Te hogy látod? 2006/3

A közigazgatás szakmai fóruma

Cikkek / Tolna Megye

Te hogy látod? 2006/3

VIII. évfolyam, 3. lapszám
Szerző(k):
Bárdos Lászlóné dr.
címzetes főjegyző
Dunaföldvár

A „Jegyző”-t, írja a jegyző, és reméli, hogy más is olvassa! Két olyan kérdésben szeretném, ha többen is megosztanák az olvasókkal véleményüket, amely úgy gondolom, nemcsak Dunaföldvár speciális esete. Az együttgondolkodásunk révén folyamatosan „életszagú”-vá alakíthatók azok a jogi keretek, amelyekben mindennap dolgozunk.

 


Most csak két témát vetek fel, de úgy gondolom ez többekben is előhozhat olyan gondolatokat, amelyet érdemes lehet továbbgondolni.
1. kérdés
• A lakáscélú állami támogatásokról szóló többször módosított 12/2001.(I.31.) Korm rendelet 32/A §-a értelmében: „/1/ Az új ingatlanok építésére alkalmas, a 253/1997.(XII.23.) Korm. rendelet, illetve a települések helyi építési szabályzatában előírtak szerint közművesített építési telkek növelése érdekében a központi költségvetés Állami Támogatású Bérlakás Program előirányzatából pályázat útján támogatást igényelhetnek a települési önkormányzatok, ha saját tulajdonukban álló földterület felhasználásával kívánnak új, közművesített építési telket kialakítani.
/2/ Az állami támogatás mértéke maximum 40 %.”
A hivatkozott 253/1997.(XII.23.) Korm. Rendeletben foglaltak szerint a lakóterület lehet nagyvárosias, kisvárosias, kertvárosias, falusias.
Dunaföldváron vegyesen van jelen a kisvárosias, kertvárosias és falusi lakóterület.
Utóbbi időben a kertvárosi és a kisvárosi lakóterület jogszabályi meghatározásához közelíthető az építési kedv és „divat”.
Amennyiben azt szeretnénk, hogy minél több fiatal települjön le, (ne költözzön el) és a városban minél több építkezés induljon, ehhez építésre alkalmas területet kell biztosítani.
A már hivatkozott jogszabály adta lehetőség támogatja ezt a törekvést, de ugyanakkor generál egy más jellegű problémát is, egyre nő az üres, régi, leromlott, elhanyagolt lakóingatlan száma, holott teljes közművesítettséggel rendelkeznek.
A városban a kb. 3.800 lakóházból 250-300 ingatlan üres, többségük leromlott, rossz állagú.
Ha arra törekszünk, hogy ne csak saját forrásból tudjunk építési telket biztosítani (amit évek óta nem is tudunk), valóban az új telekalakítás a járható út. De ha azt nézzük, hogy ezzel még tovább „nyújtjuk, húzzuk” szét az amúgy is nagy közigazgatási területen lévő várost, növeljük a drága fenntartású közműhálózatot, akkor elgondolkodtató, nincs-e ennél célszerűbb és járhatóbb út, hogy mégis legyen olyan terület, ami beépíthető.
Megítélésem szerint, ha nemcsak az új építési telek alakításra lehetne a hivatkozott jogszabály keretein belül pályázatot benyújtani, hanem arra is, hogy a már 100 %-ban közművesített területeken a leromlott állagú, régi, korszerűtlen ingatlanok megvásárlásához kaphasson állami támogatást az, aki hajlandó egy ilyen problémás ingatlant megvenni, lebontani és helyette újat építeni.
Ezzel megtakarítható a közművesítés költsége, nem kell földet vásárolnia az önkormányzatnak a telekalakításhoz – mert hiszen erre alkalmas földterületünk nincs!
A rendező elv lehetne továbbra is az, ami jelenleg is le van írva a 13/2001.(I.31.) Korm r. 32/A § /5/ bekezdésében. „ A pályázatban csak közművesített építési teleket kialakítására biztosított területen lévő közművek, valamint e terület melletti közterületen húzódó vezetékre való rákötés, illetve úttal való összekötés költségeit lehet szerepeltetni.” Ez esetben a fenti közművesítési költségek elvi kiszámításáról, kvázi közművesítésről lenne szó, mert hiszen közművet építeni ez esetben már nem kellene.
Amilyen hosszú az érintett telek, és amennyibe kerülne annak közművesítése és a szilárd úttal való kiépítése – az /5/ bekezdésben leírtak szerint – annak 40 %-át kaphatná meg a bontásra ítélt épületet megvásárolt építkező, az önkormányzat lehetne ez esetben is pályázó és rajta keresztül – helyi rendeletben történő szabályozás mellett – lehetne igényelni a támogatást.
Ezzel csökkenthető, illetve lassítható a településeken az üres ingatlanok további növekedésének száma, rendezettebb településkép érhető el, nem kell újabb drága közműveket építeni, a meglévők kihasználtsága nőhetne.
Az új építési területek alakítása sokba kerül. Csak a jobb anyagi helyzetben lévő települések engedhetik meg magunknak, éppen azok nem, ahonnan elvándorolnak a fiatalok, de ha azt tudjuk ajánlani, tessék itt van egy összközműves területen lebontásra ítélt ház, adok hozzá támogatást, már semmilyen közművet nem kell kiépíteni, bontsd le, építs rá újat, akkor az önkormányzatnak nem kerül pénzébe, a területre kiszámolt közművesítés költség 40 %-a pedig megpályázható állami forrásból.
Ha ezt az önkormányzat még meg tudja toldani kamatmentes lakásépítési kölcsönnel, vagy fiatal házasok vissza nem térítendő támogatásával a további ösztönzés lehet az építtetők számára.
Emellett az érv mellett szó az is, hogy építési telkek alakításánál nem célszerű 2-3 telekben gondolkodni, legalább 10-12 telek minimális számú kialakítása célszerű.
Amennyiben nem tudtuk eladni a teleket, akkor csak benne áll a kialakításra fordított pénz, míg a másik variációban az önkormányzatnak nem kell befektetnie semmit, a telekalakítás költségét mindig kiszámolja az adott, éppen kiválasztott és megvásárolni kívánt ingatlanra, mintha az nem lenne közművesített, amit éppen megvesz valaki, a 40 %-át leigényli pályázaton és átadja az építkezőnek, akár 1 ügylet esetében is működőképes.
Még akkor is jobban jár ez utóbbi esetben az önkormányzat, ha kiszámolva az érintett telekre eső közművesítési költséget – mintha nem lenne közműves – a 40 %-ot megpályázza a maradék 60 %-ot pedig Ő adja támogatásként az ilyen konstrukcióban is építkezésre vállalkozóknak.
Dunaföldvár ezt a megoldást választaná, ha mód nyílna rá.
2. kérdés
• A KET (2004. évi CXL törvény a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól) hatályba lépése óta többünknek többféle tapasztalata van, persze az átfogó jogszabályoknak inkább csak azon területeiről, amely őt a napi munkájában jobban érinti, vagy egy-egy konkrét ügy kapcsán azonosul a „hogyan is értelmezzem”, „hogyan is csináljam” kérdéssel.

Több elméleti szakember és gyakorló köztisztviselő megfogalmazta, úgy tűnik a végrehajtás hasonlóan nehéz rész marad az új közigazgatási eljárási tv. szabályozásai mellett is.
Ezzel szembesülünk most, amikor jogerős kötelezést kimondó határozatainknak az ügyfelek nem tesznek eleget és a végrehajtásban lépni kell.
Eszköz van, de a gyakorlati alkalmazása nehezem megy, sokan várnak a végrehajtó szolgálatok felállításra.
A Közigazgatási Hivatalok meg is kezdték a felmérését annak, milyen ügytípusokban, hány esetben, milyen költség ráfordítással alkalmaztunk végrehajtást 2004-2005. évben.
Mindezzel szinte párhuzamosan kereste meg a polgármesteri hivatalok hivatalvezetőit a Magyar Bírósági Végrehajtói Kamra nagyon udvariasan felhívva figyelmünket az ART. módosítására és a Ket. megalkotásának köszönhető azon tényre, hogy adóbehajtási ügyben önálló bírósági végrehajtók is eljárhatnak. Ezt a lehetőséget felajánlják a számukra, ami szinte ingyenes. Kapacitálnak együttműködési szerződés megkötésére.
Ezen két tény egybeesése azt az érzést keltette bennem, hogy máris két szervezet áll majd részben párhuzamosan egymás mellett a végrehajtásban? Egyik a végrehajtó szolgálat a közigazgatási hivatalok irányítása alatt, a másik a bírósági végrehajtói szervezet?
Esetleg éppen ezt megelőzendő kezdett el „lobbizni” a magyar Bírósági Kamara?
A KET-hez fűzött indokolást olvasva: „ A végrehajtó szolgálat általános feladatkörű végrehajtást foganatosító szerv. A feladatköz általános jellege arra utal, hogy a hatósági döntés végrehajtása minden közigazgatási ügytípusban a szervezet hatáskörébe tartozik, legyen szó akár államigazgatási, akár önkormányzati hatósági ügyről. A fő szabály alól azonban több kivétel adódik…
– Ha a települési önkormányzat a végrehajtási feladatok ellátásra a kistérség területére kiterjedő illetékességgel önkormányzati hatósági társulást hoz létre, vagy pénzkövetelés behajtására az önálló bírósági végrehajtóval köt szerződést. Az önkormányzati autonómiát szem előtt tartó rendelkezés által nyújtott lehetőségek a települési önkormányzatok előtt eddig is nyitva álltak, és számos önkormányzat élt is velük. Az említett megoldások ésszerűségét a létszám- és költségtakarékosság szempontjai alapozták meg. E társulások illetve a bírósági végrehajtóval kötött szerződés alapján a végrehajtás foganatosítása kiterjed mind a jegyző hatáskörébe tartozó, mind az önkormányzati hatósági döntésekre.”
Jól értelmezem, hogy választható lesz, végrehajtó szolgálat, vagy bírósági végrehajtás? Ezt az érintett jogalkalmazóknak meddig kell eldönteniük? Ahol több település választja a bírósági végrehajtóval való szerződéskötést, ott a kistérségi körzetközponti végreható szolgálatnak esetleg nem is lesz munkája?
Szükséges egy új szervezetet felállítani? A bírósági végrehajtó hálózatban meg van a kellő végrehajtási tapasztalat, a rendszer „fel van építve”, a Ket. végrehajtás foganatosítását létszámfejlesztéssel esetlegesen teljesen a bírósági végrehajtó szolgálatra lehetne telepíteni?
Te hogy látod?

Kategória

Könyvajánló

Facebook Pagelike Widget

 

1037 Budapest, Montevideo utca 14.
Tel.: +36 1 340 2304
Fax: +36 1 349 7600
E-mail: info@orac.hu

Weboldal: orac.hu

Szakmai partnerek

Jegyzők Országos Szövetsége (JOSZ) – www.josz.eu

Közszolgálati Tisztviselők Szakmai Szervezeteinek Szövetsége – www.kozszov.org.hu