Mert Ógügié, mai nevén Gozo szigetén található Kalüpszó  barlangja! És ha az ember véletlenül áthajózik erre a pár ezer lakosú szigetre, akkor aligha úszhatja meg, hogy el ne menjen „ahhoz” a lyukhoz. Egy gyönyörű helyen fekvő, sziklában lévő lyukhoz, ahol aztán a prűd vagy kevésbé prűd turista erősen csodálkozhat, hogy milyen óriási is lehetett a nimfa női hatalma, ha hét évig képes volt Odüsszeuszt ebben a barlangban tartani.

 Nagyon szorosan kellett itt szeretni egymást, hogy egyáltalán elférjenek.
És, bár szinte mindenki mosolyog a szerelemre gondolva a barlang szájánál, senki sem kételkedik abban, hogy Odüsszeusz élt és járt itt. Odüsszeusz valahogyan társunk ma is. De mond-e nekünk valamit egy kétezer évvel ezelőtt íródott történet? Mond-e a mai tizenöt éveseknek valamit egy kétezer évvel ezelőtt íródott történet, ha megkapják kötelező olvasmányként?
Egyáltalán, mennyi idő kétezer év?
Tudjuk-e mennyi idő kétezer pillantás, kétezer másodperc? Picivel több, mint fél óra. Ezt értjük. Mennyi idő kétezer nap, kétezer hajnal, kétezer éjjel? Az is belefér még az életünkbe: öt és fél év. De kétezer év? Hatvan emberöltő. Tudja-e bárki, hogy ki lehetett a hatvanadik őse? Melyikünknek lehet Homérosz DNS-éből egy picike szekvencia a testében? Vajon ül-e a bábszínház nézőterén valaki, akinek Homérosz lehetett egyik távoli őse?
„mert hisz a bátornak minden jobban sikerülhet”
Az igazi kérdés, hogy érdekelhet-e minket egy kétezer évvel ezelőtt írt történet. Megértjük-e a kétezer évvel ezelőtt írt történetet? A válasz nagyon egyszerű. Mindössze csak arra kell választ találjunk, hogy van-e a mai férfiak (avagy a nők) között olyan, aki, amikor sikerrel befejezett egy feladatot, akkor egyszer csak úgy érzi, hogy el kell indulnia: azonnal és nagyon messzire. Akad-e a mai férfiak (avagy a nők) között olyan, aki sikere csúcsán ki akar lépni a megszokottból, aki más embereket, más tájakat, más nőket, férfiakat akar nézegetni? Aki szereti kalandjait mesélni, akinek fontos a változatos emberi kommunikáció?
mert számunkra az édes testvérnél se silányabb,
az, ki derék társunk, s okosan tud bánni mivélünk.”
„meg is bízzunk egymásban ezentúl”
És persze a nők, nők, nők. Kalüpszó, Kirké, Nauszikaá, a Szírének, és Pénelopé, a feleség.
Nyoszolyámra
lépjünk föl ketten, hogy azon szerelembevegyülve
s együtthálva, meg is bízzunk egymásban ezentúl.
A szerelembevegyülést jól ismerjük, látjuk a színpadon is eleget, de ez a bizalom már kicsit furcsa. Hogy kerül ide a bizalom? Azt nem látjuk a tévében.
És egyáltalán, mit kereshetett Odüsszeusz a nőkben? Mit láthatott Odüsszeusz a nőkben? A bábszínházi előadás furcsa választ sugall, amikor az egyik asszonyt a másiktól csupán maszkja különbözteti meg. Igaz-e, hogy csak a fejek cserélődnek?
Mi lehetett fontos Odüsszeusz számára a nőkben, a társakban? Vajon őszinte volt, vagy enyhén gúnyolódott, amikor a kispolgári boldogságot kívánta saját kidolgozott teste helyett a hókaru Nauszikaának?
S néked az istenek adják meg mindazt, mire vágyol,
férjet s háztartást, s hozzá gyönyörű egyetértést:
mert hiszen annál nincs soha szebb és nincs derekabb sem,
mint mikor egymást értő szívvel tartja a házát
férj és nő, nagy fájdalmára a rosszakaróknak,
jóakarók örömére, jeles hírére maguknak.”
Ez minden, amire vágyunk. De akkor miért bolyong Odüsszeusz?
„hisz az ifjabbak mindenkoron oktalanabbak”
A fiatalok, ha talán nem is izgulnak különösebben Odüsszeusz hányattatásán, élvezik a látványos történéseket, érdeklődéssel várják, milyen új lények fognak megjelenni. Homérosz képzelete nem gyengébb, mint egy mai forgatókönyvíróé, Odüsszeusz bolyongása jól előadva nem kevésbé izgalmas, mint McLeod, a Hegylakó vagy Kirk admirális kalandjai.
Persze a homéroszi forma nem igazán mai. Mostanában már nemigen használunk hízelgő állandó jelzőket, ritkán beszélünk hexameterben. De a forma nem minden. Lehet a tálalás más, mint Homérosz korában, lehet, hogy Poszeidon csápjait ma sűrített levegő mozgatja, a Küklopsz szeme körül ledek villognak, de a történet végül is változatlan. Ha okosak vagyunk, akkor nem a régi történetek, legfeljebb a történeteket tartalmazó nyomtatott könyvek jutnak el nehezebben az emberekhez, nem a kultúra, legfeljebb a hordozó közeg válik idejétmúlttá.
Fontos, hogy megismerjük Odüsszeusz történetét. Fontos, hogy tanuljunk Odüsszeusz történetéből. Fontos, hogy irodalmi példákból tanuljuk meg, hogy milyen egy jó kapcsolat, milyen a magány, hogyan éljünk, és hogyan ne. Ha ehhez sűrített levegő, locs-pocs és akvárium kell a színpadra, ha ehhez ledeket kell használni, akkor jöjjön a sűrített levegő, az akvárium, és jöjjenek a ledek.
„ki vehetné észre szemével, hogyha az istenség nem akarja, akár jön, akár megy?”
Nyári időszámítás van, a bábszínházból kifelé még világos van, az Andrássy úton autók járnak, haza földalattival megyünk.
Kétezer év az hatvan emberöltő. De Odüsszeusz története nem lett kevésbé izgalmas, csak esetleg más eszközökkel kell elmesélni. De ez nem állhat távol Homérosztól, hiszen a görög színházban is fontos volt a néző bűvölése. Akkor most ne lenne fontos, az internet korában?