A Jegyző és Közigazgatás múlt évi utolsó számaiban két írásom is az önkormányzatok Achilles-sarkáról, azaz az elmúlt két évtizedben felhalmozódott adósságáról, valamint az ahhoz kapcsolódó adósságrendezésről és adósságkonszolidációról szólt. Sokan úgy gondolták, a történet mára véget ért, kifulladt: causa finita. Az alábbi sorok azonban éppen az ellenkezőjét bizonyítják. 

Az önkormányzati rendszer reformjának, a feladatellátási és -finanszírozási rendszer gyökeres átalakításának egyik legfontosabb mérföldköveként – mondhatnánk conditio sine qua nonjaként – a Kormány 2012 őszén elhatározta, hogy a települések által az elmúlt évtizedekben felhalmozott hitel- és kötvényállomány jelentős terhétől megszabadítja a helyhatóságokat. Ennek megvalósítása érdekében a múlt év végén megtörtént az ötezer lakosságszám alatti önkormányzatok pénzintézetekkel szemben fennálló tartozásának teljes konszolidációja; 2013-ban pedig megtörténik (vagy legalább is kezdetét veszi) az ötezer lakosságszám fölötti önkormányzatok adósságállományának részleges (40-70%) átvétele is.

Ennek megfelelően valamivel több, mint 600 milliárd forintnyi adósságot vállal át a Kormány 2012-2013-ban, amelyből 74 milliárd forintnyit – az ötezer lakosságszámnál kisebb településekét – már a 2012-es költségvetésben egy összegben teljesítette; a második lépcsőt, tehát a városokkal való tárgyalást pedig ez év február végén zárták le.

A kistelepülések adósságrendezése során a Kormány 1710 helyhatóság esetében 74 milliárd forint összegű tartozás visszafizetéséhez nyújtott támogatást 2012 decemberében. Ez azt jelenti, hogy átlagosan 43,3 millió forint összegű tartozást vállalt át az állam településenként. A múlt év őszén a kistelepülések konszolidációja által igényelt összeget 95-100 milliárd forintra tervezték, melynek következtében több mint 21-26 milliárd forint maradt még a büdzsében erre a célra elkülönítve.

A konszolidáció bővülésének lehetősége

Az adósságkonszolidációval kapcsolatosan megrendezett konzultációkon, valamint egyedi megkeresésekben is több települési vezető fogalmazott meg olyan építő jellegű javaslatot, hogy a rendezésbe vonják be – „a fennmaradó milliárdok terhére” – a továbbiakban a víziközmű-társulatok és az egyéb kötelező feladatellátáshoz kapcsolódóan létrejött önkormányzati társulások által felvett hiteleket is.

Ezen javaslatokra tekintettel kereste meg 2013 februárjában a kistelepülések polgármestereit Tállai András önkormányzati államtitkár, aki a következőkről tájékoztatta őket: „az új önkormányzati rendszerben való működtetés további gátjául szolgáló és a település pénzügyi vállalásait befolyásoló – az adósságkonszolidációt követően fennmaradó – egyéb, önkormányzati társulásokhoz/társulatokhoz kapcsolódó pénzintézeti kötelezettségek és a megszűnt víziközműtársulatoktól átvett hitelek jelzésére nyílik lehetőség.”

2013. február 21-ig – a Belügyminisztérium kezelésében lévő ebr42 önkormányzati információs rendszerben található – „Társulások miatti pénzintézeti tartozások” című űrlap kitöltésével jelezhették az önkormányzatok további adósságkonszolidációra vonatkozó igényüket. Ennek következtében – a megmaradó 21-26 milliárd forinttal kalkulálva – az 1710 érintett helyhatóság még „átlagosan” több, mint 12-15 millió forint támogatáshoz juthat.

„Átcsúszó” konszolidáció

„Harminckét település van, amelynek átcsúszik 2013-ra az adósságkonszolidációja.” – olvashattuk január közepén a Belügyminisztérium közleményét (Világgazdaság, 2013. január 15.). A harminckét település közül tizennégy olyan ötezer lakosságszám alatti, ahol kiugróan magas (kétszázezer forint fölötti) az egy főre jutó adósságállomány, valamint olyan célokra vállaltak kötelezettséget az elmúlt esztendőkben, melynek eredményeként megvalósuló beruházás jövedelemtermelő, vagy nem szolgálja az önkormányzati kötelező feladatok ellátását. Őket csupán a fennálló adósság 40%-ában konszolidálja az állam 2013. június végéig. A tizennégy érintett: Aba, Alsómocsolád, Balatonfűzfő, Besenyszög, Bükkszék, Cserkeszőlő, Fertőd, Füzér, Harkány, Nagykörű, Poroszló, Szabadkígyós, Tótszerdahely, valamint Újszilvás.

A tizennégy „renitens” település mellett van még tizennyolc olyan is, amelynek a tartozását nem rendezték 2012 decemberében: Abádszalók, Erdőbénye, Gelse, Heves, Kiscsécs, Kőtelek, Nyírkarász, Olasz, Ősi, Salomvár, Selyeb, Seregélyes, Tiszabő, Tiszabura, Tiszaderzs, Versend és Vizsoly. Ezek az önkormányzatok 2012. december 12-én adósságrendezési eljárás alatt álltak, emiatt az Országgyűlés úgy döntött, hogy az érintettek esetében az államháztartásért felelős miniszter az általa külön meghatározott adatszolgáltatás alapján, az eljárás megszüntetését követően gondoskodik a támogatás hatvan napon belüli folyósításáról.

A jelenleg folyamatban lévő tizenhat önkormányzati adósságrendezési eljárás három várossal (Abádszalók, Heves, Tiszafüred) és tizenhárom községgel szemben zajlik. 2013. február 15-én – tizenhárom havi eljárást követően – Olasz község önkormányzatával szemben, 2013. február 18-án pedig – nyolc havi eljárást követően – Seregélyesen ért véget a tortúra. Ezzel azonban nem csökkent lényegesen a folyamatban lévő ügyek száma, hiszen a fentiekben felsoroltak mellett a törvényszék határozatot hozott 2012. november 23-án Siklósnagyfaluval, majd 2013. február 1-jén Tiszafüreddel szemben. Az 1996. augusztus 15. óta eltelt idő alatt hatvankét településen hatvanhét adósságrendezés indult, hiszen Bakonszegen három, Nágocson, Sátán és Selyeben pedig két-két eljárás zajlott.

A film forog tovább

Orbán Viktor miniszterelnök 2012. október 27-i bejelentését követően – miszerint az állam rendezni kívánja a magyar települések több mint 61%-ának, azaz 1956 önkormányzatnak az adósságállományát – sokan megkérdezték tőlem, miért végzek kutatásokat még mindig az önkormányzati adósságrendezéssel és -konszolidációval kapcsolatosan, amikor a történet – egyik pillanatról a másikra – véget ért.

A fenti sorok is bizonyítják, hogy a történet nem fejeződött be; „a film forog tovább”. Az október végi miniszterelnöki bejelentést követő négy hónapban ugyanis öt helyhatósággal szemben indított eljárást az illetékes törvényszék: Erdőbénye (2012. november 15.), Selyeb (2012. november 16.), Nyírkarász (2012. november 22.), Siklósnagyfalu (2012. november 23.) és Tiszafüred (2013. február 1.). Sőt, a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Selyeben – a 2009-2010 közötti „hercehurcát” követően – már másodszor kezdte meg tevékenységét a bíróság/törvényszék által kijelölt pénzügyi gondnok, a Mátraholding Gazdasági Tanácsadó Zrt.

Természetesen az sem elhanyagolandó momentum, hogy a 2013. év első esete egy közel tizenegyezer lakosú várossal vette kezdetét. Talán ebben az évben ez lesz az általános? (A kérdés difficilis.) Talán mindaddig csak városokkal szemben nyújtanak majd be keresetet, amíg június 30-ig nem kerül pont az ötezer lakosságszám fölötti települések adósságkonszolidációjára is? Nem tudhatjuk. Ens entium: most csak azt látjuk, hogy az eddigi összes eljárás – mint sui generis eljárás – 7,5%-a az utóbbi négy hónapban indult.

A városok adósságkonszolidációja

Az ötezer lakosságszámot meghaladó önkormányzatok január első napjaiban tájékoztatást kaptak Tállai András önkormányzati államtitkártól az adósságkonszolidáció menetéről. Az érintett polgármesterek – a pénzintézetektől kapott adatszolgáltatás alapján – 2013. január 11-ig jelezhették a Magyar Államkincstár felé a 2012. december 31-én fennálló tartozás mértékét.

Az átvállalási mértékről szóló megállapodás 2013. február 28-ig született meg a nemzetgazdasági miniszter, a belügyminiszter és az érintettek között, ezt követően pedig 2013. június 28-ig az Államadósság Kezelő Központ Zrt., a pénzintézetek és a települések szerződésben rögzítik majd a konszolidáció részleteit. Az átvállalt adósság mértéke a legjobb pénzügyi helyzetben lévők esetében 40%, a legrosszabb helyzetben lévőknél pedig 70% lesz.

Február 26-án ismét tárgyalta a Kormány a rendezés további kérdéseit. A kormányülésen hatszázmilliárd forintnyi adósság átvállalását hagyták jóvá. A főváros vezetőivel – ahol 60%-nyi támogatási lehetőségről van szó – azonban a tervek szerint csak egy héttel később, március 8-án állapodik meg véglegesen a Kormány egy nagyobb együttműködési csomagról.

A miniszterelnök természetesen leszögezte a kormánydöntéssel kapcsolatosan: „nemcsak adósságot vállaltunk át tőlük, hanem ők közben elfogadták azokat a szabályokat, amelyek lehetetlenné teszik, hogy az önkormányzatok még egyszer úgy eladósodjanak, ahogy ez történt az elmúlt húsz évben. (…) Mi átvettük az adósságot, ők pedig elfogadtak sokkal szigorúbb pénzügyi szabályokat”.