2015. március idusán lépett hatályba a kiskereskedelmi szektorban történő vasárnapi munkavégzés tilalmáról szóló 2014. évi CII. törvény (a továbbiakban: Kszvmtv.), majd néhány nappal később a kiskereskedelmi szektorban történő vasárnapi munkavégzési tilalomtól eltérő nyitva tartás engedélyezési feltételeiről szóló 53/2015. (III. 17.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Kr. I.), amelyeknek az értelmezése és – főként a többi, a kereskedelmet szabályozó jogszabállyal együtt történő – alkalmazása nem kis fejtörést okoz. E két jogszabályt megelőzően a jegyző kereskedelemmel kapcsolatos teendőit főként a kereskedelemről szóló 2005. évi CLXIV. törvény (a továbbiakban: Kertv.), valamint a kereskedelmi tevékenységek végzésének feltételeiről szóló 210/2009. (IX. 29.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Kr. II.) határozták meg.

1. Bevezető gondolatok

Néhány évvel ezelőtt már felborzolta kissé a kedélyeket a fiatalkorúak dohányzásának visszaszorításáról és a dohánytermékek kiskereskedelméről szóló 2012. évi CXXXIV. törvény hatályba lépése, amely a dohánytermék-kiskereskedelmi tevékenységet kivette a Kertv. hatálya alól és az engedélyezést a vámhatósághoz helyezte. Ennek a jegyzők akár örülhettek is volna, hiszen ez kikerült az ő engedélyezési feladataik közül, csakhogy a szabályozás szerint abban az esetben, ha a dohánytermék-kiskereskedő – akit az egyszerűség kedvéért nevezzünk trafikosnak – más egyéb, a törvény által megengedett terméket is forgalmazni kíván (mint kávé, ásványvíz, üdítőital, szeszes ital, rágógumi, újság stb.), amelyek árusításához egyébként a Kr. II. szerint a jegyzőhöz benyújtandó bejelentés megtétele elegendő, az ő esetében ezt a bejelentést is a vámhatósághoz kell megtennie. A vámhatóság pedig az ilyen bejelentésről értesíti a bejelentés-köteles kereskedelmi tevékenységet folytató kereskedők nyilvántartását vezető kereskedelmi hatóságot, vagyis a jegyzőt. Arról azonban nem szól a törvény, hogy a jegyzőnek mit kell tennie ezzel az értesítéssel. Mert bár a Kertv. 6/G. §-a szerint a jegyző – mint kereskedelmi hatóság – a kereskedőkről nyilvántartást vezet, ugyanakkor a Kertv. hatálya nem terjed ki (1. §) a külön törvényben meghatározott dohánytermék-kiskereskedelmi engedélyköteles tevékenységre és ehhez kapcsolódóan a külön törvényben meghatározott dohányboltban árusított egyéb termékek értékesítésére irányuló kereskedelmi tevékenységre sem. Ezekről egyébként is a vámhatóság vezet közhiteles, a honlapján közzéteendő nyilvántartást. Ezek után nyitott kérdés, hogy miért kell a vámhatóságnak megküldenie az értesítést a jegyző számára.

Emellett a Kr. II. előírja, hogy a jegyzőhöz benyújtandó bejelentésnek milyen tartalmi kellékei vannak, amelyek alapján nyilvántartásba veszi a kereskedőt, ellátja nyilvántartási számmal, majd erről igazolást ad ki. A vámhivatal értesítése azonban nem tesz eleget e tartalmi követelménynek, ráadásul ha a Kertv. hatálya nem terjed ki a dohánytermék-kiskereskedelmi tevékenységre, akkor a Kertv. felhatalmazása alapján kiadott Kr. II. hatálya sem terjed ki rá. Azt, hogy a jegyzőnek a dohányboltokat szükségtelen nyilvántartásba vennie, az is igazolni látszik, hogy nyilvántartásba vétel esetén – még abban az esetben is, ha a vámhatóság értesítése megfelelne a Kr. II. által meghatározott tartalmi követelményeknek – ugyanaz a kereskedő két nyilvántartási számmal rendelkezne, egyszer a vámhivatal nyilvántartásában, egyszer pedig a jegyzőnél, ez pedig sok félreértésre és hamis statisztikai adatokra adna lehetőséget.

2. Jogalkalmazási nehézségek, avagy a joghézagok pókhálójában

Ennyi bevezető után lássuk milyen jogalkalmazási problémákkal szembesültek a jegyzők a vasárnapi zárvatartással kapcsolatos jogi szabályozás kapcsán. A Kszvmtv. hatálya a kiskereskedelmi tevékenységre terjed ki, amely alól azonban maga a törvény bizonyos kivételeket enged. Így – többek között – nem terjed ki a hatálya a nemzetközi közforgalmú repülőtereken kialakított üzletekre, a közforgalmú vasúti és autóbusz pályaudvarok területén lévő üzletekre, piacon, vásárokon folytatott kereskedelmi tevékenységekre, üzemanyagtöltő-állomásokra, vendéglátásra, valamint a kulturális tevékenységet és a fürdő szolgáltatást kiszolgáló kereskedelmi tevékenységre.

Bár a dohánytermék-kiskereskedelem is kiskereskedelmi tevékenység, és nem is szerepel a kivételek között, mégsem lehetünk teljesen biztosak abban, hogy a trafikokra vonatkozik-e vagy sem a Kszvmtv. hatálya. Az 1. § (3) bekezdése ugyanis azt mondja ki, hogy az e törvényben vagy a felhatalmazása alapján kiadott kormányrendeletben nem szabályozott kérdésekben a Krtv. 6. §-át kell alkalmazni, amely törvény hatálya azonban nem terjed ki a trafikokra. Ennek ellenére – biztos, ami biztos alapon – vasárnapokon a trafikok is zárva tartanak, kivéve azok, amelyekben maga a tulajdonos vagy családtagja dolgozik.

Az általános szabály szerint az üzletek – törvényben vagy az e törvény felhatalmazása alapján kiadott kormányrendeletben meghatározott kivételekkel – kiskereskedelmi napokon 6 óra és 22 óra között tarthatnak nyitva, vasárnap és munkaszüneti napokon pedig zárva tartanak. Tekintettel arra, hogy kivételeket meghatározó kormányrendelet a cikk írásáig nem született még, csak a törvény rendelkezéseire hagyatkozhatunk. (Jelenleg tárgyalja az Országgyűlés a Kszvmtv. módosítását, amely szerint egyrészt kikerülnének a kivételek közül a világörökségi területen található üzletek, valamint a kiskereskedelmi napokon 4.30 lehet a nyitás időpontja.)

A főszabály alól maga a törvény tesz kivételeket, eszerint az adventi vasárnapokon 6 és 22 óra között, december 24-én és december 31-én 6 és 12 óra között, valamint az év egy tetszőlegesen megjelölt egy vasárnapján 6 és 22 óra között nyitva tarthatnak az üzletek. Külön kimondja a törvény, hogy ha december 24-e vasárnapra esik, abban az esetben 6 és 12 óra között lehetnek nyitva az üzletek. E rendelkezésnek ezért van jelentősége, mert ha december 24-e vasárnapra esik, az egyben az advent utolsó vasárnapja is, s mint ilyenre az adventi vasárnapokon érvényes 6 és 22 óra közötti nyitva tartás lenne lehetséges. Az azonban sok-sok évtizedes szép hagyomány hazánkban, hogy Szenteste napján délután elcsendesednek a települések és ünnepelnek a családok.

Az adventi, valamint az egy tetszőleges vasárnapra vonatkozó nyitvatartási szándékot a kereskedő köteles előzetesen az érintett időpont előtt legalább 15 nappal a kereskedelmi hatóságnak bejelenteni, amely hatóság e bejelentett időpontokról nyilvántartást vezet. Arról azonban nem szól a fáma, hogy mi történik akkor, ha nem 15, hanem csak néhány nappal előtte jelenti be ezt a szándékát a kereskedő. Nyilvánvalóan egyetlen jegyző sem fogja ezt szóvá tenni, hanem bevezeti a nyilvántartásába, amely jobb híján feltehetően mindenhol egy Excel-táblázat formájában jelenik meg.

Külön szabályokat állapít meg a törvény az üzletek egyes csoportjaira nézve. Így a kizárólag pékárut és tejterméket értékesítő üzletek hétköznapokon már 5 órakor (4.30?) kinyithatnak és vasárnap is nyitva lehetnek 12 óráig. Kérdéses, hogy hogyan kell értelmezni a „kizárólag pékárut és tejterméket értékesítő” kifejezést. A legtöbb péküzlet ugyanis más egyéb terméket is árul, főként ásványvizet, üdítőitalokat, gyümölcslét, de láttam már pékségben lisztet, száraztésztát, sőt lekvárokat is. Ahol tehát más terméket is árulnak, az ilyen pékségekre nem vonatkozik a kivétel szabálya, vagy vonatkozik, de ezeket a termékeket vasárnap és munkaszüneti napokon nem árulhatják?

Az újságosok (az 50 négyzetméter alapterületű elárusítótérrel rendelkezők) és a virágboltok (150 négyzetméter alapterületű elárusítótérrel rendelkezők) hétköznapokon az általános szabály szerint, vasárnap és munkaszüneti napokon pedig 6 és 12 óra között tarthatnak nyitva. A további feltételek az értelmező rendelkezések között találhatók: az újságosnál további követelmény, hogy az árbevétel legalább kétharmada újság, napilap, folyóirat, periodikus kiadvány értékesítéséből; a virágboltnál pedig az árbevétel kétharmada vágott virág, illetve cserepes dísznövény értékesítéséből származzon.

További kivétel, hogy a sportlétesítményekben üzemelő üzletek vasárnap és munkaszüneti napokon a sportrendezvények ideje alatt nyitva tarthatnak.

Még egy, általános – de feltételekhez kötött – kivétel: a 200 négyzetmétert meg nem haladó üzlet az általános zárvatartási időszakban (vagyis az éjszakai órákban, valamint vasárnap és munkaszüneti napon is) nyitva tarthat, ha ebben az időszakban a kereskedelmi tevékenységet folytató vállalkozó, vagy gazdasági társaság legalább 1/5 tulajdoni résszel bíró tagja maga, vagy segítő családtagja végez munkát. A családtagok számbavételénél pedig a Ptk.-ban meghatározott közeli hozzátartozókat lehet csak figyelembe venni, vagyis a házastársat, az egyeneságbeli rokont, az örökbefogadott, a mostoha- és a nevelt gyermeket, az örökbefogadó-, a mostoha- és a nevelőszülőt és a testvért.

A néhány soros szabályozás viszonylag egyszerűnek tűnik, de abból, hogy a kereskedelmi hatóságoknál március elejétől égtek a telefonvonalak, arra lehet következtetni, hogy a jogi csűr-csavaros megfogalmazásban kevéssé jártas kereskedők nem igazán értették, hogy most akkor ők nyitva lehetnek-e vagy sem, ki dolgozhat az üzletben és ki nem, vonatkozik-e rájuk a jogszabály hatálya vagy nem, kulturális tevékenységnek minősül-e a könyvesbolt üzemeltetése vagy nem. Ilyen és hasonló kérdésekkel ostromolták és ostromolják a kereskedők a jegyzőket. (Az ellenőrzés azonban a fogyasztóvédelmi hatóság feladata lesz.) S ha belegondolunk, gyakran nem is olyan egyszerű a válasz. Mert lássunk csak néhány példát: elsőként vegyünk egy virágboltost. Világos, hogy vasárnap 6 és 12 óra között a törvény rendelkezése szerint nyitva lehet és dolgozhat az alkalmazottja is az üzletben. Hozzá kell tenni gyorsan, hogy abban az esetben, ha az elárusítótere nem haladja meg a 150 négyzetmétert, no és az árbevételre vonatkozó szabályoknak is megfelel. Ha azonban tovább is nyitva akar lenni, ez esetben 12 óra után már csak az üzemeltető maga vagy családtagja árulhat a boltban, mert akkor a másik, a 6. §-ban meghatározott feltétel érvényesül. Ha azonban a virágbolt elárusítótere meghaladja a 150 négyzetmétert – de nem haladja meg a 200-at – ez esetben bármilyen időtartamban nyitva lehet, csakhogy ez esetben már a teljes nyitva tartás alatt a tulajdonosnak vagy családtagjának kell az üzletben lennie, az alkalmazott nem dolgozhat. A példát cizellálja még – és maradjunk a virágbolt eseténél –, hogy a közelgő anyák napja alkalmából a virágüzletek nagy része ezt a vasárnapot jelölte meg a választható tetszőleges egy vasárnapnak, amikor – mérettől és árbevételtől függetlenül – egész nap nyitva lehet. Ilyenkor az alkalmazottak (is) dolgozhatnak.

Az újságos üzletre ugyanezek érvényesek, csak az egyenletbe a 150 helyére az 50-et kell behelyettesíteni.

Vegyünk másik példaként egy péküzletet (itt nincs méret- és árbevételi követelmény). Vasárnap és munkaszüneti napokon – ha kizárólag pékárut és tejterméket árusít – 12 óráig szabadon nyitva lehet, vagyis az alkalmazott is dolgozhat. Ha azonban már más terméket is árul, akkor következik a „200 négyzetméteres általános szabály”, miszerint nyitva lehet és árulhat is, de csak a tulajdonos vagy családtagja végezhet tevékenységet az üzletben.

Ezen túlmenően tovább árnyalhatja a lehetőségeket, és eredményezhet ellentmondásos helyzetet, ha a települési önkormányzat – élve a Kertv. 6. §-ában kapott felhatalmazással – rendeletet alkotott az üzletek éjszakai nyitvatartásának korlátozásáról, amelyben például úgy rendelkezett, hogy a közigazgatási területén lévő üzletek 24 és 6 óra között nem tarthatnak nyitva.

3. Hatósági nyilvántartás és ellenőrzés

A vasárnapi munkavégzés tilalmának ellenőrzését (csak egy megjegyzés: talán nyelvtanilag helyesebb lenne, ha nem a tilalmat ellenőriznénk, hanem a tilalom betartását) a törvény a fogyasztóvédelmi hatóság hatáskörébe utalja, a nyitvatartási időre, az általános zárvatartási időszakra és az az alóli kivételekre vonatkozó előírások fogyasztóvédelmi rendelkezéseknek minősülnek. A törvény, vagy a felhatalmazása alapján kiadott kormányrendelet rendelkezéseinek megsértése esetén a fogyasztóvédelmi hatóság – más egyéb jogkövetkezmények mellett – köteles bezáratni az üzletet. Mérlegelési joga nincs. Első jogsértés esetén 5–15 napra, második esetén 30 napra, harmadik esetén 90 napra, és minden további jogsértés esetén 365 napra kell az üzlet ideiglenes bezárásáról határoznia.

Időzzünk el egy kicsit ennél a bekezdésnél. Az általános kereskedelmi hatóság a jegyző, akinek a Kertv. és a Kr. II. szerint feladatai közé tartozik, hogy a kereskedelmi tevékenységre vonatkozó jogszabályi és hatósági előírások megtartását ellenőrizze és eljárjon ezek megsértése esetén. A szankciós intézkedési lehetőségek között szerepel többek között az üzlet ideiglenes bezáratása, az azonnali bezáratása, az üzlet kötelező éjszakai (22 és 6 óra közötti) zárva tartásának elrendelése, vagy a működési engedély visszavonása. Félreértés ne essék, nem többletfeladatot szeretnék a jegyzőknek vindikálni, de nem egészen érthető, hogy ha a jegyző a kereskedelmi hatóság, ő vezeti a közhiteles nyilvántartást a nyitvatartó üzletekről, és az általa bezáratott üzletekről is, ő ellenőrzi a jogszabályi előírásoknak való megfelelést, illetve ennek hiánya esetén bezárathatja az üzletet, éppen ebben az egy esetben miért a fogyasztóvédelmi hatóság rendelkezik a bezáratásról. Ráadásul a fogyasztóvédelmi hatóság számára nem írta elő a törvény, hogy a bezáratásról szóló határozatát meg kell küldenie a nyilvántartást vezető jegyzőnek.

E ponton meg kell említenem, hogy addig, amíg a fogyasztóvédelmi hatóság bezáratja az üzletet, ha például a vasárnap nyitva tartó üzletben az eladó nem tudja hitelt érdemlően igazolni, hogy ő a tulajdonos közeli hozzátartozója, addig a NAV nem zárathatja be az üzletet, amelyben engedély nélkül pénznyerő automatát működtetnek, hanem ennek érdekében a szerencsejáték szervezéséről szóló 1991. évi XXXIV. törvény alapján a jegyzőt kell megkeresnie, aki a NAV értesítése alapján köteles az üzletet legalább 30 napra bezáratni.

A jegyző, ha a kereskedő a tevékenységére vonatkozó jogszabályi előírásoknak nem tesz eleget, az észlelt hiányosságok megszüntetéséig, de legfeljebb 90 napra az üzletet ideiglenesen bezárathatja. Ha a kereskedő ez idő alatt nem tesz eleget a határozatban foglaltaknak, a 90 nap letelte után végleg bezárathatja az üzletet. Könnyen elképzelhető azonban olyan eset, amikor a jegyző által 90 napra bezáratott üzlet ez idő alatt is nyitva tart, ami okot adna arra, hogy véglegesen bezárassa. Csakhogy mielőtt ezt megtehetné, a fogyasztóvédelmi hatóság záratja be, erről azonban a jegyző mit sem tud.

Vagy éppen a kereskedelmi hatóság ellenőrzi, hogy a 90 napos bezárásnak a kereskedő eleget tett-e és azt tapasztalja, hogy igen, mert az üzletet több alkalommal is zárva találja. Majd néhány hét múlva kiderül, hogy csak azért volt zárva, mert a fogyasztóvédelmi hatóság is bezáratta, mondjuk 15, 30 vagy 90 napra, és a jegyző éppen ez idő alatt volt ellenőrizni. Ilyen esetben hogyan kell tekinteni? A jegyző vagy a fogyasztóvédelmi hatóság határozatának tett eleget a kereskedő? Vagy abban az esetben, ha mindkét hatóság 90 napra záratja be, de a kereskedő nem tesz eleget, hogyan alakul a hatóságok eljárása? Egyiknek, a jegyzőnek a Kertv. és a Kr. II. alapján kell eljárnia, a másiknak, a fogyasztóvédelmi hatóságnak pedig a Fogyasztóvédelmi tv. és a Kszvmtv. alapján. Teljesen másként alakulnak a jogorvoslati lehetőségek és a szankciók is.

Az eset persze fordítva is elképzelhető. A fogyasztóvédelmi hatóság bezáratja az üzletet, a kereskedő eleget is tesz a határozatnak és bezárja a boltot. A jegyző erről nem értesül – illetve, mint később látni fogjuk, csak sokára értesülhet –, ám több ellenőrzése alkalmával találja zárva az üzletet, amelyből joggal feltételezi, hogy a kereskedő megszüntette a kereskedelmi tevékenységet, ám ezt nem jelentette be neki. Fel fogja tehát szólítani, bírság terhe mellett, hogy tegyen eleget bejelentési kötelezettségének és adja le a tevékenység végzésére jogosító működési engedélyt, vagy az igazolást. Ekkor a kereskedőtől fog értesülni arról, hogy nem szüntette meg a tevékenységét, csak a fogyasztóvédelmi hatóság bezáratta őt. A pontos szabályozás sok ilyen és ehhez hasonló felesleges munkától kímélné meg a hatóságok munkatársait.

A bezáratás elleni, a kereskedőt megillető jogorvoslati lehetőségekkel kapcsolatban meg kell említeni, hogy addig, amíg a fogyasztóvédelmi hatóság bezáratást elrendelő határozat ellen – a Ket. alkalmazásával – fellebbezni lehet, a Kertv. szerint a jegyző, mint kereskedelmi hatóság ideiglenes bezáratásról rendelkező határozata ellen nincs helye fellebbezésnek, kizárólag kereset nyújtható be ellene.

A további rendelkezések a tilalom (betartásának) ellenőrzésével kapcsolatban nem érintik a jegyző feladatait, de az elemzés teljességének kedvéért érdemes megemlíteni ezeket is. Az újságos és a virágos üzletben – tudjuk, 50 és 150 négyzetméter! – tevékenységet folytató (aki lehet a tulajdonos, az ő hozzátartozója vagy az alkalmazott is) a fogyasztóvédelmi hatóság felhívására köteles hitelt érdemlően igazolni, hogy az árbevételre vonatkozó követelményeknek – az ellenőrzés kezdő napját megelőző éves időszak átlagában (!) – megfelel. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy az ellenőrzés napján az éppen „szolgálatos” eladónak pontosan tudnia kell(ene), sőt igazolni is tudnia kell(ene), hogy visszamenőleg egy éves átlagban az árbevétel 2/3-a az újságból, illetve a virágokból származik. Vagyis, ha az ellenőrzés pl. 2015. június 4-én történik, akkor ez az időszak a 2014. június 4-től 2015. június 3-ig tart, ha pedig 2016. január 16-án kezdődik az ellenőrzés, ez az időszak 2015. január 16-tól 2016. január 15-ig tart. Nehéz elképzelni, hogy az újságosok és a virágosok (és ez utóbbiak nagy része árul a virágok mellett borokat, kaspókat, virágföldet, ajándéktárgyakat, édességet, csomagolóanyagot és sok egyéb terméket) minden áldott nap zárás után komoly számításokat végez, hogy egy nem várt, de esetleges másnapi ellenőrzéskor naprakész információja legyen az épp beosztott eladónak arról, hogy az előző egy éves átlagban megfelel-e az üzlet az árbevételre vonatkozó szabályoknak. Ez egyetlen esetben képzelhető el, ha a fogyasztóvédelmi hatóság az árbevételre vonatkozó rendelkezésnek való megfelelést előzetes értesítés alapján ellenőrzi – nyilvánvalóan erre utal a Kr. I. 1. § (9) bekezdésében „az ellenőrzést elrendelő határozat” kifejezés –, mert ez esetben a kereskedő fel tud készülni a számításokkal és igazolásokkal a kérdéses időpontra.

Az általános zárvatartási időszakban is nyitva tartó, a 200 négyzetmétert meg nem haladó üzletben kereskedelmi tevékenységet folytató személy a fogyasztóvédelmi hatóságnak az ellenőrzéskor köteles teljes bizonyító erejű magánokirati formában nyilatkozni, hogy ő maga az egyéni vállalkozó, vagy a gazdasági társaság legalább 1/5-ével rendelkező tagja, illetve ezek hozzátartozója. Az ellenőrzés természetéből fakadóan ezt nyilvánvalóan nem előzetes értesítés alapján fogja ellenőrizni a hatóság. Nem kívánom részletezni a teljes bizonyító erejű magánokirat kellékeit, inkább furcsaságként említem azt a rendelkezést, mely szerint kétség esetén a hatóság felhívására az eladó köteles hitelt érdemlően, de legalább közokiratba foglalt nyilatkozattal is igazolni állítását. A hangsúly a „legalább”-on van. Sok fejtörés után sem igen tudnék a közokirati formánál magasabb értékű okiratot megnevezni. Feltehetően amennyiben erre szükség lesz, ez a közokirat később is csatolható lesz, mert közjegyző nem akasztható le bármikor egy üzletben.

A Kszvmtv. a jegyzőre tehát az adventi vasárnapokra, illetve az egy tetszőleges vasárnapra vonatkozó bejelentések fogadását és ezekről nyilvántartás vezetését írja elő, illetve azt, hogy ezekről a bejelentésekről a fogyasztóvédelmi hatóság megkeresésére tájékoztatást adjon. Nem írja elő azonban azt, hogy a kereskedőt a nyilvántartásba vételről értesítse, márpedig egy esetleges ellenőrzésnél ezzel tudná a fogyasztóvédelmi hatóság felé igazolni, hogy a bejelentési kötelezettségének eleget tett.

4. Koherens jogi szabályozás hiányában …

A Kszvmtv. a záró rendelkezésében felhatalmazást ad a Kormány számára, hogy az üzletek 3. §-tól, vagyis az általános főszabálytól eltérő nyitva tartása engedélyezésének részletes feltételrendszerét és a mérlegelés szempontjait, továbbá az eljárás részletes szabályait rendeletben megállapítsa.

A jogalkotó nem mindennapi megoldást választott, ugyanis a Kormány megalkotta „a kiskereskedelmi szektorban történő vasárnapi munkavégzési tilalomtól eltérő nyitva tartás engedélyezésének feltételeiről” címet viselő rendeletet, amelyben meghatározta, hogy a Kszvmtv. által meghatározottaktól eltérően, a mentességi feltételeknek való megfelelés esetében a mentesülési eljárásnak megfelelő nyitva tartást a jegyző, mint kereskedelmi hatóság engedélyezi, de nem határozta meg e mentességi feltételeket és a mérlegelés szempontjait.

Nem kívánom a rendelet szövegét idézni, csupán modellezzünk le egy ilyen engedélyezési eljárást. A kereskedőnek az engedély iránti kérelmet a tevékenység megkezdése előtt 5 nappal kell a jegyzőhöz benyújtania. Sem előbb, sem később, hanem 5 nappal előtte. A kérelem tartalma: az üzlet neve, címe, cégjegyzékszáma (megjegyzem, cégjegyzékszáma nem az üzletnek van, hanem a cégnek) és a mentességi feltételeknek való megfelelésre vonatkozó nyilatkozat. Hogy e nyilatkozatot milyen formában kell megtennie a kereskedőnek, arra nincs iránymutatás. Ha a mentességi feltételek nem állnak fenn, a jegyző a kérelem benyújtásától számított 5 napon belül (vagyis a tevékenység megkezdéséig) jelzi a jogosultság hiányát. Ha ezt nem teszi 5 napon belül, a tevékenység megkezdhető vagy folytatható.

A kereskedő köteles 8 napon belül bejelenteni a jegyzőnek, ha körülményei oly módon változnak, amely miatt már nem felel meg a mentességi feltételeknek. A módosulás bejelentését követően a tevékenység nem folytatható. Vagyis a kereskedő a bejelentésével egyidejűleg önként meg kell, hogy szüntesse a tevékenységet. Ennek azonban ellentmondani látszik az 1. § (7) bekezdésében foglalt azon rendelkezés, amely szerint a kereskedő jogosultsága hiányának jegyző általi jogerős megállapításáig folytatható a tevékenység. Ha a logikát hívjuk segítségül az értelmezéshez (lásd „ha p, akkor q” – talán emlékszünk még erre a formulára), ez utóbbi rendelkezésből egyrészt az következik, hogy az a bizonyos, a jogosultság hiányáról szóló, 5 napon belül kiadandó „jelzés” határozati formában kell, hogy megjelenjen és jogerőre is kell emelkednie, másrészt, hogy a „jelzés” csak akkor szükséges, ha a jogosultság hiánya áll fenn, így abban az esetben, ha a jogosultság megvan, akkor nem kell „jelzés”. Következik továbbá a rendelkezésből az is, hogy a tevékenység mindaddig folytatható, amíg a jegyző határozata jogerőre nem emelkedik. Tehát akkor az (5) és a (7) bekezdésben foglaltakat egybevetve most a jogosultság hiányát eredményező módosulás kereskedő általi bejelentésétől, vagy a határozat jogerőre emelkedésétől kezdődően nem folytatható a tevékenység?

A jegyzőnek a kérelem – amelyet évente ismételten be kell nyújtani –, és a módosulásról szóló bejelentés beérkezésétől számított 15 napon belül hivatalból tájékoztatnia kell a fogyasztóvédelmi hatóságot a kérelem benyújtásáról, a tevékenység folytatásáról és arról, ha a tevékenység már nem folytatható. A fogyasztóvédelmi hatóságnak pedig 15 napon belül tájékoztatnia kell a jegyzőt az általa alkalmazott ellenőrzési intézkedések okáról, típusáról és az ellenőrzést elrendelő határozata jogerőre emelkedésének napjáról. Hogy miért csak a jogerőre emelkedés napjáról kell, magáról a határozatról pedig (a számáról, az ellenőrzés időpontjáról stb.) miért nem kell, hogy tudjon a jegyző, az nyitott kérdés marad. Mindezen adatokat a jegyzőnek kell az általa vezetett közhiteles nyilvántartásba bejegyeznie, csakúgy, mint a kereskedő által 8 napon belül bejelentendő adatváltozásokat.

A 2. § (1) bekezdése meghatározza a jegyző által vezetendő nyilvántartás célját: a kereskedők kérelmeinek, bejelentéseinek és az azokban foglalt adatoknak a felkutathatósága, valamint azokról a nyilvánosság tájékoztatása, továbbá a kereskedők feletti ellenőrzés segítése.

Csakhogy a jegyzőnek a korábban már említettek szerint eleve nyilvántartást kell vezetnie – sőt jóval nagyobb adattartalommal, mint amit a Kr. I. előír – a kereskedőkről, üzletekről. E nyilvántartás tartalmazza többek között az üzlet alapterületét (igaz, a bruttó alapterületet, nem csupán az elárusítótér területét), a nyitvatartási időt is és egy kivételével a Kr. I.-ben meghatározott adatokat is. Ráadásul az üzleteknek e nyilvántartásba való bejegyzéséről a jegyzőnek eleve értesíteni kell az igazolás egy példányával a fogyasztóvédelmi hatóságot is. Ezek után joggal merül fel a kérdés, hogy a Kr. I. által előírt nyilvántartás ugyanezt a nyilvántartást jelenti-e, vagy egy másik, párhuzamos nyilvántartást is vezetnie kell a jegyzőnek, amely nem kevés többletfeladatot jelent a kereskedelmi hatóság számára. És akkor, ha már lúd, legyen kövér! Az a nyilvántartás, amelyet az adventi vasárnapokról és az egy tetszőleges vasárnapról szóló bejelentésekről kell vezetnie a jegyzőnek, annak pedig, egy harmadik nyilvántartásnak kell lennie?

A Kr. I. szerint a nyilvántartás közhiteles hatósági nyilvántartás. Márpedig a hatósági nyilvántartásba történő bejegyzés a Ket. szerint határozatnak minősül, s mint ilyenről, joggal várhatná el a nyilvántartásba vett delikvens, hogy értesüljön is annak megtörténtéről, csakúgy, mint az abból történő törlésről.

A Kr. I. rendelkezéseit olvasva záporoztak a kérdések: Mi a mentességi feltételeknek való megfelelés? Mi az, hogy az e rendelet által meghatározott mentesülési eljárásnak megfelelő nyitva tartás? Milyen nyitva tartás ez? Milyen engedélyt kell kérni a jegyzőtől? Az engedély iránti kérelem benyújtásától számított 5 napon belül a jegyző jelzi (?) a jogosultság hiányát, ha a mentességi feltételek – amik pedig mik is? – nem állnak fenn? Most akkor a jegyző „jelez” vagy engedélyez? Ha a jegyző hallgat, akkor az olyan, mint ha engedélyezte volna? És ha mégsem állnak fenn a – nem tudni milyen – mentességi feltételek, akkor „jelez”? És hogyan teszi ezt: elutasítja a kérelmet, vagy megtiltja a tevékenységet? A tevékenységet tiltja meg, vagy a bizonyos időn túli nyitvatartást? A jegyző hivatalból tájékoztatja a fogyasztóvédelmi hatóságot arról, ha a tevékenység már nem folytatható. De honnan fogja tudni, ha már nem folytatható, ha a kereskedő önként nem jelenti be?

Az első riadalmat aztán feloldotta a Kr. I. utolsó, 7. §-a, amely kimondja, hogy „ez a rendelet akkor alkalmazható, ha a Kormány – a Kszvmtv. 8. §-ában kapott felhatalmazás alapján – az üzletek Kszvmtv. 3. §-ától eltérő nyitva tartására vonatkozó mentességi feltételeket határoz meg.” Vagyis a Kr. I. jelenleg – bár hatályba lépett – még nem alkalmazható, hiszen a Kormány egyelőre nem határozott meg ilyen mentességi feltételeket. Van tehát egy kormányrendelet, amely meghatározza az eljárási szabályokat, de nem határozta meg a feltételrendszert és a mérlegelés szempontjait, így nincs anyagi jogszabály, amelyben alkalmazni kellene ezeket az eljárási szabályokat.

A Kszvmtv. pedig a 4–6. §-aiban maga határoz meg a 3. §-ban foglalt főszabály alóli kivételeket és az azokhoz kapcsolódó feltételeket. Meghatározza a fogyasztóvédelmi hatóság ellenőrzési, valamint a jegyző nyilvántartás-vezetési feladatait, amely azonban csupán az adventi vasárnapokra és a tetszőleges vasárnapra vonatkozó bejelentések nyilvántartását jelenti, illetve e bejelentésekről a fogyasztóvédelmi hatóság tájékoztatását.

Mindemellett, azt hiszem a kereskedelmi hatósági jogkörben eljáró sorstársaim nevében is nyugodtan mondhatom, hogy kezd a helyzet kissé kaotikussá válni a kereskedelmi ügyek intézése terén, nagyon hiányoznak ebben a tárgykörben a szakmai megbeszélések, konferenciák, továbbképzések, amelyek nagymértékben előmozdítanák az egységes joggyakorlatot. Ehhez pedig nagyon sokat tudna hozzátenni és lendíteni, ha a kereskedelmi tevékenységeket szabályozó és egyre szaporodó jogszabályok harmóniában lennének egymással.

Ez azonban a jegyzők és a kereskedelmi munkatársak lehetőségein túlmutató probléma, amely jogalkotói megoldást igényel. Világos és közérthető jogi szabályozás nélkül mind az ügyfelek, mind a közigazgatásban jogot alkalmazó munkatársak csak sötétben tapogatóznak, próbálkoznak ilyen vagy olyan értelmezéssel. Márpedig az a jogszabály, amelyik többféle értelmezésre ad módot, kijátszható. Az ilyen helyzet pedig a legjobb melegágya annak, hogy azok, akiknek az érdeke úgy kívánja, a szabályok hézagai, buktatói, ellentmondásai között megtalálják a kibúvót.