A rendszerváltást követően megalakult önkormányzat az egészségügyi alapellátás keretében 21 db háziorvosi, 14 db gyermekorvosi körzetet, továbbá fogorvosi, gyermek- és ifjúság-egészségügyi, védőnői és ügyeleti szolgálat működtetéséről gondoskodott.

A rendelők többsége (a fogorvosiakat kivéve) városi tulajdonban volt. Jellemzően kifogásolható volt műszaki állapotuk és felszereltségük, ugyanakkor a körzeti feladatot ellátó orvosok többsége, közel 60 %-a két munkahelyes rendelőben dolgozott. Különösen rossz volt az arány a háziorvosok esetében, ahol a 21 orvos közül csak 7 dolgozott önálló rendelőben.
Az egészségügyi alapellátás 1992-ben indult reformjának következtében lehetővé váló funkcionális privatizációs törekvések jelentősen felerősítették a változtatás iránti igényt.
Az ágazatért felelős szakmai bizottság 1993 elején elkészített átfogó helyzetértékelése további problémákat is feltárt. Így többek között a feladatnövekedés következtében jelentős betegforgalom-emelkedést regisztrált. Megállapította azt is, hogy a forgalomnövekedés és a jelentős orvosi adminisztrációs terhek együtthatásaként, kevesebb idő jut egy betegre, így csorbul a színvonalas és ember-centrikus betegállás elve. A rendelők ugyan a szükséges alapműszerekkel rendelkeztek, de azok elavultak, ezért cserére és bővítésre is szorultak. Ugyanakkor az orvosi rendelők alapterülete kicsi, bővítésre jellemzően nem alkalmasak, így nem alakítható ki külön orvosi és nővérszoba sem. A szakbizottság által elkészített program – tekintettel az önkormányzat számottevő működéshiányos költségvetésére – elsősorban fejlesztési irányokat és célokat határozott meg, mint konkrét, határidőhöz kötött feladatokat. Így többek között a háziorvosi körzetek számának növelését, a műszerpark bővítését továbbá minőségének javítását, és nem utolsó sorban a két munkahelyes rendelők megszüntetését irányozta elő.
Az egészségügyi alapellátás fejlesztésének reménye, és feltételezhetően az önkormányzattól való függetlenség vágya együttesen eredményezhette, hogy az első (1990-1994-es) önkormányzati ciklus végére a háziorvosok és házi gyermekorvosok több mint 70 %-a vállalkozó orvosként működtette tovább körzetét. A funkcionális privatizáció önkormányzati hozadéka volt ezen ciklusban, hogy az önállóvá váló orvosok – ha nem is jelentős hányaduk, de – rendelőjük kisebb-nagyobb felújítását saját forrásból megvalósították. Az önkormányzat beruházásként ugyanis – számottevő pályázati forrás igénybevételével – csak valamennyi rendelő számítógéppel történő ellátását tudta végrehajtani. A két munkahelyes rendelők száma ugyan csökkent, de oly módon, hogy két gyermekorvosi körzet megszűnt, így tényleges fejlesztés nélkül két gyermekorvos egy munkahelyes rendelőben dolgozhatott tovább. Az önkormányzati forráshiány további okaként említhető, hogy közel 24.000.- eFt-ot kellett soron kívül fordítani az ügyeleti ellátás új épületben történő elhelyezésére.
A második (1994-1998-as) önkormányzati ciklus – annak ellenére, hogy a költségvetési hiány felszámolásának időszaka volt – mégis előbbre lépést hozott az egészségügyi alapellátásban. Fejlesztésére közel kétszer annyi forrás jutott (44.000.- eFt) és a felújításokra fordított pénz is megközelítette a 17.000.- eFt-ot. Lökést adott az egészségügyi beruházásoknak, hogy az önkormányzat 1996-ban értékelte a 1993-ban elfogadott „program” végrehajtását, és jelentős lemaradást állapított meg. Ugyanakkor egyértelműen megfogalmazta az elsődleges célt: a kétmunkahelyes rendelők megszüntetését, azaz az „egy orvos – egy rendelő” programot. Mindezek eredményeként a ciklus további részében megvalósult a tervezett körzetfejlesztés, így kialakításra került egy új (egymunkahelyes) rendelő. Két rossz műszaki állapotú rendelő megszűnt, helyette viszont 3 db – egymunkahelyes – rendelő került kialakításra. Megvalósult továbbá 3 orvosi rendelő teljes felújítása is. A ciklus végére így az kétmunkahelyes rendelőben feladatot ellátó orvosok aránya 40 % alá csökkent.
A harmadik (1998-2002-es) önkormányzati ciklus megtorpanást hozott az egészségügyi fejlesztések területén. Ennek elsődleges oka, hogy az 1999. végére teljessé váló funkcionális privatizációt követően az orvosok a teljes privatizációt (azaz rendelők magántulajdonba adását) vetették fel. Az önkormányzat döntésének megalapozása érdekében 2000-ben az alapellátás valamennyi alrendszerére kiterjedő rendezési terv kidolgozását határozta el. Az év második felében elkészült anyagban kinyilvánította, hogy egyelőre nem tervezi a háziorvosi rendelők magánosítását, viszont a korábban meghirdetett „Egy orvos – egy rendelő” program mielőbbi befejezését szorgalmazza. A fejlesztések konkrét ütemezésére is sor került. A leírt körülmények miatt ezért ebben a ciklusban elsősorban a rendelő-fejújítások voltak a jellemzők, összesen több mint 30.000.- eFt összegben.
A negyedik (2002-2006-os) önkormányzati ciklus egyértelműen az egészségügyi fejlesztések és felújítások időszakaként jegyezhető. Öt új rendelő került átadásra, továbbá egy rendelő bérbevételével szintén megszüntethető volt egy kétmunkahelyes rendelő. Jelentősnek tekinthető a felújítási folyamat is, hiszen közel 40.000.- eFt beruházásával teljes korszerűsítést hajtottak végre három körzetben, de a kisebb felújításokkal érintett rendelők száma is megközelítette a tízet. 2006 második felére így a (34 főből) 20 háziorvos, és 12 házi gyermekorvos egy munkahelyes rendelőben végzi tevékenységét. Az 1 db két munkahelyes rendelő megszüntetése érdekében a tervek elkészültek, várhatóan 2007. évben befejeződhet az ”Egy orvos – egy rendelő” program.
Az egészségügyi alapellátás fejlesztése azonban tovább folytatódik, hiszen a közgyűlés döntése értelmében 2006. végéig ki kell dolgozni az ágazatnak a régi rendelők fejújítási programját.