A címben feltett kérdés azért életszerű, mert a mai közéleti és politikai helyzetben, ami a „nagypolitika” (ld. országgyűlés, kormány) számára stratégiai döntésként van kommunikálva, az a helyi, települési politikában legfeljebb taktikai lépés lehet.

Egy ilyen taktikai lépés következményeként a Kiskõrösi Többcélú Kistérségi Társulásban 12 önkormányzat (Bócsa, Császártöltés, Csengõd, Imrehegy, Kaskantyú, Kecel, Kiskõrös, Páhi, Soltszentimre, Soltvadkert, Tabdi és Tázlár) megállapodást kötött arra vonatkozóan, hogy a közoktatási feladataik ellátásával a kistérségi társulást bízzák meg.

Tükörkép

A döntést megelõzõen, ez év februárjában készült egy szakértõi tanulmány, mely egységes szempontok alapján tárta fel a többcélú kistérségi társulás 15 önkormányzata által fenntartott oktatási intézmények pénzügyi, gazdálkodási tartalékait. A tanulmány kitért arra is, hogy az intézmények mûködése a jogszabályi peremfeltételeknek megfelel-e. Demográfiai adatok és a létszámváltozás trendje alapján 3 évre elõremutató prognózist készített arra vonatkozóan, hogy milyen finanszírozási helyzet várható abban az esetben, ha a jelenlegi szerkezet változatlan marad, és pénzügyi szempontból bemutatta egy lehetséges átalakítás sajátforrás- megtakarító hatásait.

Nem volt könnyû szembesülni az önkormányzatok vezetõinek a szakértõk által mutatott „tükörképpel”, melyet számos kritika ért. Volt, aki a pontatlanságaira hívta fel a figyelmet, és volt olyan vélemény, hogy megalapozatlan a prognózisa. Többszöri egyeztetés és hosszas vita eredményeként a legkisebb településeken az iskolák fennmaradása érdekében, valamint a hatékonyabb mûködés reményében az elmúlt tanév végén 12 önkormányzat eljutott a társulás szándékáig. Temérdek egyeztetõ munka várt fenntartókra, intézményegységekre egyaránt: adatcserék, szakmai dokumentumok elkészítése (társulási megállapodás, alapító okirat, SZMSZ, pedagógiai program stb.) intézmények megszüntetése, partnerek értesítése, folyamatban lévõ szerzõdések módosítása, aktualizálása, bélyegzõk cseréje, minisztériumi engedély, OM-azonosító megkérése, leltárkészítés, a vagyonhasználat módosítása, feladatés hatáskörök újraosztása, munkáltatói döntések stb. Olyan vesszõfutás volt ez, aminek igazán nagy volt a tétje. Nevezetesen egy nyár leforgása alatt több tucat különbözõ intézménybõl – óvodák, általános iskolák, középiskolák, kollégiumok – egységes intézményt felállítani és közben a zökkenõmentes mûködést biztosítani. Egy korszak lezárult és egy új idõszak vette kezdetét.

Egy csónakban evezünk!

2007. augusztus 1-jén vitorlát bontott a Kiskõrösi Többcélú Kistérségi Társulás Egységes Oktatási Intézménye. 12 település 32 tagintézménye egy hajóba került, amelyben helyet kapott az óvodai nevelés, az alapfokú, valamint a középfokú nevelés-oktatás. Minden településnek ki kellett fognia a maga szelét a vitorlából. Voltak bátorító szelek, melyek azt súgták, hogy összefogásban az erõ, a jövõ, a lehetõség. Támadtak ellenszelek is, amelyek indulatokat korbácsoltak, önállóságot sirattak, és a falvak végnapjait vetítették elõre. A kételyek ellenére 5912 beiratkozott tanulóval, 497 fõ pedagógussal és 186 fõ nevelõ, oktató munkát közvetlenül segítõ közalkalmazottal, közös zászló alatt kezdte meg mûködését az intézmény.

Ilyen nagyméretû, szerteágazó feladatkörû, kistérségi szervezeti formában létrejövõ, mûködõ oktatási modell még nincs az országban, ugyanakkor az egységes iskola, mint oktatási szervezet, Európa számos államában elfogadott, már évtizedek óta. Óvodától az érettségiig egy intézmény keretén belül találhatja meg mindenki a számára megfelelõ oktatási lépcsõfokot, képzési irányt. Ismerõs környezetben, felvételi vizsga és meghallgatások nélkül juthat egyre feljebb az oktatás rendszerében. Az alapozó 8 osztály elvégzése után a tanuló képessége, szorgalma és eredményei alapján középiskolai (gimnáziumi) képzésre jelentkezhet, vagy a megfelelõ kínálatból a munkaerõpiacon is használható szakmákból választhat, hiszen jól felszerelt tanmûhelyek és gyakorlati, képzési helyek várják.

 Stratégia lesz, vagy marad a taktika?

Sok tanulót integrál az egységes iskola, melyre érdemes áldozni az államnak. Nem kell ugyanis párhuzamosan kiépített rendszereket mûködtetni, és minden egyes intézmény feltételrendszerét alkalmassá tenni az összes, számára meghirdetett feladat ellátására. Hozott-e pozitív változásokat az intézményátszervezés? Igen, hiszen kistérségi és egyes tagintézményi szinten is kedvezõbben alakult a szakos ellátottság aránya, javult a munkaerõ- kihasználtság, valamint a tanulók esélyegyenlõsége. Vajon felismerik-e ezt azok a döntéshozók, akik az ország oktatáspolitikai stratégiáját határozzák meg?

Vajon, nem volt-e haszontalan, felesleges az a monumentális munka, amit sokan, idõt, és fáradságot nem kímélve tettek az egységes iskola létrehozásáért? A 2008. évi költségvetés tervszámait látva nem biztos, hogy nem kényszerülnek az önkormányzatok további taktikázásra. ■