A közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló törvény hatálybalépésével kapcsolatos feladatok ütemezéséről szóló 1145/2004. (XII. 22.) Korm. határozat (a továbbiakban: Korm. határozat) 6. pontja felkérte a helyi önkormányzatokat, hogy a törvény hatálybalépésének napjáig gondoskodjanak az önkormányzati rendeletbe foglalt különös eljárási szabályok Ket.-tel, illetve a magasabb szintű különös eljárási szabályokkal való összhangjának megteremtéséről.

A felülvizsgálat országosan 39.254 önkormányzati rendeletet érintett, amelyből 2005. december 15-éig 39.006 rendelet tényleges felülvizsgálata meg is történt. Csupán 248 rendelet esetében nem valósult meg – többnyire elháríthatatlan okok miatt (pl. lemondás, feloszlás következtében nem volt képviselő-testület, a jegyzői állás betöltetlensége stb.) – határidőre (2005. november 1-jére) az önkormányzatok által végzett felülvizsgálat. 2006 február elejére mindösszesen 39 önkormányzati rendelet felülvizsgálata maradt hátra, amelyet március 1-éig teljesítettek.
A felülvizsgálat tapasztalatai azt mutatják, hogy az önkormányzatok rendeletei alapvetően megfelelnek a Ket. új szabályozási követelményeinek. Ezt az is jelzi, hogy a felülvizsgálat során csupán 8.879 önkormányzati rendelet módosítására, hatályon kívül helyezésére került sor.
A helyi önkormányzatok képviselő-testületei a Ket. által bevezetett új jogintézmények helyi szabályozása érdekében 2.983 esetben új önkormányzati rendeletet alkottak. E helyi szabályozások érintették például az elektronikus ügyintézés és az elektronikus tájékoztatási szolgáltatás biztosítását, a nyelvhasználatot. E kedvező folyamat ellenére általános tapasztalat az, hogy az önkormányzatok elsősorban az anyagi-technikai feltételek hiányában az elektronikus ügyintézés alkalmazását általános jelleggel kizárták.
A közigazgatási hivatalok által végzett ─ közel 34.500 önkormányzati rendeletet érintő ─ törvényességi ellenőrzés tapasztalatai is azt mutatják, hogy az önkormányzatok rendeletei törvényesek, és azok megfelelnek a Ket. és a különös jogszabályi rendelkezéseknek. Mindössze 1.256 önkormányzati rendelet esetében kellett törvényességi felhívást kibocsátaniuk.
A törvényességi észrevételek elsősorban a rendeletek felülvizsgálatára biztosított határidő elmulasztását, a magasabb szintű jogszabályokkal való ütközést érintették. Egyes önkormányzati rendeletek a hatáskör-átruházás tekintetében nem voltak összhangban az önkormányzat szervezeti és működési szabályzatában foglaltakkal, illetve olyan adat igazolására kérték az ügyfelet, amely a hatóság rendelkezésére áll.
Az önkormányzati rendeletek Ket.-tel való harmonizációja felülvizsgálatát az Önkormányzati Hivatal – a Jogi Főcsoportfőnökséggel és a Közszolgálati Hivatallal együttműködve ─ 2006 márciusában végezte el. A vizsgálat arra irányult, hogy az önkormányzati rendeletek szabályozási tartalma, az azokban foglalt eljárási szabályok megfelelnek-e a Ket. rendelkezéseinek, illetve a rendeletek törvényességi ellenőrzését a közigazgatási hivatalok – tartalmi szempontból – teljesítették. Az utóellenőrzés reprezentatív mintavételen alapult, melynek során a megyei közigazgatási hivataloktól 90 rendeletet kértünk az alábbi tárgykörökben: szervezeti és működési szabályzat, állattartási rendeletek, a szociális feladatokat szabályozó rendeletek, valamint az elektronikus ügyintézést, illetve az elektronikus közzétételt szabályozó rendeletek.
Az utóellenőrzés tapasztalatai
Szervezeti és működési szabályzatok
Az utóellenőrzés során 20 települési önkormányzat szervezeti és működési szabályzatát, illetve módosító rendeletét vizsgáltuk felül. Általánosságban elmondható, hogy a szervezeti és működési szabályzatok megismétlik a Ket. önkormányzati hatósági ügyre vonatkozó fórumrendszerét. Sok esetben a képviselő-testület nem ruházta át önkormányzati hatósági ügyben a hatáskört. A szervezeti és működési szabályzatok általában rendelkeznek arról, hogy 2005. november 1-je után a Ket. rendelkezéseit kell alkalmazni. A felülvizsgálat önkormányzati rendelet esetében egy esetben fordult elő, hogy a szervezeti és működési szabályzat egyes rendelkezéseit nem módosították és a korábban hatályban lévő Áe. rendelkezéseire utaltak, azonban a közigazgatási hivatal ezt törvényességi észrevételében az önkormányzatnak jelezte.
Állattartási rendeletek
Az utóellenőrzés keretében 20, a tárgykörbe tartozó rendeletet vizsgáltunk meg. A vizsgálat alá vont rendeletek között községi, illetve városi, megyei jogú városi képviselő-testületek által alkotott rendeletek találhatóak. A 20 rendeletből 16-ot módosítottak a felülvizsgálat során az önkormányzatok, 4 rendelet esetében nem került sor a rendeletek módosítására. Az utóellenőrzés során megállapítottuk, hogy a vizsgált rendeletek közül 4 összhangban van a Ket. előírásaival, 8 esetben azonban feltártunk olyan rendelkezéseket, melyek sértik az új eljárási törvényt és az érintett közigazgatási hivatal nem tett törvényességi észrevételt.
Az állattartási rendeletek ─ szabályozású tárgykörüknél fogva ─ esetenként eltérő típusú eljárási rendelkezéseket is tartalmaztak. Így egyes rendeletek közegészségügyi, építésügyi és szabálysértési elemeket foglaltak magukba és e vegyes szabályozás miatt a rendeletek különböző hatáskört gyakorló szerveket is felsoroltak (jegyző, állategészségügyi hatóság stb.).
A felülvizsgálat során elsősorban a Ket. szabályaival való harmonizációt vizsgáltuk, külön nem jelöltük azokat az önkormányzati rendelkezéseket, amelyek esetleg más magasabb szintű jogszabályba (állategészségügyi törvény, jogalkotási törvény) ütköznek.
A Ket. rendelkezésével ellentétes rendeletekre általában megállapítható, hogy azok sértik a hatáskör-átruházásra vonatkozó előírásokat. Több esetben előfordul, hogy az önkormányzat hatáskörét törvénysértő módon ruházza át. A Ket. 19. § (2) bekezdése szerint ugyanis önkormányzati hatósági ügyben első fokon a képviselő-testület jár el. Ezt a hatáskörét önkormányzati rendeletben a közgyűlés elnökére, a polgármesterre, a főpolgármesterre, a részönkormányzat testületére, a képviselő-testület bizottságára, illetve törvényben meghatározottak szerint létrehozott társulásra ruházhatják. Ezzel szemben hatáskör-átruházás történt pl. jegyzőre, körjegyzőségre, polgármesteri hivatalra stb.
Előfordult, hogy az önkormányzati rendeletből a felhatalmazó rendelkezés hiányzott.
A Ket. 140. § (1) bekezdése határozza meg azokat az intézkedéseket, amelyeket meghatározott cselekmény elvégzése vagy meghatározott magatartás elmaradása esetében a végrehajtást foganatosító szerv foganatosíthat. Előfordult olyan önkormányzati rendelet, amely alapján az ebtartásra vonatkozó rendeletek megsértése esetén az eb elkobzásáról a polgármester rendelkezik. Az elkobzás, mint végrehajtási intézkedés a Ket. szerint nem alkalmazható. A szabálysértésekről szóló 1999. évi LXIX. törvény 20. § (2) bekezdése szerint el kell kobozni azt a dolgot, amelyre nézve a szabálysértést elkövették, amennyiben a szabálysértést meghatározó jogszabályt az elkobzás kötelezővé teszi. Az Szt. 32. § (1) bekezdése szerint szabálysértés miatt – ha a szabálysértést meghatározó jogszabály másként nem rendelkezik – a községi, városi, megyei jogú városi, fővárosi kerületi jegyző jár el.
Előfordultak olyan pontatlanságok, amelyek a rendeletben bizonyos magatartási szabályokhoz külön engedély beszerzését írták elő, azonban nem rendelkeztek arról, hogy az engedély kiadására ki jogosult.
Több rendeletnél volt tapasztalható, hogy a módosítás során úgy rendelkeztek, hogy a végrehajtás során a Ket. rendelkezéseit kell alkalmazni. A Ket. 160. §-a alapján ─ ha önkormányzati rendelet ettől eltérően nem rendelkezik – az elektronikus ügyintézést is kell az önkormányzatnak biztosítania. A rendeletek nem tartalmaznak más ilyen tárgyú önkormányzati rendeletre való utalást, ebből arra kell következtetni, hogy az ügyfél joggal kérheti az elektronikus ügyintézést. Ismerve a körülményeket, a rendeletalkotónak nem ez volt a szándéka, pusztán a rendeletalkotás során pontatlanul jártak el.
Szociális rendeletek
Az utóellenőrzés keretében 20, a tárgykörbe tartozó rendeletet kértünk be a közigazgatási hivataloktól. A mintavétel során törekedtünk arra, hogy a kiválasztott rendeletek közül legyenek községi, illetve városi képviselő-testületek által alkotott helyi jogszabályok. A 20 rendeletből 15-öt módosítottak a felülvizsgálat során az önkormányzatok, 5 rendeletnél álláspontjuk szerint nem volt szükség korrekcióra.
Az utóellenőrzés során megállapítottuk, hogy a vizsgált rendeletek közül 16 összhangban van a Ket. előírásaival, 3 esetben azonban feltártunk olyan rendelkezéseket, melyek sértik az új eljárási törvényt és az érintett közigazgatási hivatal nem tett törvényességi észrevételt, 1 esetben a hivatal észlelte a törvénysértést és észrevételt is tett.
A Ket. rendelkezéseivel ellentétes rendeletek között előfordult olyan szabályozás, amely azt írta elő, hogy a szociális ellátások megállapítása iránti kérelmeket a szociális ellátást igénylőnek kell előterjesztenie. A Ket. 29. § (1) bekezdése meghatározza, hogy a hatósági eljárás az ügyfél kérelmére, bejelentésére, nyilatkozatára, más hatóság kezdeményezésére külön jogszabályban meghatározott panaszra (a továbbiakban együtt: kérelem) vagy hivatalból indul. Ha a szabályozás arra irányult, hogy az ügyfél személyes eljárását kívánta meghatározni, ezt pontosan kellett volna megfogalmazni. A személyes eljárást jogszabály ugyan előírhatja, de a szociális ellátások körében ez ellentétes lenne a jogalkotói céllal (pl. miért ne kezdeményezhetne szociális ellátást más hatóság).
Előfordult olyan rendeleti szabályozás, amely szerint „a kérelem elutasítását követően újabb kérelem benyújtása – azonos tárgyban – csak akkor lehetséges, ha a család létszámában, szociális, anyagi helyzetében lényeges változás következik be”. A Ket. 30. § e) pontja lehetővé teszi a hatóság számára, hogy a kérelmet érdemi vizsgálat nélkül elutasítsa, ha a hatóság az ügyet érdemben már elbírálta és változatlan tényállás és jogi szabályozás mellett ugyanazon jog érvényesítésére újabb kérelmet nyújtottak be és újrafelvételnek nincs helye, feltéve, hogy a kérelem érdemi vizsgálat nélküli elutasítását jogszabály nem zárja ki. A Ket. fenti rendelkezését hagyták figyelmen kívül, amikor a kérelem benyújtásának lehetőségét kizárták.
Előfordult, hogy az önkormányzati rendelet pontatlanul határozta meg a hatáskört és annak címzettjét, akkor, amikor a polgármesterre olyan hatáskört ruházott át, amelyet a polgármester saját jogán gyakorol. Elfordult olyan eset is, amikor a képviselő-testület hatáskörébe tartozó ügy elbírálását a jegyzőre ruházták át.
Elektronikus ügyintézés
A BM által végzett országos felmérés és törvényességi ellenőrzés tapasztalatai is azt mutatják, hogy az önkormányzatok eleget tettek a Ket.-ben szabályozott rendeletalkotási felülvizsgálatnak és döntéseik alapvetően törvényesek voltak.
A felülvizsgált önkormányzati rendeletek túlnyomó része kizárja az elektronikus ügyintézés lehetőségét, vagyis él a Ket. 160. § (1) bekezdésében biztosított eltérő szabályozás lehetőségével. Az áttekintett rendeletek egy részében lehetővé teszik egyes eljárási cselekmények elektronikus úton történő intézését. Az okmányirodát működtető körzetközponti települések önkormányzatainak rendelete szabályosan utal a jegyző hatáskörbe tartozó okmányirodai ügyek elektronikus intézhetőségére.
A vizsgált 25 önkormányzati rendeletből 3 önkormányzati rendelet vonatkozásában merült fel észrevétel a Ket. előírásaival való összhang vizsgálata során.
A vizsgálat alá vont önkormányzati rendeletek között előfordult olyan szabályozás, amely az eljárási cselekmények gyakorolhatóságát kizárólag a központi elektronikus szolgáltató rendszer igénybevételéhez köti. A Ket. 160. § (2) bekezdése ezzel szemben a legalább fokozott biztonságú elektronikus aláírással rendelkező ügyfél választására bízza, hogy a kérelmet a központi szolgáltató rendszer útján vagy közvetlenül a hatósághoz nyújtja be. Előfordult, hogy a Ket. 165. §-ának (3) bekezdésében meghatározott – az elektronikus időpontfoglalás – feltételnél szigorúbb feltételhez köti, ezzel a lehetséges ügyfeleket a Ket.-ben szabályozott jogait korlátozza. Előfordult olyan önkormányzati rendelet, amely nem az elektronikusan intézhető ügyeket említi az általános kizárás alóli kivételként, hanem azt az ügyfelek oldaláról fogalmazza meg, szemben a Ket. 160. §-ának (1) bekezdésével.