Mátraszőlős község 1984. január 1-jei hatállyal községegyesítéssel az akkor ismét városi jogállást elnyert Pásztó városrésze lett. 1991. március 1-től a községegyesítés megszüntetése érdekében kezdeményezett és 1990 decemberében megtartott érvényes és eredményes helyi népszavazás után Mátraszőlőst a Magyar Köztársaság elnöke 50/1991. (III. 1.) KE határozatával ismét községgé nyilvánította.

Az akkori önállósági törekvések mentén, illetve a települési önkormányzatok választásához közeledve, ennek mintegy elõszeleként történt, hogy a mátraszõlõsi városrész Pásztó Város Tanácsától „Mátraszõllõs” településrésznév megállapítását kérte, amit 1990. május 24-én a városi tanács határozatával elfogadott és a Földrajzinév-bizottsághoz megküldött.

A polémia

A Földmûvelésügyi Minisztérium mellett mûködõ Földrajzinév-bizottság nevében Földi Ervin úr, a bizottság elnöke 1990. július 6-án a városi tanács elnökének (Tolnay Béla tanácselnöki feladatokkal megbízott tanácselnök-helyettesnek) a következõket válaszolta:

„Kedves Elnök Úr!

Hivatkozott számú levelükkel megkaptam a városi tanács 12/1990. (V. 24.) sz. határozatát. Csak helyeselhetõ, hogy a Pásztóhoz csatolt, korábban önálló község neve településrésznévként hivatalosan megállapított legyen.

Felhívom azonban szíves figyelmét, hogy ellentétben a határozatban szereplõ Mátraszõllõs alakkal, a név helyes írásmódja

Mátraszõlõs,

vagyis az l betû kettõzése téves, még akkor is, ha a lakosság ezt a hangot esetleg hosszan ejti. Indokolatlan lenne ugyanis eltérni egyrészt attól a formától, amely szerint Mátraszõlõsnek mint önálló községnek a neve az egyesítés elõtt íródott, másrészt a szõlõ szónak is 1954 óta a helyesírási szabályzatban rögzítve ez a helyes alakja.

A Mátraszõlõs írásmód helyessége mellett szól az is, hogy a magyarországi hivatalos helységnevek (vö. A Magyar Köztársaság államigazgatási helynévkönyve, 1990. január 1.) ezt a szót kivétel nélkül ebben az alakban tartalmazzák: Szõlõsardó, Szõlõsgyörök, Bácsszõlõs, Balatonszõlõs, Gömörszõlõs, Kisszõlõs, Kõvágószõlõs, Sérsekszõlõs, Somlószõlõs, Tápiószõlõs, Vértesszõlõs és Vindornyaszõlõs.

A határozatukban is hivatkozott 71/1989. MT rendelet 4. § (2) bekezdése alapján kérem a fentieknek megfelelõ módosító határozatra vonatkozó szíves intézkedését.

Tisztelettel:…”

A megbízott tanácselnök (tanácselnökhelyettes) 1990. augusztus 6-án kelt válaszlevele a Földrajzinév-bizottsághoz az alábbi:

„Kedves Földi Ervin úr!

A tanácshatározat felülvizsgálatát elvégeztem.

A településrésznév megállapítását Mátraszõllõs lakossága kezdeményezte. Kérdõíves aláírásgyûjtést követõen – melyet a helyi lakosság több mint 50%-a aláírt – nyújtották be kérelmüket a városi tanácshoz. Ebben egyrészt a településrésznév megállapítását, másrész Mátraszõllõsnek évszázadokon át használt nevének, tehát a két „l” használatának a megállapítását kérték, mivel a lakosság élõ névhasználatában (leveleken, lakcímmegjelöléseken) a mai napig is így szerepel. Többen, fõleg az idõsebbek az 1970-es években bevezetett írásmódváltozásról nem is tudtak.

A városi tanács döntésénél, összhangban a Minisztertanács 71/1989. (VII. 4.) MT. számú rendelet 6. § (1) bekezdésével, az érdekelt lakosság ezirányú kérésén túlmenõen azt vette figyelembe, hogy az anyakönyvekben 1895-tõl változatlanul napjainkban is az l betû kettõzésével tûntetik fel a településrész nevét.

Az elõkészítés során végzett helytörténeti kutatások (helyi plébánián, Nógrád Megyei Levéltárban) egyértelmûen a két l betû használatának indokoltságát igazolták.

A kérelmezõk nem a szõlõ szó alakját, hanem a történelmi hagyományt, a lakosság élõ névhasználatát, a helyi társadalmi szervezet, a városi tanács véleményét tartják meghatározónak, ehhez a továbbiakban is határozottan ragaszkodnak.

A bizottság által kezdeményezett névváltoztatás az idézett MT-rendelet 6. §. (1) bekezdésében szereplõ egy feltételnek felelne meg, az említett többi feltétellel ellentétben állna. Azonban ennek az egy feltételnek is csak abban az esetben, ha a névmeghatározásnál a szõlõ szó alakjából indulnának ki.

A mi esetünkben nem errõl van szó. Mátraszõllõs a Cserhát hegységben fekszik, nem szõlõtermelõ vidék. Itt tehát a történelmi névmeghatározásból és nem a szõlõ szó esetleges jelentésébõl kell kiindulni.

Ilyen megközelítésbõl például a „Kovácshida”- t „Kovácshidja”-nak, „Gutorfölde”- t „Gutorföldje”-nek, „Nyugotszenterzsébet” „Nyugodtszenterzsébet”-nek, „Süttõ”- t „Sütõ”-re, „Tállya”-t „Tállja”-nak, „Úrhida”- t „Úrhidja”-nak, „Üllés”-t „Ülés”-nek kellene elnevezni.

Vagy említhetném Ozmánbük, Bük községet, amelynél egy k szerepel, míg Bükkaranyos, Bükkábrány, Bükkmogyorósd, Bükkösd, Bükkszenterzsébet, Bükkszentkereszt, Bükkszentmárton, Bükkszék, Bükkzsérc esetében két k.

Nem helytálló a hivatkozása az 1954-ben kiadott helyesírási szabályzatra abból a szempontból, hogy ebbõl az következne, hogy Mátraszõllõs-t egy l betûvel kellene írni, mert az 1956-ban kiadott Magyarország Helységnévtárában Mátraszõllõs feltüntetése két l betûvel szerepel.

fentiek alapján a tanácshatározat módosításának indokai nem állnak fenn.

Kérem a fentiek szíves tudomásul vételét.

Tisztelettel…”

Ezt követõen a Belügyminisztérium Önkormányzati Fõosztályától Pásztó Város Polgármesteréhez érkezett 1990. december 29-én kelt levél, amely a következõk szerint zárta le a névhasználattal kapcsolatos polémiát:

„Tisztelt Dobrovoczky Úr!

Megkaptuk felterjesztésüket Mátraszõllõs önálló községgé nyilvánítására… Egyeztetés szükséges a község elnevezésében is. A javasolt elnevezés ugyanis nem felel meg a nyelvhelyességi követelményeknek. Az írásmód tekintetében ugyanis a Magyar Tudományos Akadémia illetékes bizottságának az állásfoglalása az irányadó. A régi községnevek megõrzését támogatja az akadémiai bizottság és támogatja a Földrajzinév-bizottság is, amelynek tagja az akadémiai bizottság nyelvész szakértõje. Az írásmód meghatározása a nyelvtudomány körébe tartozik. A régi helynevek megõrzése nem jelenti a régies írásmód megõrzését is. Az akadémiai bizottság állásfoglalásának megfelelõen a magyar helynevekben a szõlõ tag egységesen írható, a helynévtár is így tartalmazza. Az egységes írásmód átvezetése több év munkájának az eredménye. Kérem, fogadják el az érintettek, hogy az új község nevének helyes írásmódja: Mátraszõlõs…. Arról is tájékoztatom, hogy a bizottság – elõterjesztésünk alapján – 1990. december 20-án ismét megtárgyalta az elnevezést, és megerõsítette elõzõ állásfoglalását.”

Utószó

Mátraszõlõs (mintegy 1800 lakossal) a két l nélkül, az egy l birtokában is joggal-okkal volt büszke önjogúvá válására, újból önálló községgé nyilvánítására az önkormányzatiság kezdetén.