Adhattam volna írásomnak a „Nemzet, nemzetpolitika” címet is, hiszen sokan vannak, akik a nemzetpolitikán kizárólag a határon túli magyar politikát, sőt még azt is szűkítve, a határon túli magyarok támogatását értik. Ráadásul az ilyen értelemben felfogott nemzetpolitika kizárólag a környező országokban élő magyarokra gondol, kizárva hatóköréből az Európa más országaiba, vagy más kontinensekre elszármazott honfitársainkat.

A nemzetpolitika azonban jóval több ennél, széles értelemben bele kell értenünk minden olyan területét az életnek, melyek lényegesen befolyásolják a nemzet jövőjét, bele kell értenünk a nemzet felemelkedését szolgáló programokat, törekvéseket. Része a nemzetpolitikának többek közt a népesedéspolitika, az egészségügy, az oktatás, a kultúra, a vidékfejlesztés, a közlekedéspolitika, s nem utolsósorban a mindezeket meghatározó, fejlesztésüket lehetővé tevő gazdaságpolitika.
De ha csak a határon túli magyarokra gondolunk, e kérdéskört sem lehet kizárólag a támogatáspolitikára szűkíteni. A 2004 őszén megalakult Gyurcsány-kormány a határon túli magyarok iránti – alkotmányban megfogalmazott – felelőssége jegyében hármas célt fogalmazott meg.
Ezek közül a legfontosabb az, hogy minden lehetséges eszközzel támogatnunk kell szülőföldjükön való boldogulásukat.
Másodsorban el kell érnünk, hogy a határok (Magyarország és az Európai Unió határai) minél könnyebben átjárhatók legyenek számukra. Végül azon határon túli magyarok érdekében, akik elhatározták, hogy Magyarországon kívánnak élni és itt élve állampolgárai akarnak lenni ennek az országnak, egyszerűbbé, gyorsabbá, emberségesebbé kell tenni az erre irányuló eljárásokat.
E hármas cél jegyében fogalmazta meg Gyurcsány Ferenc 2005 januárjában a nemzeti felelősség ötpontos programját. Ennek elemei voltak: a Szülőföld-program, az autonómiatörekvések és az integráció támogatása, a gyors és méltányos honosítás, a nemzeti vízum, végül a határon túli magyarok közjogi státuszának megteremtése, s ehhez kapcsolódóan utazásuk megkönnyítése.
Az elmúlt évben számos fontos intézkedés történt a program végrehajtására. Létrejött a Szülőföld Alap, törvény született a letelepedési és a honosítási eljárások egyszerűsítéséről valamint a nemzeti vízum bevezetéséről, az Országgyűlés nagy többséggel támogatta Románia európai uniós integrációját. A Kormány az elmúlt hónapokban több döntést hozott a Szülőföld-program továbbfejlesztéséről, a Nemzeti Felelősség programja végrehajtásának további lépéseiről. Többek közt újabb összegek kerültek elkülönítésre a határon túli magyar vállalkozások tőke- és hitelhelyzetének megerősítésére, a II. Nemzeti fejlesztési-terv előkészítése során külön figyelmet kell fordítani a határmenti régiók fejlesztésére, készül az egységes formátumú tartózkodási engedély bevezetésével kapcsolatos szabályozás, mely lehetővé teszi majd schengeni csatlakozásunk után a határon túli magyarok beutazását az Európai Unió tagállamaiba.
Végül a kormány első olvasatban megtárgyalta az Alkotmány módosítását, az alaptörvény kiegészítését a határon túli magyarokról szóló fejezettel. Megbízást kapott az igazságügy-miniszter, valamint a letelepedési, bevándorlási és honosítási kormánymegbízott, hogy a szükséges egyeztetéseket folytassa le a határon túli szervezetekkel és az országgyűlési képviselőcsoportokkal.
Az Alkotmány jelenleg hatályos szövege mindössze annyit tartalmaz, hogy „A Magyar Köztársaság felelősséget érez a határon kívül élő magyarok sorsáért, és előmozdítja a Magyarországgal való kapcsolatuk ápolását”.
A Kormány által megtárgyalt tervezet négy lényeges elemet tartalmazott. Markánsabban fejezte ki a Magyar Köztársaság felelősségét a „felelősséget visel” kifejezést használva, s fontos államcélként megfogalmazva a határon túli magyarok önazonosságának megőrzését, közösségeik fennmaradását és fejlődését.
A határon túli magyarokat úgy határozta meg, hogy „részei a nemzetnek mint közös nyelvi, kulturális és történelmi hagyományokkal rendelkező közösségnek”.
Kimondta, hogy Magyarország a határain kívül élő magyarok számára – törvényben meghatározottak szerint – az ország területén jogokat, határain túl támogatásokat és kedvezményeket biztosít.
Végül törvény alkotását írta elő a magyar-magyar kapcsolatokról.
Az alkotmánymódosító javaslatról konzultáció kezdődött a külhoni magyar szervezetek képviselőivel. A szándékkal és a tervezet három elemével összességében egyetértettek e szervezetek szakértői.
Vita a nemzetfogalom használatával kapcsolatban bontakozott ki. Ennek során a Kormány képviselői a következőkből indultak ki:
A „nemzet” kifejezés a magyar nyelvben kétféle jelentéstartalommal rendelkezik: utalhat a politikai nemzetre és a kultúrnemzetre egyaránt. A politikai nemzetet azok alkotják, akik a népszuverenitás képviseleti és közvetlen megnyilvánulási formáiban (országgyűlési választás, országos népszavazás) a politikai közösség ügyeinek eldöntésében részt vehetnek. Az Alkotmány szerint ebbe a körbe tartoznak a Magyarországon lakóhellyel rendelkező magyar állampolgárok – függetlenül attól, hogy magyarok, kínaiak vagy más nemzetiségűek-e. Az állampolgárság tehát önmagában még nem tesz a politikai nemzet részévé, ahhoz az is szükséges, hogy az adott személy Magyarországon lakóhellyel rendelkezzen, vagyis effektív kapcsolata legyen az országgal. Ennek azért van jelentősége, mert több millió magyar állampolgárnak nincs magyarországi lakóhelye, ami azzal magyarázható, hogy az emigránsok 1939 után nem veszítették el automatikusan az állampolgárságukat, bármely leszármazójuk (unoka, dédunoka, ükunoka stb.) ma is magyar állampolgár – még akkor is, ha teljesen asszimilálódott új hazájában, és nem is tud magyar állampolgárságáról. A kultúrnemzetet ezzel szemben azok alkotják, akik magukénak vallják a magyar nyelvi, kulturális és történelmi hagyományokat – függetlenül lakóhelyüktől és állampolgárságuktól. Ebből következik, hogy a politikai nemzetnek vannak olyan tagjai, akik nem tagjai a kultúrnemzetnek, hiszen kínai, bosnyák vagy bármilyen más hagyományokat vallanak magukénak, függetlenül attól, hogy állampolgárként lojálisak a Magyar Köztársasághoz.
Abból a meghatározásból, amely szerint a határon túliak a közös nyelvi, kulturális és történelmi hagyományokkal rendelkező közösségnek részei, egyértelműen következik, hogy a határon túliak a kultúrnemzet részei, függetlenül attól, hogy román, ukrán vagy éppen a horvát politikai közösség által alkotott ország állampolgárai.
Ezzel szemben volt olyan álláspont, mely szerint a határon túli magyarok a politikai nemzet részei, s ebből kiindulva olyan igaztalan állítás is megfogalmazódott, mely szerint a Kormány javaslata nem a nemzet egységét, hanem megosztását szolgálja.
Ennél a pontnál érdemes messzebb tekintenünk a nemzetközi jog szempontjából megvizsgálni a kérdést, a „nemzet” fogalmának jogi definícióját. A nemzetközi szervezetek a magyar kedvezménytörvény kapcsán foglalkoztak először a problémakörrel. 2001-ben a „Joggal a Demokráciáért Bizottság” (közismert nevén a „Velencei Bizottság”) fogadott el jelentést a nemzeti kisebbségek számára az anyaállamok által biztosított kedvezményes bánásmódról. E jelentés alapján kényszerült egyébként a Magyar Országgyűlés arra, hogy módosítsa a törvényt, a Magyar Kormány pedig arra, hogy tárgyalásokat kezdjen a szomszédos országokkal a törvény végrehajtásáról.
2003-ban az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlése is foglalkozott a témával, s az erről szóló határozatában megjegyezte, hogy a mai napig „nincsen Európában általánosan elfogadott jogi definíciója a ’nemzet’ fogalmának”.
Ezt követően elindult egy munka, melynek során megvizsgálták a különböző államokban élő állampolgárok közötti etnikai, nyelvi és kulturális kapcsolatokat a „nemzet” szó használatát a különböző alkotmányokban és jogszabályokban, a nemzeti kisebbségek jogainak megközelítését.
E munka eredményeként fogadta el 2006. január 26-án a Parlamenti Közgyűlés az 1735(2006) sz. Ajánlást a „nemzet” fogalmáról. Az ajánlás a Jogi és Emberi Jogi Bizottság jelentése alapján készült, nem mellékesen a jelentéstevő Frunda György volt. Az ajánlás elfogadása után Frundát a legszélsőségesebb hangnemű támadások érték román nacionalisták részéről. Mi váltotta ki ezt a reakciót, miről szól a dokumentum?
Áttekinti először is a „nemzet” kifejezés kialakulását, történetét, jelentését a különböző nyelvekben. Megállapítja, hogy a fogalmat bizonyos országokban az állampolgárság megjelölésére használják, másokban ugyanez a kifejezés a közös nyelvet beszélő, közös történelmi és kulturális hagyományokkal rendelkező közösséget jelenti, megint másokban pedig mindkét értelmezés párhuzamosan létezik.
A két nemzetfogalomnak más a tartalma. Amikor az „állampolgárság” értelemben használják, akkor a valamiféle „szerződéses”, jogi kapcsolatot jelent egy természetes személy és egy állam között. Amikor viszont etnikai-kulturális közösséget jelent, annak alapja egy természetes személy kötődése egy közösséghez, méghozzá szabad és egyoldalú kötődés.
Majdnem minden európai államban élnek olyan népcsoportok, amelynek tagjai az adott állam állampolgárai, azonban különböző kulturális nemzetnek részei, tagjai. Az egyes államok legnagyobb létszámú azonos kulturális nemzethez tartozó csoportjaihoz mérve a többi csoportok nemzeti kisebbségeket alkotnak, s e nemzeti kisebbségeknek joguk van nemzeti identitásuk megőrzésére, kifejezésére és ápolására, s e joguk gyakorlásához kollektív védelemben kell részesülniük.
Szószerint szeretném idézni az ajánlás legfontosabb mondatát:
„A Közgyűlés szükségesnek tartja megerősíteni minden egyes európai polgár kapcsolatát identitásával, kultúrájával, hagyományaival, és történelmével, továbbá minden egyén számára lehetővé tenni, hogy egy kulturális „nemzet” tagjaként határozza meg önmagát függetlenül az állampolgársága szerinti országtól vagy attól az állampolgársági nemzettől, amelyhez állampolgárként tartozik, továbbá hangsúlyosan szükségesnek tartja azon kisebbségek erősödő törekvéseinek támogatását, amelyek különösen tudatában vannak egy adott kulturális nemzethez való tartozásuknak.”
Ez tehát az a gondolatkör, amely kiváltotta a nacionalisták dühödt támadásait Frunda György, az RMDSZ szenátora ellen. Egyben ez az az elvi alap, amelyre épült a Magyar Kormány javaslata az Alkotmány módosítására. Az ezzel vitázó, ezzel ellentétes javaslat, mely a nemzeti kisebbségeket nem a kulturális nemzet részeiként határozná meg, nemcsak a határon túli magyarokat fosztaná meg az Európai Tanács Parlamenti Közgyűlése által megerősített jogaiktól, de érveket adna néhány szomszédos ország nacionalista erőinek ahhoz, hogy az ottani magyarokat kizárják az adott ország politikai nemzetéből, állampolgári közösségből, egyben kétségbe vonni a Magyarországon élő különböző nemzeti kisebbségeknek a magyar politikai nemzethez való tartozását.
Ezt belátva volt olyan határon túli magyar szervezet, a Vajdasági Magyar Szövetség, mely közleményben kérte, hogy az Alkotmány mondja ki, „a határon túli magyarok kulturális értelemben a magyar nemzet részei és a Magyarországon élő magyarokkal együtt nemzeti közösséget alkotnak”.
A kialakult helyzetben azonban az a kompromisszum hozott megoldást, amelyet a Romániai Magyar Demokrata Szövetség javasolt. Ennek lényege, hogy a nemzetfogalommal kapcsolatos vita ne akadályozza meg az alkotmánymódosítást, hanem maradjanak bent a javaslatban a konszenzusos elemek.
Ezt követően a Magyar Kormány képviselői együttműködve az RMDSZ és a VMSZ szakértőivel, figyelembe véve a Nyugat-Európai Magyar Szervezetek Szövetségének javaslatait, új változatot dolgoztak ki.
Ez a korábban egységesen támogatott három pont mellett – két új elemet tartalmaz. Az államcélok között megfogalmazza azt a kötelezettséget, hogy a Magyar Köztársaság előmozdítja a határon túli magyar közösségek egymással és Magyarországgal való kapcsolattartását.
Másrészt kimondja azt, hogy a Magyar Köztársaság – nemzetközi jogi kötelezettségeivel összhangban – elősegíti a határon túli magyarokat érő jogsérelmek orvoslását.
E hónap elején újabb megbeszélésre került sor, melyen hat határon túli magyar szervezet képviselői vettek részt. A résztvevők egyetértettek a javaslattal (a Vajdasági Magyar Demokrata Párt azzal, hogy a további munka alapjának tekintik), s azt kérték a Magyar országgyűlés képviselőitől, hogy a tervezet elfogadásával iktassák be az Alkotmányba a határon túli magyarokról szóló fejezetet.
A választásokig erre már nincs idő, lehetőség. Ám azt követően ezt a lépést meg kellene tenniük a Parlamentbe bekerülő pártoknak. S talán egy nyugalmasabb időszakban arra is sor kerülhet, hogy igazi európai megoldást választva meghatározhassuk a határon túli magyarok alkotmányos státuszát: Ők valamennyien a magyar kulturális nemzet tagjai!