Az adók módjára behajtandó köztartozás olyan sajátos jogintézmény, amely nem adó, mégis úgy kezelendő, mintha adó lenne, de speciális szabályok vonatkoznak rá. Épp a speciális mivoltából adódóan a jogalkalmazók – időnként – nehezen igazodnak el azok között a jogszabályok között, amelyek irányadóak. Nem segít(ett) az eligazodásban a 2012. január 1-jétől hatályba lépett új Áht. – illetve annak 42. §-a – sem, bár nem kétséges, hogy a különféle bírságok egységes kezelése volt a jogalkotó egyik célja a rendelkezéssel, melyről az alábbiakban írunk részletesebben.

A központi költségvetési szervek által kiszabott bírságok adók módjára behajtandó köztartozások

A 2012. január 2-től hatályos, s 2012. március 31-ével módosított Áht. 42. §-a a következőképpen rendelkezik:

Áht. 42. § (1) Az önálló szabályozó szerv kivételével az államháztartás központi alrendszerébe tartozó költségvetési szerv által kiszabott és beszedett bírság, annak késedelmi kamata és pótléka a költségvetési szervnél és területi szerveinél nem használható fel. A beszedett bírság, késedelmi kamat, pótlék – a bírságból jogszabály alapján a helyi önkormányzatot megillető rész kivételével – a 14. § (4) bekezdés d) pontja szerinti fejezet javára elszámolandó költségvetési bevételt képez.

(2) A beszedett bírság tekintetében keletkező visszafizetési kötelezettséget a bírságot felhasználó költségvetési szerv vagy – az (1) bekezdés szerinti esetben – a 14. § (4) bekezdés d) pontja szerinti fejezet kiadási előirányzatainak terhére kell teljesíteni.

(3) Törvény eltérő rendelkezése hiányában – a bíróság, ügyészség által kiszabott eljárási bírság és rendbírság kivételével – a jogerősen kiszabott és meg nem fizetett bírság, valamint a meg nem fizetett bírság miatt jogerősen kiszabott és meg nem fizetett késedelmi pótlék köztartozásnak minősül, és adók módjára kell behajtani.

Az Áht. idézett 42. §-ának (1) bekezdése szerint az államháztartás központi alrendszerébe tartozó költségvetési szerv által kiszabott és beszedett bírság, annak kamata, pótléka központi bevételt képez.

Az Art. 42. § (3) bekezdésének 2012. évi XVII. tv. 2. §-ával módosított jelenleg hatályos szövege azt deklarálja, hogy függetlenül annak kiszabójától, főszabályként valamennyi (tehát nem csak a központi költségvetési szervek, hanem például az önkormányzati hatóságok által) jogerősen kiszabott és meg nem fizetett bírság, pótlék adók módjára behajtandó köztartozásnak minősül, hacsak nem rendelkezik valamilyen törvény másképp. (Lásd a 2012. évi XVII. tv.-hez fűzött indokolást.)

Az Áht. 3. § (1) bek. b) pontja értelmében az államháztartás központi és önkormányzati alrendszerből áll. (A fővárosi, megyei kormányhivatalok az államháztartás központi alrendszerébe tartoznak.)

A Kormány irányítása vagy felügyelete alá tartozó költségvetési szerv az Áht.-ban felsorolt kivételektől eltekintve az államháztartás központi alrendszerébe tartozó költségvetési szervek. (Ezek a kivételek a következők: az Országgyűlés, a Köztársasági Elnökség, az Alkotmánybíróság, az Alapvető Jogok Biztosának Hivatala, az Állami Számvevőszék, a Bíróságok, az Ügyészség, a Gazdasági Versenyhivatal, a Magyar Tudományos Akadémia és a Magyar Művészeti Akadémia (Áht. 2. § (1) bek. k) pontja).

A fentiekből következően tehát a fővárosi, megyei kormányhivatalok, s annak – önálló költségvetéssel nem rendelkező szakigazgatási szervei, s egyéb szervei, mint például a járási hivatalok, nem vitatottan – a Kormány irányítása, felügyelete alá tartozó központi költségvetési szervek.

Ebből adódóan a kormányhivatalok által kiszabott bármilyen bírság és annak kamatai, pótléka adók módjára behajtandó köztartozásnak minősülnek. Mivel a jogalkotó nem tesz különbséget köztük, bírság alatt mind az anyagi jogi, mind az eljárási bírság értendő, így mindkettő adók módjára behajtandó köztartozás. Ez alól akkor van kivétel, ha valamely törvény eltérően rendelkezik, mégpedig úgy, hogy az adott bírság adók módjára behajtandó köztartozás-jellegét kizárja. (Az Áht. 42. § (3) bekezdése maga is kiveszi a bíróságok, ügyészségek által kiszabott rendbírságokat ez alól a szabály alól.)

Fontos visszautalni az Áht. 42. § (3) bekezdésének tartalmára, figyelemmel a ma hatályos rendelkezést módosító törvény szövegére és annak indoklására, mely szerint a jogalkotó akarata az volt, hogy ne csak a központi költségvetési szervek által kiszabott bírságok, hanem az önkormányzatok hatóságai által kiszabott bírságok is adók módjára behajtandó köztartozásoknak minősüljenek.

A végrehajtási eljárás szabályai

A Ket. 128. § (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy törvény vagy kormányrendelet eltérő rendelkezése hiányában a végrehajtást az elsőfokú hatóság foganatosítja.

Ezen főszabály alól kivételt engedő törvény a már idézett Áht. 42. § (3) bekezdése, amely kimondja, hogy az említett szervek által kiszabott bírságok adók módjára behajtandó köztartozások. Ez pedig azt jelenti, hogy az ilyen bírságok behajtására a Ket. szabályai helyett az Art. szabályait kell alkalmazni. Ebből adódóan a Ket. 125. § (5) bekezdése sem alkalmazható a bírságok behajtásakor.

A 125. § (1) és (5) bekezdése a következőképpen fogalmaz. A végrehajtási eljárásban a Ket. rendelkezéseit a végrehajtási eljárást részletező VIII. fejezetben szabályozott eltérésekkel kell alkalmazni. Az (5) bekezdés kimondja, hogy ha a VIII. fejezet másként nem rendelkezik, akkor ahol a Vht. bíróságot említ, azon végrehajtást megindító hatóságot, ahol végrehajtót, azon végrehajtást foganatosító szervet, ahol végrehajtható okiratot, azon végrehajtható döntést, ahol adóst, azon kötelezettet kell érteni. Ahol a Vht. végrehajtói letéti számlára teljesítésről rendelkezik, a végrehajtást foganatosító szerv számlájára kell teljesíteni. A végrehajtási eljárás során felmerülő költségek előlegezésére és viselésére, valamint az eljárási bírság kiszabására a Ket. szabályait, az eljárási bírság végrehajtására a pénzfizetési kötelezettség végrehajtására vonatkozó szabályokat kell alkalmazni. (Ez a bekezdés 2012. február 1-jétől hatályos, de 2009. október 1-je óta – akkor a Ket. 126. § (5) bekezdésében – ugyanilyen rendelkezés volt hatályban.)

Az idézett Ket. 125. § (5) bekezdésének utolsó két mondatában említett eljárási bírságra vonatkozó rendelkezések az adók módjára behajtandó köztartásozok végrehajtására tehát – több okból – nem alkalmazható. Egyrészt a már említett Áht. 42. § (3) bekezdésben kimondott azon rendelkezés miatt, amely egységesen valamennyi közigazgatási hatóság által kiszabott – mind anyagi jogi, mind eljárási jogi – bírság adók módjára behajtandó köztartozássá nyilvánításával veszi ki a Ket. hatálya alól az ilyen típusú végrehajtási eljárásokat. Másrészt annak a valószínűsége is fennáll, hogy a jogalkotó egyszerűen elfelejtette a Ket. 125. § említett bekezdésének utolsó mondatát hatályon kívül helyezni az Áht. 42. § (3) bekezdésének megalkotásakor.

Az adók módjára behajtandó köztartozások végrehajtása az Art. szabályai szerint történik

Tárgyi hatály (ügykör)

Az Art. 4. § (2) bekezdése szerint a végrehajtás és az ezzel összefüggő nyilvántartás tekintetében az Art. rendelkezéseit kell alkalmazni azokra a köztartozásokra, amelyekre törvény az adók módjára való behajtást rendeli el (adók módjára behajtandó köztartozás).

Szervi hatály (hatáskör)

Az Art. 72. § (1) bekezdés d) pontja akként rendelkezik, hogy az állami adóhatóság jár el minden adók módjára behajtandó köztartozás végrehajtása ügyében, feltéve, hogy azt törvény vagy kormányrendelet nem utalja más hatóság vagy adóhatóság hatáskörébe.

Az Art. 81. § d) pontja azt fogalmazza meg, hogy az önkormányzati adóhatóság jár el első fokon – törvényben meghatározott esetben – a magánszemélyt terhelő adók módjára behajtandó köztartozások ügyében.

Területi hatály (illetékesség)

Az Art. 146. § (1) bekezdése kimondja, hogy a végrehajtást főszabályként az első fokon eljáró adóhatóság folytatja le. Ugyanezen § (2) bekezdése szerint az adók módjára behajtandó köztartozás jogosultjának megkeresése alapján

a) magánszemély esetében a belföldi lakóhelye, szokásos tartózkodási helye vagy szokásos fellelhetőségi helye, ennek hiányában utolsó ismert belföldi lakóhelye, egyéni vállalkozó esetében a székhelye szerint illetékes önkormányzati adóhatóság,

b) jogi személy és egyéb szervezet esetében az illetékes állami adóhatóság

jár el, kivéve, ha törvény a köztartozás beszedését más szerv hatáskörébe utalja.

Az Art. 146. § (2) bekezdésének záró mondatrésze alatt azt kell érteni, hogy vannak olyan törvények, amelyek függetlenül a bírságolt személyétől valamely adók módjára behajtandó bírság végrehajtását az állami adóhatóság hatáskörébe utalják.

Megkeresés – végrehajtható okirat

Mint ahogy az Art. 146. § (2) bekezdésében olvashattuk, az adók módjára behajtandó köztartozás jogosultjának megkeresése alapján indulhat el a végrehajtási eljárás.

Az Art. 145. § (1) bekezdés c) pontja szerint a behajtást kérő megkeresés az adóigazgatási eljárásban végrehajtható okiratnak minősül.

Azt, hogy a megkeresést milyen tartalommal kell kiállítani, az Art. 161. § (2) bekezdése tartalmazza. Eszerint a megkeresésben fel kell tüntetni

– a behajtást kérő és a fizetésre kötelezett azonosításához szükséges adatokat,

– a tartozás jogcímét,

– a fizetési kötelezettséget elrendelő határozat (végzés) számát,

– jogerőre emelkedésének időpontját,

– a teljesítési határidőt,

– a tartozás összegét és esetleges járulékait,

– valamint annak a jogszabálynak a pontos megjelölését, amely az adók módjára való behajtást lehetővé teszi.

– Ha a behajtást kérőt törvény valamely végrehajtási cselekmény foganatosítására kötelezi, annak megtörténtét a megkeresésben igazolni kell.

A megkeresés tartalmáért a jogosult felel, ha az a fent részletezett adatokat tartalmazza, illetve ahhoz a fenti igazolást csatolták, az adóhatóságnak nincs mérlegelési joga, a végrehajtási eljárást meg kell indítania. A megkeresés formájára nézve nem ad eligazítást az Art., így azt – kifejezett rendelkezés hiányában – nem kell végzésbe foglalni, elegendő csupán egy egyszerű levélben megfogalmazni.

Az Art. 161. § (8) bekezdése külön megerősíti a fentieket azzal, hogy kimondja: az adók módjára behajtandó köztartozásra az Art. végrehajtási eljárás szabályait kell alkalmazni.

Mindezekre tekintettel, azzal, hogy a 2012. január 1-jétől hatályos Áht. 42. § (3) bekezdése – néhány kivétellel – valamennyi bírságot adók módjára behajtandó köztartozássá nyilvánított, ezek végrehajtására a Ket. helyett az Art. szabályait kell alkalmazni. Ennek megfelelően nem a Ket. 128. § (1) bekezdése alapján a bírságot kiszabó elsőfokú hatóság (például a járási hivatal okmányirodája), hanem az általa kiállított megkeresés alapján az Art. 146. § (2) bek. a) pontja alapján magánszemély adós esetében az önkormányzati adóhatóság, az Art. 146. § (2) bek. b) pontja alapján jogi személy és egyéb szervezet adós esetében az állami adóhatóság jogosult, s egyben köteles a végrehajtási eljárást adók módjára behajtandó köztartozásként végrehajtani.

A kérdést rendező jogszabályok folyamatos finomítása ellenére a jogalkalmazókban még mindig tapasztalható bizonytalanság, esetenként a fentiektől eltérő értelmezés és gyakorlat folytatása. Ennek egyik oka a Ket. 125. § (5) bekezdésének utolsó mondata, amelyet – meggyőződésem szerint – véletlenül nem helyeztek hatályon kívül az Áht. 42. §-ának megalkotásával, illetve hatályba léptetésével egyidejűleg. Ennek ellenére, a fentiekben levezetett jogértelmezés álláspontom szerint védhető, s mindenképpen azt szolgálja, hogy a végrehajtási ügyek ne parkoljanak az eljárásra hatáskörrel rendelkező hatóság keresése miatt. A fenti jogi állásponttal ért egyet az ágazati szakmai felügyeletet ellátó NGM is, s ismert előttünk, hogy a hatásköri összeütközések elbírálására országos hatáskörrel és illetékességgel bíró Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság is ezt a szakmai álláspontot vallja.

A Szerző által írt Adók módjára behajtandó köztartozások című kommentár a Kiadó önkormányzatoknak szóló Jegyzőkódex kiadványán teljes terjedelemben olvasható.