A Ket. szabályozása értelmében 2008. január 1-től „a törvény által az erre kijelölt, kistérségi székhely településeken működő, önálló feladatkörű közigazgatási végrehajtó szolgálat„ foganatosítja a végrehajtást.

Az új szabályozást a szakma kedvezően fogadta, hisz az eljárás egy kényes, vagy inkább gyakorta nagyon is kényelmetlen és megfelelő specialisták hiányában gyengén teljesítő szakaszától szabadul. Az adótartozások kivételes szabályozása – marad az adóhatóságnál – azonban kijózanítólag oldotta örömünket.
A szolgálatok felállításával nagyon összetett és nehéz munka vár az előkészítőkre.
Egyrészt több kérdésben szabályozási kényszer van, másrészt biztosítani kell a megfelelő infrastruktúrát, a dologi és személyi feltételeket.
Törvényben kell kijelölni azokat a kistérségi településeket, amelyek a végrehajtó szolgálatok székhelyei lesznek. Kérdés a jogalkotó számára, hogy hány szolgálatot célszerű létrehozni.
A válasz megadása alapos szakmai és gazdasági mérlegelés után lehetséges.
Kaposvárott hatodik éve működik a Pénzügyi Végrehajtó Társulás, melynek 77 település a tagja. A Társulás feladata önkormányzati és államigazgatási hatósági ügyekben valamennyi pénztartozás – adó, továbbá szabálysértési bírság, illeték, eljárási bírság és más idegen helyről kimutatott tartozás – behajtása. Megjegyzem, hogy a gyakorlatban önkormányzati hatásági ügyben keletkezett tartozást még nem kértek végrehajtani. Meghatározott cselekmény és ingó dolog kiadása végrehajtása nem tartozik a Társulás hatáskörébe. A 6 fővel dolgozó Társulás önfenntartó, kiadásai fedezetére a beszedett végrehajtási költségek elégségesnek bizonyultak.
A behajtásra kimutatott tartozások tételszám (ügyszám) és mérték vonatkozásában is alapvetően helyi adó hátralékok. A társulással „lefedett” település – és lakosságszám is Somogy megye közel harmadát reprezentálja.
Könnyen belátható, hogy a szervezet felfejlesztett létszámmal az egész megyére alkalmassá tehető a végrehajtási feladatellátásra.
Az „egy megye egy szolgálat” megoldás mellett egyéb szakmai és gazdasági érvek is szólnak. Egységes szakmai gyakorlat kialakítása és a hatékony felügyelet szempontjából optimálisabb megoldás egyetlen szolgálat kialakítása, mint egy kistérségi szintű szétaprózott szervezeti rendszer működtetése.
Az infrastrukturális háttér kiépítési költségei, de a személyi, tárgyi feltételek alakítása szempontjából is könnyen belátható, hogy gazdaságosabb a megyei szintű dekoncentrációs megoldás.
A Ket. felhatalmazást adott a Kormánynak arra, „hogy rendeletben állapítsa meg a megyei, fővárosi végrehajtó szolgálat jogállásával, szervezetével, feladatkörével és költségvetési gazdálkodásával kapcsolatos szabályokat.”
Legköltségesebb megoldás, ha nem csupán közigazgatási szervet, hanem költségvetési szervet is alapítunk, hisz ki kellene építeni annak gazdasági szervezetét is.
Az előbb hivatkozott érvek alapján úgy összegezhető, hogy minden megyében egy végrehajtó szolgálat kialakítása célszerű ─ integrálva a közigazgatási hivatalok szervezetébe azokat ─ elkerülendő a költségvetési szerv alapításának pénzügyi többletterheit. De megoldás lehet az is, ha a feladatellátásra a megyeszékhely települések jegyzői kapnak hatáskört. Ilyen hatáskör-telepítés ismert környezetvédelmi és közlekedés-igazgatási területeken is.
Ha az éves végrehajtási statisztikákat értékeljük sarkosan megfogalmazható, hogy a helyi adótartozások végrehajtása nélkül szakmai és gazdaságossági szempontok miatt sem szabad végrehajtó szolgálatokat létrehozni.
A helyi adótartozások teszik ki a végrehajtási ügyek döntő részét, ezen feladatellátás színvonalának, hatékonyságának javítása adja a szolgálatok felállításának szakmai indokoltságát, értelmét. E nélkül az ügyszám nagysága és azon belül meghatározó szabálysértési bírságok átlagos mértéke csak egy gazdaságtalanul, jelentős állami, költségvetési támogatással működtethető szolgálati rendszer kiépítését eredményezné.
A helyi ─ de megkockáztatom a központi ─ adótartozások végrehajtásának is a végrehajtó szolgálatoknál van a helye, a szabályozást módosítani kell. Ugyanakkor álláspontom szerint a meghatározott cselekmény végrehajtása (és az ingó dolog kiadása) nem szakítható el az alapügytől, az első fokon eljáró hatóságnál kell hagyni annak végrehajtását is. Nem lehet a megyeszékhelyről gazdaságosan, racionálisan, kellő helyismeret nélkül a zenés szórakozóhelyet 22 órakor bezáratni, az áthajló faágat levágatni, de még a gazdasági épületet lebontatni sem. Az ilyen típusú végrehajtási ügyek száma megyei viszonylatban sem sok. Indokoltnak tartanám kivenni ezen ügyeket a szolgálatok hatásköréből még ha mi első fokon eljáró hatóságok örülnénk is, hogy szabadulhatnánk ezen ─ esetenként gyötrően kellemetlen ─ ügyektől.
Záró gondolatként még egy jogszabályi rendelkezés kritikájára térek ki.
A Ket. úgy szabályoz, hogy „A települési önkormányzatok hatáskörébe tartozó hatósági ügyekben a végrehajtás foganatosítására önkormányzati hatósági társulás hozható létre, továbbá pénzkövetelés végrehajtására az önkormányzat az önálló bírósági végrehajtóval szerződést köthet.”
Az előzőekben meghivatkozott kaposvári tapasztalatok is alátámasztják, hogy gyakorlatilag kivételes dolog önkormányzati hatósági ügyekben a végrehajtás figyelemmel az önkormányzati hatósági ügyek jellegére, típusaira, körére.
Ket. szabályozás nélkül is ─ az Alkotmányból és az Ötv.-ből eredően ─ társulhatnak a települések végrehajtási feladatok ellátására.
Ha viszont meg akarnak bízni valakit pénzkövetelés végrehajtására kérdés, hogy az miért a polgári peres eljárásokban tevékenykedő bírósági végrehajtó és miért nem a végrehajtó szolgálat.
Összegezve megfogalmazható, hogy a végrehajtó szolgálatok felállítása szakmailag helyes gondolat, de bátran módosítani kell a meglévő szabályokat, hogy jól működő szervezetek létesüljenek.