A tanácsrendszer pénzügyi szabályozói kritikájaként gyakorta elhangzott a megbélyegző megállapítás: „kijárásos rendszer”. Fehér terítős asztalokról, demizsonokról, vadászatokról suttogtak a jól értesültek. Mára mindez megváltozott. Szakértői közreműködésről, külföldi szakmai utakról esetenként pártbéli kapcsolatokról szólnak a folyosói pletykák.

A jövőt is jelképező önkormányzati informatikai fejlesztések terén, reménykedjünk, hogy nincsenek jelen e késő-feudális jelenségek.
Lehet-e az önkormányzati hivatalok informatikai rendszeréről, állapotáról, valamiféle általános értékelést adni?
Komoly felmérés alapján bizonyára következtetésekre alkalmas információkhoz juthatnánk. De ilyen anyaggyűjtés nélkül is tehetünk pontos és fontos megállapításokat.

 A több mint kettőezer hivatal, körjegyzőség méreteiben, adottságaiban és informatikai felszereltségében jelentős eltéréseket mutat.
 Vannak olyan feladatok, hatáskörök hivatali méretektől függetlenül, melyek azonos informatikai támogatást igényelnek.
 Vannak olyan településtípusok, amelyek hivatalainak feladatai, hatáskörei alapvetően azonosak (Pl. körzetközponti települések).
Milyen elvárás fogalmazható meg az előző sommás megállapításokból következően  az önkormányzatok informatikai fejlesztését illetően ?
 Mindenekelőtt az, hogy az önkormányzati hivatalok összehangolt, koordinált informatikai fejlesztésére van szükség. Alkalmazott eszköz oldalról ez lehet a záloga az ügyfelek részére történő azonos minőségű közigazgatási szolgáltatás biztosításának.
 Vannak olyan feladatok, hatáskörök, melyek gyakorlásához egységes hardver, illetve szoftver háttér építhető ki település illetve hivatal-mérettől függetlenül. (Pl. szabálysértés, ebnyilvántartás, anyakönyv, költségvetés, stb).
 Vannak olyan települések, melyek azonos feladat és hatáskört látnak el, így alkalmasak egységes informatikai rendszer alkalmazására.
 Természetesen elsősorban a helyi szabályozás, az önként vállalt feladatok, eltérőségeiből következően vannak olyan hivatali feladatok, melyek sajátos, speciális, egyedi informatikai megoldásokat kívánnak.
Adódik a kérdés, hogy kinek lenne a feladata az előzőekben írt informatikai megoldások kidolgozása? Az államé? Az önkormányzati szövetségeké? Az egyes önkormányzatoké? Vagy talán piaci kapcsolatokra építve az informatikai vállalatoké?
Meggyőződésem, hogy alapvetően az állam, a Kormány felelőssége, hogy egységes önkormányzati informatikai rendszert építsen ki azon területekre, amelyek alkalmasak erre. Nem lehet, hogy pénzügyi lehetőségeik, esetleg vezetői affinitásuk vagy pályázati jó – vagy balszerencséjük alapján kirívó eltérések alakuljanak ki az egyes önkormányzatok, illetve hivatalaik között. Az e-közigazgatás fejlesztésének gátja lehet a jelenlegi differenciált és kaotikus rendszer.
Vannak jó példák. Gondoljunk csak az okmányirodák informatikai fejlesztésére.
A korábbi és jelenlegi pályázati rendszer nem az önkormányzati informatika és ezzel együtt az e-közigazgatás szolgálatában áll, hanem csupán egyes önkormányzatok informatikai fejlesztését szolgálta. Vannak települések, ahol az internet-elérés sem biztosított, és ahol egy rég amortizálódott számítógép testesíti meg az informatikát. De vannak olyan hivatalok, ahol a legújabb típusú gépeket cserélik le például pályázati sikerük következtében. Márpedig itt is igaz a jól ismert reklámszöveg: „aki kimarad, az lemarad”. A szakmai, de egyben politikai felelősség abban jelentkezik alapvetően, hogy nem csupán a pályázaton sikertelen vagy el sem indult hivatal marad le, hanem az ügyfél is, aki joggal várja el, hogy bárhol is éljen ugyanolyan minőségű közigazgatási szolgáltatáshoz jusson. A szolgáltatás minőségében pedig a személyi tényező mellett meghatározó szerepe van az alkalmazott elektronikának, informatikának is.
A fejlesztésre szánt pár milliárd forintnak nem az egyes önkormányzatok, hanem a magyar önkormányzatok informatikai fejlesztését kell szolgálnia.
E területen akkor ne is működtessünk pályázati rendszert? De igen. Azokra a speciális, sajátos, egyedi feladatokra, megoldásokra, valamint helyi kezdeményezésekre, melyek új utakat keresve előre vihetik a magyar önkormányzati rendszert és közigazgatást, és segítik az önkormányzat, illetve a civil szféra együttműködését, párbeszédét.