Egy Tolna megyei kis településen, Értény községben dolgozom jegyzőként. A 780 lelkes falu sok problémával küzd – fejletlen gazdaság, munkanélküliség, elöregedő népesség stb.- számos településhez hasonlóan. Egy olyan témában szeretném megosztani gondolataimat, amely a közeljövőben szerintem alapvetően meghatározza a települések életét. Ez a társulások létrehozása és működtetése.

Komoly változások előtt áll a közigazgatás az nem kétséges, a konkrét terveket még nem ismerjük, de a reformok során biztosan előtérbe kerül az együttműködés, az összefogás, a közös munka.
1990-ben fellélegeztek a falvak, vége lett a tanácsrendszernek, minden település kezébe vehette sorsa irányítását, megalakultak az önkormányzatok. A fontos stratégiai döntések végre ott születnek, ahol legjobban ismerik a problémákat és a megvalósítás is a helyiek feladata lett. Mindenki a saját sikerének kovácsa. Mára kiderült azonban, hogy a demokráciának ára van, és 3200 önkormányzatot fenntartani meglehetősen drága, a piac alapú gazdasági rendszerben ez a működési forma nem hatékony. Világosan látszik, hogy a mindenki minden feladatot egyedül végez el, nem tartható.
A 90-es nagy szétválás után, az önállóságra való törekvés mellett egyre jobban előtérbe kerül az együttműködés jelentősége. Elérkezett a társulások ideje. Először talán mindenhol a területfejlesztésre alakítottak társulást a kistérségek önkormányzatai. Itt módjuk van a településeknek együtt gondolkodni, nem csak egy település, hanem egy térség fejlesztése érdekében. Egyre több feladatuk van az önkormányzatoknak és ezek ellátása szakembert igényel. Egy speciális feladat ellátásához szükséges feltételeket egy önkormányzat nem tud biztosítani, azt gazdaságosan működtetni.
A megoldás a társulási formában van, amikor több település összefog és így oldja meg egyre bővülő feladatait. Együttgondolkodásé, együttdolgozásé a jövő. A kormányzat plusz anyagi források biztosításával ösztönzi a településeket a társulások létrehozására. A jövőről alkotott központi elképzeléseket jól példázza, hogy a szociális ágazatban létrehozott társulások esetében csak akkor lehet a többcélú kistérségi normatívákhoz hozzájutni, ha minimum 3 alapszolgáltatást működtetnek intézményi társulás formában és a kistérség településeinek legalább 50%-a érintett. Nem elég néhány településnek összefogni, egy kistérségnek kell együtt dolgoznia. Nincs más választás, meg kell tanulnunk együttműködni. Nemzetközi törekvésekből is kitűnik, hogy ez az egyetlen járható út. Uniós forrásokra csak széles körű együttműködéssel lehet pályázni. Sok kihívás mellet számunkra talán ez az egyik legnagyobb feladat, megtanulni egymással, közös célokért dolgozni.
Hazánkban még gyermekcipőben járnak a különböző együttműködési formák, nincs kialakult hagyománya, kultúrája. A sokak számára hátrányos tanácsrendszert követően az autonómián volt a hangsúly, pedig csak összefogva tudunk komoly sikereket elérni. A költő szavaival élve: „hisz egymás nélkül sötétben vagyunk”.
A reformokat nehezíti, hogy a ma döntési helyzetben lévő emberek jó része szenvedő alanya volt a régi rendszernek, így ha társulásról van szó, meglehetősen óvatosan állnak a kérdéshez. Rossz élményeik vannak a „közös lóról”, de nincs más lehetőségünk. Az egyre több, egyre kvalifikáltabb szakembereket igénylő feladatokat nem lehet másképpen elvégezni.
A mi feladatunk egyrészről az, hogy a döntési helyzetben lévő embereket meggyőzzük a különböző együttműködések szükségszerűségéről, másrészről olyan társulási formákat létrehozni és működtetni, ahol senki érdeke nem sérül, és a leghatékonyabban lehet ellátni az adott feladatokat.
A változásokra szükség van, az azokhoz való alkalmazkodás pedig létkérdés. Fontos dolog, hogy a települések sorsának irányítása a helyiek kezében maradjon, önállóan dönthessenek saját sorsukról.
Sokat szenvedett falvaknak meg kell találni a lehetőségeiket és összefogva, együtt dolgozva meg kell azokat valósítani.
Ehhez kívánok mindenkinek eredményes munkát és jó egészséget.