a kormányprogramot, amelynek célja – többek között – a lóhasználat és a lovas tevékenység feltételeinek javítása, a fenntarthatóság alapjainak megteremtése,
a lovaskultúra, a lovasturizmus, lótenyésztés, valamint a lovasterápia előmozdítása. A Nemzeti Lovas Programban meghatározott feladatokról és a kiemelt feladatok végrehajtásához szükséges intézkedésekről szóló 1061/2012. (III. 12.) Korm. határozat a lovaságazat működőképességének fenntarthatósága, és jelenlegi állapotának javítása érdekében a nemzeti lovas stratégia kialakításáért és a végrehajtás koordinálásáért felelős miniszterelnöki megbízottat arra hívta fel, hogy a Nemzeti Lovas Programban meghatározott célok elérése érdekében szükséges jogalkotási lépésekre tegyen javaslatot
az érintett minisztereknek, és a végrehajtás koordinálásában vegyen részt.
A kormányhatározat a Magyar Közlöny 2012/29. (III. 12.) számában jelent meg.

1. A Nemzeti Lovas Program végrehajtása a köznevelésben, különös tekintettel annak feltételrendszerére

A magyar lovaskultúra hosszú múltra tekint vissza és rendszerváltást követően nem csupán a hagyományőrzők, a lovas ágazat részéről, hanem a kormánypolitikai oldalon is megfogalmazódott az a cél, hogy a hazai lovas élet végre a méltó helyére kerüljön, a nemzeti lovas hagyományokat átmentsük és megőrizzük a jövő nemzedéke számára. Az Európai Unióhoz való csatlakozást megelőző évben, 2003-ban Országgyűlési határozat született a Nemzeti Lovas Programot előkészítő eseti bizottság létrehozásáról [97/2003. (IX. 23.) OGY határozat]. A Bizottság feladata a hazai tenyésztés figyelemmel kísérése, a tartás és hasznosítás feltételrendszerének javítása volt. Ezen OGY határozat 3. és 4. pontja alapján a bizottsági tisztségviselők és a 26 tag megválasztása a Nemzeti Lovas Programot előkészítő eseti bizottság tisztségviselőinek és tagjainak megválasztásáról szóló 104/2003. (X. 10.) OGY határozatban történt meg [módosította a 116/2003. (X. 28.) OGY határozat]. A Magyar Köztársaság 2005. évi költségvetéséről szóló 2004. évi CXXXV. törvény szerint pedig a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium 2005. évi előirányzatába bekerült a Nemzeti Lovas Program támogatása. A Nemzeti Lovas Programot előkészítő eseti bizottság 2004. november 11-én terjesztette elő a Nemzeti Lovas Program előkészítéséről és szükséges kormányzati intézkedésekről szóló országgyűlési határozati javaslatát (H/12635).

Ily módon tehát valójában nem újszerű kezdeményezésről van szó, amikor arról beszélünk, hogy a „magyar lovas nemzet” múltat egy átfogó, szervezett program keretében át kell örökíteni. Az 1061/2012. (III. 12.) Korm. határozatban megfogalmazódott legfontosabb három kormányprogram-pont, amely érintheti a helyi önkormányzatokat, az alábbi:

1. A lovaságazat támogatási rendszerének felülvizsgálata;
2. A lovaságazat hatósági intézményrendszerének megerősítése és egységes informatikai rendszerének továbbfejlesztését szolgáló intézkedések lehetőségének megvizsgálása;
3. A nemzeti lovaskultúra és kapcsolódó történeti helyszíneinek megismertetése, oktatása megjelenhessen a köznevelés rendszerében.

A kormányhatározatban e feladatokra meghatározott határidő első körben 2012. június 1-je volt. A kormányprogram megvalósulása azonban egyáltalán nem mondható zökkenőmentesnek és a határidők betartása tekintetében sem állítható, hogy sikeres lett volna. Mint mindig, természetesen jelen kérdésben is a legkényesebb pont a finanszírozási háttér megteremtése volt.

A szóban forgó 1061/2012. (III. 12.) Korm. határozat szerint ugyanis biztosítani kell, hogy az új köznevelési rendszerben megjelenjen a nemzeti lovaskultúra oktatása. A nemzeti lovas stratégia kialakításáért és a végrehajtás koordinálásáért felelős miniszterelnöki megbízott által előterjesztett kormányhatározat módosítását 2013. március 27-én fogadta el a Kormány. A Kormány arról határozott, hogy biztosítja a szükséges forrást a 2013 szeptemberében induló nemzeti lovaskultúra oktatáshoz. Ennek eredményeként az általános iskolákban a mindennapos testnevelés keretében elkezdődhet a nemzeti lovaskultúra oktatása, választható tantárgyként, 3–4–5. osztályban, felmenő rendszerben.

A nemzeti köznevelésről szóló 2011. évi CXC. törvény (a továbbiakban: Nkt.) 2012. szeptember 1-jétől hatályos 27. § (11) bekezdése vezette be jogrendünkbe a mindennapos testnevelés fogalmát. Az eredeti elképzelés szerint az iskola a nappali rendszerű iskolai oktatásban azokban az osztályokban köteles megszervezni a mindennapos testnevelést, ahol közismereti oktatás is folyik. Ez a gyakorlatban a heti öt testnevelés óra megvalósulását jelenti amelyből legfeljebb heti két óra
– a kerettanterv testnevelés tantárgyra vonatkozó rendelkezéseiben meghatározott oktatásszervezési formákkal, műveltségterületi oktatással,
– iskolai sportkörben való sportolással,
– versenyszerűen sporttevékenységet folytató igazolt, egyesületi tagsággal rendelkező vagy amatőr sportolói sportszerződés alapján sportoló tanuló kérelme alapján a tanévre érvényes versenyengedélye és a sportszervezete által kiállított igazolás birtokában a sportszervezet keretei között szervezett edzéssel
váltható ki.

A törvény hatályba lépését követően ezen szakasz kétszer is módosult. A nemzeti köznevelésről szóló 2011. évi CXC. törvény módosításáról rendelkező 2013. évi LV. törvény 6. §-ával megállapított, jelenleg hatályos rendelkezés szerint az iskola a mindennapos testnevelést az alábbi feltételek megvalósulása mellett köteles megszervezni:

• azokban az osztályokban, ahol közismereti oktatás folyik és
• azokon a tanítási napokon, amelyeken közismereti vagy szakmai elméleti oktatás is folyik.

Mindezt legalább napi egy testnevelés óra keretében kell megvalósítani, amelyből legfeljebb heti két óra továbbra is kiváltható maradt az eredeti rendelkezések szerint.

Az egyes törvényeknek a gyermekek védelme érdekében történő módosításáról szóló 2013. évi CCXLV. törvény 41. §-a 2013. december 31-ei hatállyal iktatta be az Nkt.-be, hogy a fenti módon jelzett napi egy testnevelés óra kiváltható az egyesületben legalább heti két óra sporttevékenységet folytató tanuló kérelme alapján is, mégpedig a félévre érvényes, az egyesület által kiállított igazolással. Ennek törvényi feltétele azonban, hogy az egyesületben folytatott sporttevékenység ütközik a délután szervezett testnevelés órával.

Az Nkt. átmeneti és vegyes rendelkezései között nyert elhelyezést az a szabályozás, hogy a mindennapos testnevelést az iskolai nevelés-oktatás első, ötödik, kilencedik évfolyamán 2012. szeptember 1-jétől kezdődően felmenő rendszerben kell megszervezni. A többi évfolyamon a közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény szerinti mindennapos testmozgást kell kifutó rendszerben megszervezni.

A kerettantervek kiadásának és jóváhagyásának rendjéről szóló 51/2012. (XII. 21.) EMMI rendelet [módosította a köznevelés szabályozására vonatkozó egyes miniszteri rendeletek módosításáról rendelkező 34/2014. (IV. 29.) EMMI rendelet] szerint a mindennapos testnevelés két órájának kiváltása érdekében 3. és 4. évfolyamokon a „Nemzeti lovaskultúra kerettanterve 3–5. évfolyam számára” elnevezésű kerettanterv ismeretanyaga is oktatható.

A Természetes mozgásformák az alternatív és szabadidős mozgásrendszerekben elnevezésű tematikai egységben jelenik meg a lovaglás lehetősége. A tantervi követelmény, hogy a gyermekek ismerkedjenek meg az alternatív és szabadidős aktivitásokkal, technikai készletükkel, taktikai elemeikkel és szabályaikkal. A választás mértéke a helyi sajátosságok figyelembevételével (képesített szakember, felszereltség), a helyi tantervben rögzítetten történik. A tervekhez képest azonban a programot mégsem sikerült elindítani 2013 szeptemberében. Ugyan a kormányprogramtól függetlenül voltak már olyan iskolák az országban, ahol tanulnak lovagolni a gyerekek, a gyerekek óráit a szülők fizették, miközben az ún. Kincsem Programnak pont az lett volna a lényege, hogy az állam finanszírozza a költségeket. A szerencsésebb iskolákban az önkormányzat a gyermekek lovagoltatásáért havi meghatározott összeget fizetett a lovardának.

A program meghiúsulását azonban nem lehet csupán a költségvetési forrás hiányára fogni, sokkal inkább érdekesek azok a szakmai kérdések, amelyekre talán kevés hangsúly helyeződött akkor, amikor a nemzeti lovaskultúra oktatása a köznevelés rendszerében, mint igény megfogalmazódott a jogalkotói körökben.

Több korábbi cikkben fogalmazódott már meg szakmai körökben, hogy a jogszabályok sokszor azért végrehajthatatlanok, vagy marad el a végrehajtásuk, mert a jogszabályok előkészítése során nem fordítanak kellő figyelmet a hatásvizsgálatra, a civil szervezetekkel és a szakmai szervezetekkel, az adott jogalkotási tárgykörben illetékes további tárcákkal való egyeztetésre, a jogszabályok közötti koherencia megteremtésére. Jelen kérdésben is sokkal nagyobb probléma az, hogy a megfelelő jogalkotói háttérmunka és a szakmai feltételek nem voltak igazából adottak a határidőben történő teljesítéshez.

Mint ahogyan a mindennapos testnevelés gyakorlati megoldása is több köznevelési intézményben igen nagy nehézséget okozott, mert sem a személyi, sem a tárgyi feltételek nem voltak megfelelőek a megvalósításhoz, így történt ez a nemzeti lovaskultúra oktatás elméletének a gyakorlatba való átépítésénél is. Mindaddig ugyanis, amíg a szakmai és tárgyi feltételek nem adottak egy jónak tűnő kormányelképzelés megvalósításához, igen aggályos azt jogszabályi kötelezettségként előírni. Olyan ez, mint a homokra épült vár esete, vagy mondhatnánk úgyis, hogy alapok nélkül építkezni. Maradva a hasonlatnál, ahhoz ugyanis, hogy egy ház biztonsággal és határidőre felépüljön, két dologra van szükség: megfelelő alapra és pénzre. Bármelyik kettő híjával van, a ház nem épül fel időben, vagy idő előtt összedől és csak bosszúságot, idegeskedést okoz mindenkinek. Így van ez a jogalkotással is. Egy szakmailag átgondolatlan, mi több, szakmai egyeztetést nélkülöző jogalkotási folyamat végrehajthatatlan jogszabályt eredményez, ami a végrehajtási kényszerben lévő jogalkalmazók számára igencsak megadja a feladatot.

Jobb esetben ilyenkor a jogalkalmazói visszajelzésekhez igazodik a jogalkotási folyamat és a gyakorlatnak megfelelően módosítják a jogszabályt vagy éppen a végrehajtási határidőt egy későbbi időre halasztják. Így például a nemzeti köznevelésről szóló 2011. évi CXC. törvény módosításáról rendelkező 2013. évi LV. törvény 2013. december 31-ei hatállyal iktatta be az Nkt.-be, hogy amennyiben az iskola megfelelő végzettségű és szakképzettségű pedagógussal nem tudja megszervezni a mindennapos testnevelést, akkor a testnevelés tantárgy tanítására határozott időre, legfeljebb a 2019/2020. tanév kezdetéig alkalmazható, aki testnevelő-edzői szakképzettséggel vagy felsőfokú végzettséggel és sportoktatói vagy sportedzői szakképesítéssel rendelkezik. Ez mindenképpen egy kompromisszumos megoldás, amely azért felveti a kérdést, hogy vajon meggyőződött-e kellően a jogalkotó a mindennapos testnevelés bevezetése előtt arról, hogy annak feltételei a magyar oktatás rendszerében adottak-e.

Ugyanígy tehetjük fel joggal kérdésként azt, hogy vajon a nemzeti lovaskultúra oktatásának bevezetéséhez – amely a fenti okok miatt így 2014 szeptemberére tolódott – adottak-e a hazai feltételek. Aki egy kicsit is jártas a lovas világban, annak számára a kérdés egyszerűen megválaszolható. A magyar lovas piac helyzete sokkal bonyolultabb annál, hogy olyan egyszerűen applikálható lenne a nemzeti lovaskultúra oktatása a nemzeti köznevelés rendszerébe, ahogyan az megfogalmazódott a kormányhatározatban.

Nyilvánvaló, hogy a nemzeti stratégiának volt köszönhető, hogy a lovas szolgáltató tevékenységről szóló 14/2008. (XII. 20.) ÖM rendelet (a továbbiakban: Lszr.) előírásai 2013. szeptember 1-jétől oly mértékben szigorodtak, amelyek sok lovarda további működését lehetetlenné tették, illetve gazdaságilag megnehezítették. Jóllehet a jogalkotó a végrehajtásra több határidőt/türelmi időt [Lszr. 14. § (2) bekezdés, (4)–(5) bekezdés] és könnyítő feltételeket [Lszr. 14. § (3) bekezdés] is előírt, az esetek többségében a gyakorlatban ez nem adott megoldást.

Természetesen érthető, hogy amennyiben az állam egy adott feladatot finanszíroz, akkor elvárásai is vannak a tekintetben, hogy a finanszírozott feladatot megfelelő minőségben, megfelelő tárgyi és személyi feltételek mellett lássák el. Az Lszr.-t mósdosító 31/2013. (VIII. 9.) NGM rendelet számos új rendelkezése a szakmai körökben lobbit indított el a jogalkotó felé, amelynek következtében a 22/2014. (VI. 27.) NGM rendelet ugyan enyhített a korábbi szabályokon, de még mindig nehézséget okoz annak teljesítése a magyar viszonylatokban.

A magyar lóállomány, a lótartási körülmények és lovas szolgáltatás nyújtása ma még közel sem áll azon a szinten, ami tökéletesen és országos lefedettséggel teljesíteni tudná a jogszabályi feltételeket. Különösen igaz ez a lovasterápiára és a fogyatékos személynek nyújtott lovas szolgáltatásra.

Summa summarum, amennyiben a mindennapos testnevelésben és a nemzeti lovaskultúra oktatása keretében a gyermekek lovagoltatása hosszú távú célként szerepel, akkor annak nem csupán költségvetési forrási és jogszabályi, hanem tárgyi és személyi feltételeit is meg kell teremteni. A másik gondolatébresztő, plátói kérdés pedig az, hogy vajon a mindennapos testnevelésen belül megoldott ún. iskolai lovaglás mennyiben alkalmas arra, hogy a lovaglás igazi lényegét átadja a gyermekeknek. A lovaglás lényege ugyanis véleményem szerint nem egy tantárgyi követelmény teljesítése kell hogy legyen, hanem a ló és lovas közötti valódi kapcsolat kialakulása, az együttmozgás közös öröme, amely iskolai és kötött időkeretek között szinte lehetetlen. A lovaglás igazi hatásai (felelősség, szabálytudat, önbizalom és önkifejezés megjelenése, kötődés stb.) fognak elveszni és feledésbe merülni, ha az ily módon szervezett iskolai lovaglásnak köszönhetően a kisebb, hagyományos lovardák – lovasaik elmaradása miatt – bezárásra kényszerülnek.

2. Jegyzői feladatok és tennivalók a lovas szolgáltató tevékenység tekintetében

A már hivatkozott Lszr. állapítja meg a lovas szolgáltató tevékenység bejelentésének, az ilyen szolgáltatási tevékenységet folytató vállalkozások nyilvántartásának részletes szabályait, továbbá az e tevékenységek folytatásának részletes követelményeit, és a lovas szolgáltató tevékenység ellenőrzésének részletes szabályait. Kezdetektől fogva szerepel a jogszabályban, hogy amennyiben a hatósági ellenőrzés során a jogszabályban meghatározott valamely körülmény fennállását állapítják meg, a szolgáltatónak a hatósági nyilvántartásból való törlését kezdeményezheti a jegyző. A szolgáltató nyilvántartásba vételére vonatkozó, illetőleg az azt módosító határozatát, továbbá a szolgáltatót a nyilvántartásból törlő határozatát a Magyar Kereskedelmi Engedélyezési Hivatal (a továbbiakban: Hivatal) köteles a jegyzőnek megküldeni.

Az Lszr. 2. § (1) bekezdése szerint a szolgáltatónak bejelentést kell tennie a Hivatal felé, amely – a szolgáltatási tevékenység megkezdésének és folytatásának általános szabályairól szóló 2009. évi LXXVI. meghatározott adatokon túl – tartalmazza a lovas szolgáltató tevékenység folytatásának legfontosabb adatait. A Hivatal a bejelentett lovas szolgáltatókról nyilvántartást vezet és a nyilvántartást a honlapján közzéteszi.

A jegyző további kompetenciája, hogy amennyiben a szolgáltató a lovas szolgáltató tevékenységét az állat-egészségügyi és állatjóléti feltételekre vonatkozó jogszabályok, valamint a lovas szolgáltatásra vonatkozó biztonsági előírások megsértésével folytatja, köteles felszólítani a jogsértő állapot megszüntetésére. Amennyiben a jegyző felszólítására sem hagy fel a jogsértéssel a szolgáltató, úgy a Hivatal határozatával megtiltja az adott lovas szolgáltató tevékenység folytatását és törli a nyilvántartásból. Ugyanúgy nyilvántartásból való törlésre okot adó körülmény az, ha ugyanazon szolgáltató esetében az állat-egészségügyi, illetve az állatjóléti feltételekre vonatkozó jogszabályok megsértését a jegyző egy éven belül ismételten megállapította.

A jegyző intézkedési jogosultságát meghatározó további jogszabály az állatvédelmi hatóság kijelöléséről szóló 334/2006. (XII. 23.) Korm. rendelet, amelyben a Kormány az állatok védelméről és kíméletéről szóló 1998. évi XXVIII. törvény több szakasza tekintetében is állatvédelmi hatóságként jelölte ki a jegyzőt (illetve járási hivatalt). Az állatok védelmével, valamint az állatok nyilvántartásával kapcsolatos egyes feladat- és hatásköreiről szóló 245/1998. (XII. 31.) Korm. rendelet 3. §-a alapján a jegyző (illetve a járási hivatal) köteles haladéktalanul eljárni vagy a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező hatóság intézkedését kezdeményezni, amennyiben az alábbi törvényi rendelkezések megsértését észleli, illetve ezek megsértése miatt hozzá bejelentés érkezik:

• az állatnak indokolatlan vagy elkerülhető fájdalmat, szenvedést vagy sérülést okozó, az állatot károsító valamely tevékenység,
• az állat fizikai, pszichikai állapotának olyan megterhelése, küzdelemre késztetése egy másik állattal vagy emberrel, amely sérülést vagy halált okozhat,
• állatviadal szervezése, tartása, továbbá az állatviadalra fogadás szervezése, az állatviadalon való közreműködés, részvétel, fogadáskötés,
• az állat elűzése, elhagyása vagy kitétele.

A jegyző (illetve járási hivatal) az állatvédelmi és az állattartási szabályok megsértése esetén meghatározott cselekmény végzésére, tűrésére vagy abbahagyására kötelezheti az állattartót az állatok védelme érdekében. Ezen túlmenően akár az állattartást korlátozhatja is vagy megtilthatja.

A lótartás vonatkozásában fontos megemlíteni még egy bejelentési kötelezettséget, ami nem keverendő a lovas szolgáltató tevékenység vonatkozásában említett bejelentéssel. Beszélni róla mégis azért fontos, mert ennek elmaradása is jogkövetkezményeket von maga után. A tartási helyek, a tenyészetek és az ezekkel kapcsolatos egyes adatok országos nyilvántartási rendszeréről szóló 119/2007. (X. 18.) FVM rendeletet 2013. október 10-ei hatállyal módosító, az egyes állatjelölési és -nyilvántartási tárgyú rendeletek módosításáról rendelkező 88/2013. (X. 2.) VM rendelet értelmében bejelentés köteles lett minden egyes lótartás. Míg 2013. október 10-e előtt csak azokat a lóféle állatokat tartó árutermelő/kereskedő tenyészeteket kellett bejelenteni, amelyben legalább harminc lóféle állatot tartanak, addig a jelenleg hatályos rendelkezések értelmében minden olyan tartási helyet, illetve tenyészetet, ahol legalább egy lóféle állatot tartanak. A bejelentési kötelezettség tehát akkor is él, ha csak egyetlen lovat, pónit, szamarat vagy öszvért tartanak.

Az állattartónak a Nemzeti Élelmiszer-lánc-biztonsági Hivatal (a továbbiakban: NÉBIH) által rendszeresített formanyomtatványon, írásban benyújtott kérelemben kell bejelenti az Országos Adatbázishoz új tenyészetét és tartási helyeit, valamint a tenyészet vagy a tartási hely bármely adatában bekövetkezett változást annak megtörténtét követő 14 napon belül. Az Országos Adatbázis létrehozásával, fenntartásával és fejlesztésével kapcsolatos feladatokat a jogszabály értelmében a NÉBIH látja el. A szarvasmarhák, a sertések, a juhok és a kecskék Egységes Nyilvántartási és Azonosítási Rendszerein (ENAR: www.enar.hu) belül található a tartási helyek, a tenyészetek és az ezekkel kapcsolatos egyes adatok országos nyilvántartását végző Tenyészet Információs Rendszer (a továbbiakban: TIR), amely a fentieken túl további állatokat, így a lóféléket is nyilván tartja. A lótartóknak érdemes ellátogatni a honlapra, mert 2014. május 26-ától új útmutatók és bizonylatok vannak.

Az állatok védelméről és kíméletéről szóló 1998. évi XXVIII. törvény, valamint az állatvédelmi bírságról szóló 244/1998. (XII. 31.) Korm. rendelet értelmében a jogszabályban foglalt kötelezettségek nem teljesítése esetén az állatvédelmi hatóság állatvédelmi bírságot szab ki. A bírság alapösszege tizenötezer forint. A bírság mértékének megállapításához a bírság alapösszegét – a jogsértés körülményeitől függően – a 244/1998. (XII. 31.) Korm. rendelet 1–4. melléklete szerinti szorzókkal meg kell szorozni. Így például a rendelet 3. számú melléklete szerinti következő mulasztások esetén az alábbi szorzókat kell alkalmazni:

Fentiekből is látható tehát, hogy valójában a jegyző, mint elsőfokú állatvédelmi hatóság széles körű kompetenciával rendelkezik az állattartás ellenőrzése és a lovas szolgáltató tevékenység vonatkozásában is. Ily módon pedig a Nemzeti Lovas Programban megfogalmazódott lovaságazat hatósági intézményrendszerének megerősítése tekintetében is kulcsszerepet tölthet majd be a jövőben.

Összegezés helyett, előretekintési irányok

A kérdés e vonatkozásban is csupán az, hogy vajon mi a valós jogalkotói cél és az milyen érdekek, értékek mentén halad? Véleményem szerint e tárgykörben még inkább fontos a kiterjedt szakmai egyeztetés, a program végrehajtásának folyamatos monitorozása, a rendszeres feed-back, hiszen az egyes stratégiai döntések jóllehet nemes célt szolgálnak, ugyanakkor a megvalósításuk során súlyosan érintik a már kiépült és hosszú múltra visszatekintő lovaskultúrát, hagyományt. Fontosnak tartom ezért a realizálásnál, hogy ha már jogi szabályozásról van szó, akkor a szolgáltatásokhoz való hozzáférés tekintetében az esélyegyenlőség maradéktalanul teljesüljön, legyen szó akár az iskolai lovagoltatásról, akár a lovas szolgáltatók elé fektetett követelményekről.