Él Ráckevén egy legenda, mely szerint Petőfi a János vitéz alakját egy ráckevei jobbágyfiúból lett huszárkapitányról, Horváth Nepumuki Jánosról mintázta. A szép legendát ugyan teljes bizonyossággal igazolni nem lehet, de a gyanúra okot adó tények és összefüggéseik erősítik annak hitelét.

Horváth Nep. János 1774-ben született Ráckevén. Apja és anyja korán meghaltak, a kisfiút egyik rokona, Piringer György molnár vette magához, akinek volt egy bájos kislánya: Juliska. A két gyermek együtt nevelkedett fel.
Horváth Nep. János 1793-ban felcsapott az éppen Ráckevén verbuváló huszárok közé 12 évre katonának. Akkoriban a papság mellett a hadsereg jelentette a kitörést a jobbágyi sorból. János otthon hagyta a hozzá gyengéd szálakkal kötődő Juliskát, és az ezreddel Itáliába (Taljánországba) ment.
Végigverekedte a napóleoni háborúkat, katonaként maga is járt a „francia király” udvarában. A marengói csatában súlyosan megsebesült, amikor saját testével védte meg Alvinczy tábornokot a fegyverek tüzétől. Vitézségéért több kitűntetést is kapott (Ezüst Vitézségi Érem, Nápolyi-Szicíliai Aranykereszt). A ranglétrán gyorsan emelkedett, 1813-ban már kapitány, egy egész huszárszázadnak parancsol, és ez időben egy ezredben szolgál egy fiatal magyar arisztokrata főhadnaggyal, bizonyos Széchenyi Istvánnal.
1808-tól Napóleon viszonya kiéleződött VII. Pius pápával, mivel az nem járult hozzá a császár válásához, és nem támogatta az Anglia elleni kontinentális zárlatot. Válaszul Napóleon elfogatta a pápát, és a franciaországi Savonába szállítatta. Napóleon bukása után a pápa 1814-ben kiszabadult francia fogságából. Rómába tartó, az Alpokon keresztül vezető útján Horváth Nep. János százada kísérte. Az Alpokban a könnyű öltözetű pápára a mi János kapitányunk terítette rá saját huszárköpenyét és dolmányát, így „óvva” meg őszentsége életét. Ezt a jelenetet örökíti meg egy ma is látható festmény a Vatikáni Könyvtár folyosóján: a hintóban alvó pápa fehér huszárköpennyel van letakarva, körülötte mentében lévő huszárok lovagolnak, csak egyikőjükön nincs dolmány és mente. Rómába érkezése után a pápa kezéből kapta meg az akkor legmagasabb kitűntetést, a Krisztus-rend Gyémántcsillag rendjét, amelyet később végrendeletében Piringer Juliskára hagyott. A gyémántcsillag a mai napig megőrződött, és a székesfehérvári egyházi gyűjteményben látható.
Horváth Nep. Jánost később őrnaggyá léptették elő, és a bécsi udvarban látott el testőri feladatokat a császár mellett. 1835-ben végleg leszerelt, és hazatért Ráckevére. 1847-ben halt meg, sírja a ráckevei katolikus temetőben van.
A kalandos hírű huszárkapitányról már életében sok legenda szövődött. Petőfi – aki sokat járt a környező vidékre – nagy valószínűséggel barátjától, a ráckevei születésű Ács Károlytól hallott a híres katonáról. Ács Károly (1823-1894) a kecskeméti jogakadémia hallgatójaként 1842 körül fiatalon megismerkedett a szintén ott tanuló Jókai Mórral, és általa Petőfi Sándorral, aki ezekben az években vándorszínészként gyakran látogatott el Kecskemétre. A három jóbarát 1843-ban még közös verseskötet kiadását is tervezte, az ötlet azonban a cenzúra ellenállása miatt megbukott. Petőfi 1844 végére készült el a János vitézzel. Horváth Nep. János életét ismerve végül is nem kizárt, hogy az ötletet, Kukorica Jancsi figuráját a valóban élő huszárkapitányról formázta a költő.
A több mint száz éves legenda tovább él Ráckeve városában, 2000 óta minden nyáron megrendezik a János vitéz napokat, melynek színes forgataga, gazdag programjai Petőfi nagyszerű elbeszélő költeménye köré szerveződnek. A város emléket is állított a legendának: 1999 óta díszkút áll a főtéren, rajta két mesebeli figura: Jancsi és Iluska, akik lehet, hogy nem csupán mesehősök voltak…