A véletlen hozta így, de napra pontosan 10 évvel a Dél-Pest Megyei Önkormányzatok Területfejlesztési Társulásának megalakulása után jött létre a Ceglédi Többcélú Kistérségi Társulás. Ez a dátum 2006. június 28-a. Nem vagyok büszke arra, hogy az országban az utolsók között, és arra sem, hogy a térséget alkotó tizenöt település közül csak tizenketten írták alá a tárulásról szóló megállapodást.
Nézzük meg milyen volt az út a megalakulásig.

A 2004. évi CVII. törvény megjelenése fantasztikus lehetőségeket hozott az önkormányzatok számára. De vajon e törvény megjelenése előtt nem voltak ilyen lehetőségek? Miről is van szó? A törvény indokoló részében olvashatjuk a következőket; „Meghatározza a települési önkormányzatok többcélú kistérségi társulása létrehozásnak, szervezetének és működésének részletes szabályait. A létrehozott társulási forma sajátossága, hogy biztosítja a kistérségi együttműködés hosszú távú kialakítását, továbbá egyes térségi feladatok hatékony ellátását.”
Gondoljunk Alkotmányunk IX. „A helyi önkormányzatokról” szóló fejezetére és az Önkormányzati törvény III. fejezetére, amely a társulásokról szól.
A lehetőségek tehát már adottak voltak. Ugyan úgy önkéntességen alapultak, mint ahogy alapulnak a 2004. évi CVII. tv. rendelkezései szerint.
Azt gondolom, hogy végre jogilag is megfogalmazódott az az önkritika, miszerint hazánkban az önkormányzati rendszer kialakítása nem a legoptimálisabban sikerült. Ennek kimondásához egy kicsit hozzásegített az Európai Unióhoz való csatlakozás is.
Számos alacsony lélekszámú, gazdaságilag és szakmailag kis teljesítőképességű nagy önállósággal bíró önkormányzat létezik.
A 90-es évek óta bosszant, és nyilvánosan még nem volt alkalmam hangot adni ellenérzésemnek egy akkor meghirdetett céllal kapcsolatosan, ez „a vállalkozó önkormányzatok létrehozása.”
A szakemberek ezt biztosan másként értékelték, mint az átlagos állampolgárok.
Az önkormányzatiság megvalósítása nagyon szép és jó dolog volt. A nagyfokú önállóság az önkormányzati tulajdon, a vállalkozási szabadság biztosítása mind, mind előremutató hasznos elemei a jogalkotásnak. Azonban ne hagyjuk figyelmen kívül azt a tényt, hogy a fentiek törvényileg deklarált kötelező feladatellátás mellett nyertek megfogalmazást.
A vállalkozás szabadságának útja csak kevés település számára maradt nyitva, sem a pénzügyi szabályozás, sem más jogi környezet nem nyújtott ehhez segítséget.
A költségvetési szervek működési mechanizmusa a rugalmatlanság, és bürokratizmus hátrányt jelent a piac más szereplőivel szemben.
Az önállóság és a vállalkozás szabadságának gondolata túlzottan nagy hangsúlyt kapott rendszerváltásunk idején.
Kódolva volt a rendszerbe az, ami bekövetkezett, hogy a kistelepülések nem lesznek képesek azonos teljesítésre, a jobb adottságokkal bíró városokhoz mérten.
Felismerték törvényhozóink is a problémát, és orvosolni is igyekeztek.
Megalkották a 2004. évi CVII. tv-t a települési önkormányzatok többcélú kistérségi társulásairól.
Jómagam már ebben az időben hatalmas lendülettel hozzáfogtam a szervezéshez. De gondolkodjuk csak! Van olyan hatályos jogszabály, amely a téma kapcsán a jegyzőre bármilyen kötelezettséget róna? Önkormányzatok önkéntes társulásáról van szó. Ki legyen a kezdeményező? Nincs rá jogi válasz.
A jogi háttér hiánya végül nem is zavart, meggyőződésem volt, hogy jó célért dolgozom. De zavart mást.
A következőkben sűrítve rövid pontokban összefoglalom azokat az okokat és körülményeket, amelyek nehezítették a megállapodás aláírását, valamint rámutatok arra is, hogy miért nem teljes körű önkormányzati részvétellel működik térségünkben a társulás.
 Miért a jegyző kezdeményezi?
 Társulási feladatellátást körzetesítésként értékelték a polgármesterek.
 A jegyző kezében van térségi hatósági feladatellátásként az okmányiroda, a gyámhivatal és az építéshatóság. Többet akar.
 Székhely településként rátelepszünk a többi önkormányzatra – különösen féltek ettől a térségünkben lévő városok.
 Senki sem látta biztosítva a finanszírozás és a működés jogi feltételeit.
 Hiányzott a döntéshez a megalapozott ismeret.
 Az önállóság és az általános iskolák működtetési jogának feladását vetítették előre a polgármesterek.
 Nem tudta néhány polgármester magáévá tenni a gondolatot, így törvényszerű, hogy képviselő testületüknek sem tudtak olyan előterjesztést készíteni, ami pozitív döntést hozott volna.
Érdekessége vagy talán visszássága ennek az időszaknak, hogy érintett önkormányzataink együttműködnek
 az egészségügyi,
 turizmusfejlesztés, idegenforgalom,
 közművelődési,
 szociális feladatok
ellátásában.
Hosszú vergődés után, jegyzőkollégáim egyre nagyobb segítségével, nyitottabb polgármestereink együtt gondolkodásával jutottunk el addig, hogy a tizenöt önkormányzatból tizenketten kimondták a többcélú kistérségi tárulás megalakulását. A területfejlesztési feladatok kivételével valamennyi feladat vonatkozásában elkötelezték magukat az együttműködésre. Területfejlesztésre megmaradt a régi társulás.
Az időközben lezajlott helyhatósági választások után úgy gondolom reményünk van ezen feladatot is integrálni, illetőleg a résztvevő önkormányzatok száma is teljes lesz.
A jelzett kritikák ellenére a társulási formában történő feladatellátás előnye vitathatatlan. A térségben meglévő intézményrendszerek együttes kihasználása, a településeken külön-külön jelenlévő szolgáltatások akár csereként való igénybevétele a következőt juttatja eszembe; ha két embernek van 100.- Ft-ja és azt elcserélik, mindkettőnek marad 100.- Ft-ja. Nem véletlen a pénz felidézése. Rá kell mutatnom arra a tényre, hogy térségünkben a társulás létrehozását a gazdasági kényszer, az előremenekülés hozta létre.
Jogi garanciákat továbbra sem látunk. Számos vitatható és pongyola itt-ott ellentmondó megfogalmazást tartalmaz maga a törvény is. Tudják ezt a jogalkotást előkészítő szakemberek is.
Azzal a törvénnyel, melynek szinte minden paragrafusa többféleképpen értelmezhető, és számos megoldási javaslatot lehet mellé tenni, baj van. Az alkalmazására vonatkozóan megszívlelendő útmutatást adott az IDEA Munkacsoport 2005. évi tanulmánya, mintegy jelezve a hiányosságokat.
Összegezve:
Az ez évben lezajlott helyhatósági választások után elmondhatom, hogy a Ceglédi Kistérségben működő önkormányzatok polgármesterei új erőre kaptak, nagy lendülettel dolgoznak a térség felemeléséért, az itt élő állampolgárok közérzetének javításáért. Munkájukhoz eszközként használják a társulási formát. Nincsenek koncepció nélkül, hiszen már, rendelkeznek a következő programokkal és tervekkel:
 Dél-Pest Megyei Kistérség Területfejlesztési Koncepciója
 Dél-Pest Megyei Kistérség Komplex Gazdaságfejlesztési Programja
 Dél-Pest Megyei Kistérség SAPARD Stratégiai Programja
 Dél-Pest Megyei Kistérség Agrárstruktúra és Vidékfejlesztési Operatív Programja
 Dél-Pest Megyei Kistérség Környezetvédelmi Programja
Ezek a programok meghatározzák a térség fejlődésének irányát, és alapot teremtenek a későbbi fejlesztésekhez.
Talán egyszer majd lesz egyértelmű pontos jogi háttér is.