Az évente, 2006-ban immár hatodszor megrendezett történelmi emlékülésére a Szent György Lovagrend Egri Priorátusa a Magyar Szent Korona 1809. évi Egerbe menekítésének elfeledett, a közvélemény által alig ismert körülményeit tűzte napirendre. Dr. Pap József történész, főiskolai docens és Fodor László régész, muzeológus, kutatásaik során a menekítés előzményeit és történetét részleteiben is feltárták, előadásaikban az ülés résztvevőivel megismertették.

Magyarország, a Habsburg Birodalom részeként az 1700-as évek végétől folyamatosan háborúk fenyegetettségével terhelten lépett a 19. századba. Az 1792-től kezdődött koalíciós háborúk közben már színre lépett Napóleon és seregei már 1805-ben a magyar határt is átlépték, miközben Bécset is elfoglalták. A magyar országgyűlés 1805. október 17-én elkésve megszavazta az insurrectiót, a nemesi felkelést. A háborús készülődés Heves vármegyét is elérte. Riadóláncot állítottak fel Eger és Buda között a nádori utasítások gyors továbbítására, a hajdúk létszámát felemelték, a nemesi felkelés és a hadsereg keretében lovas és gyalogos egységeket állítottak ki. Mire a tisztikart is megszervezték már a békét is megkötötték. Közben a császári család elhagyta Bécset, a Szent Korona pedig Budát és 1806 márciusáig Munkács vára őrizte a koronázási ékszerekkel együtt.
Az újabb háború nem sokat váratott magára. Az osztrák vezetés alábecsülte a franciák erejét és az ötödik koalíció létrehozásával végzetes lépést tett az új háború felé, miután Napóleon és I: Sándor cár 1807. július 7-én Tilsitben gyakorlatilag felosztotta Európát. Magyarország két országgyűlésen vállalta óriási költséggel előbb 12 ezer, majd további 20 ezer katona kiállítását, az államkincstár feltöltését és az insurrectió hadkészültségének fokozását.
A császárság 1809. április 9-én hadat üzent Franciaországnak. Az osztrák offenzívák Tirolban és a Varsó Nagyhercegség területén megindultak, de a villámgyors ellentámadás után május 13-án Napóleon ismét a Burgba költözhetett. Innen szólította meg a magyarokat híres kiáltványában.
Még az 1809-es háború előkészületei során március 22-én Egerbe érkezett Károly Albert esztergomi érsek, hogy Heves és Külső Szolnok vármegyéktől újabb hadierők kiállítását elérje. Ezek az erők részt is vettek a júniusi győri csatában, ahol a franciák a nemesi felkelőket megfutamították.
Ferenc császár harmadik felesége, Mária Ludovika május 4-én hagyta el Bécset. Budát sem érezte elég biztonságosnak a császári család számára, így elfogadta báró Fischer István egri érsek ajánlatát és eldöntötte, hogy ideiglenesen Egerbe költöznek. A család 1809. június 16-án érkezett Egerbe. Mária Ludovika mellett Ferdinánd trónörökös (később V. Ferdinánd magyar király 1836-1848), Mária Lujza és Leopoldina főhercegnők, Károly Ambrus hercegprímás, Rudolf főherceg, a kiskorú császári gyermekek, Mária Klementina, Karolina, Ferenc Károly és több udvari személyiség. Az udvari személyiségek és a család különböző időpontokban, a tragikus wagrami csatavesztés után (július 5-6.), távoztak Egerből.
A Szent Korona – a császári család után – 1809. június 17-én Gyöngyösről érkezett Egerbe. A székesegyház Hatvani Kapu felőli tornyában levő főegyházmegyei levéltárban helyezték el a 13 pecséttel lezárt hatalmas ládát, melyben a Szent Korona a klenódiumokkal együtt helyet kapott. Báró Splényi József és Almássy Pál koronaőrök kísérték a szállítmányt. Ma már hiteles adatok szerint a következő napon, június 18-án a ládát a vármegyeházára szállították át. (Splényi koronaőr 1809. november 19-i jelentése).
A Szent Korona egri tartózkodásának részletei hosszú ideje vitatottak. Szép számmal vannak források, melyekben az akkori székesegyház déli tornyából a megyeházára szállítás időpontjának, okainak és körülményeinek leírásai eltérőek. Bizonyos, hogy a koronaőrök a székesegyház déli tornyában a „leveles tár” helységét nem találták biztonságosnak, annak ellenére, hogy bizonyára előre elhatározott volt a templomi elhelyezés. Időközben az őrségváltás lebonyolításának és a templom éjjeli nyitva tartásának problémái okoztak bizonytalanságot az őrzésben. Gyorsan határoztak a megyeházára szállításról.
A vármegyeháza épületét 1748-1756 között gróf Barkóczy Ferenc püspök-főispán építtette Franz Matthias Gerl bécsi építész tervei alapján. Egri mesterek alkották, többek között Singer Mihály Eger vezető szobrásza, és ma is gyönyörködhetünk Fazola Henrik 1758-1761 között készített kovácsoltvas remekműveiben.
A Szent Korona fogadásának idején az első Fazola Kapu az eredeti és jelenlegi helyén, a földszinten, de a második Fazola Kapu akkor a második emeletre vezető lépcsősort nyitotta és zárta, egyben a Szent Korona őrzésére megfelelőnek ítélt levéltár ajtaja előtti biztonságos, hatalmas, erős zárral felszerelt kapuként szolgált. A ládát tehát 1809. június 18-tól szeptember 21-ig, az elszállítás időpontjáig a megyei levéltárban őrizték és az őrszolgálatról a város gondoskodott, a koronaőrök felügyelete alatt. A Szent Korona ládáját egész utaztatása alatt egyetlen alkalommal sem nyitották ki, a pecsétek sértetlenek voltak. A koronaőri jelentés említést tesz arról, hogy a Szent Koronát és a Szent Jobbot együtt hozták vissza Budára. Merész ma feltételezni, hogy a hatalmas ládában, a 13 pecsét alatt a Szent Jobb is Egerben tartózkodott.
A Magyar Szent Korona Egerbe menekítése tehát 1809. szeptember 21-én befejeződött, és a biztonságos elszállítás megtörtént Gyöngyösre, ahol a továbbszállítási parancsra várva még november 3-ig megpihent a lezárt hatalmas láda. (Talán az október 14-i, Habsburgokra megalázó, schönbrunni békét várták meg.)
A Korona elszállítását követő évben a vármegye elhatározta, hogy „a vármegye székházában, ahol a szent koronát őrizték, márványt kell elhelyezni, melybe egyszersmind a dicsőséges ékszer őreinek a neveit is be kell vésni az utókor hálás megemlékezésének megörökítésére.” Ennek a határozatnak a végrehajtása napjainkig késett és a Szent György Lovagrend Egri Priorátusa az emlékülés után kezdeményezte a márványtábla elhelyezését.