A nemzeti közigazgatás fejlesztésének fő irányai a 2010-11-es soros magyar EU-elnökséghez kapcsolódó előretekintés tükrében

Kihívások-lehetőségek és távlatok a nemzeti közigazgatás továbbfejlesztése tükrében

Az ezredforduló globális folyamatai azt bizonyítják, hogy a versenyképesség egyre összetettebb követelménnyé válik, s ma már nem lehet kizárólag a versenypolitika, illetve a nemzetgazdaság keretein belül kezelni. A komplex versenyképesség legfontosabb tényezői között egyre hangsúlyosabb szerepet kap a közigazgatási infrastruktúra minősége. Ennek fejlesztése fontos előfeltétele az ország versenyképességének elsősorban abból a szempontból, hogy az ország mennyire lesz képes a tőke „befogadására”, a pénzügyi eszközök hasznosulásának elősegítésére. E kihívás jelentőségét tovább növeli az előttünk álló rendkívül ígéretes 2007-13. közötti Európai Uniós költségvetés időszaka, amelytől többek között az Európai Unió által társfinanszírozott fejlesztési programok eredményes megvalósítását várjuk. A közigazgatási és közszolgálati reformnak ezért elsősorban arra kell irányulnia, hogy a magyar közigazgatás a hagyományos nemzeti költségvetési újraelosztó szerepköréből egy EU-konform gazdaságösztönző szerepre váltson. Az új állami szerep más típusú intézményi struktúrát, készséget, s ennek megfelelően másfajta köztisztviselői képességeket követel meg. A közelmúltban megindított államreform lépéssorozatának ezt a szerepváltást kell szolgálnia. A közigazgatási-közszolgálat reformnak kormányzati ciklusokon átívelő folyamatnak kell lennie, s meg kell határozni a távlati, stratégiai célkitűzéseket.
Az előttünk álló államreform igényű kormányzati intézkedések főbb elemeit az alábbiak szerint kell, hogy képezzék:
– regionális és decentralizációs reform végrehajtása, az önkormányzati rendszer továbbfejlesztő megújítása;
– a közigazgatási szolgáltatások átláthatóvá tétele, s a hozzáférésében az egyenlő esélyek biztosítása;
– integrációs szervezetfejlesztési programok megvalósítása a központi és a területi közigazgatásban, s az ehhez kapcsolódó differenciált feladattelepítés érvényesítése;
– a stratégiai és teljesítmény menedzsment adaptív alkalmazása a központi közigazgatásban, amely kisugárzó jelentőségű a területi közigazgatás irányába;
– a közszolgálati rendszer teljesítményközpontú megújítása, amelyet a jelenleginél rugalmasabb szabályozás és megoldások jellemeznek.

Magyar elnökség az Európai Unióban az előretekintés és felkészülés jegyében
1. Az európai uniós tagságból fakadó kormányzati személyzeti politika egyes kérdéseiről és feladatairól szóló 2005/2006. (I. 18.) Korm. határozat kijelölte a 2010-2011-es spanyol-belga-magyar soros EU elnökségre felkészülés szervezési és humánpolitikai (személyügyi) feladatait. A határozat alapján el kell készíteni a soros elnökségre felkészülés kormányzati tervét.
2. A soros EU elnökség sikeres ellátása nem csak arról szól, hogy Magyarország képesnek bizonyul az elnökségi feladatok eredményes teljesítésére, hanem arról is, hogy a magyar közigazgatás rendelkezik azzal a teljesítőképességgel, amely ténylegesen is befejezetté teszi integrációjának folyamatát a közös európai keretek között. A soros EU elnökség eredményes betöltését követően joggal mondhatjuk, hogy a magyar közigazgatás nemcsak részese, hanem aktív formálója is az Európai Közigazgatási Térnek.
3. Ehhez azonban jól megtervezett, megfelelően előkészített, összkormányzati szinten koordinált felkészülésre van szükség, amelynek eredményessége elsősorban attól függ, hogy sikerül-e a felkészülést összkormányzati üggyé „emelni”, s a közigazgatás korszerűsítéséhez, teljesítőképességének növeléséhez hajtómotorként felhasználni. A felkészülés legyen kényszerítő erő, amely elősegíti a közigazgatáson belül elkerülhetetlen változásokat. Hatását nemcsak annak a néhányszáz embernek kell érzékelnie, akik közvetlenül részt fognak venni az elnökségi feladatok ellátásában, hanem azoknak is, akik a minisztériumokat, hivatalokat, önkormányzatokat napi szinten működtetik. A felkészülés bizonyára jelentős terhet, és felelősséget fog róni a kormányzatra, mégis erre nem elsősorban mintegy teljesítendő kötelezettségre kell tekinteni, hanem mintegy lehetőségre, amely jelentős esélyt ad az elkerülhetetlen szervezeti és működési megújulásra. Nagyon fontos, hogy a közigazgatás minden szereplője lehetőséget kapjon e nagyformátumú program alakító és rendszert formáló végrehajtásában. Sikeres programról csak akkor beszélhetünk, ha a végrehajtásba helyi-területi igazgatási partnereinket is bevonjuk.
4. A felkészülést nem a nulláról kell kezdeni. Néhány évvel ezelőtt széles körű kutatási program indult a magyar közigazgatás teljesítőképességének felmérésére, akkor még az EU csatlakozás szemszögéből. A kutatás célja egyrészt annak feltárása volt, hogy a magyar közigazgatás szervezete, szabályozottsága, működése mennyire felel meg az uniós csatlakozásból eredő követelményeknek, másrészt azoknak a javaslatoknak a megfogalmazása, amelyek végrehajtása segíti az uniós követelményeknek való megfelelést, illetve a tagállamként való működéssel összefüggő teljesítőképesség javítását.
A kutatási program területei
a) a központi közigazgatás és döntéshozatal teljesítőképessége az EU csatlakozás tükrében
b) az önkormányzati közigazgatás főbb jellemzői az EU csatlakozás tükrében
c) a közpénzekkel kapcsolatos hatékonyság
d) a magyar közigazgatás személyi állományának teljesítőképessége.
A kutatás megállapításai, javaslatai megfelelő alapot képezhetnek ahhoz, hogy a soros elnökségre felkészülés kormányzati terve elkészüljön, és eredményesen megvalósuljon.
5. Külön meg kell említeni a felkészülés személyügyi, humánpolitikai vonatkozásait is. Négy irányt célszerű kijelölni:
a) a központi közigazgatásban dolgozó köztisztviselők EU-orientált gyakorlati nézőpontú továbbképzése;
b) a köztisztviselői előmeneteli vizsgarendszer továbbfejlesztése a versenyvizsga rendszernek meghonosítása;
c) a köztisztviselők európai uniós képzéseinek pragmatikai fejlesztése;
d) az európai uniós döntéshozatalban, a magyar álláspont kialakításában résztvevő, illetve a Kormányt képviselő köztisztviselők és felsővezetők célirányos képzése.
A személyügyi, humánpolitikai feladatok szükségszerűen kapcsolódnak már folyamatban lévő, szintén a személyi állomány teljesítőképességének növelését célzó más projektekhez (kultúraváltás, Kormányzati Személyügyi Központ, kiválasztási rendszer, teljesítményértékelés). Az eredményesség feltétele, hogy a projektek hatásukat egymást erősítve fejtsék ki (szinergia hatás).
A fenti kihívások méltó program keretét képezhetik a nemzeti közigazgatás személyi állománya megújításának, európai léptékű továbbfejlesztésének.