A működés alapvető feltétele az állam által rendelkezésre bocsátott és az önkormányzat által meghatározott forrás összege, deklarált vagy szabadon felhasználható, mozgásteret biztosító kerete, tartalma, reális mennyisége, valós értéke. A helyi adóztatás bármely formája szorosan köthető a makro- és mikroszintű gazdasági képesség összefonódásához, harmonizációjához, konvergál, korrelál és differenciáltan jelenik meg a jogalkotás és jogalkalmazás rendszerében. Korlátozott pénzügyi önállóságot biztosít.

Az önkormányzatok megjelenése óta felmerült, az utóbbi néhány esztendőben felerősödött kérdés, hogy megfelelnek-e az adóztatási feladatok elvégzésére létrehozott különböző szakigazgatási szervek a törvények és rendeletek kötöttségeinek? A helyi önkormányzatok magas száma, elaprózottsága, mérethasonlósága, méretazonossága, az ott élők jövedelmi és vagyoni viszonyai maradéktalanul biztosítják-e a helyi adók bevezetésének célját, a működés alapfeltételeit? A törvényeken belüli önkormányzati mozgáslehetőségek (mentesség, kedvezmény, támogatás stb.) a helyi rendeletalkotás pénzügyi és politikai lehetőségeinek összhangját biztosítandó, meg kell felelniük a lakossági követelményeknek és elvárásoknak. Mindezeket figyelembe véve kezdettől fogva és jelen időben (2016) rendkívül nehéz a törvényi és helyi követelmények szinkronját megteremteni, illetve fenntartani, jó színvonalú adóapparátust működtetni, a vállalkozói, lakossági fizetési szándékot befolyásolni, a fizetési képességet és készséget összhangba hozni. A különböző publikációk (konferenciák, előadások, cikkek, nyilatkozatok) elismerik az önkormányzati adóhatóságok törekvéseit, megállapítják, hogy az összes feltételnek a nagyvárosi, városi, középszintű önkormányzatok megfelelnek, problémák a kisebb településeken jelentkeznek. A helyi adóztatási rendszert pedig a bevételorientáció igénye miatt ott is működtetni kell. Az önkormányzati adóztatási hatáskör és szerkezet ügyében kialakult koncepciók alapján nem a központi adóhatósággal történő esetleges integráció (ilyen hibás törekvés már volt), inkább a hatáskör bővítése (központi adók adóbehajtási feladatainak végzése stb.) tenné erősebbé a decentralizáció előnyeiből következő saját erőforrások, bevételek növelésének potenciálját.

Az előbbiek alapján növekvő források elősegítik a helyi gazdaságfejlesztést, területfejlesztést, eredményes működés esetén versenypozíciót teremthet a települések között, pozitív diszkrimináció esetén központi többletforrást élvezhet. Fontos feltétel, hogy a politikai és jogalkotói, érdek-képviseleti akarat találkozzon az önkormányzati finanszírozás biztonságának megtartásával, megerősítésével, továbbá a decentralizálás ne a középszintű (járás), hanem a széles körű települési szint felé mozduljon el, kivéve az állam által átvett egészségügyi, oktatási, egyes szociális stb. feladatokat.

Az évek óta folyamatosan változó szabályozási rendszer működésének legfontosabb elemei között változatlanul a korrekt rendeletalkotást, jó színvonalú eszköz- és módszerrendszert, az adóztatási szolgáltatási színvonal folyamatos javítását kell kiemelni. A feladatorientált társulási lehetőség, az említett alapszempontok betartásával a bevételek növelése érdekében jelentős tartalékot mutat, kihasználása alaposan indokolt. Ezek a gondolatok elméleti megalapozást esetleg elősegítő, az eddigi megvalósulás elemeire építenek, a tapasztalatokból levont gyakorlat érdemi részét felhasználva a következő időszak programját kívánják elősegíteni. A legkiemelkedőbb szándékok sem valósulhatnak meg a gazdasági potenciál kedvezőtlen feltételei mellett, feltételezik a piaci viszonyokhoz igazodó, következetes, hosszabb időszakra tervezhető olyan feltétel és szabályozási, így adószabályozási rendszer alakulását, amelyben a központi és helyi adófajták elismerik egymást, kiegészítik egymást, igazodnak a gazdasági fejlődés, változás paramétereihez.

Az önkormányzatok kb. 90%-a vezette be a helyi adók valamely formáját, jelentős részük a törvényben biztosított keretek között a kettős adózás kizárásával csaknem minden adófajtát saját rendszerébe építette. Ezekből származó bevételek részaránya és az önkormányzat költségvetéséhez való viszonyítás után évenként változó mutatókat eredményez, akár 0-tól 40%-ig terjedő intervallumban mozog. Reprezentatív szerepet tölt be az iparűzési adó, amely a teljes helyi adóbevétel 85–90%-át biztosítja, települési helyenként változó nagyságrendben. Kiemelkedő szerepéből következik, hogy hasonló figyelmet kapott és kap jelenleg is a politikai érdeklődés palettáján, az évenkénti törvény módosítása nem a szabályozási, hanem a bevételi funkcióját erősíti.

Magyarországon 2013-ig 3154 önkormányzat vezetett be valamilyen helyi adót. Ebből 458 önkormányzat területén nem terheli adókötelezettség az ingatlanokat (14,53%), 394 önkormányzat (12,5%) nem vezette be az iparűzési adót. Az állami és helyi adózási rendszer gyakran változik, de hiányzik a jogi koordináció a jogalkotó és jogalkalmazó között. Ennek következménye a gyakorlati problémák ismeretének hiánya a jogalkotó oldaláról, az esetenkénti előadások, konferenciák a teljes mélységű ismeretek megszerzésére nem alkalmasak.

A helyi adóhatóságok feladataik döntő részét az adóigazgatási eljárás keretében látják el, az adózók javára, illetve terhére jogokat, kötelezettségeket állapítanak meg. Mindez kiterjed az ellenőrzési, hatósági és végrehajtási eljárások területére. Fontos megjegyezni, hogy az eljárások tartalmukban különböznek és egymástól elhatároltak, ezért önálló eljárásként kell ezeket kezelni. Az eljárások az esetek többségében összefüggnek egymással, az adóigazgatás logikai rendszerében egymásra épülnek, illetve egymásból következnek. Az eljárás kezdődhet hivatalból, ügyfél (adóalany) által történt bejelentkezéssel, végződhet megszűnéssel, engedély megvonásával stb., végigkíséri a természetes vagy jogi személy általa meghatározott életszakaszát, illetve külső tényezők által befolyásolt életszakasz megszűnését (elhalálozás, vállalkozási csőd, negatív piaci tényezők stb.). Mindezek működését számos törvény, rendeletek halmaza fogalmazza meg, intézmények a közzététel felelősségével jelenítenek meg, az érintettek száma milliós nagyságrendű (adóalany), a végrehajtásban résztvevő hatósági jogkörrel rendelkező szervezetek (önkormányzati adóhatóság) hordozzák magukon a végrehajtás felelősségét. Az előzőekben említett számok mellé kell tenni a helyi adóztatásban dolgozók létszámát is, amely szerint önkormányzatonként legalább egy fő munkavállalót figyelembe véve is több, mint 3000 főnek kell az előbbiekben említett nagy mennyiségű munkát elvégezni. A főváros, nagyobb városok és megyei jogú városok stb. létszáma erősíti azt a szándékot, amely az önkormányzati adóapparátus létszámának emelése és a növekvő adóbevétel összefüggése mellett érvelve kívánja a saját bevételi forrás növelését megcélozni.

Az egyik fontos alapfeladat az elvárható és tényleges adóbevétel közötti különbség csökkentése, amelynek eszköze az adóellenőrzés. Vizsgálni, elemezni kell, milyen adózói magatartások vezetnek a különbség alakulásához, a szabályozás és a piaci hatások kényszerű összhangja megjelent-e az adóalany nyilvántartási rendjében, az adókötelezettség és adófizetési készség, képesség párhuzama tükrözi-e a kötelmek ismeretét. Ha az adózó azért nem tesz eleget adófizetési kötelezettségének, mert nem ismeri a vonatkozó jogszabályokat, az adóhatóságnak preventív módon segítséget kell nyújtani. A jogkövetésre nyitott adózók esetében, indokolt mérlegelés alapján kirótt szankció célja, hogy a késedelmes befizetésekből és az infláció hatásából adódó esetleges különbségeket korrigálja. A preventív segítség elmaradása esetén a szankció nagysága már elérheti azt a mértéket, amely megingatja a hibázó cég működőképességét, így az adóhatóság bevételkiesése is vélelmezhető. Szándékos adókikerülő magatartás esetén a hatósági eszközök célzott és következetes alkalmazásával a jogkövetés kikényszerítése indokolt. Az egyenlő közteherviselés megvalósulása, a be nem fizetett adó utólagos megállapítása, pótlólagos beszedése a hazai és európai uniós érdekek érvényesítése szempontjából nélkülözhetetlen. Az adóellenőrzési munka eredményét nem feltétlen az elvégzett vizsgálatok számosságában, hanem azok minőségi jellemzőiben, így szakszerűség, törvényesség, kivételes módszer, változatlanul történő jogerőre emelkedés minőségében lehet érdemben mérni.

Az ellenőrzés fontos eszközei között a társhatóságokkal történő együttműködés kiemelendő, amelynek segítségével ész-szerű munkamegosztás alakítható ki a funkcionális szervekkel. Itt említhető meg például az önkormányzaton belüli építési hatóság építmény- és telekadó ügyben, a NAV általános forgalmi adó, de egyéb adó ügyekben is, a kereskedelmi és fogyasztói érdekvédelmi feladatokat ellátó szervek iparűzési adó ügyben is. Nem lényegtelen megemlíteni a külföldi telephelyek okán az ellenőrzés határokon túli kiterjesztésének szándékát is, amely jelen szabályozott körülmények között a NAV keretében érhető el. Kizárólag annál az önkormányzatnál működik jól az adóellenőrzés, ahol a revizorokat más adóterületi munkatársai segítik a bevallások átvételétől, feldolgozásától kezdve a folyószámlák pontosságával, naprakészségével, közgazdasági elemzések készítésével, mindezek alapján az ellenőrzésre alkalmas adóalanyok kiválasztásában is közreműködnek. A hatósági jelenlétet oda kell összpontosítani, ahol a szándékos visszaélések tetten érhetőek és a vizsgálatok tényleges speciális és generális prevenciós erővel bírnak. Az adóhatóság a célszerűség és gazdaságosság szempontjait érvényre juttatva használja fel erőforrásait. Az ellenőrzési irányokat úgy határozza meg, hogy az ellenőrizhetőség tudata az adózókat az önkéntes jogkövetésre ösztönözze, az adóhatóság és adóalanyok érdekeit egyaránt szolgálja.

Az önkormányzatok adóellenőrzési témakörében megfogalmazottak hangsúlyt érdemelnek annak okán, hogy a területi önkormányzatok kapacitása, lehetőségei, mozgáskörlete nincs összhangban a törvényekben és az önkormányzati rendeletekben megjelent követelményekkel, illetve jelen szakmai tevékenység iránti módszertani elvárás általános és részletes szempontjai intézményesen nem, csak néhány városban váltak ismertté. A továbbiakban ennek hiányát igyekszik jelen cikket követő további anyagok, szakmaorientált, jogerőre emelkedett példákkal színesített, általános és speciális eseteket taglaló ügyekkel pótolni.