Mitch Leigh – Joe Darion
La Mancha lovagja
Ferencvárosi Fesztivál („FeFe”)
(The Man of La Mancha
MGM-DVD)

Aki evett már friss, kellemesen savanyú, első osztályú ananászt, mondjuk olyat, amit a bécsi Naschmarkt spanyol árusától vásárolt, az először kicsit mosolyog, ha vendégségben előveszik a dobozt és a konzervnyitót. De ha a háziasszony ügyes, és a jól lehűtött édeskés kompótot szépen tálalja, tejszínnel dúsan futtatja, akkor az ember hajlamos elfelejteni, milyen is az igazi. A nagy művekből alkotott zenés játékokkal is valahogy így vagyunk. Kellemes, jól esik testnek, léleknek, még ha tudjuk is, hogy az igazihoz sok köze nincsen.
„nem lenne-e jobb, ha szép nyugodtan itthon ülne…”
Az ú.n. fejlett világban az emberiség meglehetősen nagy része eljutott arra a szintre, hogy már nem kell komolyan harcolnia a megélhetésért, mert a rutin elég a pénzkeresethez. Alig-alig kell harcolnia a párkapcsolatért, mert a rutin, a szappanoperákból tanult és jól begyakorolt sémák használata elég a pár megszerzéséhez, a pár megtartásához. De akkor miért kell harcolni? Kell-e harcolni bármiért is?
Ha az alapvető megélhetésünk és az alapvető fajfenntartásunk biztosításához szükséges javak megszerzése nem köt le jelentős energiákat, akkor ezeket az energiákat más módon kell lekötnünk. A fogyatkozó számú „költők”, „alkotók” számára ott van az „önmegvalósítás”. Ők blogot írnak, festenek, zenét szereznek, politizálnak, többé vagy kevésbé önzetlenül tesznek valamit a közjóért. A „hadvezérek”, a „menedzserek” számára, akik sokkal inkább szervező, lóti-futi egyéniségek mintsem csendes gondolkodók, az adrenalin szint növelésére valók a kalandok és az azokhoz szükséges eszközök megszerzése. Az utazás messzire, az ugrás messzire, a futás messzire.
Az adrenalin szint növelése után jön az unalom. Örökké nincs még újabb, nincs még gyorsabb, nincs még feszesebb. Akinek elég pénze van, az pár hét, pár hónap alatt mindent kipróbálhat. Akkor mi jöhet még?
„Az álom, mit nem láttak még, és győzni, hol nem győztek még…”
Akkor jöhet még Don Quijote.
És az élet napról napra szürkébb lesz.
Hátha egy nap mégis jön egy sárkány,
nyelvet ölt rám, s így szól hozzám:
Gyere Sancho neked való ez!
Akkor fogadnak örökbe a világsztárok nem csupán marketing céllal, hanem őszintén, nagyon nyomorult gyerekeket, akkor indulnak el a kiégett menedzserek Afrika vagy Dél-Amerika sűrűjébe, hátha élnek még annyi ideig, amennyi idő alatt egy keveset tudnak segíteni az igazán rászorultaknak.
Mert azt gondolják, hogy reális célokért, színes üveggyöngyökért nem érdemes élni.
Cervantes szélmalmok ellen harcoló hősén inkább csak nevetni lehet. A musical-lovagot ma valamiért hősiesnek kellene látnunk. Pedig a szélmalomharcnak azóta sem lett több értelme. Akkor mi a különbség?
„Mert kell egy Dulcinea, ki az ember mellett áll”
A kocsma bárki által kapható cselédlányából nem csak Don Quijote képes Dulcineát varázsolni. Kellő naivitással vagy sok-sok itallal ma is akármelyik férfi képes több jót beleképzelni szíve aktuális választottjába, mint a szép keblű hölgy maga. Az igazi csoda viszont az, amit az éneklő Búsképű Lovag művel, hogy a világ mocskából kivakaródzni képtelen Aldonza is elhiszi, hogy képes lehet Dulcinea lenni. És attól a pillanattól kezdve már ő maga akar Dulcinea lenni.
Fontosabb, mint az életem! Szóltál hozzám és ettől minden más lett!
Cervantesnél Dulcinea még nem fontos. Cervantesnél a szélmalmokkal csatázó öregúr fontos, és „csak a nyugalom gyógyíthatja meg, ha szép csendesen otthon marad a maga körében”. Meg talán nem túl okos csatlósa is fontos, aki maga is tudja, hogy „akkor van jó dolga minden embernek, ha annak él, amire termett”. Cervantes műve nevetségessé, a hollywoodi zenés darab Aldonza-Dulcinea átváltozása révén hőssé próbálja tenni szegény álmodó lovagot.
Valójában nem tudni, kinek van igaza. Cervantes műve négyszáz év után is fennmaradt, és kevés oly földhözragadt ember létezik, aki tiszta szívből kinevetné hősét. De a zenés játék végén sem tudjuk igazán tisztelni az ősz szakállas urat, mert küzdelme meglehetősen hiábavalónak, talán feleslegesnek is látszik.
Don Quijote nem hős, hiszen nem tett semmi mást, mint egy-két ember számára elmagyarázta élete célját. A zenés darab záró refrénje ezért aztán természetesen csak egyetlen fellengzős frázisnak tűnik: „Ha még lehet jobb a világ, már az ember nem hiába élt!”
Igen, Don Quijotenak lenni bizonyosan nevetséges. De Don Quijotenak nem lenni: szomorú.
Révész György
Telhetetleneknek (ahonnan az Ajánló is puskázik…):
www.fe-fe.hu: A Ferencvárosi Fesztivál honlapja, ahol sok évre visszamenőleg lehet információkat találni egy olyan nyári rendezvénysorozatról, ahol immáron bizonyítottan megfér egymás mellett Bach és Benkó.
www.odeon.hu: A csaknem 5000, igen értékes DVD-t (és sok VHS szalagot) tartalmazó ODEON videotéka honlapja. Ha filmjeiket éjjel-nappal néznénk, akkor is egy álló évig ülhetnénk előttük. Megtalálható itt a Jóbarátoktól Bergmanig sok teljes életmű, sorozat. A katalógus letölthető!
www.enciklopedia.fazekas.hu: A budapesti "Fazekas" gimi fantasztikusan jó "Kulturális Enciklopédia" oldala, ahol igazán könnyen emészthető formában olvashatunk az alkotók életéről, munkásságukról és jól érthető összefoglaló is található az irodalmi stílusokról, stílusjegyekről. Nagyon érdemes elolvasni az iskola küldetését is (www.fazekas.hu)!
www.mek.oszk.hu: Az Új Magyar Elektronikus Könyvtár honlapja, ahol ötezer kötet hatékonyan kereshető mű olvasható vagy (a jogtisztaság megtartása mellett) letölthető a szépirodalomtól a növénytermesztési szakkönyvekig.