Az egészségügyi alapellátás szereplői

A közigazgatás szakmai fóruma

Cikkek / Jogalkotás-Jogalkalmazás

Az egészségügyi alapellátás szereplői

XVI. évfolyam, 5. lapszám
Szerző(k):
Ágics Viktória dr.
jogász
Budapest
Budapest Főváros XXIII. kerület, Soroksár

Gondolatok a háziorvosi körzetekben alapellátást végző egészségügyi szolgáltatók és a feladat ellátásáért felelős helyi önkormányzatok együttműködési kötelezettségéről

A magyar egészségügyi modell első szintjén elhelyezkedő alapellátás nyújtását Magyarország helyi önkormányzatairól szóló 2011. évi CLXXXIX. törvény (a továbbiakban: Mötv.) 13. § (1) bekezdés 4. pontja a helyi önkormányzatok, a fővárosban a Mötv. 23. § (5) bekezdés 9. pontja a kerületi önkormányzatok kötelezően ellátandó feladatkörébe utalja.

Az alapellátás keretében a helyi (kerületi) önkormányzatnak (a továbbiakban: önkormányzat) az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény (a továbbiakban: Eütv.) 152. § (1) bekezdése értelmében gondoskodnia kell a háziorvosi, házi gyermekorvosi ellátásról; a fogorvosi alapellátásról; az alapellátáshoz kapcsolódó ügyeleti ellátásról; a védőnői ellátásról; az iskola-egészségügyi ellátásról.

Az önkormányzat vagy közalkalmazotti jogviszonyt létesít és tart fenn, vagy polgári jogi szerződést köt a Mötv. és az Eütv. által előírt egészségügyi alapellátási feladatot ellátóval, esetleg más önkormányzattal társulva biztosítja az ellátást.

Jelen írásomban az alapellátások köréből a háziorvosi ellátásra praxisjogot szerezni kívánó orvossal kötendő polgári jogi szerződést megelőző eljárást igyekszem körbejárni.

A praxisjoggal rendelkező háziorvos – az önálló orvosi tevékenységről szóló 2000. évi II. törvény (a továbbiakban: Öotv.) 2/A. §-a értelmében – a praxis elidegenítésre vonatkozó szándékát az adott praxisjoggal érintett települési önkormányzatnak be kell jelentenie, egyben a praxisjogot megszerezni kívánó orvos személyét is meg kell jelölnie.

Amennyiben az önkormányzat elfogadja a működtető orvos bejelentését, és az általa megjelölt orvossal feladat-ellátási szerződést kíván kötni, erről előszerződést köt a praxisjogot megszerezni kívánó orvossal.

Amennyiben az önkormányzat nem kívánja megkötni a feladat ellátási szerződést, erről nyilatkozatot ad.

Az önkormányzat központi kérdése, hogy az egészségügyi alapellátási feladatot annak kötelező mivolta miatt a lehető legrövidebb időn belül ellássa, vagy átgondoltan, minden lehetséges és ismert helyzetet megvizsgálva, hosszú távra tervezett döntés alapján végeztesse a feladatot, amely az egészségügyi ellátásában résztvevők gondjainak első megismerési helye, az egészségügyi rendszerben az esetleges szakellátást megelőző szint.

Mielőtt az önkormányzat képviselő-testülete döntene az előszerződés megkötéséről vagy a feladat-ellátási szerződés megtagadásáról szóló nyilatkozatról több kérdést érdemes megvizsgálnia, tisztáznia az érintett orvosokkal együttműködve.

Elfogadott és helyes az a gyakorlat, ha a praxist eladó és a praxist megszerezni kívánó orvos együttesen jelenik meg az önkormányzatnál, közösen adják elő az ellátandó körzetre vonatkozó és az érdemi döntés meghozatalát megkönnyítő megállapodásaikat, úgymint a feladatellátás átadásának tervezett időpontját, az ellátás módját (vállalkozó orvos vagy alkalmazott orvos), a körzettel kapcsolatos ismereteket, továbbá előadhatják esetleges javaslataikat.

Sajnos gyakran tapasztalható, hogy a háziorvosi területet választó fiatal orvosok anyagi háttere nem elegendő az eladó praxis megszerzéséhez. Ilyenkor fordulhat elő, hogy orvosi szolgáltatásokat végző gazdasági társaság alkalmazásába állnak úgy, hogy a társaság forrást biztosít a praxisjog megszerzéséhez, azonban a praxisjogot a társaság keretében gyakorolja. Ez a megoldás kiszolgáltatott helyzetbe hozza a praxisjogot szerző orvost és nehezebbé teszi az együttműködést az önkormányzattal. Az önkormányzat ezen esetekben személyes ellátást vár el az alkalmazott orvostól, ugyanakkor a feladat-ellátási szerződést az orvost alkalmazó gazdasági társasággal (egészségügyi szolgáltató) kényszerül megkötni.

Az alkalmazott orvosok tekintetében elengedhetetlen annak a vizsgálata, hogy az adott egészségügyi szolgáltató alkalmazásában áll-e már orvos. Ennek a kérdésnek a tisztázására az egészségügyi szolgáltatás gyakorlásának általános feltételeiről, valamint a működési engedélyezési eljárásról szóló 96/2003. (VII. 15.) Korm. rendelet 12/D. § (1 bekezdésében foglaltak szolgálnak mely szabály az alkalmazott orvos alapellátást végző egészségügyi szolgáltatónál végzett tevékenységéről kimondja:

„12/D. § (1) Az a szakorvos-jelölt, illetve szakorvos, aki tevékenységét a praxisjoghoz kötött egészségügyi szolgáltatást nyújtó egészségügyi szolgáltató alkalmazásában vagy ezen egészségügyi szolgáltatóval kötött megbízási szerződés alapján végzi (e § alkalmazásában a továbbiakban együtt: alkalmazott orvos), önálló orvosi tevékenységet nem végezhet, abban kizárólag a praxisjoggal rendelkező orvos felelősségi körén belül és utasításai alapján, az egészségügyi szolgáltatóval fennálló munkaviszony vagy a megbízás keretei között vehet részt.”

Ezzel ellentétes rendelkezést tartalmaz az önálló orvosi tevékenységről szóló 2000. évi II. törvény végrehajtásáról szóló 313/2011. (XII. 23.) Korm. rendelet 10. § (1)-(2) bekezdése miszerint:

„10. § (1) A háziorvosi szolgáltatást nyújtó szervezetben önálló háziorvosi tevékenységet kizárólag praxisjoggal rendelkező tag, illetve alkalmazott láthat el.

(2) A praxisjog jogosultja – a helyettesítés kivételével – csak egy háziorvosi körzetben végezhet önálló orvosi tevékenységet.”

E két szabály egyidejű jelenléte az önkormányzatot abba a helyzetbe sodorja, hogy már egy előzetes döntéshozatalban mérlegelje, melyik rendelkezést tekinti erősebbnek.

Az önkormányzat számára a legideálisabb helyzet, ha a praxist megszerezni kívánó orvos képes a betegek bizalmát rövid időn belül elnyerni, hosszú távra tervezi az adott körzet ellátását, érdekelt a szakmai fejlődésben és nem függ olyan gazdasági szervezettől, amelyhez a finanszírozás megszerzése érdekében kötődhet.

Látnunk kell azt, hogy az alapellátást végző háziorvosok többsége egyéni vállalkozóként vagy gazdasági társaság tagjaként, olykor alkalmazott orvosként látja el a feladatot. Ez kettős szerepet ró az orvosokra, hiszen egyrészt közszolgáltatást végeznek, melynek során találkoznak a feladat magas színvonalú ellátását megkövetelő és a profitra nem törekvő közszférával, ugyanakkor másrészt, mint vállalkozók érdekükben áll a profitszerzés, a közfinanszírozás mellett a vállalkozás fenntartása. A kettős szerepben megmutatkozó érdekek méltányolhatóak és a közfeladat ellátása érdekében az önkormányzatokat gondolkodásra késztetheti, hogy a helyi sajátosságokhoz igazodó praxisprogramok keretében a praxis fenntartásához, míg a fiatal orvosok esetében a praxisjog megszerzéséhez támogatás formájában hozzájáruljanak. A támogatások forrása a magas adóbevétellel rendelkező települési önkormányzatok esetében kialakítható, azonban az alacsony adóbevételekkel gazdálkodó helyi önkormányzatok, illetve az adóbevételek leosztott részével rendelkező fővárosi kerületi önkormányzatok egyéb lehetőségek felkutatásával (pályázatok, átcsoportosítások, Európai Unios támogatások igénybevétele, társulási megállapodások) biztosíthatják a támogatások anyagi alapját.

Összegzésképpen elmondható, a lakosok egészségéért felelősen gondolkodó önkormányzatok arra törekednek, hogy az általuk kialakított orvosi körzetekben az ellátást a lehető legmagasabb színvonalon, hosszú távon, az orvossal együttműködve biztosítsák. 

Kategória

Könyvajánló

Facebook Pagelike Widget

 

1037 Budapest, Montevideo utca 14.
Tel.: +36 1 340 2304
Fax: +36 1 349 7600
E-mail: info@orac.hu

Weboldal: orac.hu

Szakmai partnerek

Jegyzők Országos Szövetsége (JOSZ) – www.josz.eu

Közszolgálati Tisztviselők Szakmai Szervezeteinek Szövetsége – www.kozszov.org.hu