Rossa László, Jilling Jácint, Novák Ferenc:
Lúdas Matyi (Honvéd Együttes)

Lapunkban új rovat indul, melyben elsősorban a magyarországi színházak egy-egy bemutatójára, aktuális előadására, esetleg valamely más audiovizuális médium általunk igen szubjektíven fontosnak tartott eseményére szeretnénk felhívni figyelmüket. Elsőként azonban, hogy a kivétel erősítse a szabályt, egy olyan előadásról szólnánk, amely már régóta műsoron van, és talán nem is a felnőtteknek, hanem gyermekeknek lett szánva. Egy Lúdas Matyi táncjátékról lesz szó.
És itt rögtön álljunk is meg egy pillanatra. Mire emlékszünk még Lúdas Matyiról? Azt mindenki jól tudja, hogy Döbrögi uraság megverette Matyit, elszedte libáit, és ezért ő háromszor adta vissza ezt a verést. De miért történt mindez? Hogyan lett Matyi erre képes? Tudunk-e mi erről bármit is? Emlékszünk-e még erre?
A tánc
Tizenhárom év. Az Internetes információk szerint a bemutató éve: 1992. Aligha akad bárki is, a szakmabelieken kívül, aki erre a bemutatóra még emlékszik. De bizonyosan így lehet, hiszen az Interneten lévő fényképek táncosaként még egy másik Matyit és másik Libát láthatunk Vajon miért nézhető meg mégis ez az előadás 13 ével a bemutató után?
A táncosok mozgását a nem-szakember nehezen tudja szakszerűen értékelni. De az eltelt sok-sok év után is jól láthatóan kemény, pontos lépések jó iskolát, komoly fegyelmezettséget, nagy hivatástudatot mutatnak. A vásári forgatagot pedig mintha csak a gyönyörű népi motívumok és a messziről valóban jókedvűnek látszó táncosok kedvéért találta volna ki Fazekas Mihály.
És itt, a táncban jelenik meg az első hangsúly, az első nagy tanulság: Matyi tanul, bejárja a világot és ez teszi őt képessé Döbrögi legyőzésére. Matyi méghozzá nyelveket tanul! „… s néhány nyelvekbe eléggé Jártas lett”, írja Fazekas, csaknem kettőszáz évvel ezelőtt. Gondoljuk csak végig: Fazekas Mihály 1816-ban azzal teszi hihetővé a jobbágyfiú győzedelmét, hogy a legény nyelveket tanul és világot lát. El lehet ezt táncolni? El lehet. El lehet ezt pompásan táncolni? El lehet. A Honvéd Együttesnek ez is sikerült. Van ennek tanulsága korunk polgárai számára? Talán akad.
A zene
A hangerő, a hangminőség megfelel a korszellemnek, megfelel annak, amit a legigényesebb, legelkényeztetettebb közönség, a gyerekek elvárnak. A hangtechnika megfelel a korszellemnek: élő énekhang, tökéletes hangosítással, kiváló minőségű zenekari hangzás lemezről. De amit hallunk, az ilyen formán ritkán és kevés helyen hallható: a Hegedös együttes, autentikus népzenén alapuló „mesemusical” zenéje. Az egész előadás alatt nincs gyerek, aki ásítana. Az egész előadás alatt nincs felnőtt, aki ásítana. Adhat ennél többet egy színházi előadás?
A feldolgozás
Szinte hihetetlen, de az unalomig ismertnek gondolt történet képes meglepetéseket tartogatni még a felnőttek számára is. Jól látunk? Minden baj okozója: a telhetetlen feleség? Jól látunk? A Liba kikezd Döbrögivel?
Hát igen. Ezen a színpadon Döbrögi magától el sem ment volna a vásárba! A harmadik megveretésbe pedig különösen csak azért futott bele, mert kényes-fényes neje óhajtása volt, hogy ama egy év elteltével ismét elmenjenek a vásárba. Talán túlzottan elfogultan, túlzott férfiúi nemi előítélettel szemléljük az eseményeket? Az is lehet, hogy éppen ellenkezőleg: Döbrögi szépséges asszonyában az a csodálatos és megszívlelendő, hogy hű társ módjára aktív tevékenységre inspirálja férjurát. Mert Döbrögi úr is mai figura, ő napjaink tökéletes férfi-ideálja, aki már az első kudarc után csak fekszik otthon, nyafog, és ha felesége megengedné, ki sem dugná orrát a házból. Még jó, hogy nincs televíziója!
Azután pedig itt van a Liba is, minden libaság esszenciája. Liba-kisasszony már a darab elején minden gyönyörű liba-báját és feledhetetlen liba-mozdulatait bevetve közli, hogy „De szeretnék páva lenni…”. Láttunk-e már valahol ilyen madárkát? Aki amint bekerül Döbrögi házába, kikezd a fogdmegekkel és elkezdi kitúrni Döbröginét a pozíciójából. Ekkor persze már igazán észrevesszük, hogy Döbröginé őnagysága létezik, és valójában az ő kapzsisága okozza Döbrögi úr minden keservét.
Fura, de fontos figura még Matyi barátja, a képmutogató is. Ő, Fazekas Sihederével ellentétben, már az első vásári forgatagban megjelenik, és szépen megjövendöli Döbrögi uram egész csúfságát. Ettől aztán ő is megkapja rögtön veretését és szó szerint sír-nevet alapon együtt jár Matyival. Szép és hatásos bemutatása, hogy mennyivel könnyebb elviselni a gyötrődéseket, ha nem egyedül kell állnunk azokat.
Invitáló
Nem biztos, hogy Fazekas Mihály harminckét évvel a 48-as forradalom előtt éppen ezeket a figurákat rajzolta meg. De ezeknek a mai színpadon látott figuráknak minden mozdulata hiteles, és a hiteles néptánc-elemek úgy épülnek be mozgásukba, hogy a néző számára az természetes. Ezért élvezik a gyerekek ennek a darabnak minden percét, és ezért látunk kifelé a színházból kipirult gyerek-arcokat, és ami manapság szinte hihetetlen: mosolygó felnőtteket. Egy csapat jókedvű, mosolygó felnőtt, 2005-ben, Budapesten. Talán még azt is elhiszik, amit Fazekad írt: „…s az Igazság / Fennyen hordja fejét, mert van bizodalma Hazánknak / Bölts Fejedelmeiben.”
A Honvéd Együttes és Novák Ferenc titkát egy darabjából nem lehet megfejteni. De talán kitalálhatjuk, hogy miért élvezetes ez a táncjáték még ez ennyi évvel a bemutató után is. Ha eljut Önökhöz a produkció a városukba, vagy elmennek a budai várba egy napra, ezt a darabot véletlenül se hagyják ki.
Révész György
Nemzeti Táncszínház
1014 Budapest, Színház utca 1-3.
www.nemzetitancszinhaz.hu