Komoly nehézséget okoz a közbeszerzési végrehajtási rendeletek késői kihirdetése, ez lassítja és megnehezíti az önkormányzatok közpénz felhasználását. Az új Kbt. nagyobb szerepet ad az alapelveknek.

Az új közbeszerzési törvény szerkezete, a szabályok összerendezettsége jóval könnyebbé teszi az eligazodást e nehéz joganyagban. E változtatások pozitív hatásúak, nagyban segíthetik a jogalkalmazást az önkormányzati munkában.

Azt azonban sajnos egyenlőre nem lehet megmondani, hogy hogyan sikerült az új közbeszerzési rendszer kialakítása, mivel a végrehajtási jogszabályok nem az előzetes elképzelések szerinti időpontban kerültek közzétételre.

Az új szabályozás egyik fontos jellemzője az, hogy a közbeszerzési törvény jelentősen karcsúbbá vált: a régi törvény mintegy négyszázhúsz paragrafusa helyett az új Kbt. csupán száznyolcvanhárom szakaszból áll. Ez azonban önmagában még nem jelent semmit, ugyanis az új törvény további huszonhat végrehajtási jogszabály megalkotására adott felhatalmazást.

Így tehát bármennyire is vonzó, szerkezetileg jól kezelhetőnek látszik maga a törvény, nagyon sok múlik azon, hogy a régi Kbt-hez képest megnövekedett számú végrehajtási rendelet mit és milyen mélységben fog szabályozni. Az azonban sajnos már biztosra vehető, hogy a végrehajtási jogszabályok késői kihirdetése miatt, a jogalkalmazók nem tudják megfelelően megtanulni a joganyagot 2012-re, ehhez ugyanis hónapokra lenne szükség. Sajnálatos módon ez várhatóan rányomja majd bélyegét az önkormányzati munkára is, megnövelve az eljárás kockázatát, továbbá ezzel párhuzamosan a közpénzfelhasználás lassulására kell majd számítani ebben az ajánlatkérői körben is. 

Mint ahogy a kodifikációt végző szakemberek már korábban jelezték, a közbeszerzési törvényhez kapcsolódó jogalkalmazásban jóval nagyobb szerephez jutnak az új törvény alapelvei. Az új Kbt. jelentősen átszabta a Kbt. első fejezetét, ahol is a törvény céljai és alapelvei kerültek meghatározásra. Korábbi törvényünk nem tartalmazta a törvényi célok meghatározását, az új Kbt. szakít ezzel a hagyománnyal és célként határozza meg a közpénzek ésszerű és hatékony felhasználását, a verseny tisztaságának biztosítását, a mikro-, kis- és középvállalkozások közbeszerzési eljárásban való részvételének, a fenntartható fejlődés, továbbá az állam szociális célkitűzései és a jogszerű felhatalmazás elősegítését.

Mint láthatjuk, nem csupán a közpénzfelhasználás rendjére vonatkozó célkitűzéseket határozott meg a jogalkotó, hanem e körbe emelt más gazdaságpolitikai célokat is. Visszatérő kérdés, hogy ez mennyire még nehezebbé és bonyolultabbá az egyébként sem egyszerű közbeszerzési folyamatokat.

Az alapelvek körében továbbra is megtaláljuk a verseny tisztaságát, az esélyegyenlőséget és egyenlő bánásmódot, valamint a nyilvánosság követelményét, de ez a kör kibővült az átláthatóság, továbbá a közpénzek felhasználása körében a hatékony és felelős gazdálkodás alapelvi követelményével is. Érdekesnek mondható, hogy a célok és az alapelvek között átfedés van, ami érdekes dogmatikai kérdéseket vet fel, de ez a furcsaság önmagában nem valószínű hogy komoly jogalkalmazási zavarokhoz vezetne.

Más a helyzet a törvény céljaival kapcsolatban, ugyanis a Kbt. előírja, hogy a közbeszerzési eljárás előkészítése, lefolytatása, a szerződés megkötése és teljesítése során a közbeszerzésekre vonatkozó szabályozás céljával összhangban kell eljárni. Ezzel tehát a jogalkotó olyan szabályt alkotott, amiből az következik, hogy ha a közbeszerzés szereplői a törvény céljával összhangban nem álló magatartást tanúsítanak, ez jogsértés megállapításához vezethet. Ez pedig azt jelenti, hogy ebben az esetben a Döntőbizottsághoz lehet fordulni, amely a jogsértés megállapítása mellett bírságot is alkalmazhat. Ha ez az okfejtés igaz, akkor nehéz helyzetbe kerülhet az ajánlatkérő, ha mondjuk közbeszerzési eljárását pl. olyan alapon támadják meg, hogy az ajánlatkérő nem volt figyelemmel a mikro-, kis- és középvállalkozások közbeszerzési eljárásban való részvételének elősegítésére, a fenntartható fejlődésre, vagy az állam szociális célkitűzéseinek és a jogszerű foglalkoztatás elősegítésének a követelményére.

Nincsenek tehát könnyű helyzetben az önkormányzatok, mert e célok konkrét, elvárható tartalmát szinte lehetetlen meghatározni az egyes közbeszerzési eljárásokban. Természetesen a Döntőbizottság sem lenne könnyű helyzetben egy ilyen alapon megindított jogorvoslati kérelem elbírálása során, és az sem tudható hogy szigorú vagy megengedő álláspontra helyezkedne egy konkrét esetben.

Reméljük, hogy ilyen ügyekre nem kerül sor, de valószínűleg szerencsésebb lett volna, hogyha a jogalkotó a törvény céljait és alapelveit jobban elválasztotta volna egymástól és csupán az alapelvek tekintetében merülhetne fel ezeknek, mint generál-klauzulaként való közvetlen alkalmazása.

A törvény céljai és alapelvei közé tételes jogi rendelkezések is bekerültek, így nem változott a törvény kógenciája, ugyanakkor beépült a jóhiszeműség és tisztesség, valamint a rendeltetésszerű joggyakorlás követelménye. Messzemenően együtt lehet érteni az utóbbi, a polgári jogból átvett új rendelkezésekkel, ugyanakkor nehezen érhető, hogy ha már ezeket az alapvető jogtételeket átvette a közbeszerzési jog, akkor miért mellőzte a joggal való visszaélésre vonatkozó szabályok beépítését, holott ez nagyban segíthetné a jogalkalmazást. Nehéz még pálcát törni a törvény célja és alapelvi rendelkezései felett. Valószínűleg ezek egy része pozitív hatással jár, de előfordulhat, hogy a szabályok között olyan is van, amely nem könnyíti, hanem akár meg is nehezítheti a helyes, életszerű jogalkalmazási magatartás megtalálását. 

Kérjük, tekintse meg a cikk szerzőjének 2012. január 24-én tartandó előadását: Az új közbeszerzési szabályozás legfontosabb kérdései, valamint  A közbeszerzés joga – Kommentár a gyakorlat számára című kiadványunk ajánlóját!