléti szolgáltatás. A szervezeti egységek száma mintegy 1590. A gyermekjóléti szolgáltatásokat igénybe vevõ gyermekek száma 2002-ben mintegy 15 ezer, 2006-ben már 130 ezer volt. Ugyanakkor a kistelepüléseken még mindig sok ún. egyszemélyes szolgálat mûködik, ahol egyetlen személy, több esetben csak részállásban tölti be a funkciót. A többcélú kistérségi társulások létrehozásának ösztönzése eredményeként reményeink szerint egyre több helyen fogja intézmény kiváltani ezeket az egyszemélyes, nem megfelelõ szakmai színvonalú szolgáltatásokat. 

jével a nagyobb lélekszámú (40 000 feletti) településeken kötelezõvé tette a gyermekjóléti központok mûködtetését, ahol a gyermekjóléti szolgálat alapfeladatain túl biztosítani kell az utcai-lakótelepi szociális munkát, a kórházi szociális munkát, az ún. a készenléti szolgálatot, valamint a kapcsolattartási ügyeletet is. 2006-ban 35 gyermekjóléti központ mûködött az országban. 

b) Gyermekek napközbeni ellátása

A gyermekek napközbeni ellátásaként a családban élõ gyermekek életkorának megfelelõ nappali felügyeletét, gondozását, nevelését, foglalkoztatását és étkeztetését kell megszervezni azon gyermekek számára, akiknek szülei munkavégzésük, betegségük vagy egyéb ok miatt napközbeni ellátásukról nem tudnak gondoskodni. Ennek formái: a bölcsõde, a családi napközi, a házi gyermekfelügyelet, illetve az ún. alternatív napközbeni ellátások. 

A ´90-es évektõl kezdõdõen a kedvezõtlen finanszírozási konstrukciónak és a gyermekszám csökkenésének köszönhetõen jelentõsen visszaesett a bölcsõdék és a bölcsõdében gondozott gyermekek száma. 1997-ben sikerült elérni a bölcsõdei normatíva bevezetését, és ezt követõen a bölcsõdebezárások száma csökkent, megállt, és az elmúlt két évben már növekedés is tapasztalható. 2006-ban a mintegy 540 bölcsõdében közel 30 ezer gyermek ellátását biztosították. A 3 év alatti gyermekek mintegy 8%-a jár bölcsõdébe. 2005. július 1-jével a 10 ezer lakosságszám feletti településen kötelezõ bölcsõdék mûködtetése, még 12 település a kötelezés ellenére nem hozta létre az intézményt. A kisebb településeken sajnos nagyon hiányos az ellátás, a bölcsõdék többsége városban mûködik, községekben csak mintegy 50 bölcsõde van. 

A bölcsõdék alternatívájaként létrehozható – és elsõsorban a kisebb településeken létrehozandó – ellátási formák a családi napközi és a házi gyermekfelügyelet. A családi napközi a teljes 14 éven aluli korosztály számára nyújthat ellátást. A jelenleg mûködõ mintegy 80 családi napköziben közel 1100 gyermek napközbeni ellátását biztosították. A férõhelyek száma sajnos csak lassan bõvül, 1999-ben 268 férõhely volt, 2006-ra a számuk 600-ra nõtt. A házi gyermekfelügyelet lassan épül, évente átlagosan 200 gyermeket látnak el, jelenleg 43 szolgáltató mûködik. 

Alternatív napközbeni ellátásként játszóházak, játéktárak, játszótér-programok, klubok jönnek létre. 

c) Gyermekek átmeneti gondozása

Azokat az ellátásokat foglalja magába, amelyek a szülõ egészségének, életvitelének, illetve egyéb, a gyermeke ellátását akadályozó problémájának idejére, biztosítják a gyermeknek a lakhatását és a teljes körû ellátását, helyettes szülõnél, gyermekek átmeneti otthonában, vagy szülõjével együtt családok átmeneti otthonában. 

Az átmeneti gondozást biztosító ellátórendszer kiépítése folyamatban van. 2005. július 1-e óta a gyermekvédelmi törvény kötelezi a települési önkormányzatokat, hogy a 20 ezernél nagyobb lélekszámú településen gyermekek átmeneti otthonát, a 30 ezernél nagyobb lélekszámú településen családok átmeneti otthonát mûködtessenek. Az ennél kisebb települések helyettes szülõ foglalkoztatásával vagy nagyobb településsel kötött ellátási szerzõdés útján biztosíthatják az átmeneti gondozást. 

Helyettes szülõk összesen mintegy 500 férõhelyen tudnak gyermekeket fogadni. 30 gyermekek átmeneti otthona mûködik mintegy 660 férõhellyel, és 107 családok átmeneti otthona, 2700 férõhellyel. 

Gyermekvédelmi szakellátás

A Gyermekvédelmi törvény hatályba lépése után megkezdõdött a szakellátás országos rendszerének átalakítása. Két fontos cél volt, az egyik a nevelõszülõi hálózat bõvítése, a nevelõszülõnél elhelyezett gyermekek számarányának növelése, a másik a korszerûtlen gyermekotthoni hálózat átalakítása, illetve lakásotthonokkal történõ kiváltása. 

A gyermeki jogok érvényesítése érdekében megindult a gyermekek családközeli elhelyezése kis létszámú gyermekotthonokban vagy lakásotthonokban, és így a gyermekek túlnyomó többsége mára már korszerûbb intézményekben él. A gyermekotthoni hálózat átalakítása, a nagy létszámú gyermekotthonok kiváltása jó ütemben folyik. 1998-tól 2005-ig a lakásotthoni férõhelyek száma közel a duplájára nõtt, a 11 ezer férõhelybõl közel 5 ezer lakásotthoni férõhely. A gyermekotthoni hálózat átalakításának készültségi foka kb. 75%-osra tehetõ. 14 megyében teljes mértékben befejezõdött a gyermekvédelmi rendszer átalakítása. 

A gyermekvédelmi törvény 2003 óta meghatározza a különleges ellátást (tartósan beteg, illetve fogyatékos, továbbá 3 év alatti gyermekek körét), illetve speciális ellátást (súlyos pszichés vagy disszociális tüneteket mutató gyermekek, pszichoaktív szerekkel küzdõ gyermekek körét) igénylõ gyermekeket, hiszen az ilyen ellátást nyújtó szolgáltatásokra egyre nagyobb igény van. 

A gyermekek megfelelõ ellátásának egyik biztosítéka a 2003. évben létrejött megyei (fõvárosi) országos gyermekvédelmi szakértõi bizottságok, hiszen ezen bizottság véleménye alapozza meg a gyermekek állapotának megfelelõ ellátási forma kiválasztását, illetve az egyéni elhelyezési terv kidolgozását. A gyermekvédelmi szakértõi bizottság legalább 3 tagból (gyermekorvos, pszichológus, szociális munkás), illetve speciális szükségletû gyermekek vizsgálata esetén legalább 5 tagból áll (pszichiáter, gyógypedagógus is). 

Nevelõszülõi hálózatot mûködtet valamennyi megyei önkormányzat és néhány civil szervezet. A nevelõszülõk száma és a hozzájuk elhelyezett gyermekek száma is minden évben emelkedik, így a családból kiemelt gyermekvédelmi gondoskodásban élõ gyermekek mintegy 53%-a (9 ezer gyermek) nevelkedik – mintegy 5 ezer – nevelõszülõnél. A nevelõszülõk díjazásának a mértéke is jelentõsen változott az egyes kormányzati ciklus alatt, hiszen amíg 1998- ban a nevelõszülõk 3900 Ft/hó/gyermek összegû nevelõszülõi díjat kaptak, addig 2006-ban már 13 000 Ft/hó/gyermek díjat biztosít számukra a költségvetés. Hasonlóan emelkedett a hivatásos nevelõszülõk megbecsülése is, hiszen míg 1998-ban 29 250 Ft/hó díjazás illette meg õket, addig 2006-ban már 112 000 Ft/hó. 

mûködõ javítóintézetek és speciális gyermekotthonok állami feladatot látnak el, mindkét intézménytípus mûködtetésére a Gyvt. kötelezi a minisztériumot. A javítóintézetek a bíróság által javítóintézeti nevelésre utalt vagy oda elõzetes letartóztatásba helyezett fiatalkorú bûnelkövetõk javító intézeti nevelése mellett gondoskodnak a fiatalok iskolai oktatásáról, illetve képzésérõl, amely elengedhetetlen a sikeres társadalmi reintegrációjukhoz is. A minisztérium speciális gyermekotthonaiba azok az átmeneti vagy tartós nevelésbe vett súlyos pszichés vagy disszociális tüneteket mutató, illetve pszichoaktív szerekkel küzdõ gyermekek (továbbiakban: speciális szükségletû gyermekek) kerülnek elhelyezésre, akiknek gondozásuk máshol nem biztosítható, vagy külön elhelyezésre van szükségük. Az országos gyermekvédelmi szakértõi bizottság javaslata alapján lehet kijelölni gondozási helyként a minisztérium megfelelõ gyermekotthonát. 

A gyámügyi igazgatás rendszere

A Gyvt. 1997. november 1-jei hatályba lépésekor a hatósági és a szolgáltató tevékenység szétválasztásával egyidejûleg a gyámhatósági feladatokat megosztotta a települési önkormányzat jegyzõje és a gyámügyi és gyermekvédelmi ügyintézõ (gyámhivatal) mint gyámhatóság között. 

Az azonnali intézkedést igénylõ gyámhatósági ügyek kerültek a települési önkormányzat jegyzõjéhez (védelembe vétel, ideiglenes hatályú elhelyezés), a speciális szakmai felkészültséget igénylõ ügyek pedig a városi, fõvárosi kerületi gyámhivatalokhoz kerültek (nevelésbe vétel, örökbefogadás, családba fogadás, perindítások). A városi gyámhivatal hatáskörébe tartozó kapcsolattartás szabályozásában is jelentõs változás következett be 2005. július 1- jével, az úgynevezett gyermekvédelmi közvetítõi (mediáció) eljárás lehetõségének bevezetésével 

jellemzõen felügyeleti és ellenõrzési feladatok pedig a megyei és fõvárosi mint másodfokú gyámhivatalokhoz kerültek. Ez a munkamegosztás azóta sem változott azzal, hogy az eltelt idõszakban a gyámhatóságok és az ott dolgozók száma is növekedett. 

2006-ban a védelembe vett gyermekek száma több mint 19 ezer volt, továbbá 5538 ezer gyermeket helyeztek el ideiglenesen – elsõsorban gyermekotthonban, illetve harmadik személynél. 2008-ban az átmeneti, illetve tartós nevelésbe vett gyermek száma mintegy 17 ezer. Utógondozói ellátásban mintegy 4 ezer fiatal felnõtt részesül. 

2006-ban az elsõfokú gyámhatóságon – a segélyeken kívül – 400 ezer határozatot hozott a gyermekek és a gondnokoltak érdekeinek védelmében. A gyámhatóságok széles körû feladatait mintegy 4200 ügyintézõ látja el, ebbõl 1051 fõ a városi gyámhivatalnál, 118 fõ a megyei (fõvárosi) gyámhivatalnál. 

A városi gyámhivatalok községekre kiterjedõen látják el a hatósági feladataikat. Számuk 1998-ban 247, majd 2004. január 1-jén már 278 (236 városi és 23 fõvárosi kerületi gyámhivatal) volt .A gyámhivatalok száma 281 lett 2006. január 1-jével, mert három kistérségi központ székhelye szerinti polgármesteri hivatal ügyintézõje kapott elsõfokú gyámhivatali hatáskört (Cigánd, Bélapátfalva és Õriszentpéter). 

2003. július 1-jével a megyei és a fõvárosi gyámhivatalok koordinálják a bûnelkövetés és a bûnismétlés megelõzését célzó programok indítását a veszélyeztetett gyermekek; a bûncselekményt elkövetett, de nem büntethetõ és a büntetõeljárás alá vont gyermekek számára. A gyermekvédelmi törvény 2003. évi módosítása a gyermekjogi képviselõ intézményének létrehozásáról is rendelkezett. A gyermekjogi képviselõk ellátják a gyermekvédelmi gondoskodásban részesülõ gyermek e törvényben meghatározott jogainak védelmét és segítik a gyermeket jogai megismerésében és érvényesítésében. 

Az egyes szociális tárgyú törvények módosításáról szóló 2004. évi CXXXVI. törvény értelmében 2005. szeptember 1-jei hatállyal létrejöttek a szociális és gyámhivatalok, majd ezt követõen – 2007. január 1-jével – megalakultak a regionális közigazgatási hivatalokon belül a regionális szociális és gyámhivatalok. A gyámhatóságok létszámhelyzetét mindenképpen indokolt az egyre bõvülõ feladatokra tekintettel is megerõsíteni mind a regionális (területi) hivatalokban, mind a városi gyámhivatalokban. 

Végezetül szeretném megköszöni valamennyi szakembernek a gyermekvédelem átalakítása során végzett áldozatos munkáját, hiszen minden törvény annyit ér, amennyi abból a gyakorlatban megvalósul.